Reformátusok lapja, 1938 (24. évfolyam, 1-36. szám)
1938-01-09 / 1-2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 1—2. szám Hajdú József váratlan halála nagy vesztesége Kecskemét városának, amelynek falai közé 30 évvel ezelőtt lépett s amelynek társadalmi, kulturális, politikai életét színessé tette az ő gazdag és változatos egyénisége. Vesztesége a református anyaszentegyháznak, amelynek veteményes kertjében kiváló kertész volt, akinek tanítói és nevelői munkája által gazdagodott az iskola — hány ifjúi szív virágzott ki keze nyomán — s most fekete virág nyílott az iskola oromzatán, hogy ez a fekete lobogó hirdesse a gyászt, a jó professzor és a hű presbiter eltávozása miatt. Vesztesége Kecskemét társadalmának, amelynek életébe szellemes írásaival és derült kedélyével annyi üdeséget sugárzott. Vesztesége a politikai életnek, mert élő példát adott arra, hogy politikai elgondolásra, megmozdulásra és szerepre csak annak van joga, akinek szívében izzó a hazaszeretet és aki ezt áldozni kész, önzetlen szolgálattal bizonyítja be. Mint ahogy bizonyságát adta ennek ő háborús szolgálataival és célkitűzésével, amely által mindig a jobb, az igazabb, a tisztább magyart akarta. Hogy nő ez az élet, ha áttekintjük futását, mint ahogy nő a gyász, ha számon vesszük a halál nyomán támadt veszteségeket. Fájó szívvel búcsúzunk tőle. Életének sok áldott értékét kegyelettel fogjuk őrizni, állott a szétszórtságban. De nagyon súlyos veszedelmek fenyegetik az itt levő nyolc millió magyarságot is, ezt a megcsonkázott, ősi törzset. Halálos veszedelmét abban találom, hogy e nép szaporasága körül mutatkoznak rendkívül súlyos bajok. Először az, hogy szaporasága kisebb, mint a körülötte levő népfajoké, amelyeknek a magyar egyszerűen meglétével is útjában áll és fejlődését akadályozza. Ha egy ország erejét szaporasága révén előálló új életmennyiség ereje teszi, márpedig kétségtelen dolog, hogy ez is teszi, a jelenlegi szaporodási kulcs szerint a magyar elveszti a harcot a körülötte levő népekkel szemben, mert amikor nálunk két emberből húsz lesz, amott harminc áll elé. Második baj az, hogy Magyarország népességéhez aránytalanul nagy Budapest, az ország székesfővárosa. Minden nagyváros emberi életet emészt, csak a készből él, ő maga nem szaporít. Budapest lakossága ötven év alatt megháromszorozódott de ha leszámítjuk belőle a bevándorlást és a természetes szaporodásra nézünk, azt találjuk, hogy nemcsak nem szaporodott, hanem egyenesen fogyott. Ha pedig azt nézzük, hogy Magyarországból ezelőtt ötven esztendővel hány százalék élt falun és hány városban, azt kell látnunk, hogy a magyar mind úgy tódul a városok felé, mint a pillangó a gyertyaláng felé, s ott testben és lélekben megromolva, két-három nem A Református (Protestáns) Egyesület ünnepélye A Református Egyesület folyó hó 16-án, vasárnap délelőtt 11 órakor avatja fel újonnan épült nagytermét, hogy átadhassa ezt a régóta nélkülözött nagytermet a használatnak. Az építkezés nem fejeződhetett be teljesen. A beállott hidegek miatt az utcai rész bevakolását kénytelenek voltak a tavaszra hagyni, úgyszintén a belső részek végleges átfestését is. Mindezek ellenére az új helyiségek használatba vehetők. Beszerzett az egyesület egy elsőrendű Bösendorfer hangversenyzongorát és 200 darab új széket. A felavatás két részből áll. Az első rész délelőtt 11 órakor fog lefolyni az új helyiségben és pedig a következő műsorral: I. Hiszekegy. . . Énekli az egyházi énekkar. II. Megnyitó beszédet mond: Farkas Kálmán elnök. III. XC. zsoltárt énekli a közönség. IV. Imádkozik: dr. Vass Vince lelkipásztor. V. Szaval: Csikós Tóth András gimn. tanár. VI. A ref. egyház üzenetét tolmácsolja: dr. Hetessy Kálmán lelkipásztor. VII. XIX. zsoltár. Énekli az egyházi énekkar. VIII. Az ünnepélyt bezárja: dr. Joó Gyula főgondnok. IX. Himnusz: énekli a közönség. Dedék alatt eltűnnek a pusztákról, tanyákról, kis falukból Budapestre érkezett életerős, pirospozsgás magyar családok. Még Kecskemét, Nagykőrös, Halas is azt a tapasztalást teszi, hogy népessége a tanyákon szaporodik, a városban a szaporaság megáll, vagy felváltja a fogyás. Harmadik szomorú tapasztalás az, hogy Magyarországon körülbelül kétmillió családból gyermektelen 330.000, egykés 310.000, kétgyermekes 300.000, s miután csak ott lehet számítani népszaporaságra, ahol legalább három gyermek születik, Magyarországon egymillió család, az öszszes családoknak majdnem fele, nem vesz részt a tiszta és hatékony népszaporaságban. Ezek közül különösen az egygyermekes családok okoznak nagy aggodalmat hazánkban. Az úgynevezett egykés területen körülbelül félmillió ember lakik, ami azt jelenti, hogy ez a darab magyarság nemcsak nem vesz részt az ország népességének a szaporításában hanem maga is csendes ritkulásra és kihullásra van ítélve. Ez az egykés terület nyugatról keletre, délről északra tart. A Tiszahát még állja az ostromot, de nyugaton egész nagy magyar népegységek pusztulnak ki, hogy csak a bűbájos Ormányságot említsem. Ugyanakkor ez a terület át van szőve az előretörő németség százados előőrseivel, s nem minden aggodalom nélkül kell néznünk azt a tökéletesen kiépített erezetet, amelyen keresztül egy idegen nép