Testvériség, 1889. január - 1890. március (6. évfolyam, 1-52. szám)
1889-01-13 / 2. szám
ет7-£о1зга.т.. 2- szám. :emét, ±03 Э. jan. 13. keresztény társadalmi és vegyestartalmú hetilap. MEGJELELT ЪЛ: Z 1ST 13 E ZST VA.IAE3ST^P 3E33EL. a Minden pénzbeli küldemény ide czimezendő. Kiadóhivatal: 1 VI. tized, varjú-utczni 235. sz. Előfizetési ár: Egész évre ... 4 írt Félévre............2 írt Negyedévre ... 1 írt Egyes szám ára 10 kr. ! O«' ^ ^ i Előfizethetni bármely postahivatalnál. Felelős szerkesztő és kiadó - tulajdonos : NAGY IMRE. i nmara o.Di тшитл! Hirdetések és nyílttéri közlemények jutányos árakon számíttatnak. A é 1 - e g dí j 10 kr. minden beiktatás után. Szerkesztőség: IV. tized, varjú-utcza 235. szám. Ide küldendő minden írásbeli közlemény. Kéziratok nem adatnak vissza. A zsidók és a keresztény társadalom. Társadalmi kérdéseket nem lehet mondva készíteni, mesterségesen szőni fonni, és semmiből mint Deus ex machnát egyszerre előrántani. Meg van azoknál keletkezésük eredete, fejlődésük és lefolyásuk, mint minden más tünetnél, mely valamely organizmuson mutatkozik. Ilyen társadalmi kérdés a zsidókérdés is, bármit írjanak és beszéljenek mesterkéltsége felől azok, kiknek az alkalmatlan és kényelmetlen, avagy tán veszélyt rejtőnek tűnik fel. A zsidókérdés egyidős a keresztény társadalommal. (Ez téves nézet: a zsidókért egyidejű a zsidó népnek más népek közt való létezésével. Példák erre Egyptom, Róma stb. — Szerk.) és megszületett abban a pillanatban, melyben a zsidóság tisztán társadalmi térre tartozó elavult intézkedéseket vallás-erkölcsi tételekké emelt, melyek azt a keresztény társadalommal lehető érintkezésében akadályozták, s ez által eleve izolálták, és a keresztény reform alapelve: a felebaráti szeretet tanával egyenes összeütközésbe hozták, sőt sokaknál a legszámosabb esetben máig is hozzák. A zsidókra bízzuk — mert reánk nem is tartozhatik, — fölismerni morális tételeik közt azokat, melyekre a fönnebbi jelzés illik, valamint rajtuk áll, s kizárólag csak rajtuk fordul meg, hogy az általuk gyakorolt exelusivitást megszüntetvén, lebontsák végre azon válaszfalat, melyet a farkas és bárány meséjére emlékeztető furfanggal, ma is sokan nem átallanak a keresztény társadalomnak bűnül tulajdonítani. A dolog úgy áll, hogy míg a zsidóság részéről minden lépés, melyet a keresztény társadalom felé tesz, haladás, addig az utóbbi részéről minden engedmény, melyet ez az ódonság által szentté rögzött ős felfogás követelményeinek tesz, a legtermészetietlenebb és legsötétebb reactió, mert végleteiben, ha ez általán lehetős lenne, visszaterelné a keresztény társadalmat, e kifejlett rózsát, a bimbó- és csirakorába, vagyis vissza oda, honnan az a faji elzárkózás alacsony gőzköréből az egész emberiséget felölelő szeretet és testvériség végtelenül magasztos felfogásáig emelkedett . . . Tisztába kell jönniük mindenekelőtt, és ezt min- iden kétséget és félremagyarázhatást kizárólag nyíltan ■ be is vallaniuk, hogy a keresztény társadalommal kikerülhetlen érintkezést lehetetlenítő tantételeiket nem tekintik vallási dogmáknak, s ekkor, de csak ekkor lesz megadva a valódi bensőbb közeledés lehetősége a zsidó és egyéb embertársaik közt, mint akiket a teljes emancipátiónak oly rég megtörtént bekövetkezése után még ma is maguknál alantabb álló teremtményeknek tekintenek. Szakítaniuk kell mindenek fölött azon hiú, önhitt s többi embertársaikra sértő és megalázó faji ősfelfogással, mely szerint egyedül ők az Isten választott népe, kiknek a föld minden rajtalevővel kizárólagosan képezi jogos tulajdonát, valamint szakítaniuk kell az ezen tévpontból levont minden téves következtetésekkel és utógondolat nélkül elfogadniuk és alkalmazniuk az egyenlőség elvét Isten előtt is, amint látszólag buzogtak és buzognak ugyanezen elvnek franczia minta szerint érvényt szerezni a földön, hisztába kell jönniük a fölött, hogy mióta megszűntek külön álló államban külön nemzetet képezni, azon egyes országokban, hova a sors őket helyezte, most már nem képezhetnek külön mást, mint külön vallásfelekezetet, mely azonban nincsen és nem lehet soha jogosítva külön faji vagy nemzeti politikát űzni; társadalmi tekintetben pedig föltétlenül alkalmazkodni tartoznak azon országot alkotó többséghez, mely nekik hazát adott és családi tűzhelyet biztosított, és mindazon polgári jogokkal felruházta, melyeket az egyén bármely államban egyátalán leírhat.