Reformátusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-50. szám)
1932-01-10 / 1. szám
Г. szám REFORMÁTUSOK LAPJA nyíre érzi is egyháztanácsunk a nagy veszteséget, mely Muraközy Gyula távozásával érinti egyházunk belmiszsziói munkáit. Egyháztanácsunk vasárnapi ülésében csak a lemondás tényével és a lelkész választás előkészületeivel fog foglalkozni. De ez alkalommal még magára a lelkészválasztás fényére semmiféle intézkedést nem tesz, mert először az egyháztanácsnak, karöltve az esperessel, eleget kell tenni azoknak az intézkedéseknek, melyeket a törvény előír egy-egy lelkészi állás megüresedésének esetére. Azonban az is világos, hogy maga a lelkészválasztás is — amennyiben valami törvényes akadály közbe nem jön — most már gyors menetben fog megtörténni, annyival is inkább, mert a lelkészi állás betöltésére nézve egyházi törvényeinknek megvannak a szigorú és határidőre szóló intézkedései. Mi ez alkalommal a kecskeméti egyik lelkészi állás megüresedésével és betöltésével kapcsolatban csak arra hívjuk fel gyülekezetünket, hogy ezt a nagy kérdést, mint eddig is, a keresztyén lélek békességével, higgadtságával és méltóságával tekintse és intézze el. A kecskeméti nép már sokszor tett bizonyságot arról, hogy még az ellentétek között is meg tudta őrizni hitéhez illő méltóságát és egyháza iránti szeretetét. Bizonyára így lesz ez most is. Ez alkalommal még lapunk nem búcsúzik Muraközy Gyulától, mert még nincs itt az ideje, mivel lemondásában távozásának időpontjául április 1-ét jelölte meg. Addig, mint a kecskeméti egyház rendes lelkésze — függetlenül az eseményektől— végzi a maga hivatását. SZENT ALLELUJA Fazekas Ernő versei. Kapható a Kultúrában, szavait a szelíd tekintetű János evangélista: „Ti pedig szomorkodtok, de a ti keserűségtek örömre fordul ... — Bár adná az a fölséges Úristen . . . — Megadja, kurátor uram, megadja, csak kérjük tőle Szent Fia nevében. Kurátor uram leült a kis zöld fakanapéra s kevésbbé keserű hangon, de azért csak aggodalmaskodva beszél tovább, hogy hajh, milyen rossz idő ez a mostani, hogy megsínyli ezt mindenki, milyen gyötrelmes lett az élete az embernek, még a tehetősebbnek is, még annak is, akit megszoktak gazdagnak nevezni. — Rettentően szörnyű dolog az, nagytiszteletű uram, mibe ma Fekete Nagy Bálint gazdárám is panaszkodik nemcsak az irtóztatóan fölsrófolt állami adó miatt, hanem még az egyházi adót is nagyon magasolja, amit pedig ir igazán jó szívvel fizetett mindig. Somogyi Gábor meg igyencseh aszongya, hogy a meg se tuggya fizetni — pedig hát neki is cserepes tanyája van. Hát hova leszünk így, nagytiszteletü uram? —, Én csak azt mondom, kurátor uram. Jól tudja a mi mennyei Atyánk, hogy mi nélkül szűkölködünk ... Az ámbitusról csoszogó léptek nesze hallatszott be. A jövevény, úgy látszik, megállt az ajtó előtt s csak kisvártatva hallatszott félénk kopogás. — Tessék! . . . Az Országos Református Szeretetszövetség A magyar református országos zsinat támogatásával megalakult az Országos Református Szeretetszövetség, amelynek célja, hogy a magyar reformátusságot azért tömörítse táborba, hogy a református egyháznak azokat a tagjait, akik rá vannak szorulva embertársaik segítségére, a maga testvéri támogató szeretetével gyámolítsa. Minden felekezetnek vannak már ilyen jótékony célú intézményei, ahol a siketnémákat, vakokat, gyengeelméjűeket, rokkantakat, árvákat, aggokat a könyörülő szeretet jóságával támogatják. Református egyházunkban is van egynéhány emberbaráti intézmény, de hogy ezek a célnak megfelelhessenek s megfelelő mértékben fejlesztethessenek, szükség lenne egy hatalmas szeretetszövetség megszervezésére, amely létrehozná egységes irányítás mellett azokat az intézményeket, ahol az élet hajótöröttei csendes partra érnének. Az egész országban megindult a szervezkedés. A szervezés élén Kiss Ferenc, a Kálvineumok apostoli buzgósága elnöke áll, aki emberi erőt túlhaladó buzgósággal intézi a szervezkedés óriási munkáját. Kecskeméten a szeretetszövetség megszervezése vasárnap, január 10-én indul meg. Az ügy szolgálatában jön Szabó Imre budapesti fasori lelkész, aki a délelőtti istentisztelet alkalmával prédikál s vele jön a központi kiküldött, aki híveinket fogja felkeresni. Nagy szeretettel ajánljuk gyülekezetünk minden tagjának szeretetébe és áldozatkészségébe szerencsétlen testvéreinknek a sorsát, kiken lesz hivatva segíteni a Szeretetszövetség. Fogadják testvéri jóindulattal a szívük ajtaján kopogtató kérelmet. Hiszen oly keveset kér a szövetség. Azoktól, akik rendes tagjai óhajtanak lenni, évi 4 pengő tagsági díjat, akik pártoló tagok akarnak lenni, évi 1 pengőt, aki segítő tag óhajt lenni, az annyit ad, amennyit tud. Még a mai nehéz időkben is eredménnyel kell járnia a szeretetszövetség megalaöreg, töpörödött parasztasszony lépett be, keshedt gúnyában, orra nyergén pápaszemmel, melynek egyik, hiányzó szárát kócmadzag pótolta. — Adj’ Isten, Zsófi néni. — Szerencsés jó napot kívánok, nagytiszteletü uram. Ne tessék megneheztelni. — Már ugyan hogy neheztelnék? Üljön le a kanapéra, kurátor uram mellé — látom, elfáradt. — El egy kicsit. Hetvenkét esztendő nagy terű. Az öreg pap elmosolyodott s derűs hangon szólt: — Ugyan, ücsémasszony! Még az is kor? Ha én még egyszer hetvenkét esztendős lehetnék! . . . Kurátor uram végigsimított deresedő bajszán s nagy komolyan szólt: — No, no. — Az adó dógában gyüttem, nagytiszteletű uram — mondotta Zsófi néni csöndesen, kicsit félénken is, — amit még a mat héten teccött kiprédikáni. Kurátor uram azt akarta mondani, hogy Aha — de nem mondta, csak köhintett egyet, a homlokát ráncolta hozzá. Az öreg pap szelíden nézett az istenes vénasszonyra. — Hát bizony nehéz időket élünk, Zsófi néni — már csak így mondom, ha öregebb vagyok is, hiszen mindenki így hívja a faluban. 3