Kecskeméti színházi és sport élet, 1928 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1928-01-07 / 1. szám

Kecskemét, 1928. január 7. II. évfolyam, 1 szám. SZÍNHÁZI ÉS SPORT ÉLET Színház, Mozi, Művészet, Társaság és Sport eseményekkel foglalkozó hetilap. Megjelenik minden szombaton Egyes szám ára: 40 fillér. Felelős szerkesztő és kiadó ALMÁSSY SÁNDOR Előfizetési ár : 1 hóra______ 1 *50 P. 3 hóra________4 _ P. 6 hóra________8­_ P. Költő és szinpad. Karácsonyi számunk vezércikk­ben foglalkozott a magyar szín­­játszás válságával és azt a szinpad internacionális versenytársain, a mozin és rádión kívül a szomorú magyar viszonyoknak, területi meg­­csonkítottságunknak tulajdonította. Mindez száz százalékban áll a magyar színjátszásra, de nem lá­tunk-e teljesen azonos viszonyokat egész Európában ? A színpad hanyatlását a speci­ális helyi viszonyokon kívül sok­kal mélyebben, a háború utáni Európa általános kulturális hely­zetében kell keresnünk A háború utáni ember nem művészetet keres a színházban, hanem szórakozást és jaj annak a színdarabnak, amely a költé­szetet ad, gondolatokat ébreszt és gondolkozásra serkent. A színpad megszűnt szent hely lenni, a színműirás nem a költészet szócsöve többé, a világot jelentő deszkák szentségét verklimuzsika profanizálja. Nem csodálkozhatunk tehát, ha a direktorok a legémelygősebb operettszenzációkat hajhásszák, mert hiszen ők elsősorban üzlet­emberek, kiknek a kezébe az egész társulat sorsa van letéve és akiknek — hiszen ez emberi­leg érthető — elsősorban a meg­élhetés a fontos. Hiába vár tehát új messiásra a színjátszás, ha ez a messiás nem kell a közönségnek. Hiába fog megszületni az új katona, hiába jön el a költő, hogy megváltsa a színpadot; zárt ajtóra, zárt fülekre és süket szí­vekre fog találni. Hallgatni kell most a költőnek, — hiszen inter arma silent musae — és a lelkek békéje még nem érkezett el. A háború­­utáni ember leron­gyolt élete kiált megváltás után, béke és harmonia után és míg ez a megváltás el nem érkezik, hiába jönnek a költők, a kultúra megváltói, nem fogják meghallani az ő hangjukat, mert elnyomja azt az emberi nyomorúság kiállása. Ezt a kiáltást kell elcsituítani először, hogy fölhangozhassék a költő éneke, hogy visszatérhessen a száműzött művészet a színpadra és leszorítsa onnan torz életünk­nek ferdített tükörképét a revü­­szerű látványosságot és a jazz­­band-et. (b.—l—.)

Next