Kecskeméti Friss Ujsag, 1900. október (1. évfolyam, 78-104. szám)

1900-10-01 / 78. szám

KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG 1900. október 1. 3 oldal. felét tegyük parázstűzre, így a szoba megtelik füsttel, és a maradványt kiönt­hetjük. Ebben a füstben maradjon a beteg és gondozója. Első éjjel már felényit sem fog köhögni a beteg és ez a köhögés sem oly kínzó már. Sok esetben ez az egyszeri füstölés elegendő. Ha még kö­högne a gyermek, a második este ismé­telni kell a füstölést. Nem volt még eset reá, hogy harmadszor is szükség lett volna a füstölésre, mert a gyermek ki­gyógyult a bajból. Különben ezt a szert néhány évvel ezelőtt dr. Özvegyi Ferenc­, volt csapi kör- és pályaorvos rendelte a lelkész cselédjének. Közöljük ezt a hírt szórul-szóra úgy, mint az Ugocsa czimü lap megírta, de azzal a megjegyzéssel ajánljuk olvasóink figyel­mébe, hogy mielőtt alkalmazzák, okvet­lenül orvossal értekezzenek. — A perzsa sah és Vámbéry Ármin. Muzaffer­ed Din sah, mint megírtuk, mi­nap két ízben fogadta kihallgatáson Vám­béry Ármin kitűnő orientalistánkat. A díszebéd előtt félóra hosszat beszélgetett a tudóssal. Örömét fejezte ki amiatt, hogy a magyarok annyira kedvelik a pézsákat. — Ugyebár, kérdezte a sah, a ma­gyarok a mi rokonaink ? Vámbéri erre így válaszolt: — A magyarok rokonságban vannak a Kadsar-dinasztiával, mely szintén a törököktől származik. Mosolyogva jegyezte meg a sah: — Kadsar, madsar,­­— hisz ez rí­mel ! A perzsák jó lovasok, a magyarok is derék katonák és kitűnő lovasok. Különösen sokáig beszélt a sah el­hunyt atyjáról, aki az utazásáról írott könyvében nagyon­­melegen emlékezett meg a magyarokról és Vámbéryt is el­halmozta elismerésével. Vámbéri megkérdezte a saht, várjon emlékszik-e arra, hogy nagykorúsítása alkalmával Perzsiában volt. A sah erre azt válaszolta, hogy akkortájt ugyan még csak kilencz éves volt, de Vámbéryra még nagyon jól emlékszik. Beszélgetés közben a sah és titkára folyton jegyzeteket csináltak. A sah el­mondotta vendégének, hogy ő is mint egykor atyja, könyvet fog írni európai útjáról. Egyúttal megígérte, hogy Vám­­bérynek megküldi majd a könyv egy példányát.­­ A „Magyar Hírlap“ jelenti, hogy Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Bródy Sán­dor, Bársony István, Herczeg Ferencz, Georges Ohnet, Emile Zola, Marcel Prevost, Ridder Haggard, Leo Tolstoj egy-egy kötet új regényét, tehát tíz kötet regényt kapnak előfizetői karácsonyi ajándékul teljesen ingyen, azok t. i., a­kik félévre előfizetnek. A negyedéves előfizető öt kötetet kap e regényekből. A­ki pedig hónapról-hónapra küldi be az előfizetési díjat, annak két kötet regényt küld a karácsonyt megelőző napokban, legkésőbb dec­ember 20 áig a „Magyar Hírlap“ kiadó­­hivatala. E kérdésre nehéz válaszolni, miután a fővárosi hírlapirodalom nagyon fejlett fokon áll és sok jó napilapunk van. Mégis, ha választanunk kell, azt választjuk, a­mely a mi közönségünk igényeinek és viszonyainak teljesen megfelel és ez a „Magyar Hírlap,a­melyet Fenyő Sándor szerkeszt. A mi vidéki közönségünknek első­sorban azért ajánlhatjuk a „Magyar Hír­lap“ járatását, mert míg a többi központi lap csak a szenzáczió szempontjából, a törvényszék és rendőrség körébe vágó események alkalmával szórványosan fog­lalkozik vidékünkkel, a „Magyar Hírlap“ figyelemmel kíséri kulturális, társadalmi, gazdasági és kereskedelmi helyzetünket is. Ennek annál nagyobb az értéke, mert mert mindenki tudja, hogy ez a minden párttól független lap leplezetlenül ki­mondhatja véleményét, mindeneivel szem­ben. A „Magyar Hírlap“ politikája: a magyar fajpolitika, a­melynek diadalra jutásáért elszántan küzd nap-nap után. A szabadelvű és demokrata irányban való haladást szolgálja a „Magyar Hírlap,“ mely 10 éves fenállása óta óriási szolgá­latokat is tett a magyarság ügyének. A „Magyar Hírlap“ munkatársainak sorá­­ban a legkiválóbb publicisták és írók neveivel találkozunk. Nom csodálni való tehát, hogy ez a lap a külföld bármely napilapjával kiállja a versenyt. Vezér­­czikkei és eredeti tárczái, politikai, társa­dalmi, gazdasági és humoros czikkei, valamint könyvalakban megjelenő érdek­­feszítő regényei az olvasók óriási táborát szerezték meg a „Magyar Hírlapnak,a­mely éppen ennek a nagy népszerűség­nek köszönheti, hogy a legnagyobb ter­jedelemben, naponként 24—32 oldalon jelenik meg, noha elég olcsó az előfize­tési ára. Ezt az olcsóságot még nagyobbnak, még meglepőbbnek fogja találni közön­ségünk, ha figyelmét ama kedvezményekre tereljük, amelyekkel a “Magyar Hírlap“ olvasóit elkényezteti. E kedvezmények között első helyen áll a páratlan irodalmi becsű karácsonyi ajándék, melylyel min­den előfizető díjtalanul megkap a most következő évnegyedben. Ugyancsak in­gyen kapják meg a „Magyar Hírlap“ most belépő új előfizetői a „Bűn útján“ czímű rendkívül érdekes regény eddig megjelent­­folytatásait. Az Otthon czímű szépirodalmi illusztrált folyóiratot a „Ma­gyar Hírlap“-pal együtt leszállított áron, évnegyedre négy forintért kapják az elő­fizetői. Kedvezményes áron, negyedéven­ként 75 krajczárért rendelhetik meg a „Magyar Hírlap“ előfizetői a remek Fran­­czia Divatlapot és a Képes Gyermek­lapot (utóbbit negyedévenként 50 krért). A szerkesztői üzenetek írására kü­lön munkatársak vannak szerződtetve, hogy minden, bármely szakmába vágó, közérdekű kérdésre ingyen írják meg a választ. Végül még egy kedvezményről kell megemlékeznünk, mely valósággal párját ritkítja. Arról t. i., hogy 10, mondd tiz krajcrárért a lap bármely előfizetője tehet közzé hirdetést a „Magyar Hírlap“­­ban, melynek rendkívüli olvasottsága biztosítja a hirdetőnek, hogy álláshoz, kölcsönhöz, cselédhez stb. jut. Mindezekért ismételten a legmele­gebben ajánlhatjuk a „Magyar Hírlapot,“ CSARNOK. A kalózok foglya. Egy hajóskapitány feljegyzései nyomán. Irta: Kovács Dénes. 12 (Folytatás). — Hátha én azt mondom önnek, hogy még egy valakit kell-e hajóról meg­szabadítanunk, s anélkül inkább nem me­nekülök . — mit szól ahhoz ? — Akkor egészen önnek hagyom a csolnakot, — válaszolt az én emberem büszkén. — Ön derék ember! — kiáltám s átöleltem. — De azt meg én nem fogad­hatom el. — Mért nem, ha szabad kérdenem? — Mert azzal öntől rabolnám el a szabadulás lehetőségét. — Semmi esetre sem! Nekem mind­egy, ha ma, vagy a napokban hajtom-e végre tervemet. De önnek minden pilla­nat drága, mert ha jönt még holnap haj­nalban itt látják, veszve van. Én azonban nem. Elfogadja segítségemet ? E beszélgetés közben tökéletesen meggyőződtem felvigyázóm becsületessé­géről. — Jól van hát! válaszoltam. — Szabad tehát most már kérdenem, hogy ki az, ki nélkül ön nem hagyná el a hajót ? — Az a leány az, ki tegnap engem a halálból megmentett, válaszoltam én. — Mert tudja meg, hogy az a lány nem tulajdon gyermeke a főnöknek, azért hogy atyjának szólítja. Ezt is . . . — Rabolta! vágott szavamba az én derék megmentőm. — Igen, tudom ezt én is, s ha nem tévedek, atyját Brothersnek hivták s kapitány volt, mint ön ! — Az. Ő volt az én elődöm. Midőn állását nekem átadta, megigértette velem, hogy leányát visszavezetem ő hozzá. Most már érti, mert nem hagyhatom el egyedül a hajót. — Oh, így én sem maradok itt so­káig. Ön volt az egyetlen, ki barátságos szóra méltatott, ha eddig elviselhettem volna is az itteni állapotokat,­azután már tűrhetetlenné válna előttem az ittlétes. Le­gyen hát úgy, mint akarja, szívesen segí­tek önnek. — Igen, de tudomására tudja ön hozni a leánynak ? — Én vagyok egyetlen barátja, — felelt Bot, az én derék börtönőröm büsz­kén. — A többieket mind gyűlöli. Azon­nal hozzá megyek s elmondok neki min­dent, ami közöttünk történt, megértetem vele helyzetét, s ha alkalmasnak találom az időt a menekülésre, elhozom ide a leánykát, és a csolnakot. De most már megyek, azok odafönn gyanúba lóghatná­nak, akkor vége terveinknek. Csak bízzon mindent rám. Gyorsan eltűnt a szobámból, s fel­ment a fedélzetre, hol a kalózok a szabad ég alatt mulattak. Reménykedni kezdtem a szabadulásomban, s ez a gondolat el­foglalt. (Folyt. köv.) Nyilatkozat. Sokszor intézik hozzánk azt a ké­rést, ajánljunk a központi napilapok közül olyant, amely teljesen kielégíti az olva­sók igényét. melynek kiadóhivatalába (Budapest, Hon­­véd­ utcra 10.) október 5-ig küldhetők az előfizetési összegek : évnegyedre 3 forint 50 kr., egy hónapra 1 frt 20 kr. A kiadóhivatal.

Next