Kecskeméti Friss Ujsag, 1901. április (2. évfolyam, 66-66. szám)

1901-04-02 / 66. szám

2. oldal KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG 1901. április 2. egyben hibás vagy: ne csak az ellen­tábor embereiben keress hazafiatlan­­ságot, hanem a saját pártod semmit­tevését is vedd észre és vedd figye­lembe. Ha a túlsó táborban nem tudnak lelkesedni, az hazaárulás ? Hát azt nem veszed észre és arra nincs neked egyet­len egy szavad sem, hogy az a politikai párt, a­melyhez te tartozol, éppen csak olyan közönyös a párt vezetői által rendezett ünnepségek iránt? Már­­czius 15 én alig néhány ember ment a párt zászlaja után a nemzeti hősök emlékének megkoszorúzásához. Becsülöm másban a lelkesedést, a magamét fékezem. Dolgozni ! Erre szoktassunk min­denkit. Te ezt cselekszed tisztelt ba­rátom. De hirdesd is. Nemcsak a katedráról, de a politikai pártkörben is. Az az igaz hazafiság, ha dolgo­zunk és a válaszfalak ledöntésére min­denkit buzdítunk. Én is ismerem azt a hazafias köl­teményt, a­melyből te egy szakaszt idéztél. Én meg a másik szakaszt igtatom ide, mely igy hangzik : Hatalmas végzet! Hadd megérnem azt, Hogy összetartsunk hiven, okosan, Hogy megbecsüljünk mindent, a miből Szegény hazánknak egy kis haszna van, Ha megbecsüljük szívvel, észszel egymást, Majd Európa is becsülni fog. Ha azt akarjuk, hogy más is szeressen, Előbb egymást szeressük, magyarok!­ ­Sz.­­Kovács :Már óvatosságra inti a városi hatóságot, hogy a berendezés minél czélirányosabb legyen, egyúttal a takarékossági szempontok is figyelembe vehetők legyenek. A városi közvágóhíd a mai igények­nek megfelel; tervezés alatt áll egy sertés közvágóhíd létesítése is. Az állattenyésztés állapota annyiban mutat változást, hogy a gazdák a jobb tenyészanyagra nagyobb súlyt fektetnek s minőségileg az állatállomány határozot­tan javulást mutat. A gazdaközönség tulajdonában nagy mennyiségű tiszta magyarfajta szarvas­­marha van és ezen tény észirányhoz ra­gaszkodik. A nagygazdák terjedelmes föld­jei ezen irányt úgy saját, mint közgazda­­sági szempontból indokolttá teszik. A kecskeméti szarvasmarha ritka előnyös tulajdona az edzettség, alakja tetszetős, főleg sokat nyert e tekintetben azóta, hogy a báró Senyey-féle páczini és a báró Vécseyféle csegöldi gulyákból szerez­tettek be bikák vérkeverés czéljából. Erre szükség is volt, mert ezelőtt a városi kö­zönség kizárólag helybeli gazdáktól sze­rezte be az apaállatokat, miáltal a belte­nyésztés hátrányai kezdtek mutatkozni. A kisgazdák érdekében azonban döntő lépés volna teendő szarvasmarha tenyész­tésük irányítása tekintetében. Ezek ugyanis minden válogatás és hozzáértés nélkül itt és a vidéki vásárokon derűre-borúra vásá­rolják a zagyvalék tarka marhát, hogy minél tejelőbb és gyorsabb fejlődésű mar­hára tegyenek szert. Innen van ma már nálunk is, hogy különösen 10—12 év óta annyira terjed a meghatározhatlan fajtájú tarka marha, hogy már a bugaczi gulyák negyedrésze is ilyenekből áll. A gulyások elkeseredve panaszolják: elcsúfították a gulyát, daczára annak, hogy a városi ha­tóság is törekszik szaporodását az által gátolni, hogy azok darabja után 2 koro­nával magasab fűbért fizettet, mint a ma­gyar fajtáért, apaállatokat pedig csak magyar fajtákat tart. De ha már meg­van a törekvés a gyorsabb fejlődésű és nagyobb tejelő ké­pességű fajták után, azt meggátolni lehe­tetlen, irányítani azonban lehet. Csak az a kérdés, hogy egy jó megválasztott nyu­gati tarka, vagy a jó tejelő és szintén gyorsabb fejlődésű erdélyi magyar volna-e tenyésztendő? mint az itteni földmives iskolánál történt. Talán mindkét irány felkarolandó lenne. A nyugati tarka azon gazdák részére, kik teljes istálózási rendszert követnek s főleg tejre dolgoznak. Az erdélyi magyar pedig azon gazdák részére, kik fél istáló­­zás mellett tenyésztik állatjaikat. A helyes irány megteremtésére terelő versenyek létesítésén kívül — melyet a Gazdasági Egyesület és a Gazdakör volna hivatva rendezni — egy tejszövetkezet működése s talán egy állattenyésztési szö­vetkezet feltétlenül serkentőleg hatna. — Hogy ezeknek városunkban nyoma sincs, a gazdák bizalmatlanságán kívül azon is múlik, hogy nincs ember, aki ezen, időt és munkát igénylő dolgot nobile offícium­­ként magára vállalja és azzal vesződjék. Pedig ezen igen nagy közgazdasági jelen­tőségű kérdés megérdemelné a maga em­berét, mit az is bizonyit, hogy fejlődő városunkat kiterjedt szarvasmarha tenyész­tésünk mellett, vajjal — behozatal utján — kereskedőink látják el. (Folyt. köv.) Kecskemét közgazdasági éve. Szegedy György közgazdasági előadó jelentése a Földmivelésügyi Miniszterhez. (F­olytatás.)­­ Állategészségügy és állattenyésztés. Az állat vásártér végleges rendezése most van folyamatban, de az erre előirány­zott nagy összeg (120.000 kor.) méltán 'ís§^’- T­Á­R­C­Z­A. •*~ísgc~ Korlátóban Törököknél. A Rókus-részen, a honvédhuszár kaszárnya szomszédságában van a Török Ferencz uram takaros sarok fehérháza. Az alsó-tanyáról, Bikás Kiri násztól ide­­ hozta haza a harmatosvirág szép fiatal menyecskét a Török Józsi, a Török Fe­­rrencz bátya fiatalabb fia, de nem a leg­fiatalabb, mert az még ma is huszár. Oda szolgál Gyöngyösön a kékhuszároknál. A­­ széles vállú nagy fiú kiérdemelte még a­­ káplári csillagokat is. A lakodalomra ő­­ is haza következett, nagytaréjos extra sarkantyúját vígan pengette a legény. A bécsi Mirczliknek is kedves lesz a huszár sarkantyú pengő zenéje. Szegedi szülők tudomásul vehetitek, kiknek fiatok szolgál oda a kék dolmányos huszárok között, Bécsbe viszik őket, mert a király úr látni­­ akarja a legényeit. De hisz ni ! Nem a huszárokról aka­rok én most értekezni, hanem a Török Ferencz bátya barátságos magyar házának a legszebb családi ünnepélyéről, a helyre-­­ való, őszinte, csinos magyar arczu barna Józsi gyerek, az új ember lakodalmáról, melynek utána vagyunk, mely a magyar­­ karaktere mellett arról is nevezetes, hogy­­ két háznál is elülték, bent a Török Fe­rencz uram városi házánál és kint a Bikás­ Kiri nászeperfás tanyáján. Micsoda magyar lakodalom volt. Csak Bikás Kiri nászhoz száz háztól hitták a vendéget, maga a tánczos legényember harminczöt volt. Még erős Pálfy Tóni kapitány, az alsótanyai öreg búr vezér is összeütötte két hatalmas, patkós csizmá­ját, de hanem a városi nászárék, Török Ferencz uramék sem maradtak hátra a vendéglátás dolgában, a fehér sarokház két nagyszobája is zsúfolásig tele volt, még az öreg Lippay-Nagy­bátya sem maradt otthon. Valódi régi szegedi pol­­gáros kék nadrágát öltötte fel, a véko­nyabb posztobul valót és viselt oly ma­­j gyáros kalapot, annak a formáját Bekk J Pista, polgárőrségi kapitány is bámulta, pedig ő kegyelme már csak ösmeri, mi a magyaros ? Én már csak a másnapi korlátóba jutottam ki Török bátyámékhoz, de mond­hatom, akkor is csak oly vígan húzta a czigány, mint a lakodalomban, ekkor is csak annyi volt a vendég, a jóbarát, mint a legnagyobbik lakodalomban. Huszta­­ sógorék még mindig bírták, rakták a tánczot, hanem a czigánybanda kidült, a helyett a korlátóra másik bandát kellett fogadni. Valami kitanult vén czigányok lehettek ezek, mert mind a régibbnél­­régibb magyar nótákat szedték elő, ha­­ táncz alá, ha hallgatónak húztak. Meg-­­­indult a magyar ember szíve a híres szén- i tesi kálvinista kántor, a Joó Károly zama­tos magyar dalainak a hallatára, a Bekk Pista kapitány az asztal alatt ugyancsak A Katona József Kör tegnap dr. Ko­vács Pál elnöklete alatt nemcsak köz­gyűlést tartott, hanem újra is alakult. Nemcsak újra alakult, de vezetősége úgy állíttatott össze, hogy a Kör jövő műkö­déséhez garancziákat találhatunk. Elmondtuk vasárnapi számunkban, hogy miért nem volt élet a Körben a múlt esztendő alatt. A helyzet átalakult és semmi kétség, hogy a­mit joggal vár­­a nagyközönség a Körtől, annak vezetői­től és tagjaitól, azt valóra fogják váltani. Dr. Kovács Pál alelnök bejelentette, hogy Rada Elek elnök másnemű elfog­koczogtatta a taréjnélküli gombos sar­kantyúját, hátha még a tarajos-sarkantyus csizmáját húzta volna fel . . . — Elmegyek a házad előtt megint vissza ! Hej uram, uram, Joó kántor uram. Ez aztán az őszinte, zamatos magyar nóta. Dankó Pista költő barátunk beülhet a kuczkóba. Daczára a Bekk Pista nagy aggo­dalmainak, mire kiértünk még nem főtt el a korlátói húslevesnek a tésztája, az a gyönyörű magyar menyecskék által csöröge metszővel metszett finom eper­levél . . . A húshoz pedig eszetes torma is volt, a mi pedig néhai való jó Gvadányi generális úr hiteles írásai szerint is ma­gyarosan elő van írva, valamiként a piros bor számba vehető sötét siller is, mely jóízű magyar italból őszinte barátsággal töltögette a poharat a két kiérdemesült vőfély. A Lakatos Jani, az első vőfély már szombat óta teljesítette a szolgálatot. Egyéb változása nem volt, minthogy be­rekedt. Még pedig olyan alaposan: szavát alig lehetett érteni. Nem csoda! a négy nap alatt kieresztette a hangját. Vőfély társával, a felsőrészi lakos, piros arczu Ambrus Janival ők rakták fel a szépsé­ges feketeszemű, rózsahamvas arczu meny­asszony hozományát, kelengyéjét a Török uramék nagy „straf“ kocsijára. Török bátya igy tromfolta le Bikás Kiri nász uramat, a ki hetykélkedett, hogy három kocsit küldhet a holmiért a városi nász ur. (Vége köv.) A Katona­ Kör közgyűlése.

Next