Kecskeméti színházi és sport élet, 1930 (4. évfolyam, 1-46. szám)
1930-01-04 / 1. szám
1930. Jan . 4. KECSKEMÉTI tv. évf.1. sz. ♦SZIMHflZI* É 5 SPORTÉLET Megjelenik minden szombaton Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: vitéz Almássy Sándor. Előfizetési ár: egész évadra 4 . Miért nem lettem színésznő ? Most nagyon szomorú vagyok, mint mindig, amikor eszembe jut ez a szomorú történet. Akkor még szini-növendék voltam, ma már boldog anya és nagyszerű háziasszony, mert otthagytam a színpadot, mielőtt még ráléptem volna. Szomorú vagyok, ha eszembe jut, hogy nem léphettem azokra a deszkákra, amelyek többet jelentettek számomra, mint egy világot, de boldog vagyok, ha kisfiam kedves gügyögéssel mondja: mama. Ez a megszólítás nekem szól és ez boldogító dolog. Vidéki lány voltam. Amint elvégeztem városunkban a felsőbb leányiskolát, a fővárosba küldtek, hogy részt vegyek a továbbképző tanfolyamon. Szüleim felkísértek Budapestre, érzékeny búcsút vettünk egymástól a leánypenzióban, ahol elhelyeztek. — Vigyázz magadra Aliz ! — mondta édesanyám ! Ez volt az utolsó szava hozzám, mert azután hónapokig nem hallottam őt. A leány-továbbképző tanfolyam helyett egy sziniiskolába iratkoztam be. Nem tudom, hogy mi vitt akkor erre az elhatározásra — de ez a lépésem szüleim tudta nélkül történt, akik egyszerű vidéki emberek, érthetetlenül idegenkedtek minden művészi pályától és nagyon roszszul esett volna nekik, ha megtudták volna, hogy sziniiskolába járok, a továbbképző tanfolyam helyett. A sziniiskolában nagyon tehetségesnek tartottak tanáraim. Drámai szakra jártam. És tulajdonképen most kezdődik ez az igazi történet. Rómeót és Júliát kellett betanulnunk. A sziniiskola pódiumán álltam és mint Julia gyönyörűen recitáltam Shakespeare mester halhatatlan szavait. A tanár úr nagyon meg volt elégedve remélem Shakespeare is. Eddig még hiányzott e történetből Rómeó. Pedig ott volt Játékot, vétik! legolcsóbban a Párisi áruházban