Kecskeméti Friss Ujsag, 1901. május (2. évfolyam, 86-106. szám)

1901-05-01 / 86. szám

1901. május 1. KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG 3. oldal. április hó 29-én történt gyászos el­hunytál A szeretett kolléga porrészei folyó évi május hó 1 én, délután 3 óra­kor fognak, a III. tized 66 ik számú házból, a róm. kath. egyház szertartásai szerint, a Budai-uti temetőbe örök nyu­galomra helyeztetni. Kecskemét, 1901. évi április hó 29 én. Nyugodjál csende­sen ! Mi tiszteljük emlékedet!“ — Hangverseny. Mint értesülünk, Fe­ketéim Fehér Irén úrnő, a román királyné udvari czimbalom művésznője, május hó folyamán Kecskeméten egy nagyobb sza­bású czimbalom-hangversenyt fog ren­dezni a következő műsorral: 1. Rákóczy­­induló, czimbalomra átírta: Fejér Gyula. 2. Magyar népdalok. 3. „Renard Vicomte“ belépője a Kis alamuszi cz. operettéből. Szerző: ifj. Bokor József. 4. Magyar nép­dalok. 5. Változatok a „Velenczei Carne­­val“ thémája fölött. Paganinitől. 6. „Re­pülj fecském“, magyar ábránd. Reményi­től. 7. Intermezzo a „Paraszt becsület“ cz. operából. Mascagnitól. 8. Marsaillese. — F. Fejér Irén czimbalom-művésznő Euró­pai körútján, u. m. London, Paris, Berlin, Brüsszel, Amsterdam, Koppenhága stb. hangverseny-termeiben nemcsak a nagy­érdemű közönség elismerését vívta ki tel­jes mértékben, de szerencsés volt kitün­tető okmányokat nyerni, u. m. a román királyné Ő Felsége, Frigyes főherczeg, Schamburg Lippe herczeg, Hohenlohe Klodvigné herczegnőtől stb. Az érdekes hangversenyre előre is fölhívjuk közönsé­günk figyelmét. — Bontják a Kozma­négyszöget. Annyi balszerencse, oly sok viszály után mégis csak megértük ime, hogy bontják a Kozma­négyszöget. A tanács nyilvános árverésen egyeseknek eladta a sok rész épületnek anyagát és ott, honnan a lakók kihar­­czolkodtak, a bontáshoz hozzá is fogtak. Csütörtökön pedig mindenütt csákányt vetnek az épületeknek és nemcsak földig, de fundamentumig lerontják az épülete­ket. Mikor majd eltakarították a romokat és szabadon marad a tér, néhány meg­jegyzésünk fog lenni. — Emlékek. Ha a múlt század elején élt nagyjaink ma látnák Kecskemétet, bizony nagyot néznének, ha ugyan rég „megüresedett“ szemeikkel látni tudnának. De a most élő nemzedék is sok újítást láthatott és az utánunk következő ifjú­ságnak mesélgetni fogjuk, hogy ezen a röket, csatornákat, halmokat ugrált át, az ne beszéljen száguldó harczparipáról ! — Ott van! Csípd meg, fogd meg ! — hangzott minden ajakról. Magam is olyan ordítást vittem vég­hez, mint egy szill­idián, mikor az ellenre veti magát. E pillanatban azt hittem, hogy létezik kamcsatkai kuvasz . . . Ilyen a képzelet heve, az insagináczió . . . Végre elcsíptük a kutyát. Mit mondjak? Nem az eltűnt volt. Egy közönséges kóbor ku­tya . . . Anyósom méltósággal tűrte a balsors ez újabb csapását. Egy szóval sem pa­naszkodott azokról a horzsolásokról, zúzá­sokról, miket arczán, karján és lábain szenvedett a dühös hajszában. De a kutyát nem képes elfelejteni. Ha nemesi koronájából egy ágat kitörtek volna, talán nem fájlalná úgy, mint a kamcsatkai kuvaszt. Ismerősei előtt máig is emlegeti, — néha minden apropó nélkül. —­­Milyen előkelő állat volt az, de milyen­­ egyszer könyeket is láttam sze­mében csillogni. Szegény anyósom! Ha tudná, hogy egy közönséges basztardról van szó, egy silány parasztkutyáról. De szabad-e szólanom? Nem. Az illúziók szentségek, még az anyósok illú­ziói is. Sokan persze azt fogják mondani, vajha maga az anyós is csak illúzió volna, mint az én kamcsatkai kuvaszom, szép helyen még risz-rosz düledező há­zak voltak. Fantó fényképész jól teszi, hogy minden egyes lebontás alá kerülő nevezetesebb épületről fölvételt eszközöl, hogy az utódok láthassák a különbséget. A Kozma-négyszögről több fölvételt tett, ma meg az Osztrák-Magyar Bank által emelendő új palota jelenlegi épületeiről, a Kovács László-féle házról vett fölvé­teleket. Emlékek lesznek ezek, melyeket ismernünk kell. — Diákok majálisa. Az ev. ref. főis­kola növendékei június hó 1-én a Műkert­ben „majálist“ fognak rendezni. Igenis majális ennek az igazi neve, még ha jú­niusban rendezik is. — Vivóestély. A kecskeméti Torna- és Vivő Egyesület május hó 2., 4. és 7. nap­jain, mindenkor d. u. 6 órakor saját he­lyiségében (régi polgári iskola) vivóestélyt rendez. A czímre szóló meghívókat az egyesület elnöksége már szétküldte. —­­­ Villámvilágítás Nagy-Körösön. Nagy- Kőrös városi képviselő testülete legutóbb tartott közgyűlésén elhatározta, hogy a közvilágítást villamfényre óhajtja beve­zetni, a világítás tárgyában véglegesen csak a bizottság véleményes jelentésének meghallgatása után fognak határozni. — Táncziskola. Bajlós Bertalan táncz­­tanító lapunk útján is értesíti az érdek­letteket, hogy táncziskoláját május hó 1-én a Katona-sétány melletti Pápay vendéglő nagytermébe helyezi át. — A Nagy-Körös—Kécske között léte­sítendő vic­inális vasútra megszavazott 140.000 forintot a villamos üzemre ve­endő vasútra Nagy Kőrös város képviselő­testülete nem engedélyezte, hanem elha­tározta, hogy a konc­esszió lejártával a megszavazott összeget közczélokra fogja fordítani, ha a gőzerőre veendő vasút ki­építése nem sikerül. A szúnyog. Lennis, német természettudós szerint Európában tizennégy­ féle szúnyog van. Bezzeg nálunk, például a Tisza mentén, Csongrádban, van több is. Mindszenten szúnyoghálós nyoszolyában alusznak, a vérszívók miatt. Kecskeméten azt tartja a néphagyomány, hogy Szent­ István ki­rály a mai öreg sétatér helyén, a Délső mocsár partján pihent seregével s midőn a szúnyogok milliárdjai kínozni kezdték, fogadalmat tett, hogy templomot épit a kö­­ltözetben, ha Isten e csapást elhárítja. Szét is szórta hirtelen támadt vihar a szúnyo­gokat és hálából, Szent Anna tiszteletére csakugyan épített kápolnát a szent király a mai Széchenyi-utcza végén, a mai Csi­­kay-féle telken, de romjaiból e század elején saját házaikat építették föl a ta­nácsbeli urak, mondja Kada Elek pol­gármester. Másutt csakugyan úgy van, hogy ke­serves védekezni a szúnyogok hada ellen. Dél-Oroszországban, — írja Ham­sz főtisz­telendő — Taganrog mellett az emberek halzsirral beitatott tüllt hordoznak a fe­­­jükön, éjjel pedig a hálóhelyükhöz közel folyton sínylik az üröm­féle giz-gaz nö­vény tüze, hogy annak sűrű füstje nyújt­son védelmet a tolakodó vérszopók milliói ellen. Éjszaki Oroszországban minden a tengerpartra menekül előlük, akkora meny­­nyiségben költi ki őket a meleg nyár. Számuk elképzelhetetlen ekkor, ha fel­­hőszerű rajaikat leveri az eső, bokán felül lehet bennük gázolni. Lesoványodnak a birkák, és tehenek a folytonos vérvesztés miatt, csak a madarak híznak meg tőlük, mert nekik dús táplálék a töméntelen szúnyog. Megismerkedünk, mondja Chernel Ist­ván Utazás Norvégia végvidékeire 1893 czimű munkájában azzal a parányi állatká­val, mely itt a magas éjszakán valódi isten­csapás s az ember alig védekezhetik ellene, oly tömegekben támad rája. A szúnyogok milliárdjai ezek, petéik a tundra mocsa­raiban, vízállásai táján teleltek s a nap hevében életre fakadtak. Nem­régiben kel­hettek ki, mert csupa zöldes példány lepte testünket s nem is éreztették fájdalmas szúrásaikat. Mellesleg megjegyzem, hogy az öreg szúnyogoknak is csak a tojói csipnek, de azért igen terhünkre voltak, mert szivar­füst, legyezés daczára, mint­ a sürü por, úgy szálltak ruhánkra, arczunkra, kezünkre s ha ezreit simítottuk le magunkról, más ezer rögtön az elpusztultak nyomára te­lepedett. Megismerkedtünk Finnmarken átkával, a milliónyi szúnyog elviselhetet­len támadásával, írja két hétre rá, július 21. körül, mikor már az ifjú nemzedék megemberkedett. Valódi Istencsapás ez itt. Ismerem igenis jól a mi mocsaraink szú­nyogjait és tűrhetetlen szemtelenségüket, égető szúrásukat, de ezek finmarkeni atya­fiaikhoz képest jámbor, szerény állatkák. A lapp szúnyog kegyetlen, kitartó és a végtelenségig erőszakos. A­hova egyszer le akar szállani, oda le is száll, semmi sem riasztja el. Csak ha megöltük, me­­nekedünk meg tőle. Ez pedig gyönge vé­delem, mert a számuk kifejezhetetlen s ha ezreket ütöttél agyon, ezrek és milliók jönnek az elhullottak nyomába. Tömeges megjelenésüket vadász nagy­mondással beszéli el egy főerdész: „Mi­kor, úgymond, Lappországban utaztam, oly sűrű szunyogfelhőbe keveredtem, hogy tíz betűből álló nevemet botommal ké­nyelmesen kiirthattam abban. Annyira olvasható volt az, hogy a kíséretemben levő lappok is el tudták olvasni.“ Erre egyik hallgatója közbevág : „Bizony ez igaz, mert véletlenül Své­ziá­­ból jövet én is éppen arra a helyre ke­rültem s a nevet még mindig ott találtam a főerdész ott jártának bizonyságául.“ Tromsö környékén Kvale sziget Tysnaes nevű táján, meg Finnmarkenben hamar eszébe jut az embernek ez a tréfás adoma, mert csakugyan minden képzeletet meghalad a szunyogtömeg. A norvégek erős keztyűvel, fejüket pedig olyanforma finom rostélyos sisakkal védelmezik, mint a méhész, mikor a rajt befogja. Anyakönyvi kivonat. — Április hó 29-én — Születések: Tancsa Mihály rk. — Halász Gábor szr. Halálozások: Szabó Etelka rk. 10 hónapos. — Balla László rk. 13 napos. — Máté János rk. 30 éves. — Úri Kis Imre rk. 10 hónapos... — Czirják Sándor ev. ref. 78 éves. — Özv. Nyúl Györgyné Homoki Juliánna ág. hitv. ev. 69 éves. — Kópiás János rk. 8 napos. — Domokos Erzsébet rk. .6 éves. — Csernus István rk. 7 hónapos. Kihirdettettek: Löscher Ferencz rk. Kaltenbash Antónia rk. Házasságot kötöttek: Szabó Károly Zsigmond rk. Ferenczi Jusztina, Erzsébet rk. — Gyurkó Lajos rk. Túri Verona rk. — Április hó 30-án. — Születések: Gábor Ferencz rk. — Komjáti Gergely rk. — Gedai Ida, Juli­ánna rk. — Kalapos József rk. — Sárai Szabó Judit ref. — Koczó Margit rk. — Farkas Juliánna rk. Halálozások: Nagy Menyhért rk. 17 éves. — H. Nagy István rk. 21 éves. próság. Becsben. Egy úr (tükörbe nézve): Brávó ! A fogfájástól egészen megdagadt az arc­om. Milyen büszkén megyek most sétálni a ringre ! Mindenki azt fogja hinni, hogy képviselő vagyok és most jövök az ülésről.

Next