Kecskeméti Friss Ujsag, 1900. november (1. évfolyam, 105-130. szám)
1900-11-01 / 105. szám
2. oldal ki legyen a direktor. Véleményük legyen csak, de ne döntési joguk. Csak arra törekedjenek, hogy egyszer és mindenkorra az időre nézve állapodjanak meg egymás között a többi városok és elégedjenek meg mindenkor a mi színtársulatunkkal. Ők is nyernek, mert máskülönben olyan társulatot nem kapnának. De mi is nyerünk, mert az a direktor áldozatokba jobban belemegy, ha egész éven át biztos és jó kerülete lesz. . . A szomszédok. Czegléd czímű laptársunk szemünkre vetette legközelebb, hogy amikor az ő törekvésüket ismertettük a kir. törvényszék elnyerése ügyében, irigykedtünk rájuk. Eszünkben sem volt! Más volt a mi intencziónk, aminek nyilt kifejezést is adtunk, hanem laptársunk félremagyarázta szavainkat. Mihelyt hozzá juthatunk, érdemesnek tartjuk erről még egyszer szót ejteni. Hogy nem irigykedünk, ime kiveszünk a lapból egy közleményt, amely fölött inkább örvedünk, mert minden törekvő város haladásán örvendenünk kell. Íme a közlemény : Városunk gyümölcsészetének emelkedése. Arról értesülünk, hogy a közeljövőben, a földmivelésügyi minisztérium támogatása mellett — magánvállalkozásban — határunkban lévő vallásalapítványi birtokrészen, egy minta gyümölcstermelő gazdaság szervezése indul meg. Ezen gyümölcstermelő gazdaságnak hivatása az lesz, hogy az alföldön, így határunkban is, az egész elhanyagolt kertigazdálkodást, minden tanyára a gyümölcsfa tenyésztéssel karöltve oly mérvben vezesse be, hogy előállítható termésföldbe exportálható legyen. Hogy gazdaközönségünk rövid idő alatt elsajátíthassa a sikeres termeléshez nélkülözhetetlen mivelési módokat és a gyümölcsfák okszerű kezelését, a telepen kertészeti munkások kiképezése is tervezteti. Lesz a telepen nagyobb baromfi- és méhtenyésztés és tehenészet, télen át kosárfonás és czirokszakál különböző módom feldolgozására tanfolyam. Különösen örömmel vehetik e hírt a város dinnyetermelői is, mert ezen gyümölcsgazdaságjön kétannyi hűvös, esős, sőt ködös is, amikor olyan savanyu ábrázata van kedves városunknak, főleg ha szél süvil végig az utczákon. Nátha és köhögés ideje következik, ahová lépünk tüsszentés és krákogás fogad, még a színházban is. Akit legjobban előfog a tél előszele, az csak azt aratja, amit nem vetett jobb időben. Aki hideg mosdással, sok sétával edzi eddig magát és most is szoktatja testét a beálló fagyokhoz, nevetni fogja azokat, akik megfázásról panaszkodnak. Pedig hányan nem edzik magukat eléggé s a legkisebb friss légáramlatra feljajdulnak : „micsoda léghuzam !“ Nansen, aki a sarkvidéken járt és ugyancsak edzett legény volt, náthát kapott,, amint hazája földjén kikötött. A nátha kellemetlen és ragadós, az ellen nem használ az edzés. De a sok hurut már megfázás következménye, ott kiki magára vessen. Most, amikor a társasélet megélénkül, a piros orr kellemetlen vészjel. Mit csináljon a fázékony emberiség, különösen szebbik fele? Bizonyára nem azt, hogy a múlt hetek csípős időjárása alatt előszedett prémes, bélelt öltönyeit a májusi délelőttökön nyárias könynyelműséggel váltogassa. Aki egyszer meleg gúnyába bújt, maradjon már benne. És mit mond még a régi példaszó: „egy jó ebéd jobban melegít az alsó üngnél, ban a dinnyetermelés is, az exportra való tekintettel karoltatik fel. * A Félegyházi Híradóban pedig ezeket olvassuk : Lakosságunknak a legnagyobb örömmel adhatjuk tudomására, hogy Hegedűs Sándor „kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur Őnagyméltósága ismét csak újabb tanujelét adta városunk iránti magas érdeklődésének — az által, hogy Lode Rezső m. kir. iparfelügyelőt hozzánk egy ipari tanfolyam, illetőleg egy tanműhely létesíthetése végett szemlére kiküldötte. Lode iparfelügyelő hosszabb ideig tárgyalt ez ügyben városunk polgármesterével, dr. Szerelemhegyi Károlylyal és Berger Károly Lajos gazdasági szaktanárral, akiknek véleményét meghallgatva — azon konklúzióra jutott, hogy egy állandó ipartanműhely, amely később ipariskolává volna fejleszthető, nálunk Félegyházán, mint az Alföld egyik közlekedési góczpontjában nemcsak indokolt lenne, hanem egyenesen praedesztinálva van, mert a lakosság a háziipar űzése iránt igen jó ízléssel, tanulékonysággal és nagy igyekezettel bír. Hogy Hegedűs miniszternek ezen leendő üdvös intézkedése nemcsak városunk, de mondhatni az egész Alföldre nagy jelentőséggel lenne, az kétségtelen, mert egyrészt egy ily ipariskolára óriási szükség lenne, hogy a lakosság a téli foglalkozást megkedvelje ; másrészt, hogy nagy Alföldünk el legyen látva mindazon közönségesebb, úgyszintén ízlésesebb czikkekkel, amelyeknek beszerzését eddig a külföldről volt kénytelen teljesíteni. Íme látjuk, hogy Hegedűs miniszternek mindenre kiterjedő figyelme városunk és az egész Alföld gazdasági érdekeit méltányolni kívánja akkor, amikor egy ilyen fontos ipariskola létesítésének kérdését a megvalósítás stádiumához közelebb hozta.* Eddig a közlemény. Egy pár megjegyzéssel kísérjük. A múlt évben az alföldi transverzális műút befejezése alkalmából, Hegedűs miniszter Félegyházán időzött egy napig, a zárókövet a határban tették le. Akkor ismerkedett meg a város viszonyaival és ez a jóindulat, amelyet a fenti értesítés elárul, innen keletkezik. Tudomásunk van róla, hogy a város orsz. képviselője közben jár ez előnyök kinyerésében és közbenjárásának van foganatja. Hegedűs minisztert könnyű megnyerni — igazságos ügynek. Nem lesz fölösleges őt személyesen megkeresni a kecskemét-lajosmizsei vasút érdekében. Alka. KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG 1900. november 1. ORSZÁGGYŰLÉS. — A képviselőház ülése október 31-én. — Ma még nagyobb számmal jelentek meg a képviselők a Házban, mert hire járt, hogy ma érdekes nap lesz és föl fognak szólalni Szilágyi Dezső is, Eötvös Károly is. Eötvös Károly jóval az ülés előtt meg is jelent a képviselőházban, de kijelentette, hogy beszédét csak szombaton szándékozik elmondani, vagyis a legközelebbi ülésen, mert holnap és hónapután ünnep lévén, nem tart ülést a Ház. Rátkay László állott fel szólásra a trónörökös házasságáról szóló javaslat tárgyalása alkalmával. A trónörökös házassága bizonyítéka annak, mondá, hogy ime, a fejedelmi szívek fölött is ura mindenható szerelem. Ez a házasság férfias és neki szimpatikus tény volt a trónörökös részéről. Lehet, hogy neki és nejének kényelmetlen, hogy házasságuk dolgát a nagy világ előtt pertraktálják a magyar parlamentben, de azért a felelősséget a magyar kormányra kell hárítania. Rövid visszapillantást vet aztán a szabad királyválasztás jogára. Azért hálát adhatunk a végzetnek, hogy ma alkotmányos királyunk van a Habsburgok sorából, de ez nem volt mindig így. Éppen azért, mikor fölmerült a kérdés, hogy ki lesz a király, vissza kell tekintenünk a múltra és emlékeznünk kell a rodostói temetőre, a tizenhárom vértanúra, a függetlenségi harczra. Sajátságos, hogy amint olyan törvényről van szó, melyben a magyar nemzet jogai vannak lefektetve, de amely jogok valójában nincsennek meg, akkor a mi tisztelt magyar jogászaink rögtön előveszik a kicsinylő üveget, hogy azokat a jogokat minél kisebbnek lássák. Úgy vagyunk, mint a rab, akinek szombaton mindig olajjal kell bekennie meglánczolt lábát, úgy hogy aztán a láncz is fényes marad. Semmiféle törvényeinkben az osztrák ház szabadságairól nincs szó. Belemagyarázni lehet erőszakosan, de törvényben nincs. A nép el nem fogja hinni, hogy Chotek Zsófia hites felesége a trónörökösnek. Pedig minden magyar asszony úgy születik, hogy egyúttal magyar királyné is lehet. Hol az egyenlőség nagy gondolata? Rongyokra akarjuk tépni, csak azért mert az uralkodó családnak van egy elpenészedett, rongyos házi törvénye? És hátha Ferencz Ferdinánd trónra jutván, azt fogja mondani, hogy ő kényszerhelyzet előtt állott? Nem fogadja el a javaslatot. Az ülés második részében került sorra Széll Kálmán. Amikor megkezdte beszédét, megteltek a padsorok és elejétől végig nagy érdeklődés kísérte fejtegetéseit. Mindenekelőtt az ellen tiltakozott, hogy ő a törvényjavaslat beterjesztésével nem alkotmányos szellemben járt volna el, sőt ellenkezőleg a törvényhozás iránti tiszteletének akarta ezzel tanúbizonyságát szolgáltatni, mert reá nézve bizonyára kényelmesebb lett volna semmit sem tenni, de éppen mert a trónörökös egy fontos lépéséről volt szó, szükségesnek tartotta, hogy arról a törvényhozás — ha utólagosan is, — tudomást nyerjen és e lépéshez hozzájárulását megadja. A trónörökös a nyilatkozatában a maga részéről nem mondott le semmiről, ha bármi lemondás foglaltatott volna a trónörökös által önkéntesen, önelhatározásból és teljes öntudattal adott nyilatkozatában, akkor a törvényhozásnak előlegesen történt volna bejelentés. Maga Ferencz Ferdinánd főherczeg is féltékenyen őrködött arra, hogy lépésével minden homály elkerültessék, mely különösen a magyarországi trónöröklési rendre nézve beállhatna. Nagy mozgás keletkezett, midőn a miniszterelnök további fejtegetéseiben kijelentette, hogy az ő nézete szerint, a trónörökös neje, sajnos, sohasem lehet a magyar királyné. Nem lehet azzá, nem a nemzet akarata miatt, hanem olyan akadályok miatt, melyeket erős elhatározással maga a férje elismert és fölállított. Ez azonban nem akadályozza meg majd a nemzetet, hogy annak idején az ő legmelegebb érzelmével övezze körül azon díszes paleton, melyen hivatása leendő a jövő király családi személyét őrizni. Beszéde végén még a néppárt módosításával foglalkozott, melyet el nem fogadott. Kijelentette, hogy az abban foglalt principális kijelentéseket ő is magáévá tette, de azoknak a törvényben nincs helyük, éppen mert csak elvi jelentőségűek és nem sarkalatos tételei a törvényjavaslatnak. Majd felkérte a Házat, hogy kerülje az érzelmi összeütközéseket. — Hagyjuk azt a szentélyt, melynek meg lesz az a boldogsága, melyet minden magyar ember melegen óhajt. A jobboldal zajosan tapsolt a miniszterelnöknek, minisztertársai és barátai üdvözlésére siettek és szívélyes tüntetést rendeztek mellette.