Üzenet, 1940 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1940-01-14 / 1. szám

nít Sírnak. A mi hitünk csak akkor lehet lelkünk szent öröksége, meg­­ronthatatlan felvevőkée­üléke, ha azt semmiféle ígéret, szépség, va­gyon, állás, megfélemlítés, va­gy kiutasítás nem tudja megtántorí­tani. Mert a te hited csak akkor le­het szilárd, szent tulajdon, ha azt nem szégyenled, ha tudod, hogy te legmagasabbrendű vallásoddal lé­lekben és imádságban imádda ezt az Urat, ezzel a töretlen örökséggel, amit a vallásos élet mezején, a ta­nítás és nevelés ösvényein minden erőddel maradék nélkül igyekezel átadni azoknak a lelkeknek, akik­nek megőrzését Isten reád bízta. A másik tanítás vád mindnyájunk ellet­, akik elfelejtettük, hogy az Úr nemcsak azért küldött bennün­­ke­t az ő szőlőskertjébe, hogy ott a lélek örökkévalóságáról megigyőződ­­jünk, hogy ott nemesítsük a szív szeretetének a gyümölcseit, hanem azért is, hogy ott mindenkiért munkálkodjunk, akikkel szemben felelősséget kaptunk. Aeigódjünk, imádkozzunk, szolgáljunk a legki­sebbért éppenúgy, mint a legöre­gebbért. Előttük úgy járjunk, él­jünk és cselekedjünk, hogy ők is az Úr ösvényeire térjenek. Vigyáz­zatok, — mondotta Jézus — mert az megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az én mennyei Atyám előtt! Új esztendő elején tartsunk lélek­­számlálást. Mindaddig meg ne nyu­godjunk,­ amíg tehess nem lesz a mi seregünk. Senkinek sem szabad hi­ányoznia, aki közibénk való. Édes testvérem! A bölcsődnél egyházad, mi mindnyájan imádkoz­tunk hit­úrségedért, lelked Ura előtt a konfirmáció alkalmával te magad is fogadást tettél erről; hitedet, életed legdrágább kincsét úgy őrizd, hogy földi boldoggá­god haj­szolása közben meg ne rontsad a te m­ennyei életedet, mert ne hidd, hogy viharos pályád utolsó völgyé­ben, a koporsóban te mindenestől fogva a múlandóságé leszel. Nem. A te lelked minden örömével, bű­nével a magasba tér, hol az Örök Bíró előtt számot kell adniad. ( Testvér vigyázz! Soha ne feledd, hogy te a hit egy drága láncszeme vagy. Tudd meg, hogy h­aszontalan vassá válik a lánc, amikor nagyobb erőpróbák idején kihullik belőle egy szem. Talán dédapád máglyán égett, vagy börtönben szenvedett a maga erős hitéért és te képes lennél megszakítani ezt az évszá­zados folytonosságot, hogy mint kihullott, rozsdásra kényszerí­tett láncszem, mint hűtlen lélek, meg­tagadd a te evangélikus őseid drága örökségét? Tudom, te ma nem így gondol­kozol, de mégis vigyázz, mert a há­borúságos időkben a Sátán is szaporítja fegyvereit. A reád váró életküzdelemben minden kísértés ellen Jézus vértezze fel lelkedet, aki így tanított: Tartsd meg, ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat! Ez a hűség — bármit hozzon is az újesztendő — bizonnyal köze­lebb visz Istenhez, h­azádhoz, sze­retteidhez, szülőfö­dedhez, ember­társaidhoz, csak őrizd jól a te lel­kedet és a te lelkednek hitét! Napsugarat 120 szegény gyermeknek Az »üzenet« akciót indított sze­­gény gyermekek nyaralóitására. Akciónkra nemes szívvel adakoztak:­ Evangélikus Szórványgyermekek részére adakoztak: Ge­ettlinger Paine Szombathely 1 P, dr. Meré­­they Sándorné Kecskemét 2 P, Kucsera János Kecskemét 1 P és vitéz Lenky János Nagykőrös 5 P. Eddig befolyt adományok összege: 161 P 80 fillér. Isten áldása legyen a jó szívvel adakozókon és serkentsen mindnyá­junkat új adományokra, 120 sze­gény gyermek nyári gondviselésére. Adományok az üzenet kiadóhi­­va alába, Kecskemét, Luther-palota küldendők. Akik az­­Üzenetet szívükön hordozzák Lapunkra nemes szívvel adakoztak : Baján Ev. egyház 3 P. Budapesten Gyenes István 5 P. Csepelen vitéz Örkényi Jenő 3 P. Szekér Sándor 3 P. Szlabel Rezső 5 P. Dunaszerdahelyen Ev. egyház 3 P. Hartán Heltrich János 3 P. Hel­vécián Tokai Gáborné 1 P. Nagy Istvánné 1 P, Kálózi István 2 P, özv. Ba­logh Istvánná 1 P, Miklós István 40 fillér Hódmezővásárhelyen Fegó Lajos 5 P, Inárcson Szabó Ilonka 4 P, Kecskeméten Kara Sándorné 3 P, dr. vitéz Turáky Dezső 3 P, dr. Váry Ist­­vánné 3 P, Fabók Annuska 3 P, Kovács Sándor 1 P, Sávolt János 3 P, Varinszky Gyula 5 P, Matók Béla 10 P, Gálosi József 3 P, Kucsera János 1 P, Szabadosi Erzsé­bet 3 P, Eszenyi Sándorné 3 P, Szász Má­­tyásné 3 P, Szabadosi Gizella 3 P, Kiskunfélegyházán Léder Rezsőné 3 P, Sóhalmy János 5 P, Makón Marsai Lajos 2 P 50 fill., dr. Komnás Sándor 3 P, Miklós István 1 P 50. Nagykőrösön vitéz Lenky János 5 P. özv. Szdravetzky Ferencné 3 P. Fazekas István 3 P. Pestszentlőrincen Ev. Konfirmál­tak Egyesülete 3 P. Szarvason Szakács György 1 P 50. Szentesen Blázsik Mátyásné 6 P. Szombathelyen Geisztlinger Pálné 3 P. Bánky János 3 P. Hálás szívvel nyugtázzuk a ne­mes szívek adományát és kérjük to­vábbra is híveink és olvasóink sze­­retetét. Adományokat minden evan­gélikus lelkészi hivatal elfogad vagy pedig a 23.920. számú csekklapon postán lehet befizetni »Üzenet ki­adóhivatala Kecskemét« címen. finn szonettek. írta: Kutas Kálmán. A hős. Ne mondd: az hős, ki célhoz jutva — és a Kinek babér van harcos homlokán, S győztesként lépdel megvílt vár fokán. Amíg alant vértől gőzölg a tér. Az ily hőshöz, halld, a holt így beszél: »Győztél, — ám utad haldoklók során Vitt, — hekatombák bőszült gyásztorán. Nem hős, — szerencsés az, ki célhoz ér. A hős alant van. Vértől szalagos. A teste roncs, — széthullt, mint harciszekér. Melyen győzött a sors kegyelt fia. A holt a hős. Ő volt a csillagos Magasba lépcső — másnak. A babér Övé. A hősnek meg kell halnia.« Hiszem ... Hiszem, hogy minden finn harcos fölött Az Úr egy-egy őrangyala lebeg. Hiszem, Suomi, minden kis rögöd Felett vigyáznak égi seregek. Hiszem, tavaid havas felszínén Az Isten Lelke aggódón terül, S a holt harcosok golyóvert szivén Az embervérrel angyalkönny vegyül. Hiszem fohászunk sáncot alkot­ott, S imánkban sok határon átdobott Lelkünk a telketekbe árad át, S minden harcosban százak lelke él. Hiszem, föld, ég együtt küzd és remél, S a föld s az ég megmenti — önmagát. Világ, ne tapsolj Borzalmas cirkusZ lettél nagy világ. Páholyban ülünk fent veszélytelen. A roppant tért kiáltás zengi át: «Most kezdődik a ritka küzdelem.» Előttünk áll a szűkkörű porond. Egyik sarkában áll egy vasvitéz. Most hatvan ember fut ki, rája ront, S az az egy velük búsan szembe néz. Minkét kezében egy-egy puszta vas. És hatvan ellen harcol egymaga. Szörnyű tusa... S még szörnyűbb: harsog a Taps... Hát nem roppansz össze te magas Tető reánk?... Hisz bűn tapsolni itt — Világ ne tapsolj ! Mentsd meg finnjeid ! Cibara*3

Next