Reformátusok lapja, 1938 (24. évfolyam, 1-36. szám)

1938-01-09 / 1-2. szám

­REFORMÁTUSOK LAPJA 1—2. szám Hajdú József váratlan halála nagy vesztesége Kecskemét városának, amelynek falai közé 30 évvel ezelőtt lépett s amelynek társadalmi, kultu­rális, politikai életét színessé tette az ő gazdag és változatos egyénisége. Vesztesége a református anyaszentegyháznak, amelynek veteményes kertjében kiváló kertész volt, akinek tanítói és nevelői munkája által gaz­dagodott az iskola — hány ifjúi szív virágzott ki keze nyomán — s most fekete virág nyílott az iskola oromzatán, hogy ez a fekete lobogó hir­desse a gyászt, a jó professzor és a hű presbiter eltávozása miatt. Vesztesége Kecskemét társadalmának, amely­nek életébe szellemes írásaival és derült kedélyé­vel annyi üdeséget sugárzott. Vesztesége a politikai életnek, mert élő példát adott arra, hogy politikai elgondolásra, megmoz­dulásra és szerepre csak annak van joga, akinek szívében izzó a hazaszeretet és aki ezt áldozni kész, önzetlen szolgálattal bizonyítja be. Mint ahogy bizonyságát adta ennek ő háborús szolgá­lataival és célkitűzésével, amely által mindig a jobb, az igazabb, a tisztább magyart akarta. Hogy nő ez az élet, ha áttekintjük futását, mint ahogy nő a gyász, ha számon vesszük a halál nyomán támadt veszteségeket. Fájó szívvel búcsúzunk tőle. Életének sok ál­dott értékét kegyelettel fogjuk őrizni, állott a szétszórtságban. De nagyon súlyos veszedelmek fenyegetik az itt levő nyolc millió magyarságot is, ezt a megcson­­kázott, ősi törzset. Halálos veszedelmét abban találom, hogy e nép szaporasága körül mutatkoz­nak rendkívül súlyos bajok. Először az, hogy szaporasága kisebb, mint a körülötte levő nép­fajoké, amelyeknek a magyar egyszerűen meg­létével is útjában áll és fejlődését akadályozza. Ha egy ország erejét szaporasága révén előálló új életmennyiség ereje teszi, már­pedig kétségtelen dolog, hogy ez is teszi, a jelenlegi szaporodási kulcs szerint a magyar elveszti a harcot a körü­lötte levő népekkel szemben, mert amikor nálunk két emberből húsz lesz, amott harminc áll elé. Második baj az, hogy Magyarország népessé­géhez aránytalanul nagy Budapest, az ország szé­kesfővárosa. Minden nagyváros emberi életet emészt, csak a készből él, ő maga nem szaporít. Budapest lakossága ötven év alatt megháromszo­rozódott de ha leszámítjuk belőle a bevándor­lást és a természetes szaporodásra nézünk, azt találjuk, hogy nemcsak nem szaporodott, hanem egyenesen fogyott. Ha pedig azt nézzük, hogy Magyarországból ezelőtt ötven esztendővel hány százalék élt falun és hány városban, azt kell lát­nunk, hogy a magyar mind úgy tódul a városok felé, mint a pillangó a gyertyaláng felé, s ott testben és lélekben megromolva, két-három nem­ A Református (Protestáns) Egyesület ünnepélye A Református Egyesület folyó hó 16-án, vasár­nap délelőtt 11 órakor avatja fel újonnan épült nagytermét, hogy átadhassa ezt a régóta nélkü­lözött nagytermet a használatnak. Az építkezés nem fejeződhetett be teljesen. A beállott hidegek miatt az utcai rész bevakolását kénytelenek voltak a tavaszra hagyni, úgyszintén a belső részek végleges átfestését is. Mindezek ellenére az új helyiségek használatba vehetők. Be­szerzett az egyesület egy elsőrendű Bösendorfer hangversenyzongorát és 200 darab új széket. A felavatás két részből áll. Az első rész délelőtt 11 órakor fog lefolyni az új helyiségben és pedig a következő műsorral: I. Hiszekegy. . . Énekli az egyházi énekkar. II. Megnyitó beszédet mond: Farkas Kálmán elnök. III. XC. zsoltárt énekli a közönség. IV. Imádkozik: dr. Vass Vince lelkipásztor. V. Szaval: Csikós Tóth András gimn. tanár. VI. A ref. egyház üzenetét tolmácsolja: dr. He­­tessy Kálmán lelkipásztor. VII. XIX. zsoltár. Énekli az egyházi énekkar. VIII. Az ünnepélyt bezárja: dr. Joó Gyula fő­gondnok. IX. Himnusz: énekli a közönség. Dedék alatt eltűnnek a pusztákról, tanyákról, kis falukból Budapestre érkezett életerős, pirospozs­gás magyar családok. Még Kecskemét, Nagykő­rös, Halas is azt a tapasztalást teszi, hogy népes­sége a tanyákon szaporodik, a városban a szapo­­raság megáll, vagy felvált­ja a fogyás. Harmadik szomorú tapasztalás az, hogy Ma­gyarországon körülbelül kétmillió családból gyer­mektelen 330.000, egykés 310.000, kétgyermekes 300.000, s miután csak ott lehet számítani nép­­szaporaságra, ahol legalább három gyermek szü­letik, Magyarországon egymillió család, az ösz­­szes családoknak majdnem fele, nem vesz részt a tiszta és hatékony népszaporaságban. Ezek közül különösen az egy­gyermekes családok okoz­nak nagy aggodalmat hazánkban. Az úgynevezett egykés területen körülbelül félmillió ember lakik, ami azt jelenti, hogy­ ez a darab magyarság nem­csak nem vesz részt az ország népességének a szaporításában hanem maga is csendes ritku­lásra és kihullásra van ítélve. Ez az egykés terü­let nyugatról keletre, délről északra tart. A Tisza­­hát még állja az ostromot, de nyugaton egész nagy magyar népegységek pusztulnak ki, hogy csak a bűbájos Ormányságot említsem. Ugyan­akkor ez a terület át van szőve az előretörő né­metség százados előőrseivel, s nem minden aggo­dalom nélkül kell néznünk azt a tökéletesen ki­épített erezetet, amelyen keresztül egy idegen nép

Next