Testvériség, 1889. január - 1890. március (6. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-13 / 2. szám

ет7-£о1зга.т.. 2- szám. :emét, ±03 Э. jan. 13. keresztény társadalmi és vegyestartalmú hetilap. MEGJELELT ЪЛ: Z 1ST 13 E ZST VA.IAE3ST^P 3E33EL. a Minden pénzbeli külde­mény ide czimezendő. Kiadóhivatal: 1 VI. tized, varjú-utczni 235. sz. Előfizetési ár: Egész évre ... 4 írt Félévre............2 írt Negyedévre ... 1 írt Egyes szám ára 10 kr. ! O«' ^ ^ i Előfizethetni bármely­­ postahivatalnál. Felelős szerkesztő és kiadó - tulajdonos : NAGY IMRE. i nmara o.Di тшитл! Hirdetések és nyílt­téri közlemények jutá­nyos árakon számít­tatnak. A é 1 - e g d­í j 10 kr. minden beiktatás után. Szerkesztőség: IV. tized, varjú-utcza 235. szám. Ide küldendő minden írásbeli közlemény. Kéziratok nem adat­nak vissza. A zsidók és a keresztény társadalom. Társadalmi kérdéseket nem lehet mondva készí­teni, mesterségesen szőni fonni, és semmiből mint Deus ex mach­nát egyszerre előrántani. Meg van azoknál keletkezésük eredete, fejlődésük és lefolyásuk, mint min­den más tünetnél, mely­ valamely organizmuson mu­tatkozik. Ilyen társadalmi kérdés a zsidókérdés is, bármit írjanak és beszéljenek mesterkéltsége felől azok, kik­nek az alkalmatlan és kényelmetlen, avagy tán ve­szélyt rejtőnek tűnik fel. A zsidókérdés egyidős a keresztény társadalom­mal. (Ez téves nézet: a zsidókér­t egyidejű a zsidó népnek más népek közt való létezésével. Példák erre Egyptom, Róma stb. — Szerk.) és megszületett abban a pillanatban, melyben a zsidóság tisztán társadalmi térre tartozó elavult intézkedéseket vallás-erkölcsi tételekké emelt, melyek azt a keresztény társadalom­mal lehető érintkezésében akadályozták, s ez által eleve izolálták, és a keresztény reform alapelve: a feleba­ráti szeretet tanával egyenes összeütközésbe hozták, sőt sokaknál a legszámosabb esetben máig is hozzák. A zsidókra bízzuk — mert reánk nem is tartoz­hat­ik, — fölismerni morális tételeik közt azokat, me­lyekre a fönnebbi jelzés illik, valamint rajtuk áll, s kizárólag csak rajtuk fordul meg, hogy az általuk gyakorolt exelusivitást megszüntetvén, lebontsák végre azon válaszfalat, melyet a farkas és bárány meséjére emlékeztető furfanggal, ma is sokan nem átallanak a keresztény társadalomnak bűnül tulajdonítani. A dolog úgy áll, hogy m­íg a zsidóság részéről minden lépés, melyet a keresztény társadalom felé tesz, haladás, addig az utóbbi részéről minden engedmény, melyet ez az ódonság által szentté rögzött ős felfogás követelményeinek tesz, a legtermészetietlenebb és leg­sötétebb reactió, mert végleteiben, ha ez általán lehető­s lenne, visszaterelné a keresztény társadalmat, e kifej­lett rózsát, a bimbó- és csirakorába, vagyis vissza oda, honnan az a faji elzárkózás alacsony gőzköréből az egész emberiséget felölelő szeretet és testvériség­­ végtelenül magasztos felfogásáig emelkedett . . . Tisztába kell jönniük mindenekelőtt, és ezt min- i­den kétséget és fél­remagyaráz­hatást kizárólag nyíltan ■ be is vallaniuk, hogy a ker­esz­tény társadalommal kike­­rülhetlen érintkezést lehetetlenítő tantételeiket nem tekintik vallási dogm­áknak, s ekkor, de csak ekkor lesz megadva a valódi bensőbb közeledés lehetősége a zsidó és egyéb embertársaik közt, mint a­kiket a tel­jes emancipátiónak oly rég megtörtént bekövetkezése után még ma is maguknál alantabb álló teremtmé­nyeknek tekintenek. Szakítaniuk kell mindenek fölött azon hiú, önhitt s többi embertársaikra sértő és megalázó faji ősfelfo­gással, mely szerint egyedül ők az Isten választott népe, kiknek a föld minden rajtalevővel kizárólagosan képezi jogos tulajdonát, valamint szakítaniuk kell az ezen tévpontból levont minden téves következtetések­kel és utógondolat nélkül elfogadniuk és alkalmazniuk az egyenlőség elvét Isten előtt is, a­mint látszólag buzogtak és buzognak ugyanezen elvnek franczia minta szerint érvényt szerezni a földön, hisz­tába kell jönniük a fölött, hogy mióta meg­szűntek külön álló államban külön nemzetet képezni, azon egyes országokban, hova a sors őket helyezte, most­ már nem képezhetnek külön mást, mint külön vallásfelekezetet, mely azonban nincsen és nem lehet soha jogosítva külön faji vagy nemzeti politikát űzni; társadalmi tekintetben pedig föltétlenül alkalmazkodni tartoznak azon országot alkotó többséghez, mely ne­kik hazát adott és családi tűzhelyet biztosított, és mindazon polgári jogokkal felruházta, melyeket az egyén bármely államban egyátalán leírhat.

Next