Testvériség, 1887 (4. évfolyam, 1-17. szám)

1887-09-04 / 1. szám

1 -ső szám,­ násmód épen azért, tört ki a kereszté­­­­nyek ellen, mert a zsidókkal összetéveszt 1 tétének. Ugyanazon időszakok, melyek nyugaton a zsidók egét vészes felhőkkel borították be, keleten sem hoztak vigabb esztendőket rájuk. Klímában a háromnál rosszabb bánásmódban részesültek és ré­szesülnek most is. Bockarában annyira megvetik vala őket, hogy még rabszol­gák gyanánt sem vásárolják meg; irtóz­tak leheletektől, sőt még árnyékjuktől­­; és hogy valamikép megismerhessék e népet, bizonyos megkülönböztető ruhá­zatban kellett járniok. Marokkóban még az is megvonatott tőlök, hogy a nemes­­ hátán ülhessenek, vándorlásaikban sza­­náron kellett útjukat végezniük. Az orosz így irtózik tőle, mint az ördög a töm­énytől. Ilyen volt állapotjuk az ókorban­ Tudjuk, hogy a középkornak általános elleme a gyakran rajongásig vitt vallá­­osság. Ezen vallásosságnak voltak kö­­etkezményei ama sok embervért áldoza­­ul kívánó, s vajmi csekély anyagi ka­­zonnal egybekötött keresztes hadjáratok, melyekben Európának majdnem minden­­kor létezett nemzete részt vett. A val­­lsosságból folyt ki a középkori zsidóül­­özés is. A keresztény népek, visszaem­­­kezve azon szenvedésekre, melyeket az iteni mester a zsidók kegyetlensége mi­tt elszenvedni volt kénytelen, olthatal­­m gyűlöletet éreztek keblökben e nép ánt; s eme gyűlöletüknek kifejezést itak, s szabad folyást is engedtek a­­kszor hajmeresztő vérengzéssel véghez­­tt üldözésekben. Ekkor lett a zsidó nem lakásból, hanem törvényileg is a polgári ítelékekből kitiltva. Az V. századtól zdve pedig a Talmud parancsolta tanok­iatt tört be nem egy zsidónak a feje, ért e tanok olyneműek, melyek a fár­­adalom által felállított kölcsönösség és bizonyosság nyílt szabályaiba a fanatiz­­tis vakmerőségével ütköznek bele. Mert­it is mondanak azon elvek ? Nem art-e, így a fennálló társadalmi rend és tör­ültek ellenében ki-ki saját vagyonát abadon, háborítatlanul nem élvezheti, ért a Talmud szerint ahhoz senkinek ásnak nincsen joga, csak a zsidónak ? vájjon áll-e józanul gondolkozva ezen­­ ? Soha, sohasem! Nem csoda, ha a­­lmud utasítása szerint csak uzsorára és dig magas uzsorára kölcsönző zsidóság omása és elhatalmasodása ellen felkel­­t a franczia parasztok, s volt a zsidó­­knak „ne mulass.” Német és Spanyol­­szágban 1346-ban kemény bánásmód­­n részesültek, mert a zsidó szivtelem­­­ miatt fölingerelt nép a pestis kitöré­­i is nekik tulajdonitá, a mennyiben a tak megmérgezésével vádolta őket, mi történelmünkből emlékezhetünk N­.­dre zavaros korára, midőn az országos edelmek zsidók­ és izmaelitáknak ada­­ták haszonbérbe, s a sokat nyerni író kapzsi nép tűrhetetlen zsarolásai itt fölháborodott magyarság a zsidó- t bizony több helyen agyonverte. It­­t keltezhetők ama szigorú rend- és iszabályok is, melyek a zsidó uzsora m­ében hozattak. A középkornak végső századában lábra­­zott humanismus behatása alatt itt is is a zsidók elnyomott helyzetét fül­­ílni iparkodó törekvésekkel találkozunk, őek azonban korántsem zárják ki azt, hy az üldöztetés szele teljesen lecsilla­­t volna, így épen a zsidóság eman­­láczióját szülő franczia forradalom kl­­ise előtt és alatt a zsidóság hátát meg­­ssimogatták az elszászi földmivelők. Napóleon sem volt kíméletesebb tyúkban, miután átlátta ama vészá­rét, melyek a zsidó uzsoráskodásból elett népére háramlottak. Azért is 7-ben a zsidók polgári jogát, melyet­­ a forradalom alatt csikartak ki a tet, nagylelkűségétől, de arra magukat később érde illetleneknek bizonyiták, tiz évre fölfüggesztette. Napoleon halála után­­ pedig Európának majdnem összes tartó-­­ Hiányaiban kitört a zsidóüldöz­és, és a ha-­­ talmaknak fegyveres erőre volt szükségük, hogy a véres jelenetek ismétlődésének vé­get vessenek. S említsem-e a mi szabad­­ságharczunk idején a városokban minde­nütt föltűnt zsidópáholásokat ? Hiszen erre még számosan emlékeznek, nem volt olyan nagy régen! S kinek ne jutna eszébe a legújabb oroszországi mozgalom, mely tett­­leg fejezte ki gyűlöletét a zsidóság ellen, s a Német-, Franczia- és Magyarország­ban megindult szellemi tevékenység arra nézve, hogy ezen irtózatos társadalmi rab­bilincset lerázhassák nyakukról s új életre kelve mutathassák s mutathassuk meg mi is a világnak ezredéves múltúnkhoz méltó életünket. íme a zsidóüldözés történeti folytonossága!! De hogy a folytonosság meg ne sza­kadjon, hanem tartson továbbra is, erre nézve tömörülnünk, vállat vetve tevékeny­kednünk, s ha kell, kissé nélkülöznünk is kötelesség! A zsidó uralkodás már min­denütt nagyon-nagyon érezhető; a felső körök ép úgy meg vannak a zsidók ré­szére nyerve, mint a hivatalnokok óriási serege. Már pedig kétségtelen igazság, „a hol a hatalom, ott a jog!” Én pe­dig Trithemiussal azt kérdem: „Váljon a hozzánk betolakodott idegenek uralkod­janak-e fölöttünk ? Még­pedig nem is a hősiesség vagy egyéb erénynél fogva, ha­nem összehalmozott kincseik következté­ben. Vájjon ezen nép tovább is hizlalód­­jék-e, a mi földműveseink és iparosaink verejtékén!?“ Ezt csak az teheti meg, ki megtagadta nemzeti múltját, megtagadta jelen létezési jogosultságát s kivetkőzve a nemzetiség legszebb, legfölemelőbb ér­zetéből, zsoldos hadba megy szolgálni s meghajtja szolgafejét az aranyborjú járma alatt!!... Jó, ha valaki lehet annyira hígvelejű, annyira bárgyú, hogy tétlen­kedik, ha valakinek lelkiismereti szózata elnémulva pihen, ez az ő dolga; de az ne is tartson számot az erélyes honpolgár nevezetre,­­ hanem a kiben még él a jö­vendő nagyság eszménye, kinek egy nagy­szerű küldetési pálya bevégzéséhez még van reménye, az sorainkba áll s szelle­mileg, anyagilag megmutatja a világnak azt, hogy hű magyar, jó honfi, felvilágo­­sult polgár!! Dr. Nyéky Antal: Felhívás a budapesti kereskedelmi Múzeum időle­ges gyümölcskiállítására. 1. A budapesti kereskedelmi mú­zeum, helyiségeinek (nagy iparcsar­­nok) időleges kiállítások számára fen­­tartott részében gyümölcskiál­­lítást, illetve gyümölcs­vásárt rendez, mely 1. évi október hó első napjaiban megnyittatik és ugyan e hó 31-én bezáratik. 2. A gyümölcsvásár czélja: a közönséget Magyarország téli gyümölcsfajaival és beszerzési forrá­saival megismertetni, a hazai gyü­mölcs kelendőségét előmozdítani és annak új piaczokat szerezni 3. A kiállítás tárgyai: alma, körte, birs, lasponya stb.; dió, mogyoró, mandola és gesz­tenye ; gyümölcsfák, gyümölcscsomagolási eszközök.­­• A múzeum igazgatósága kizáró­lag gyakorlati czélokat tartván szem előtt, csupán oly gyümölcs beküldé­sét óhajtja, mely minőségénél, vagy a termelés mennyiségénél fogva nagy­ban eladásra és kivitelre alkalmas. Ennélfogva felkéretnek a termelők, hogy csak oly gyümölcsöt jelentse­nek be, melyből nagyobb készlet felett „Testvériség“ rendelkeznek és a­melyre nagyobb­­ megrendeléseket elfogadhatnak. A­­ legkisebb mennyiség, mely beküld-­­ hető: almából, körtéből, birsalmából 100 darab, a többi gyümölcsfajokból­­ 10 kiló. Az igazgató­ság további felszólítá­sáig az első küldemény amazoknál ne haladja meg az 5000 darabot, az utób­biaknál a 100 kilót. Kivételt képeznek oly gyümölcs­­példányok, melyek hazai gyümölcsfa­­tenyésztők által a gyümölcsfákat venni óhajtó közönségnek bemutat­­tatni szándékoltatnak és a melyekből egyes példányok is mintakép beküld­hetők. Ez esetben az eladó gyümölcsfa­csemeték száma közlendő. 5. A bejelentés az ide mellékelt bejelentési ív egyes rovatainak pon­tos kitöltése mellett f. évi szeptem­ber 20-áig eszközlendő. A bejelentett gyümölcs legkésőbb f. évi szeptember hó 25-éig bekül­dendő. A gyümölcs kosarakban vagy hor­­dókban szállítandó. Minden kosárba vagy hordóba a kiállító nevét, a gyü­mölcsfal elnevezését és a darabszá­­mot vagy súlyt magában foglaló jegyzék csatolandó. A kiállítók vasúti igazolványt nyer­nek, melynek alapján a­ vasúti szállí­tási díj 50 perczentnek elengedésére tarthatnak igényt. 6. Térd­­ nem fizetendő; a szüksé­ges állványokat és asztalokat a mú­zeum igazgatósága díjtalanul szol­gáltatja; hasonlókép a gyümölcs­­kiállítására szolgáló tányérok is in­gyen bocsáttatnak a kiállító rendel­kezésére. A múzeum által eszközölt eladások és megrendelések után 10 százalék jutalék fizetendő. 7. A múzeum igazgatósága a be­küldött gyümölcs elromlása esetében nem nyújthat ugyan kártérítést, mindazonáltal megteendi mindazon intézkedéseket, melyek a gyümölcs jó karban tartására nézve szükségesek. 7. Azon gyümölcs, mely a kiállí­tás befej­ez­téig el nem adatott és a mely felett a kiállító november hó 3-áig nem rendelkezett, elárverez­­tetni és a befolyó összeg 10 százalék­­ levonásával a kiállító rendelkezésére bocsáttatni fog. Budapest, 1887. augusztus hó 25-én. Matlekovits Sándor elnök, Németh­­ Imre igazgató, ottani birtokos kedves leányát, Zsuzsikát.­­ Biró Ád­ám kecskeméti községi ta­nító eljegyezte Bán István kecskeméti köz­ségi tanító leányát, az iskolaszék által múlt hó 21-én egyhangúlag községi taní­­tónővé megválasztott, szép készültségül és szeretetre méltó Bán Juliskát. Sok sze­rencsét és boldogságot kívánunk mind a két fiatal párnak. — A kecskemétvidéki gazdasági egye­sület által a folyó hóban megtartani szán­dékolt terménytárlat a silány gyümölcs­termés miatt ez évről elhalászhatott. Mi újság? — Harkai József úr piacztéri kereske­désében a „Testvériség” egyes számonként megvehető 10 krajczárjával. Ugyanott alá­írási áv is van elhelyezve, s ott a ki akar lapunkra előfizethet. Az előfizetési ár a mai naptól újévig­­ írt 50 kr. Kérjük ismerőseinket, lapunk barátait és minden érdeklődőt, hogy szíveskedjenek mielőbb minél többen megrendelni lapunkat, mert csak úgy leszünk abban a helyzetben, hogy feladatunknak sikeresen megfelel­hessünk, ha minél szélesebb körben elter­jed az. Mai számunkat több olyanoknak is megküldöttük áttekintés végett, a­kik sem elő nem fizettek, sem meg nem ren­delték, de a jövő számot már csakis tényleges előfizetőink és megrendelőink­nek fogjuk megküldeni, miért is kérjük, hogy a­kiknek szándékuk van előfizetőink közé sorakozni, e jó akarattal ne késle­kedjenek, hogy a jövőben nyomtatandó példányok száma felől magunkat némileg tájékozhassuk. — Szives elnézését kérjük olvasóinktól ez egy napi késedelemnek, a mi előállott a nyomda berendezéssel járó kezdetleges nehézségek folytán. — Eljegyzések: Majláth Gyula igyekvő fiatal kereskedő Kecskeméten, eljegyezte­­ Kis-Kun-Félegyházát •! Petróczy Gábor | Hírek. Sátoralja-Ujhelyen a múlt héten oly óriási jégzápor volt, a minőre a legöre­gebb emberek semi­gén emlékeznek. A szől­­lő termését a szó szoros értelmében tönk­retette a tojásnyi nagyságú jég, mely egy félóráig esett, s egy félsoknyira ellepte a földet. A cseprei, boglyoskai, kátéi és to­ronyi híres szőllő­ hegyek teljesen leta­rolva a legszomorúbb képét nyúljtják a romlás­ és pusztulásnak. A Kömpöczön, a Kis­telek és Majsa között fekvő pusztán, árokásás közben a mun­kások egy régi sírra bukkantak, a­mely­ben egy teljesen föl­fegyverkezve lévő ma­gyar levente csontváza feküdt lovával együtt. Az egymagában álló sir­ és fegy­verzetből azt vélik az ahhoz értők, hogy az valamely előkelő vezér csontváza és nyugvóhelye lehet és az annyival inkább is föltehető, mert a sir színhelye nem messze esik a történelmi nevezetességis pusztaszerhez. A sirt az uradalmi tisztség őrizteti, mig illetékes faktorok azt meg nem szemlélik és az érdekes leletet a hely-­ színén át nem veszik. * Szegeden az artézi kutat már 168 mé­ternyire lefúrták és majd minden nem­ ke­rülnek ki a földgyomrából érdekes tár­gyak, gyöngyházdarabok, kagylók, csi­gák, csontok, most legutóbb megkövesült tölgyfadarabokat leltek. * Az idők jeleként említjük fel, hogy Bu­dapesten a VIl-ik kerületben a múlt hé­ten volt az iskolaszéki tagok választása, mikor is a busz iskolaszéki tag közé be­választatott tíz darab zsidó. Tehát fele. Ez is haladás a jogegyenlőség útján. Ezek között 9 nem tud magyarul. * Amerikából érkezett hírek megerősí­tik, hogy a kaliforniai búza-cornel csakugyan összeomlott és roppant kárt okozott. E hír ny­omasztó hatása már a napokban megtartott bécsi nemzetközi ga­bonavásár alkalmával is észlelhető volt, s nem kis mértékben hozzájárult a nyomott hangulat előidézéséhez.­­ Az orosz czár élete ellen a múlt hó 23-ikán ismét merényletet követtek el. A merénylő egy katonatiszt volt, a­ki a cz­árt Krascjevselóról Pétervárra utaztába­n meg­támadta s két lövést tett reá, de­­egyik sem talált. A merénylőt elfogták, * Szörnyeteget szült a napokban Ácsán egy odavaló kőműves felesége. Egy nya­kon két eltorzult feje volt, úgy kezei mint lábai fejletlenek voltak, két füle, két szeme és a két fej érintkező pontján egy orra volt, mely madárcsőr alakkal birt. A szörny­szülött két napig élt, mely idő alatt te­mérdek bámulója akadt nemcsak Ácsán, de a szomszédos községekből is. * A királyhoz folyamodott Tóth Mihály nagy-lázi lakos szegény ember, hogy mi­vel 45 éves felesége három ép és egész­séges gyermekkel ajándékozta meg, s ezek közül egyet dajkával kénytelen szcepta ad­­­atni, hát kegyeskedjék ő felsége a dajka diját fizetni. 1987. Szeptember 1.

Next