Reformátusok lapja, 1941 (27. évfolyam, 1-44. szám)
1941-01-12 / 1-2. szám
k a házasságot nem lehet felbontani, csak az összetört házasságból lehet az ártatlan félt kiszabadítani. A házasságnak testi életközösségnek kell lennie. Ott, ahol nem lehet meg a testi életközösség, nem lehet házasságot kötni. Lehet más kapcsolatról, barátságról, szövetségről, testvériségről beszélni, de házasság csak ott van, ahol a férfi és a nő Isten rendelése szerint testi életközösségre szövetkezik. De éppen olyan lényeges alkotó része a házasságnak a lelki életközösség is. Ha azt kérdezik, hogy melyik fontosabb a házasságban, a testi vagy a lelki közösség, azt feleljük, hogy a lelki életközösség, mert a testi közösség szakadatlanul fogy, egyszer egészen el is múlik, a lelki közösségnek pedig folyvást gyarapodnia kell. Jaj annak a házasságnak, amelyik csak földi szerelemre épül, anélkül, hogy ez a szerelem a lelkek tiszta, mély barátságává válnék. A földi szerelem csak egy rózsabokor, amelynek alján ott alszik Csipkerózsa: a lélek szerelme, a barátság. Jaj annak a házasságnak, amelyiknél előbb lehull erről a rózsabokorról az utolsó sziromlevél, mielőtt felébred az alvó királyleány. Tehát a házasságban döntő tényező a lélek közössége. Meg kell már most tudnunk, mit értünk mi a lélek közössége alatt? Megegyezést abban, hogy mit tartunk nagynak, szentnek, jónak, igaznak. Közöl véleményt arra, hogy mi az élet értéke, mi a halál, mi a gyermek, mit ér a külső világ, mit ér a belső világ, mi a látszat és mi a lényeg? Ezt a lelki közösséget meg lehet találni világnézetben, meg lehet valamelyes elméletben, de mindig frissen, mindig megújíthatóan csak egyetlenegy he