Kecskeméti Ellenőr, 1902 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1902-06-29 / 1. szám

4. oldal­ nek Dr. Horváth Ádámot, aki oly nagy előnynyel­ rendelkezett, hogy míg a másik két jelöltnek (Dr. Mészáros Ferencz ügy­véd és Dr. Tóth József ügyvéd) összesen csak 34 szavazatot adtak, addig Dr. Hor­­váthnak magának 105 szavazat jutott. Gra­tulálunk a jól megérdemelt választásokhoz ! A közgyűlés Fekete István h. polgármes­ter özvegyének 1020 korona nyugdíjat, gyermekeinek pedig fejenként 170 korona neveltetési illetéket adott. Bartha Kálmán özvegyének 818 koronát, gyermekeinek fejenként 165 koronát, Feuerm­an József zálogházi becsüs végkielégítése 1600 ko­rona. A közgyűlés több tárgyáról helyszűke miatt csak jövőre szólunk. — A városi dalárda vendég­ szereplése. Amint értesülünk, derék dalárdánk jövő hó Július 6-án vendégsze­replésre rándul át Czeglédre, ahol a refor­mátus­ egyház által rendezendő hangverse­nyen fog közreműködni. Dalárdánk eme vendégszereplésére czeglédi szomszédaink nagyban készülődnek s amint a hangu­latból kivesszük, sokat ígérő szereplésük iránt óriási az érdeklődés s mindenki re­ményteljes várakozással tekint az egész hangverseny elé, melynek főpontját bizo­nyára a mi jeles dalárdánk vendégszerep­lése fogja képezni. Tőlünk is sokan szán­dékoznak átrándulni, hogy meggyőződje­nek az igaz valóságról, amely szerint a szép reményű várakozás — Kecskemét váro­sának és jeles dalárdájának dicsőségére — egészen teljesülésbe megy. — A pajkosság áldozata. Meglehetősen megadta az árát pajkossá­­gának Kecskeméten Kardos János 12 éves fiú. F. hó 24-én kint játszott a kaszapkuti téren s egyszer csak az jutott eszébe, hogy felmegy egy nagy fűzfára sípnak valót tördelni. Ez elhatározását a gyors tett követte és sietett felkúszni a fára. Már a legtetején járhatott, mikor egyszerre — síptördelés közben — óriási sikoltást hallottak a környékbeli lakosok. A sikol­tást hatalmas zuhanás követte. Az történt ugyanis, hogy Kardos Jancsi megszédült a gyors mászás és ugrálás közben a fán, azután úgy hullott alá, mint egy óriási érett gyümölcs. Pedig tulajdonképp sze­gény Jancsi, nem is annyira érett gyü­mölcs lett, mire lepotyant a fáról, hanem inkább­­ összetört gyümölcs. Mert tel­­j­­esen eszméletlen állapotban szedték össze és vitték be a szomszédok ápolás végett. — A Kecskeméti Ellenőr szerkesztősége a kiadóhivatalban, Fekete Mihály könyvkereskedőnél kéziratgyűjtő szekrényt helyezett el azért, hogy munka­társainkat megkíméljük a központtól kissé távoleső szerkesztőségbe való fáradságtól. — Halálozás. Kaptuk és teljes részvéttel közreadjuk az alábbi gyászso­rokat: „Alulírottak, az összes rokonság nevében mély fájdalommal jelentik, hogy a felejthetetlen jó testvér, sógornő és ked­­ves rokon özv. Bebők Mihályné, szül. Mé­száros Terézia folyó hó 23-án délután 3 órakor, életének 65-ik, boldog házasságának 43-ik özvegységének 9-ik napjában hosz­­szas szenvedés után jobblétre szenderült. A boldogult földi maradványa folyó hó 25-én szerdán d. u. 4 órakor fog az V. tized, Tehén utcza, 250. számú gyászháztól, a róm. kath. egyház szertartása szerint, a Szentháromságról nevezett temetőben levő családi sírboltba örök nyugalomra tétetni. Lelki üdvéért az engesztelő szent miseál­dozat junius 25-én reggel 71/2 órakor fog a Czollner téri Szent Erzsébet templomban az egek urának Urának bemutattatni. Kecskeméten, 1902. junius hó 24-én. Ál­dás és béke poraira! Id. Mészáros Ferencz és neje Gavallér Jusztina, mint testvére és sógornője. Dr. Mészáros Ferencz és neje Falta Ilona, Mészáros Mária és férje Virágh Ferencz, Mészáros József és neje Borbás Róza, Mészáros Erzsébet és férje Horváth József, Mészáros Ilona és férje Bálint József, Mészáros Jusztina és férje Mindák János, Mészáros Margit.“ — Félreértéseit, szemrehányá­sok kikerülése végett tudatjuk a hirdető c­é­­gekkel, hogy az újdonságok között külön díjazás nélkül — csak is azokat a hirde­tőinket említjük fel, akik vagy mai kez­dők, vagy pedig lakás változtatás miatt közlik hirdetésüket. De ezek azután,, úgy vezetjük be hirdetési tarifáinkat,, minden dij nélkül lesznek felemlítve hirdetéseik mellett — az újdonságok rovatában. — Végh Mihály műlakatos és permetező-javító üzletét, e jó nevű kezdő cz ég mai hirdetését, ajánljuk szíves figyelembe. — A kecskeméti városi zeneiskolának évzáró vizsgái la­punk megjelenése napjáig teljesen és ki­tűnő sikerrel lefolytak. Június hó 22-től — 28-ig, I-től—V-számig terjedtek és minden számot, illetőleg minden, ünnepélyt zsúfolt közönség nézett végig. Érdekesen folyt le az I. II. szám, de különösen feltűnő volt a III-ik. E pontnál majdnem kivétel nél­kül a nagyobb tanulók, a felsőbb osztályú növendékek művészkedtek. U. m. Nagy Imre hegedűn, Faragó Mariska zongorán elragadó szépen és ügyesen. Schiber Béla (I év. növ.) hegedűn, Weisz Rózsika szin­tén, igen kedvesen játszottak. Bátky Mar­git, Faragó Mariska, valóban bámulatba ejtette a hallgatóságot. Feuermann Juliska és Rosenbaum Ilon­a népdal egyvelegei valóságos művészi nívóra emelkedtek. Zseniálisan szóllaltatta meg még Kolom­­pay Mihály is a hegedűjét. Sándor Imre és Dékány Imre zongorán játszottak­ négy kézre, a legnagyobb hatással.­­ A IV-ik hangversenynél (1- hó 26.) kiemelkedtek: Beliczay I., tanította Koller. Sándor Imre, tanította Bordeaux. Nagy Imre, tanította Koller. Bátky Margit, tanította Szent-Gály Gy. Körmöczy Ilonka és Rossenbaum Ilonka, tanította Kádár. Salamon Anna I (hálátlan szerepben gyönyörű igyekezet!) tanította Veres Ks. Vogrincsics Willibald, tanította Bordeaux G. Az V-ik hangver­seny (f. hó 28.) változatokban szintén igen gazdag volt és dicséretére válik az, úgy a derék és hivatása magaslatán álló intézet igazgatójának és tanári karának, mint a művészi érzékkel biró, ügyes és igyekező növendékeknek. Itt szabó üzlet. Szántó Károly, a fővárosból ideköltözködött szabó iparos mai hirdetésére felhívjuk a n. é. közönség szives figyelmét. — A megfulladt főhadnagy. Különös módon lejátszódó szerencsétlen­séggel múlt ki Kecskemét városában f. hó 26-ikán korán reggel Ádám Rikhárd cs. és kir. főhadnagy. Kedélyes állapotban tért haza hajnali 2 órakor „garzon” laká­sára. A­mint betért a szobába, czigarettára gyújtott és úgy mély mámorba merülve, elkezdett szundikálni. A czigarettától az ágybéli (párna és takaró) tüzet fogott, azután égett az ágynemű tovább, lángra egészen nem kaphatva, de fojtó füst kelet­kezett. A főhadnagy (a jelek szerint ítélve) észrevette a tüzet, fel is kelt, hogy m­jd ablakot nyit, de az ablak alatt, levetkőzött állapotban, leroskadt és a mély mámor, álom, füst és veszély, elvette erejét, azután ott halt meg úgy, a szoba padlózatán. A derék tiszt halála általános részvételt kel­tett a városban, mert igen kedves, okos és barátságos ember volt. A végzetes éjen is víg társaságban vett részt és igy ment haza édes gondtalanul . . . utoljára. — Nemesszeghy István áll. főreálisk. ének és zenetanár zenecon­­servatoriumának vizsgálati hangversenyét, a külső sétatér városi sörcsarnokát zsúfo­lásig betöltő díszes közönség — nagy él­vezettel hallgatta. A műsor minden egyes száma oly meglepő sikerrel és szabatos­sággal lett előadva, mely úgy a tanítvá­nyok szorgalmát és tehetségét mint kitűnő mesterük türelmét és szakavatottságát egyaránt dicsérik. Zongora, hegedű és fuvolás tanítványok mindnyájan fényes eredményt értek el. Hogy a műsornak olyan számai is voltak, melyek bármely hangveseny keretébe is beillettek volna és hogy olyan fejlett zenei műveltségű tanít­ványa van az intézetnek, mint Wilier Jó­zsef, aki zongorán Liszt F. II Rhapsodi­­áját, majd hegedűn Sarasate­ Zigeunerwe­­isen-jét, nem is számítva a többi kitűnő és tehetséges erőket — ezek a conserva­­tórium magas zenei színvonalának legna­gyobb­ bizonyítékai. — Esküvő. A múlt szom­baton, f. hó 21-én volt egybekelési ünne­pélye Keresztes Juliskának, Keresztes Imre derék polgártársunk kedves leányá­nak, Jeney István fiatal gazdálkodóval Kecskeméten. A diszes esküvőn igen sokan voltak és a víg lakoma egész másnapig tartott a legkitűnőbb hangu­latban. Szivünkből kívánunk az új frigy­hez minden jót! — Népmulatság. Mint a lakos­ság között szétosztott hirdetmények is mu­tatják, igen érdekesnek ígérkező népün­nepélyt rendez f. hó 29-én, az­az Péter- Pál napján ma, amikor lapunk megje­lenik, a Kecskeméti Ipartestület több tár­sas­kör hozzájárulásával és közreműködé­sével. Az ünnepély a műkertben lesz és tekintettel a nemes czélra, mely szerint a szegény, elaggott iparosok segítő alapja javára rendeződik, olyan nagy szabású körben folyik le, amilyen még az idén­­ nem volt városunkban. A belépti díj igen csekély: 1 korona személyenként. Gyer­mekjegy: 40 fillér. A derék vezetőség igen nagy és szépen váltakozó műsorról gondos­kodott s aki megnézi e mulatságot, hihe­tőleg soká és szívesen emlékezik reá vissza! — Felkérjük, olvasóinkat és jó­akaróinkat, hogy lapunkat ismerőseik kö­rében ajánlani és terjeszteni szíveskedjenek.­­ „Szegény Goldberger!“ így sóhajtott fel f. hó 25-én és a követ­kező napokon a híres város „adás-vevési” közönsége, mert Goldberger Hermann, aki tulajdonképen virslis, de azért minden mozgatható portékának vevője és eladója, a megszökött hitelezői elől Kecskemétről. Azért történt a felsóhajtás így „szukszesz­­szive“, mert csak két-három nap alatt ju­tott a város és a hitelezők nagy serege e szörnyű meggyőződésre. Addig bujkált a titok és végre csak kipattant. Szegény Goldbergert csak azért szerettük, hogy nem volt olyan ócska massza a világon, amit ő meg ne vett volna és amin ő to­vább nem adott volna. Ez az élelmesség mégis . . . hogy, hogy nem, a tönk szé­lére juttatta. Nem sajnálná őt mindenki oly szörnyen nagyon, de hát nemcsak „adott-vett“ ő a híres városban, hanem a­kitől csak lehetett mostanában — pénzt vett fel kölcsön, így aztán gondoskodtak a hitelezők arról, hogy szegény Goldber­gert „hivatalosan“ visszahozzák Kecske­métre, t. i. a hűvösre: időt és virslit tölteni. — Munkatársaink az első számra beküldött közleményekért fogadják ezúton is szívélyes köszönetünket! KECSKEMÉTI ELL­E­N­ŐR 1902. junius 29.

Next