Politikai Ellenőr, 1913 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1913-01-26 / 4. szám

I­c/5­O­N #GQ­­2.­­~ cozz. ~ŕ v N Kizárólag magyar gyártmány. Pártoljuk a magyar ipart.H­ŐSKOBRÁK POLLÁK NÁNDORNÁL ---------------­| CIPŐK A LEGJOBBAK! ^ Kecskemét és vidéke részére egyedüli raktár : Nagykőrösi­ utca 12. szám. :­­ Magyar ipar! Javítások saját műhelyemben pontosan és lelkiismeretesen készíttetnek. XII. évfolyam. Kecskemét, 1913. január 26. 4. szám. Politikai Ellenőr Független politikai újság. Megjelenik az „Országos Ellenőr„-rel hetenként egyszer. Képviseli főkép Budapest és Szeged között Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét és Félegyháza városok érdekeit. Az „Országos Ellenőr“ és „Politikai Ellenőr“ előfizetési ára együtt egész évre 10 korona, félévre ------ 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztő és kiadó: SOMOGYI JÁNOS. Főmunkatársi Révay Gyula és Dallos Kálmán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Werbőczy-utca 4. szám. Régi szám: Könyves-utca 235. A törvényszéki palota mellett-Megrendelhető és számonként kapható a szerkesz­tőségben, továbbá­­Fekete Soma és Szél Nándor könyvkereskedő uraknál Kecskeméten. Szenzációs ítélet. „Ügyvédek Lapja“, 1913. Január II. 2-ik szám. Végrendeleti meghagyás teljesítése iránt indított pert Somogyi János Kiss Pálné ellen. A kecskeméti kir. tszék a következően ítélt: A kir. tszék köte­lezi alperest arra, hogy az ítélet jog­erőre emelkedésétől számított egy éven belül a kecskeméti ref. temetőben né­hai Somodi Lajos sírja felé 10.000 korona értéknek megfelelő sírbotot emeltessen, ennek nem teljesítése ese­tén pedig arra kötelezi, hogy további 15 nap alatt és végrehajtás terhe mel­lett 10.000 koronát a kecskeméti kir.­tszéknél bírói letétbe helyezzen és az utóbbi esetben feljogosítja felperesi vagy netáni elhalálozása esetén örö­köseit arra, hogy a fenti sírboltot és síremléket elkészíttesse és az elkészí­tés befejezésekor az elkészítésnek és annak a vállalkozási szerződés és költségvetés igazolása ellenében, hogy az elkészített sírbolt és sírkő elkészi­­szítése 10.000 koronába került, a bí­­rói letétbe helyezett összegnek a vál­lalkozó részére leendő kiutalását ké­relmezhesse. Kötelezi továbbá alpe­reseket arra is, hogy 345 korona perköltséget felperesnek 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen meg. Indokok: Ha a végrendeleti örökös a­ végrendeletben neki hagyott örökséget elfogadta, az örökhagyónak a végren­deletben foglalt meghagyását teljesíteni tartozik, amennyiben a meghagyás teljesítése nem lehetetlen vagy a jó erkölcsökbe nem ütközik. Nem véde­­kezhetik a végrendeletbeli örökös az örökség elfogadása után utólagosan azzal sem, hogy az örökség értéke kevesebb, mint amennyi értékű a meghagyás teljesítése, mert az örök­ség elfogadásakor tartozott e tekintet­ben nyilatkozni; de különben is alpe­res a meghagyás teljesítésére irányzott kereseti kérelem ellenében csak azt a kifogást hozta fel, hogy a végrende­leti meghagyást ez időszerint azért nem képes teljesíteni, mert a végrendeleti­­leg neki hagyományozott vagyon leg­nagyobb részére felperest életfogytig­lani haszonélvezeti jog illeti, ennélfogva azok a felperes birtokában és haszon­­élvezetében vannak s a­t. A buda­pesti kir. ítélőtábla felperest keresetével elutasította, a m. kir. Curia azonban a napokban a kecskeméti kir. tszék ítéletét hagyta helyben. Eddig a szenzációs ítélet. S az „Ügyvédek Lapja“, mint kiváló jogi esetet hozza. És ne gondolja senki, hogy ez a fent tárgyalt eset talán magánügy, vagy családi ügy. Koránt­se! Érdekel ez a világon mindenkit. Mert hányszor hallani, hogy ez, vagy amaz a jómódú polgár, vagy polgárnő úgy rendelkezik vagyona felett, hogy az ő halála után az örökséget (va­gyont, pénzt, birtokot) átvevő, köte­les neki, az ő emlékére egy síremléket (sírboltot és emlékkövet) készíttetni. És ez, az eddigi — régi, ósdi felfogások és naiv erkölcsök szerint, többé-ke­­vésbé teljesíttetett is. Leginkább lelki­­­ismereti kérdést igyekezett ebből és ilyen — némileg szent érzésből csi­nálni a régi ember, a régi, kopott kor embere. Most azonban .... az új­kori felfogások és pikánsabb erkölcsök szerint, zsebre vágnak az örökösök 30,000 (harmincezer) korona értékű készvagyont, az anyai járandó vagyon­ból pedig — szintén az örökhagyó illetőségéből eső részt — ismét 30.000 (harmincezer) korona értéket (amin ugyan ezidőszerint még az édes atya haszon­élvezeti joga fekszik) a sírem­lék (sírbolt és emlékkő) darabjain az­tán még négy év után is — fütyül­nek a madarak,meg a nevető-örökösök! És perrel kell őket,­­mármint a bol­dog örökösöket, a kegyeletes érzésű édes atyának megtámadni! A kényel­mes kótyavetyélési „idill“ aztán, nem­csak a kecskeméti bíróság, hanem most .... a kúria bölcs ítélete is kénytelen volt megzavarni. De édes Istenkém és Mária lágy kötőcskéje! Nem-e könnyebb mindig ezreket örökölni és azt édes semmi­tevések között felmártogatni, mint azt előbb, az elődöknek véres verejtékes munkával megszerezni, az ideális köny­­nyű átvétele után pedig a . . . becsü­letes erkölcsi kötelezettségeknek ele­get nem tenni?! így érünk el mindig az élvek szürcsölgetésének rideg határkövéhez, ha e könnyűvérű korral együtt — szí­vesen táncoltunk is a „jómód“ ope­rettjében. Végig suhan felettünk az igazság szigorú angyala ... és kér­lelhetetlenül letűzi a dráma utolsó fel­vonásának zászlaját. Tíz-tizenegyezer koronácskát ma „kidrukkolni“, — elég súlyos végű dráma! A négyéves „operett“ — sokba került! Az újkor, a tragikomikus újkor azonban .... gazdagabb azzal a ta­pasztalattal, hogy nem mindenkinek érdemes lelke üdvösségére bízni még 60.000 (hatvanezer) koronát se abban a reményben, hogy majd az örökha­gyónak holta után 10.000 koronás siremlék díszeleg a sírján! Fentiek? úgy látszik, még a négy (4) év után is a drága siremlék .... sirkő .... fejfa .... de még egy szerény kis jázminbokorka helyett is, inkább köptek egyet. Prószit! Jogi referens. Végre egy kis oázis! A megjelenése óta érdeklődéssel olvassuk a Kecskeméti Napló rovatait és teljes elismeréssel adózunk jól értesült és jól szerkesztett laptársunknak, különösen midőn a mai ferde társadalmi felfogásokat és bizarr nézeteket kritizálja elfogulatlanul és a legtöbbször helyesen. Többek közt nagyon megnyerte tetszésün­ket az alábbi színházi kritikája, amelyet Nagy Endre Miniszterelnök c. komédiájáról ír. Íme: „A közönségnek friss csemege kel­lett, hogy az unalmas menü után érdeklő­déssel forduljon a színház felé. A direkció betálalta új fogásnak Nagy Endre 3 felvo­­násos komédiáját, a Miniszterelnököt s a közönségnek . . . Ízlett. Miért ne, hiszen minden van benne, ami a mai tulfinnyás publikumnak jól esik, pikantéria, quantum satis, néhány sziporkázó ötlet, izgató pár­beszédek s többé-kevésbbé jól beállított hatásvadászó jelenet. A darab ügyesen van konstruálva, alakjai csiszoltak, igazi vígjá­téki karakterek. A miliő ugyan undorító, de hát ma ez a sikk. Más kifogást nem is tehetünk a darab ellen. Virágjai a szemét­dombon nőnnek, de szerencse, hogy Nagy Endre humora érlelte meg őket s adott nekik szint, meg illatot.“ — A mai finnyás

Next