Reformátusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 17-18. szám)

1922-04-23 / 17. szám

17. szám. REFORMÁTUSOK LAPJA EGYHÁZI ÉLET. Uj lelkész. Elkésve, de szivbéli örömmel adunk hirt, hogy a kecskeméti egyházmegye uj lel­késszel gyarapodott. A nemrégen anyásitott kocséri egyház megválasztotta rendes lelkészévé Kővári Lászlót, kit különben többen a kecskemétiek közül is hallhattak. A legutóbbi lelkészkonferencia alkal­mából a csütörtöki biblia-órán tartott bibliamagyará­zatot. A tevékeny ifjú lelkésznek, nehéz és felelős­ségteljes állomásán Isten áldásával a magunk jó kí­vánságait küldjük. Hisszük, hogy hűséges magvetői és pásztori munkájának megadja az Úr áldásos eredményeit. Ravasz László a zsidókérdésről. Húsvétkor, időszerű kérdésekről irt cikket Ravasz László dr. a dunamelléki egyházkerület püspöke a Kálvinista Szemlében, melyben többek között a következőket írja: »Mondhatatlanul szomorú a mi társadalmi meg­­hasonlásunk. Az erzsébetvárosi merénylet ezek ke­­levényét fakasztotta föl. Vad tömegindulatok liheg­nek egymással szemben s az emberek nagyon ha­mar elveszítik józanságukat. A konok antiszemitizmus épen annyit hibázott itt, mint a provokativ (kihívó) filoszemitizmus, vagy — akinek jobban hangzik: a zsidókérdést épp úgy csinálják azok, akik a zsidóban a zsidót kedvelik, mint akik a zsidóban a zsidót gyű­lölik. Mi szeressük s gyűlöljük a zsidóban az em­bert. Szeressük az Isten képét rajtuk, de gyűlöljük és üldözzük bennük a bűnt. S ami fő, magunkban jobban üldözzük a bűnt, mint embertársainkban. Bécsben kicsiny, de mozgékony református gyülekezet van. Érdekes tudni, hogy a közel két milliós városban nincs több 16.000 reformátusnál, kik azonban erősen rokonszenveznek a magyarok­kal, sőt magyar presbitereket is választanak maguk közzé. Beöthy Zsolt a magyar tudományos életnek egyik legkimagaslóbb alakja, irodalomtörténet-tudós, író és műbíráló meghalt. Dunántúlról származott régi református családból. Az ősz tudós mély, min­dent átfogó tudományával, lelkes magyarságával, lebilincselő előadásával nemzedékeket nevelt föl igazi, tiszta magyar érzésben, a magyar művészet szerete­­tében. Egy koszorút leteszünk mi is a sírjára. A nemzet, azt mondotta valaki, nemcsak az élőkből, hanem halottakból is áll. A nagy halottakból, akik­nek lelke él. Így lett nemzeti életünk tartós osz­lopa továbbra is a halott Beöthy Zsolt. Az izsáki uj harangokra 300 koronát adtak: ifj. Csanda József, id. L. Varga István, ifj. Szegedi Imréné, özv. Szegedi Gáborné, Nagy György, özv. Cirkos Józsefné, Cirkos Gábor, Gál János, Csősz József, Веке Gábor Szajor, Túri András, B. Szabó Ádámné, özv. Cséplő Józsefné, Csizmadia Pál, özv. Csősz Imréné, Pap Lajos, özv. Duzmai Pálné, Löbb Józsefné, Pap Gábor, Pap László, Galgóczy Ágoston ; 250 koronát adtak : id. Kállai Gábor, Kállai Gyula, Somogyi János; 200 koronát adtak: id Fejszés Imre, id. Falusi Sándor, id. S. Tóth László, Tóth Sándor karcagi, Sükösd Ferenc, Hörcsög Lukács, Kozma Ferenc, Csősz Sándorné iparos, ifj. Magyar Mihályné, H. Takács Antalné, Pető Sándor, özv. K. Hajma Istvánná, ifj. G. Mezei István, id. Lakos Imre, ifj. Lakos Imre, id. Gyallai Mihály, Szabó István, K. Nagy Mihály, ifj. Horváth József, Németh Imre, ifj. Nagy László kovács, Csizmadia Péter, özv. Csontos Lajosné, Varga Sándor, Madarász István, özv. Hörcsög Mi­hályné, Csaplár Imre, Damásdiné H. Takács Juliánna, Zefer Mihály, Hajma János keresk., Hajma Sándor, Kozma József Csanda, Kovács Sándor, Kozma István, Falusi Péterné, özv. Веке Jánosné, Kozma Sándor, Rózsa Jánosné, Cirkos János szabó, Jakab József, Szondy György, ifj. Pap Lukács, Веке Mihály Da­­másdi, id. Magyar István, Gál Mihály, ifj. Fejszés Imre, Pólyák Mihály, Zana László, Cséplő Lukács, Mezei Pál, özv. Kovács Sándorné, Mónus Imre, Nagy Jánosné, Hörcsög Albertné, Csendőr Péter, ifj. Bor­bély János, ifj. Szalma Gábor, ifj. Bolovánszki Sán­dor, Hörcsög Pálné, ifj. Szegedi Gábor. Aranykönyv. Harangalapra: Prikkel Mihály 300 K-t, Biró Sándor egyháztanácsos 1000 K-t, Prikkel Sándor 100 K-t, özv. Ballabás Sándorné 20 K-t, Érsek Pál 40 K-t, az I. kerületi iskola IV. B. fiú osztályába járó ref. vallású tanulók éspedig: Tóth István 20 K-t, Sánta János 80 K-t, Raskó István 20 K-t, Raskó Terike 2 K-t, Eötvös János 10 K-t, Győrffy János 10 K-t, Cseh Károly 10 K-t, Fazekas József 10 K-t, Kéri Ferenc 10 K-t, Nyirády János 5 K-t, Zana Imre 5 K-t, Pásti Miklós 5 K-t, Nyíri Ferenc 5 K-t, Sárai Szabó Ferenc 5 K-t adományozott. — Reformátusok Lapjára Sz. T. M. 1000 K-t adományo­zott. — Húsvéti úrvacsora osztásra kenyeret Szőke Lászlóné és Bereczky Józsefné, bort Tormássy Ferenc és Prikkel János egyháztanácsosok adományoztak. — A II. kerületi IV. fiú osztály gyűjtése harangalapra : Véber Mihály 150 K, Székely Imre 20 K, Zilay Sándor 20 K, Nagy Károly 15 K, K. Lisztes László 20 K, Dom­án András 20 K, Csikai Károly 20 K, Boda Imre 5 K. Ref. tápintézetnek, özv. Nagy Sán­dorné halála alkalmával koszorúmegváltás címén, Tószegi Lajos 150 K-t, Rigó Imre 150 K-t, Rigó Lajos 200 K-ot adományoztak. A NAGYVILÁGBÓL. A gen­uai Szent György-palotában nyílt meg hétfőn az európai államférfiak azon nagytaná­csa, amelytől összehívásakor igen sokat vártak Európa szenvedő népei, de ez a reménység, — látván az állig fölfegyverzett franciák s a velők egy húron pendülő kis­entente jóelőre megkezdett gáncsveté­seit — mind kicsinyebbre olvadt össze. Az angol miniszterelnök, Lloyd George, aki a konferenciát a népek kiengesztelődése jegyében hozta össze, nem mer ezen országok ellen nyíltan fellépni s igy az összegyülekezésnek a háborút követett igazságtalan békekötések enyhítésére vajmi csekély következései lesznek. A franciáknak s a kis­ententenek tűzön­­vizén összetartása viszont nagyon természetes valami; őket a rossz lelkiismeret teszi egymás szövetsége­seivé ; a franciák érzik, hogy a németekkel, a kis­­entente, hogy Magyarországgal szemben oly igaz­ságtalan és érdemtelen előnyökhöz jutottak, amelye­ket csak a nyers erőszak tud ideig-óráig részükre megtartani. — A Szent György-palota, melyben a tanácskozás megnyílt, hajdan egy hatalmas génuai 75

Next