Kecskeméti Friss Ujsag, 1901. április (2. évfolyam, 66-66. szám)
1901-04-02 / 66. szám
2. oldal KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG 1901. április 2. egyben hibás vagy: ne csak az ellentábor embereiben keress hazafiatlanságot, hanem a saját pártod semmittevését is vedd észre és vedd figyelembe. Ha a túlsó táborban nem tudnak lelkesedni, az hazaárulás ? Hát azt nem veszed észre és arra nincs neked egyetlen egy szavad sem, hogy az a politikai párt, amelyhez te tartozol, éppen csak olyan közönyös a párt vezetői által rendezett ünnepségek iránt? Márczius 15 én alig néhány ember ment a párt zászlaja után a nemzeti hősök emlékének megkoszorúzásához. Becsülöm másban a lelkesedést, a magamét fékezem. Dolgozni ! Erre szoktassunk mindenkit. Te ezt cselekszed tisztelt barátom. De hirdesd is. Nemcsak a katedráról, de a politikai pártkörben is. Az az igaz hazafiság, ha dolgozunk és a válaszfalak ledöntésére mindenkit buzdítunk. Én is ismerem azt a hazafias költeményt, amelyből te egy szakaszt idéztél. Én meg a másik szakaszt igtatom ide, mely igy hangzik : Hatalmas végzet! Hadd megérnem azt, Hogy összetartsunk hiven, okosan, Hogy megbecsüljünk mindent, a miből Szegény hazánknak egy kis haszna van, Ha megbecsüljük szívvel, észszel egymást, Majd Európa is becsülni fog. Ha azt akarjuk, hogy más is szeressen, Előbb egymást szeressük, magyarok! Sz.Kovács :Már óvatosságra inti a városi hatóságot, hogy a berendezés minél czélirányosabb legyen, egyúttal a takarékossági szempontok is figyelembe vehetők legyenek. A városi közvágóhíd a mai igényeknek megfelel; tervezés alatt áll egy sertés közvágóhíd létesítése is. Az állattenyésztés állapota annyiban mutat változást, hogy a gazdák a jobb tenyészanyagra nagyobb súlyt fektetnek s minőségileg az állatállomány határozottan javulást mutat. A gazdaközönség tulajdonában nagy mennyiségű tiszta magyarfajta szarvasmarha van és ezen tény észirányhoz ragaszkodik. A nagygazdák terjedelmes földjei ezen irányt úgy saját, mint közgazdasági szempontból indokolttá teszik. A kecskeméti szarvasmarha ritka előnyös tulajdona az edzettség, alakja tetszetős, főleg sokat nyert e tekintetben azóta, hogy a báró Senyey-féle páczini és a báró Vécseyféle csegöldi gulyákból szereztettek be bikák vérkeverés czéljából. Erre szükség is volt, mert ezelőtt a városi közönség kizárólag helybeli gazdáktól szerezte be az apaállatokat, miáltal a beltenyésztés hátrányai kezdtek mutatkozni. A kisgazdák érdekében azonban döntő lépés volna teendő szarvasmarha tenyésztésük irányítása tekintetében. Ezek ugyanis minden válogatás és hozzáértés nélkül itt és a vidéki vásárokon derűre-borúra vásárolják a zagyvalék tarka marhát, hogy minél tejelőbb és gyorsabb fejlődésű marhára tegyenek szert. Innen van ma már nálunk is, hogy különösen 10—12 év óta annyira terjed a meghatározhatlan fajtájú tarka marha, hogy már a bugaczi gulyák negyedrésze is ilyenekből áll. A gulyások elkeseredve panaszolják: elcsúfították a gulyát, daczára annak, hogy a városi hatóság is törekszik szaporodását az által gátolni, hogy azok darabja után 2 koronával magasab fűbért fizettet, mint a magyar fajtáért, apaállatokat pedig csak magyar fajtákat tart. De ha már megvan a törekvés a gyorsabb fejlődésű és nagyobb tejelő képességű fajták után, azt meggátolni lehetetlen, irányítani azonban lehet. Csak az a kérdés, hogy egy jó megválasztott nyugati tarka, vagy a jó tejelő és szintén gyorsabb fejlődésű erdélyi magyar volna-e tenyésztendő? mint az itteni földmives iskolánál történt. Talán mindkét irány felkarolandó lenne. A nyugati tarka azon gazdák részére, kik teljes istálózási rendszert követnek s főleg tejre dolgoznak. Az erdélyi magyar pedig azon gazdák részére, kik fél istálózás mellett tenyésztik állatjaikat. A helyes irány megteremtésére terelő versenyek létesítésén kívül — melyet a Gazdasági Egyesület és a Gazdakör volna hivatva rendezni — egy tejszövetkezet működése s talán egy állattenyésztési szövetkezet feltétlenül serkentőleg hatna. — Hogy ezeknek városunkban nyoma sincs, a gazdák bizalmatlanságán kívül azon is múlik, hogy nincs ember, aki ezen, időt és munkát igénylő dolgot nobile offíciumként magára vállalja és azzal vesződjék. Pedig ezen igen nagy közgazdasági jelentőségű kérdés megérdemelné a maga emberét, mit az is bizonyit, hogy fejlődő városunkat kiterjedt szarvasmarha tenyésztésünk mellett, vajjal — behozatal utján — kereskedőink látják el. (Folyt. köv.) Kecskemét közgazdasági éve. Szegedy György közgazdasági előadó jelentése a Földmivelésügyi Miniszterhez. (Folytatás.) Állategészségügy és állattenyésztés. Az állat vásártér végleges rendezése most van folyamatban, de az erre előirányzott nagy összeg (120.000 kor.) méltán 'ís§^’- TÁRCZA. •*~ísgc~ Korlátóban Törököknél. A Rókus-részen, a honvédhuszár kaszárnya szomszédságában van a Török Ferencz uram takaros sarok fehérháza. Az alsó-tanyáról, Bikás Kiri násztól ide hozta haza a harmatosvirág szép fiatal menyecskét a Török Józsi, a Török Ferrencz bátya fiatalabb fia, de nem a legfiatalabb, mert az még ma is huszár. Oda szolgál Gyöngyösön a kékhuszároknál. A széles vállú nagy fiú kiérdemelte még a káplári csillagokat is. A lakodalomra ő is haza következett, nagytaréjos extra sarkantyúját vígan pengette a legény. A bécsi Mirczliknek is kedves lesz a huszár sarkantyú pengő zenéje. Szegedi szülők tudomásul vehetitek, kiknek fiatok szolgál oda a kék dolmányos huszárok között, Bécsbe viszik őket, mert a király úr látni akarja a legényeit. De hisz ni ! Nem a huszárokról akarok én most értekezni, hanem a Török Ferencz bátya barátságos magyar házának a legszebb családi ünnepélyéről, a helyre- való, őszinte, csinos magyar arczu barna Józsi gyerek, az új ember lakodalmáról, melynek utána vagyunk, mely a magyar karaktere mellett arról is nevezetes, hogy két háznál is elülték, bent a Török Ferencz uram városi házánál és kint a Bikás Kiri nászeperfás tanyáján. Micsoda magyar lakodalom volt. Csak Bikás Kiri nászhoz száz háztól hitták a vendéget, maga a tánczos legényember harminczöt volt. Még erős Pálfy Tóni kapitány, az alsótanyai öreg búr vezér is összeütötte két hatalmas, patkós csizmáját, de hanem a városi nászárék, Török Ferencz uramék sem maradtak hátra a vendéglátás dolgában, a fehér sarokház két nagyszobája is zsúfolásig tele volt, még az öreg Lippay-Nagybátya sem maradt otthon. Valódi régi szegedi polgáros kék nadrágát öltötte fel, a vékonyabb posztobul valót és viselt oly maj gyáros kalapot, annak a formáját Bekk J Pista, polgárőrségi kapitány is bámulta, pedig ő kegyelme már csak ösmeri, mi a magyaros ? Én már csak a másnapi korlátóba jutottam ki Török bátyámékhoz, de mondhatom, akkor is csak oly vígan húzta a czigány, mint a lakodalomban, ekkor is csak annyi volt a vendég, a jóbarát, mint a legnagyobbik lakodalomban. Huszta sógorék még mindig bírták, rakták a tánczot, hanem a czigánybanda kidült, a helyett a korlátóra másik bandát kellett fogadni. Valami kitanult vén czigányok lehettek ezek, mert mind a régibbnélrégibb magyar nótákat szedték elő, ha táncz alá, ha hallgatónak húztak. Meg-indult a magyar ember szíve a híres szén- i tesi kálvinista kántor, a Joó Károly zamatos magyar dalainak a hallatára, a Bekk Pista kapitány az asztal alatt ugyancsak A Katona József Kör tegnap dr. Kovács Pál elnöklete alatt nemcsak közgyűlést tartott, hanem újra is alakult. Nemcsak újra alakult, de vezetősége úgy állíttatott össze, hogy a Kör jövő működéséhez garancziákat találhatunk. Elmondtuk vasárnapi számunkban, hogy miért nem volt élet a Körben a múlt esztendő alatt. A helyzet átalakult és semmi kétség, hogy amit joggal vára nagyközönség a Körtől, annak vezetőitől és tagjaitól, azt valóra fogják váltani. Dr. Kovács Pál alelnök bejelentette, hogy Rada Elek elnök másnemű elfogkoczogtatta a taréjnélküli gombos sarkantyúját, hátha még a tarajos-sarkantyus csizmáját húzta volna fel . . . — Elmegyek a házad előtt megint vissza ! Hej uram, uram, Joó kántor uram. Ez aztán az őszinte, zamatos magyar nóta. Dankó Pista költő barátunk beülhet a kuczkóba. Daczára a Bekk Pista nagy aggodalmainak, mire kiértünk még nem főtt el a korlátói húslevesnek a tésztája, az a gyönyörű magyar menyecskék által csöröge metszővel metszett finom eperlevél . . . A húshoz pedig eszetes torma is volt, a mi pedig néhai való jó Gvadányi generális úr hiteles írásai szerint is magyarosan elő van írva, valamiként a piros bor számba vehető sötét siller is, mely jóízű magyar italból őszinte barátsággal töltögette a poharat a két kiérdemesült vőfély. A Lakatos Jani, az első vőfély már szombat óta teljesítette a szolgálatot. Egyéb változása nem volt, minthogy berekedt. Még pedig olyan alaposan: szavát alig lehetett érteni. Nem csoda! a négy nap alatt kieresztette a hangját. Vőfély társával, a felsőrészi lakos, piros arczu Ambrus Janival ők rakták fel a szépséges feketeszemű, rózsahamvas arczu menyasszony hozományát, kelengyéjét a Török uramék nagy „straf“ kocsijára. Török bátya igy tromfolta le Bikás Kiri nász uramat, a ki hetykélkedett, hogy három kocsit küldhet a holmiért a városi nász ur. (Vége köv.) A Katona Kör közgyűlése.