Reformátusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1928-01-01 / 1. szám
1. szám. REFORMÁTUSOK LAPJA Ravasz Lászlóné a magyar nőkérdésről. Püspökünk felesége, — aki öt gyermekes, boldog családanya, — nyilatkozik a mai magyar nő kérdéseiről karácsonykor egyik napilapunkban. A megszívlelendő, a református magyar nő gondolatvilágát hűen kifejező cikket alább olvashatják olvasóink. A nő családi problémája ma annyira nehéz, hogy rövid időn belül nem is látszik megoldhatónak. Nehéz, mert kevés a férfi, s mert az a kevés is nagyon nehezen szánja rá magát a házasságra. Ennek az oka azonban a rossz viszonyok mellett főképpen abban lesi a magyarázatát, hogy félnek a házasságtól, mert ismerik a mai lány óriási igényeit és háztartási tudatlanságát. És igazuk van. A mai átlagos jövedelem elég egy legényembernek, elég ügyes, rendes, takarékos feleséggel bíró házasembernek is, de nem elég egy olyan házasembernek, akinek a felesége irtózik a háztartástól s aki a délelőttöt csak sétával és komissziózással képzeli eltölthetőnek. S az átlagos típus ez... A mai nők kilencven százaléka sem az utcán, sem társaságban nem beszél másról, mint ruháról, mulatságról, udvarlókról, ugy hogy a józan gondolkozásnak, kénytelenek azt kérdezni, hogy hol van hát a nyomor és a nincstelenség, ha mindenki csak mulat, s ha minden nő a saját társadalmi osztályát tíz lépésfokkal megelőzve öltözködik. Mert ez is letagadhatatlan. A közepes jövedelmű hivatalnok felesége ma olyan ruhákban jár, mintha az ura egész jövedelmét ruhára költhetné s a tanyai gazdalány éppúgy lakkcsizmát húz, ha a hajdani szekér helyett lóra ül, mint a vidéki mágnásasszonyok. Ezeknek a bajoknak a kiindulópontja, az otthon. A lányok odahaza kevés kivétellel olyan nevelésben részesülnek, hogy semmitevésen kívül csak követelni tudnak és az anyáknak eszük ágában sem jut, hozzászoktatni őket a kevéssel megelégedni tudás, a lemondás és a munka gondolatához. Ha azonban mégis végeznek valami munkát, az semmiesetre sem házimunka, hanem kenyérkereset. Az én véleményem az, hogy ha a lányok visszatérnek régi és igazi foglalkozásukhoz, ha megtanulnak kicsit lemondani, kicsit önzetlenül dolgozni a férjükért és gyermekeikért, ha minden szabad idejüket nem a tükör előtt és nem léha szórakozással töltik, akkor a férfiak véleménye is megváltozik és ismét szívesen házasodnak. Hallottam azonban esetről, ammikor a lányos apa — a legújabb divat szerint — leányának vagy tíz férfiismerősét meghívta egy bálra, megfizetve nekik a táncosjegyet és a vacsorát, s az urak egész éjjel egyetlen fordulót sem táncoltak a lánnyal, akinek az apja biztosította a szórakozásukat. S ez az eset, egyáltalán nem áll páratlanul. Száz és száz hasonlót lehetne még felsorolni, amelyekből a tanulság azonban mindig csak egy. Az, hogy a nőnek soha, semmi körülmények között sem szabad megfeledkeznie női méltóságáról és sohsem szabad olyan eszközökhöz nyúlnia, amelyek ezzel a méltósággal ellenkeznek. Nem szabad okot adni a léha, cinikus megjegyzésekre és legfőképpen nem szabad előidézni egy olyan szörnyű megaláztatást, ami a fent elmondott esetben rejlik. S ha ez majd mind megváltozik, s ha a nő majd ismét visszakerül arra a magaslatra, ahonnan a minden háborút követő léha erkölcsi felfogás és a saját könnyelműsége leszállította, nem lesznek majd családi és társadalmi problémák, nem lesznek léhán és cinikusan gondolkozó férfiak, csak nyugodt, harmonikus családi otthonok, ahonnan olyan lányok és olyan fiúk kerülnek ki, akik nem a selyemben és nem az ékszerekben, nem a rangban és nem a pénzben keresik az emberi élet igazi célját és igazi értékeit. Az édesanyám. Valami édes bús érzelem Fogja el szívemet. Mikor elnézem ezt a fáradt. Megtört tekintetet Ezek a bágyadt, sötét szemek Kisértek mindenütt, S vigaszt szórtak rám, mikor lelkem Akin ágyán feküdt. Mikor feltört az élet járma S álltam reménytelen, Ő eljött, csókolt, százszor kérdte: Hol, mi fáj, gyermekem? Azért, ha lágyan e ráncos kéz Még néha átölel, Érzem birkózni tudnék a gyors, Vágtató idővel. Úgy fúj, ha látom fakó arcán Az idő bélyegét, S e gond redőkre rácsókolom A lelkem melegét Mig csókom hull az arc mezőnek Rózsás nyilának, S a könnyfelhőkről rámnevetnek Lágy őszi sugarak Bakó József: Követendő példa . A ceglédi Református Nőegylet Központi Bibliaköre magára vállalta Molnár Mária diakonisszanő eltartási díjának fedezését. Minden hónapban 32 pengőt küldenek részére Manus (Csendes Óceán) szigetére, ahol Krisztus Evangéliumát viszi a pogány kannibálok közé. Elismeréssel és tisztelettel állunk meg e nemes és keresztyéni lélekre valló cselekedet előtt. Legyen követendő példa mások számára is. 3 Január 1. Lukács 2 : 15—20, Máté 2 : 1—12, 16. Munkások tanult emberek és a Zsarnok. — 2. Exodus (II. Mózes) 3:1—6. Isten a pásztorvezérhez és pásztorprófétához. — 3. Ámos 7 : 14—15, I Thess. 4:11 —12, 2:9. A munka méltósága. — 4. Példabeszédek 1 : 27, 20—23. Lukács 7 : 35,11: 31. — 5. Lukács 10 : 21, I. Kor. 1 : 17—31. Ember bölcsessége. — Isten bölcsessége. — 6. Ézsaiás 9:15. Az ideális fejedelem. — 7. Lukács 22 : 25—27. Az ideális fejedelem.