Reformátusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-50. szám)

1932-01-10 / 1. szám

Г. szám REFORMÁTUSOK LAPJA nyíre érzi is egyháztanácsunk a nagy veszteséget, mely Muraközy Gyula távozásával érinti egyházunk belmisz­­sziói munkáit. Egyháztanácsunk vasárnapi ülésében csak a le­mondás tényével és a lelkész választás előkészületeivel fog foglalkozni. De ez alkalommal még magára a lel­készválasztás fényére semmiféle intézkedést nem tesz, mert először az egyháztanácsnak, karöltve az esperes­sel, eleget kell tenni azoknak az intézkedéseknek, me­lyeket a törvény előír egy-egy lelkészi állás megü­rese­­désének esetére. Azonban az is világos, hogy maga a lelkészválasz­tás is — amennyiben valami törvényes akadály közbe nem jön — most már gyors menetben fog megtörténni, annyival is inkább, mert a lelkészi állás betöltésére nézve egyházi törvényeinknek megvannak a szigorú és határidőre szóló intézkedései. Mi ez alkalommal a kecskeméti egyik lelkészi állás megüresedésével és betöltésével kapcsolatban csak arra hívjuk fel gyülekezetünket, hogy ezt a nagy kér­dést, mint eddig is, a keresztyén lélek békességével, higgadtságával és méltóságával tekintse és intézze el. A kecskeméti nép már sokszor tett bizonyságot arról, hogy még az ellentétek között is meg tudta őrizni hité­hez illő méltóságát és egyháza iránti szeretetét. Bizo­nyára így lesz ez most is. Ez alkalommal még lapunk nem búcsúzik Mura­közy Gyulától, mert még nincs itt az ideje, mivel lemon­dásában távozásának időpontjául április 1-ét jelölte meg. Addig, mint a kecskeméti egyház rendes lelkésze — függetlenül az eseményektől­­— végzi a maga hiva­tását. SZENT ALLELUJA Fazekas Ernő versei. Kapható a Kultúrában, szavait a szelíd tekintetű János evangélista: „Ti pedig szo­­morkodtok, de a ti keserűségtek örömre fordul ... — Bár adná az a fölséges Úristen . . . — Megadja, kurátor uram, megadja, csak kérjük tőle Szent Fia nevében. Kurátor uram leült a kis zöld fakanapéra s kevésbbé keserű hangon, de azért csak aggodalmaskodva beszél to­vább, hogy hajh, milyen rossz idő ez a mostani, hogy meg­sínyli ezt mindenki, milyen gyötrelmes lett az élete az em­bernek, még a tehetősebbnek is, még annak is, akit meg­szoktak gazdagnak nevezni. — Rettentően szörnyű dolog az, nagytiszteletű uram, mib­e ma Fekete Nagy Bálint gazdárám is panaszkodik nemcsak az irtóztatóan fölsrófolt állami adó miatt, hanem még az egyházi adót is nagyon magasolja, amit pedig ir igazán jó szívvel fizetett mindig. Somogyi Gábor meg igyencseh aszongya, hogy a meg se tuggya fizetni — pe­dig hát neki is cserepes tanyája van. Hát hova leszünk így, nagytiszteletü uram? —, Én csak azt mondom, kurátor uram. Jól tudja a mi mennyei Atyánk, hogy mi nélkül szűkölködünk ... Az ámbitusról csoszogó léptek nesze hallatszott be. A jövevény, úgy látszik, megállt az ajtó előtt s csak kisvár­tatva hallatszott félénk kopogás. — Tessék! . . . Az Országos Református Szeretetszövetség­ A magyar református országos zsinat támogatásá­val megalakult az Országos Református Szeretetszövet­ség, amelynek célja, hogy a magyar reformátusságot azért tömörítse táborba, hogy a református egyháznak azokat a tagjait, akik rá vannak szorulva embertársaik segítségére, a maga testvéri támogató szeretetével gyá­­molítsa. Minden felekezetnek vannak már ilyen jóté­kony célú intézményei, ahol a siketnémákat, vakokat, gyengeelméjűeket, rokkantakat, árvákat, aggokat a kö­nyörülő szeretet jóságával támogatják. Református egyházunkban is van egynéhány emberbaráti intéz­mény, de hogy ezek a célnak megfelelhessenek s meg­felelő mértékben fejlesztethessenek, szükség lenne egy hatalmas szeretetszövetség megszervezésére, amely lét­rehozná egységes irányítás mellett azokat az intézmé­nyeket, ahol az élet hajótöröttei csendes partra érné­nek. Az egész országban megindult a szervezkedés. A szervezés élén Kiss Ferenc, a Kálvineumok apostoli buzgósága elnöke áll, aki emberi erőt túlhaladó buzgó­­sággal intézi a szervezkedés óriási munkáját. Kecskeméten a szeretetszövetség megszervezése va­sárnap, január 10-én indul meg. Az ügy szolgálatában jön Szabó Imre budapesti fasori lelkész, aki a délelőtti istentisztelet alkalmával prédikál s vele jön a központi kiküldött, aki híveinket fogja felkeresni. Nagy szeretettel ajánljuk gyülekezetünk minden tagjának szeretetébe és áldozatkészségébe szerencsétlen testvéreinknek a sorsát, kiken lesz hivatva segíteni a Szeretetszövetség. Fogadják testvéri jóindulattal a szí­vük ajtaján kopogtató kérelmet. Hiszen oly keveset kér a szövetség. Azoktól, akik rendes tagjai óhajtanak lenni, évi 4 pengő tagsági díjat, akik pártoló tagok akarnak lenni, évi 1 pengőt, aki segítő tag óhajt lenni, az annyit ad, amennyit tud. Még a mai nehéz időkben is eredménnyel kell járnia a s­zeretetszövetség megala­öreg, töpörödött parasztasszony lépett be, keshedt gú­nyában, orra nyergén pápaszemmel, melynek egyik, hiányzó szárát kócmadzag pótolta. — Adj’ Isten, Zsófi néni. — Szerencsés jó napot kívánok, nagytiszteletü uram­. Ne tessék megneheztelni. — Már ugyan hogy neheztelnék? Üljön le a kanapéra, kurátor uram mellé — lá­tom, elfáradt. — El egy kicsit. Hetvenkét esztendő nagy terű. Az öreg pap elmosolyodott s derűs hangon szólt: — Ugyan, ücsémasszony! Még az is kor? Ha én még egyszer hetvenkét esztendős lehetnék! . . . Kurátor uram végigsimított deresedő bajszán s nagy komolyan szólt: — No, no. — Az adó dógában gyüttem, nagytiszteletű uram — mondotta Zsófi néni csöndesen, kicsit félénken is, — amit még a mat héten teccött kiprédikáni. Kurátor uram azt akarta mondani, hogy Aha — de nem­ mondta, csak köh­intett egyet, a homlokát ráncolta hozzá.­­ Az öreg pap szelíden nézett az istenes vénasszonyra. — Hát bizony nehéz időket élünk, Zsófi néni — má­r csak így mondom, ha öregebb vagyok is, hiszen mindenki így hívja a faluban. 3

Next