Reformátusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-48. szám)

1924-01-01 / 1. szám

1. szám. REFORMÁTUSOK L­­A Ünnep a családban. A család az érzések nevelésének igazi helye. Árván, családi kör nélkül, felnőtt gyermekek lelké­ből legtöbbször hiányzik valami: az érzelmek fi­nomsága és gyöngédsége; kíméletlen és durva, vagy hideg és önző lesz felnőtt korában az, aki gyermekkorában a családi kör melegét, annak ér­zelmeket kibontakoztató hatását nem tapasztalta. Sehol a­ nagy világban meg nem találja a gyermek, ha otthon nélkülöznie kell, azt a meleg­séget, gyöngéd, szerető kört, amelyben érzelmi világa teljes gazdagságában kifejlődhetik. A német Heine leírja egyik gyönyörű költeményében, hogy egész életében bolyongott a nagy világban és kol­dult. Szeretetet koldult minden ajtónál, mindig csak szeretetet, de az emberek nevetve adtak neki ado­mányként hideg gyűlöletet. Végül fáradtan, betegen hazatért. És akkor, ami ott sugárzott feléje édes­anyja szeméből, az volt a régen keresett, de hiába keresett a szeretet. De idézhetnénk a mi Petőfi Sándorunkat, akit e szeretet utáni vágy nagy ván­dorlásairól is mindig újra hazahajtott, hazaütött és aki otthon így kiáltott fel: A nagy világon nekem van a legszeretőbb anyám! Ez a szeretet a gyermek számára életszükség­­ei£t, ez a szeretet úgy kell a gyermeknek, mint a mindennapi kenyér, vagy úgy, mint a virágnak a napsugár; nélküle elfonnyad, csenevész marad. Nekünk ezt a szereteted a családban ápolnunk kell Nem elég, hogy magától is megvan, ahogy belénk oltotta a természet a családtagokhoz való ragaszkodást, nekünk azt öntudatosan ápolnunk és fejlesztenünk kell. Kell, hogy legyenek alkalmak arra, hogy ér­zelmeinket kifejezzük. Erre valók az ünnepek. Sok család van, ahol nem tudnak ünnepelni Az nem ünneplés még, hogyha jobb ebédet főzünk , az nem ünneplés, ha szebbik ruhánkat öltjük ma­gunkra. Az ünnep valami különös lelkiállapottal jár. Jobbnak érzi mindenki magát ilyenkor, jobban sze­retik egymást a testvérek, a gyermekek úgy érzik, hogy most fontosabb személyiségek ők, mint más­kor és a szülők szinte csak azért vannak a világon, hogy a gyermekeik örömében részt vegyenek. Ün­nepkor fölemelkedik a lelkünk, lerázza magáról a hétköznapi hajsza szürke porát, békesség lakozik bennünk és körülöttünk. Egy-egy ünnep kincse marad a lelkünknek, eltesszük legszebb emlékeink közé s amikor már régen elfelejtettük,­­ a pulykapecsenyét -eszünkbe fog jutni az a csodás, békés hangulat, az a szemek­ből kisugárzó öröm, ami a szerető lélek ajándéka és­­bitalma volt. Gyermekkorom gyönyörű karácsony­ estéi! An­­­gyal szállott a légben, már hetek óta csendesebben játszottunk, rendesebben raktuk össze könyveinket, — mert angyalokkal van teli a lég. Lefekvéskor ren­desen egymás mellé raktuk cipőinket, a harisnyáin­kat sem dobáltuk el rendetlenül, — mert hiszen este benéznek a­z angyalok az ablakon. Elközelgett a vágyva-várt karácsony­ este. Szeb­bik ruhánkban, megmosdatva, vártuk a bezárt ajtó megnyílását. Énekeltünk az alatt karácsonyi éneke­ket. Végre csengettyűszó hallik — és kitárul a be­zárt ajtó. Káprázatos fényben ott ragyog a kará­csonyfa Angyalok hozták, azok felejtették rajta aranyhajukat. Alatta az ajándék, de nem szabad még odamennünk hozzá. Énekelünk előbb dicsére­tes­t ’­r hajú öreg nagyapa előveszi , nagy bib­­­e elolvassa Lukács 2. részéből Krisztus születésének történetét. Mi gyermekek összekulcsolt kézzel hallgatjuk. Aztán imádkozik a nagyapa és hálát ad Isten­ legnagyobb ajándékáért: az Ő szent Fiáért és amit Ő hozott le a földre, a szeretetért. Az »amen« után is mind megcsókolják egymást a család tagjai, a testvérek is egymást. A szolgáló is benn van a szobában, vele is kezet fog mindenki és boldog ünnepeket kíván neki. Csak ezután sza­bad megnézni az ajándékokat. De ami ezután kö­vetkezik, az a legszebb. Ma 10 ig fenn szabad ma­radni és játszani; a vacsoránál nagy széken, a »na­gyoknál« szabad ülni, nagy, rózsás tányérból szabad enni és éppen olyan csészéből teát inni, mint a »nagyok«. És édes anya, akiről pedig tudtuk, hogy mindig szeret minket, ma mégis még sokkal szeb­ben­­ beszél mihozzánk. Mi is szebben beszélünk egymással. Ó, milyen boldogság az, hogy szeretnek minket és hogy mi is szeretjük egymást! Karácsony­ estélyének ünnepi hangulata kellene, hogy ismétlődjék más ünnepekkor is. Ünnepnek rendelte az Isten a vasárnapot és ünnepi lélekkel kellene azt mindenkor megtartanunk. Ilyen ünnep lehet a névnap, vagy valamely nagy családi ese­mény évfordulója. Ünnep alkalmával különösen középpontban álljon a gyermek, őt szeresse a csa­lád, vele foglalkozzék és vele örüljön mindenki. Akik a korcsmák zajában, a boros kancsóban keresik ünnepüket, menjenek haza és próbáljanak mulatni gyermekükkel, bizony mondom, hogy job­ban fognak mulatni akkor. Ahol így ünnepelnek, ahol így szeretik a gyer­meket, ahol az ünnep a szeretet melegével forrasztja össze a családot, ott a családi hajlékban láthatatlan lajtorja emelkedik, — Jákob lajtorjája, ott angyalok szállnak föl és alá és összekötik­ a mennyet a földdel. És ha sok ilyen ünneplő, igazán lejekből ünneplő család lesz a földön, akkor leszáll a földre a Menyország - a megígért Isten országa. Dr. Vidor Gabriella. QО A prot. karácsonyi vásár rendezőinek és adakozóinak névsora. Mai számunkban megkezdjük mindazok nevei­nek közlését, akik a karácsonyi vásár sikerét ren­dezői tevékenységükkel és adományaikkal előmozdí­tották Először azoknak a neveit örökítjük meg asztalok, illetve csoportok, szerint, akik — dús és áldozatkész adományaikon kívül! — az egyes aszta­lok elrendezésében, adományok fáradhattam gyűjté­sében és az árusításban vettek részt, azután pedig sorban leközöljük a lelkes adakozók neveit. Mint­hogy pedig ebben az Istennek tetsző munkában oly sokan igy­ekeztek résztvenni, hogy lapunk terjedelme nem engedi meg az egyszerre való közlést — még az adomány­tárgyak felsorolása nélkül sem, kihagyni pedig senkinek a nevét nem akarjuk, kénytelenek vagyunk a folytatást következő számunkra hagyni. I. Rendezők, egyszersmind adakozók, gyűjtők és elárusítók : Az 1. sz asztalnál: Antal Zoltánná, Farkas Kálmánná, dr Garzó Béláné, Györffy Pálné, dr. Hetessy Kálmánné, özv. Kiss Béláné, dr. B. Kiss Györgyné, B. Kiss Lászlóné, Sváb Kovács Istvánná, Kremán Sámuelné, Széll Jánosné, Széll Józsefné, Szomor Sándorné, özv Sz. Tóth Gergelyné, Vásár­helyi Józsefné.

Next