Kecskeméti Friss Ujsag, 1900. november (1. évfolyam, 105-130. szám)

1900-11-01 / 105. szám

2. oldal ki legyen a direktor. Véleményük legyen csak, de ne döntési joguk. Csak arra törekedjenek, hogy egyszer és mindenkorra az időre nézve állapodjanak meg egymás között a többi városok és elégedjenek meg mindenkor a mi színtársulatunkkal. Ők is nyernek, mert máskülönben olyan társulatot nem kapnának. De mi is nyerünk, mert az a direktor áldozatokba jobban belemegy, ha egész éven át biztos és­­ jó kerülete lesz. . . A szomszédok. Czegléd czímű laptársunk szemünkre vetette legközelebb, hogy a­mikor az ő törekvésüket ismertettük a kir. törvény­szék elnyerése ügyében,­­ irigykedtünk rájuk. Eszünkben sem volt! Más volt a mi intencziónk, a­minek nyilt kifejezést is adtunk, hanem laptársunk félremagya­rázta szavainkat. Mihelyt hozzá juthatunk, érdemes­nek tartjuk erről még egyszer szót ejteni. Hogy nem irigykedünk, ime ki­veszünk a lapból egy közleményt, a­mely fölött inkább örvedünk, mert minden törekvő város haladásán örvendenünk kell. Íme a közlemény : Városunk gyümölcsészetének emel­kedése. Arról értesülünk, hogy a közel­jövőben, a földmivelésügyi minisztérium támogatása mellett — magán­vállalkozás­ban — határunkban lévő vallásalapítványi birtokrészen, egy minta gyümölcstermelő gazdaság szervezése indul meg. Ezen gyümölcstermelő gazdaságnak hivatása az lesz, hogy az alföldön, így határunkban is, az egész elhanyagolt kertigazdálkodást, minden tanyára a gyümölcsfa tenyésztés­sel karöltve oly mérvben vezesse be, hogy előállítható termésföldbe exportálható le­gyen. Hogy gazdaközönségünk rövid idő alatt elsajátíthassa a sikeres termeléshez nélkülözhetetlen mivelési módokat és a gyümölcsfák okszerű kezelését, a telepen kertészeti munkások kiképezése is tervez­tet­i. Lesz a telepen nagyobb baromfi- és méhtenyésztés és tehenészet, télen át kosárfonás és czirokszakál különböző mó­dom feldolgozására tanfolyam. Különösen örömmel vehetik e hírt a város dinnye­­termelői is, mert ezen gyümölcsgazdaság­jön kétannyi hűvös, esős, sőt ködös is, a­mikor olyan savanyu ábrázata van ked­ves városunknak, főleg ha szél süvil végig az utczákon. Nátha és köhögés ideje kö­vetkezik, a­hová lépünk tüsszentés és krákogás fogad, még a színházban is. A­kit legjobban előfog a tél előszele, az csak azt aratja, a­mit nem vetett jobb időben. A­ki hideg mosdással, sok sétá­val edzi eddig magát és most is szoktatja testét a beálló fagyokhoz, nevetni fogja azokat, a­kik megfázásról panaszkodnak. Pedig hányan nem edzik magukat eléggé s a legkisebb friss légáramlatra feljajdul­­nak : „micsoda léghuzam !“ Nansen, a­ki a sarkvidéken járt és ugyancsak edzett legény volt, náthát ka­pott,, a­mint hazája földjén kikötött. A nátha kellemetlen és ragadós, az ellen nem használ az edzés. De a sok hurut már megfázás következménye, ott kiki magára vessen. Most, a­mikor a társas­élet megélénkül, a piros orr kellemetlen vészjel. Mit csináljon a fázékony emberi­ség, különösen szebbik fele? Bizonyára nem azt, hogy a múlt hetek csípős idő­járása alatt előszedett prémes, bélelt öltö­nyeit a májusi délelőttökön nyárias köny­­nyelműséggel váltogassa. A­ki egyszer meleg gúnyába bújt, maradjon már benne. És mit mond még a régi példaszó: „egy jó ebéd jobban melegít az alsó­ üngnél, ban a dinnyetermelés is, az exportra való tekintettel karoltatik fel. * A Félegyházi Híradó­ban pedig ezeket olvassuk : Lakosságunknak a legnagyobb öröm­mel adhatjuk tudomására, hogy Hegedűs Sándor „kereskedelemügyi m. kir. minisz­ter ur Őnagyméltósága ismét csak újabb tanujelét adta városunk iránti magas érdeklődésének — az által, hogy Lode Rezső m. kir. iparfelügyelőt hozzánk egy ipari tanfolyam, illetőleg egy tanműhely létesíthetése végett szemlére kiküldötte. Lode iparfelügyelő hosszabb ideig tár­gyalt ez ügyben városunk polgármesteré­vel, dr. Szerelemhegyi Károlylyal és Ber­ger Károly Lajos gazdasági szaktanárral, a­kiknek véleményét meghallgatva — azon konklúzióra jutott, hogy egy állandó ipar­­tanműhely, a­mely később ipariskolává volna fejleszthető, nálunk Félegyházán, mint az Alföld egyik közlekedési gócz­­pontjában nemcsak indokolt lenne, hanem egyenesen praedesztinálva van,­­ mert a lakosság a háziipar űzése iránt igen jó ízléssel, tanulékonysággal és nagy igye­kezettel bír. Hogy Hegedűs miniszternek ezen leendő üdvös intézkedése nemcsak váro­sunk, de mondhatni az egész Alföldre nagy jelentőséggel lenne, az kétségtelen, mert egyrészt egy ily ipariskolára óriási szükség lenne, hogy a lakosság a téli foglalkozást megkedvelje ; másrészt, hogy nagy Alföldünk el legyen látva mindazon közönségesebb, úgyszintén ízlésesebb czik­­kekkel, a­melyeknek beszerzését eddig a külföldről volt kénytelen teljesíteni. Íme látjuk, hogy Hegedűs miniszter­nek mindenre kiterjedő figyelme városunk és az egész Alföld gazdasági érdekeit méltányolni kívánja akkor, a­mikor egy ilyen fontos ipariskola létesítésének kér­dését a megvalósítás stádiumához köze­­lebb hozta.* Eddig a közlemény. Egy pár megjegyzéssel kísérjük. A múlt évben az alföldi transverzális műút befejezése alkalmából, Hegedűs mi­niszter Félegyházán időzött egy napig, a zárókövet a határban tették le. Akkor ismerkedett meg a város viszonyaival és ez a jóindulat, a­melyet a fenti értesítés elárul, innen keletkezik. Tudomásunk van róla, hogy a város orsz. képviselője közben jár ez előnyök kinyerésében és közbenjárásának van foganatja. Hegedűs minisztert könnyű meg­nyerni — igazságos ügynek. Nem lesz fölösleges őt személyesen megkeresni a kecskemét-lajosmizsei vasút érdekében. Alka. KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG 1900. november 1. ORSZÁGGYŰLÉS. — A képviselőház ülése október 31-én. — Ma még nagyobb számmal jelentek meg a képviselők a Házban, mert hire járt, hogy ma érdekes nap lesz és föl fognak szólalni Szilágyi Dezső is, Eötvös Károly is. Eötvös Károly jóval az ülés előtt meg is jelent a képviselőházban, de kije­lentette, hogy beszédét csak szombaton szándékozik elmondani, vagyis a legköze­lebbi ülésen, mert holnap és hó­napután ünnep lévén, nem tart ülést a Ház. Rátkay László állott fel szólásra a trónörökös házasságáról szóló javaslat tárgyalása alkalmával. A trónörökös há­zassága bizonyítéka annak, mondá, hogy ime, a fejedelmi szívek fölött is ura min­denható szerelem. Ez a házasság férfias és neki szimpatikus tény volt a trónörö­kös részéről. Lehet, hogy neki és nejé­nek kényelmetlen, hogy házasságuk dol­gát a nagy világ előtt pertraktálják a magyar parlamentben, de azért a felelős­­s­­éget a magyar kormányra kell hárítania. Rövid visszapillantást vet aztán a szabad királyválasztás jogára. Azért hálát adha­tunk a végzetnek, hogy ma alkotmányos királyunk van a Habsburgok sorából, de ez nem volt mindig így. Éppen azért, mi­kor fölmerült a kérdés, hogy ki lesz a király, vissza kell tekintenünk a múltra és emlékeznünk kell a rodostói temetőre, a tizenhárom vértanúra, a függetlenségi harczra. Sajátságos, hogy a­mint olyan törvényről van szó, melyben a magyar nemzet jogai vannak lefektetve, de a­mely jogok valójában nincsennek meg, akkor a mi tisztelt magyar jogászaink rögtön előveszik a kicsinylő üveget, hogy azokat a jogokat minél kisebbnek lássák. Úgy vagyunk, mint a rab, a­kinek szombaton mindig olajjal kell bekennie meglánczolt lábát, úgy hogy aztán a láncz is fényes marad. Semmiféle törvényeinkben az osz­trák ház szabadságairól nincs szó. Bele­magyarázni lehet erőszakosan, de tör­vényben nincs. A nép el nem fogja hinni, hogy Chotek Zsófia hites felesége a trónörökös­nek. Pedig minden magyar asszony úgy születik, hogy egyúttal magyar királyné is lehet. Hol az egyenlőség nagy gondolata? Rongyokra akarjuk tépni, csak azért mert az uralkodó­ családnak van egy el­­penészedett, rongyos házi törvénye? És hátha Ferencz Ferdinánd trónra jutván, azt fogja mondani, hogy ő kényszerhely­zet előtt állott? Nem fogadja el a javas­latot. Az ülés második részében került sorra Széll Kálmán. A­mikor megkezdte beszédét, megteltek a padsorok és elejé­től végig nagy érdeklődés kísérte fejte­getéseit. Mindenekelőtt az ellen tiltako­zott, hogy ő a törvényjavaslat beterjesz­tésével nem alkotmányos szellemben járt volna el, sőt ellenkezőleg a törvényhozás iránti tiszteletének akarta ezzel tanú­bizonyságát szolgáltatni, mert reá nézve bizonyára kényelmesebb lett volna sem­mit sem tenni, de éppen mert a trón­örökös egy fontos lépéséről volt szó, szükségesnek tartotta, hogy arról a tör­vényhozás — ha utólagosan is, — tudo­mást nyerjen és e lépéshez hozzájárulá­sát megadja. A trónörökös a nyilatkoza­tában a maga részéről nem mondott le semmiről, ha bármi lemondás foglaltatott volna a trónörökös által önkéntesen, önelhatározásból és teljes öntudattal adott nyilatkozatában, akkor a törvényhozás­nak előlegesen történt volna bejelentés. Maga Ferencz Ferdinánd főherczeg is féltékenyen őrködött arra, hogy lépésével minden homály elkerültessék, mely külö­nösen a magyarországi trónöröklési rendre nézve beállhatna. Nagy mozgás keletkezett, midőn a miniszterelnök további fejtegetéseiben ki­jelentette, hogy az ő nézete szerint, a trónörökös neje, sajnos, sohasem lehet a magyar királyné. Nem lehet azzá, nem a nemzet akarata miatt, hanem olyan akadályok miatt, melyeket erős elhatáro­zással maga a férje elismert és fölállított. Ez azonban nem akadályozza meg majd a nemzetet, hogy annak idején az ő leg­melegebb érzelmével övezze körül azon díszes paleton, melyen hivatása leendő a jövő király családi személyét őrizni. Beszéde végén még a néppárt mó­dosításával foglalkozott, melyet el nem fogadott. Kijelentette, hogy az abban fog­lalt princ­ipális kijelentéseket ő is ma­gáévá tette, de azoknak a törvényben nincs helyük, éppen mert csak elvi jelentősé­gűek és nem sarkalatos tételei a törvény­­javaslatnak. Majd felkérte a Házat, hogy kerülje az érzelmi összeütközéseket. — Hagyjuk azt a szentélyt, melynek meg lesz az a boldogsága, melyet minden ma­gyar ember melegen óhajt. A jobboldal zajosan tapsolt a minisz­ter­elnöknek, miniszter­társai és barátai üdvözlésére siettek és szívélyes tüntetést rendeztek mellette.

Next