Kecskeméti Friss Ujsag, 1902. március (3. évfolyam, 44-64. szám)
1902-03-01 / 44. szám
2. oldal KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG 1902. március 1 nyek között mire fogja magát elhatározni, azt természetesen most még nem lehet tudni, habár pénzügyi körökben, amint említettük, erősen is tartja magát a hír, hogy a bank az újabb kamatláb-mérséklés mellett fog dönteni. HIREK. 1902. febr. 28. Sorozás. Katonáéknál nagy vásár lesz a holnapi napon. Emberhúst vesznek, ruganyos izmokat és erős csontokat, hogy legyen mit mondérba öltöztetni. Mert mondér nagyon sok van, szinte fölös számmal varratott ilyen ügyes ruhadarab bokát „Ferecz József, a császár.“ Ember is kell hozzá, hogy mozogjon, éljen, defilírozzon az a nagy gyermekjáték, amit közös hadseregnek neveznek mind közönségesen. Én Istenem, mi is lenne belőlünk, ha az a sok tagbaszakadt, piros-pozsgás, bátor magyar legény valami kis német szót nem tanulna ? Mi lenne belőlünk, ha esztendőnként egy-két milliócskát nem lövöldözhetnénk levegőbe ? És mi lenne belőlünk, ha Magyarhon különböző platzjain nem szalutérozhatna, nem execérozhatna a baka, a tüzér, a huszár? Bizony szükség vagyon a katonabácsikra, mert csak úgy lehet szépnek képzelni egy országot, ha folyóvizeinek csillogása mellett a fegyverek nagy sokasága is csillog fölötte. Hiszen így csupa csillogásból áll annak az országnak élete folyása. Vize is csillog, földje iscsillog. És amellett az a folyton hulló veríték is csillog, amivel beszerezzük a fegyverek nagy sokaságát. No aztán csillog még az a tengernyi sok könycsepp is, amit apák, anyák és leányok hullatnak azért, mert . . . Ők tudják, hogy miért . . . De hát úgy is van az, hogy ilyen időkben valami keserűség átszorítja az emberek lelkét. Hiszen kétségbeejtő furcsaság, hogy mikor tulajdonkép mindenütt a munka nemes erőfeszítése száll harcba egymással, mégis mindenütt a fegyverek üres, értéktelen zörgése zavarja ezt a munkát. Olyan furcsaság az, hogy mikor tulajdonkép mindenütt félnek a haláltól és vérengzéstől, mégis mindenütt halállal és vérengzéssel fenyegetőznek. És olyan furcsaság az, hogy mikor mindenütt a nagy és tartalmas életet kívánják a nemzetek politikájának végcéljául, mégis mindenütt a katonásdi játék világra szóló léhasága képezi a nemzetek politikájának alapját is, tetőzetét is, végcélját is. Ha gondolkozik az ember, hogy miért is kell a mondérba húst, izmokat és csontot tölteni, bizony sok furcsaság jut még eszébe. De én immár nem gondolkozom tovább . . . Ludas. — A közigazgatási bizottság, Benicky főispán elnöklése mellett ma tartotta a közigazgatási bizottság február havi ülését. A közigazgatás múlt évi állapotáról szóló jelentéseket osztották ki az ezek felülvizsgálására alakított bizottságnak. Egy fegyelmi ügyet is elintéztek ezután. Az ülésen részt vett Bárcy László pénzügyigazgató és Kuklay Béla műszaki tanácsos is. — Változások a tanítók továbbfejlesztő kurzusa körül. A kultuszminiszter e kurzusok mind gyakorlatibbá tételét célozva, kikérte a kézimunkára nevelők országos egyletétől az egylet igazgatóját Guttenberg Pált, azon célból, hogy az állami tanítóképző intézetek tanári karaival tanácskozásokat folytathasson. E tanácskozások célja volt a továbbképző tanfolyamok szervezésének reformálása. Guttenberg Pál végigjárta az egyes képzőket és a tanácskozások elvi eredménye annak a hangsúlyozása, hogy a továbbképző tanfolyamokat a helyi körülmények figyelembe vételével kell ezentúl szervezni, mégpedig eminenter gyakorlati alapon. Főkép a kézimunkatanítás, a gazdasági ismeretek oktatása lesz e kurzusok célja. Nem elméleti ismeretek meddő ismétlésére, hanem főképp olyanok betanítására van szükség, amineknek a tanítók gyakorlatilag hasznát veszik a tanítás és népnevelés eszközlésében. Másrészt a tanítók egyéni műveltségének új alapozására, pedagógiai jártasságára is tekintettel fognak lenni. Azonban ismételjük, a fő szempont az lesz, hogy a tanítók az ott tanultakat községeik lakosai nevelésénél értékesíthessék, részben a gazdasági, részben az ipari foglalkozások betanításával. — A telefondíjak leszállítása. A telefondíjak leszállítása ügyében a kereskedelmi m. kir. minisztériumban már hoszszabb idő óta foglalkoznak s valószínű, hogy 1903. év elején már új tarifás lép életbe. Az eddigi túl magas dij miatt tartózkodnak a kereskedők és iparosok, hogy a kötelékbe belépjenek, sőt számos közhivatal még a féldijat is magasnak tartja. Mint halljuk, az uj árszabás egész más alapra lesz fektetve és a szerint a dijak szerint lesznek kiszabva, mily mérvben használtatik a telefon - kölcsönkérvények. A közelmúlt napokban írtuk, hogy az árvaszékhez szép összeg foly be a kiadott kölcsönök visszafizetéséből, hogy az árvaszék nem fogadhat el kölcsön iránt kérvényeket. Az árvaszék a legutóbbi gyűlésen határozatilag kimondta, hogy március 1. napjától kezdve ismét ad ki kölcsönt s utasította saját iktatóját, hogy a kölcsön iránti kérvényeket a fentebbi naptól kezdve elfogadhatja. — Tisztújító közgyűlés. A Kecskeméti Ügyvédi Kamara március hónap másodikén tartja tisztújító közgyűlését. A közgyűlés az említett napon délelőtt 10 órakor lesz a városháza bizottsági termében, — Rákóczy emlékéért. Örvendetes volta mellett érdekes is az, hogy az ifjúságnak Rákócy emlékéért indított mozgalma hogyan növekszik mind hatalmasabb és tömörebb hullámokká. Immár egy tekintélyes törvényhatóság is hozzájárult ehhez a hazafias mozgalomhoz. Szeged városáról halljuk azt a hírt, hogy ott Becsey Károly dr. ügyvéd a folyó hót 25 ikén tartott törvényhatósági közgyűlésen az alább következő indítványt terjesztette elő, melyet a közgyűlés egyhangúlag és nagy lelkesedéssel el is fogadott. Ez volt az említett indítvány . A TÁRCZA. A kapitány. (Folyt, és vége.) Ebben a levelekben aztán 10 krtól 1 forintig terjedő kölcsönöket kért. Hihetetlen mennyiségű levelet megirt csak egy délelőtt is. Természetesen csakhamar kiismerték ezt a szokását és a többiek is csináltak szóról-szóra hasonló leveleket és mikor aztán az öreg kapitány, hogy tulajdonképpeni célját el ne árulja, kezébe vett egy aktát s azzal a kiszemelt kollegához ment, azon ürügy alatt, hogy valami szót nem tud elolvasni és felvilágosítást kér — mialatt elébe csúsztatta a levelet, a kiszemelt is fogta a már előre elkészített írást és a kapitány atótájába tette észrevétlenül. Az öreg visszament helyére s lehajolt, mintha buzgón végezné dolgát, eközben azonban izgatottan pislogott a kollegája, akit levelével megtisztelt: mi lesz? . . . Széna vagy szalma? Egyszerre csak észreveszi, hogy aktájában egy levél van. Kinyitja, olvassa, de akkor már az egész terem pukkadozik a nevetéstől. Az öreg züllő iszonyú dühbe jön. A levelet széttépi és elvörösödve rikácsol egy káromkodást, Isten tudja miféle nyelven. De azért másnap ismét megkísérli a pumpolást és noha ismét pórul jár, két nap múlva újra kezdi örökös korrespondeállását. Ha esetleg kap, akkor vígan, sietve írja meg a kis utalványokat és bizonyos előkelőséggel siet a „Spongyahalász“ hoz címzett kurtakorcsmába, fiaskóját megtölteni. Egyszer Kőbányán volt valami dolgom. Szép, csendes este borult a városra s a szállások illata erősen érezhető volt. Dolgomat elvégezve, vacsorázási szándékkal mentem be ama sörházak egyikébe, amelyek ott olyan sűrűn vannak egymás mellett, mint az augusztusi tiszta éjszakákon csilag az égen. Csendesen megkosztoltam, mialatt egy verklis jött a kerti helyiségbe s az ott levő, jobbatlán részeg kompánia által nagy gauldiummal fogadtatott. Folyton a Kossuth nótát nyikorogta. Egyszer csak, mikor már menni akartam hozzám jön a vendéglős: — Tessék csak kinézni a kertbe ... kitűnő bolondság folyik ott. Odaállok az ajtó elé és látom ám, hogy a vén kapitány, tökéletesen berúgva dirigálja a verklist, majd általános röhögés közt — ráborul a fülrepesztően recsegő kintornára s ellágyulva a Kossuth nótától, sírva zokogva nyöszörgi: — Oh ... ah . . . szekény haszám . . . szekény haszám . . . matyororszák . . .! Miközben valódi, sárgás, piszkos könycseppek hullottak véres szeméből. Eleinte nevettem, de aztán csakhamar megundorodtam a bor és sörszagú drámai jelenettől. Volt az öregnek egy szokása, ami néha napján jövedelmezett neki egy-két hatost. Ugyanis, ha olyan utalványt másolt le, amely valamelyik helybeli kereskedő részére tett bizonyos összeget folyóvá, olyankor csinált magának egy másolatot és azt a hivatalos óra után elvitte az illető érdekelthez, aki aztán nem sajnált tőle néhány garast. Persze a hivatalban mit sem tudtak erről. De egyszer rajta vesztett szegény, részeg,, vén feje. Éppen elseje volt, tehát pénze is volt a kapitánynak s észrevették, hogy igen türelmetlenül pislog az órára, lesvén a fájramtot. Csavargatta a tokatyos cigarettákat, de az orrát ritkán fújta, úgy látszik nem volt tütiike. Egyszerre csak hevesen felrántják az irodaigazgató ajtaját s a főnök türelmetlen, éles hangon kiáltja: — Ostermayer ... úr jöjjön be ! . .. Hozza magával a munkajegyzéket is ! Az öreg végig simítja füsttől sárgult, összecsapzott bajuszát, veszi a jegyzéket és bemegy. Az ajtó nyitva maradt. Egy idegen úriember volt bent s látható zavarral forgatta kalapját.