Kecskeméti Friss Ujsag, 1902. augusztus (3. évfolyam, 151-171. szám)

1902-08-01 / 151. szám

2. oldal KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG annak a keresztnek is, amelyet a jótevő Gondviselés most eltávoztatott tőlünk. Hadd fizessen ez is, ha már ránkmérte az Isten . . . A magyar búza tápláló ereje. Dr. Kossutány Tamás, a magyar­óvári gazdasági akadémia tudós igazga­tója a Természettudományi Egyesületben rendkívül érdekes felolvasást tartott a búzáról. Ez a felolvasás most megjelent a Természettudományi Közlöny júliusi füzetében és alant közöljük belőle azt a részt, amelyben a magyar búza sikértar­talmáról értekezik. Ez a kérdés azért ak­tuális, mert ellenségeink azt állítják, hogy a magyar búza tápláló ereje, vagyis si­kértartalma apadóban van. Evvel a rosz akaratú állítással foglalkozik Kossutány és azért azt hisszük, ha szolgálatot te­szünk az ügynek azáltal, hogy a tudós szerzőnek erre vonatkozó tapasztalatait szélesebb körben is ismertté tesszük . A búza anyagai között van egy, mely semmiféle más növényben vagy magban nem található; ez a sikér mely a búzaliszt használhatóságát az összes többi fölé emeli. A sikér teszi a búzalisztet ki­adóssá, teszi, hogy a tésztát selyempapi­ros vékonyságúra kihúzhatjuk s okozza, hogy olyan süteményt, mint magyar földön, sehol e kerek világon nem ta­lálunk. Újabban állítólag sikerült a sikérben bővelkedő búzák kiválogatása utján Né­metországban mesterséges után sikerben gazdagabb búzát termeszteni. Én ezt nem hiszem, mert meggyőződésem szerint a sikérképződéshez a mi alföldi klímánk tropikus melegére van szükség s ezt utá­nozni nem lehet. Nem vagyok olyan so­viniszta, ki azt mondja, hogy sikértarta­lom tekintetében a magyar búzának nincs párja, ugyanolyan éghajlati viszonyok között szükségképen másutt is éppen olyan búzát fog adni a természet, mint a magyar búza. De amilyen alaptalan rá­­fogásnak tartom, hogy újabb időben a magyar búza sikértartalma apadt volna, épp oly nyu­godtan nézek a külföldi, e célból megindított trágyázó és búzate­­nyésztő kísérletek elé, mert a mi­kli­. Csak azért mondja ezt az urfi, hogy a Katinak kedvezzen. Az asszonyok, lányok összevihogtak, Kati nagyot csapott a tenyerével a hátába, én pedig e gyanúsításon felháborodva, tűzzel-haraggal vertem a legény fejébe a tudományt, végezve azzal a kijelentéssel, hogy ez így van, ezt hinni kell, punktum. — Engedelmet kérek, elhiszem, ha az urfi azt mondja, hogy muszáj — szólott meghunyászkodva — de ahirt mégis mer­nék ellene fogadást tenni. — Mi ellen? A föld forgása ellen? egészen elhaltem ekkora csökönyösség felett. Őrült gondolat! A fölött fogadni, hogy a föld forog-e vagy nem ? De nehogy azt higyje, miszerint meghátrálok, azt mondom: Jól van, hát fogadjunk, de mibe ? — Hát ha én vesztem el, csapasson rám az urfi tizenkettőt, ha pedig az urfi lesz a vesztes, fizessen két irce pálinkát. — Jól van, áll a fogadás, de ki lesz a biró közöttünk? Kinek fogja hát el­hinni. — Majd csak magamnak, minek ide biró. — De hát, hogyan döntsük el a fo­gadást ? — Majd eldöntöm én, mindjárt meg­próbálom én forog-e vagy nem ? mánk nélkül nem terem ott még magyar magból sem a magyar búzával ver­­­­­enyző. Azonban a kitűnő búzatermésnek egy nevezetes árnyékoldala van : jóval kevesebbet terem, mint pl. az angol búza­­fajták. Noha a sikerben gazdag búza ke­resett árucikk, s egy pár karajcárral drá­gábban fizetik is, mint a lisztes búzát, ez a csekély reáfizetés éppen nem kárpó­tolja a gazdát a jóval csekélyebb termé­sért, s ez az oka, hogy honunkban is kezdenek tért hódítani a bőven termő idegen búzák. De ez idegen inváziótól sem nagyon félek : áldott föld ez a mi magyar földünk, s amint pár évtized alatt is magyarrá tett annyi bevándorolt ide­gent, magyar búza lesz ebben a földben pár év alatt bármely idegen búzából ! Ez állításom nem egyszerű frázis: árpá­val és babbal ,tett kísérleteink igazolják ezt, pedig M. Óvár földje nem a magyar alföld. Hát ennek még milyen asszimáló ereje lehet! Az enyhe télhez szokott bő termésű angol búza mindenekelőtt a mi szigorú telünket nem állja ki ; továbbá a mi szá­razságunk mellett megszűnik bőven termő lenni s e­kszorsmind kezd sikértartalma emelkedni Nos, ha csak annyit terem­, vagy annyit sem, mint a miénk s nem is olyan jó, ugyan miért hoznak akkor hozzánk? Becsüljük meg a magunkét, adjuk meg neki a szükséges munkát, trágyát s ne kapkodjunk az idegen után, mikor már úgyis annyiszor póruljártunk és rajta vesztettünk. Említsem-e a fillékszerűt, a ragadós tüdővészt, a trichinát, az aidiu­­mot stb . Azt az állításomat, hogy a sikérkép­­ződés valóban az időjárástól függ, bizo­nyítja, hogy a két év előtti búza jobb volt, mint a három év előtti, a múlt évi még jobb a két év előttinél is, mert szá­raz, meleg volt a június hónap s kedvező volt az aratás ideje. Pár évvel ezelőtt nagyon esős nyarunk volt, emlékezzünk csak a kiállítás évére, ekkor bizony a mi búzánk sem fejleszthetet sok síkert, de nem azért, mintha minősége hanyatlott volna, hanem mert az időjárás nem volt megfelelő. A múlt évi magyar búza bizo­nyára alaposan kiköszörült a magyar búza jó hírnevén esett csorbát. — Hogy a manóba fogja ezt meg­próbálni ? — Mindjárt meglátja az urfi, — azzal felugrott s egy vasvillát fogott a kezébe. A villa nyelét jól a derekához szorította, lábait szétterjesztve, megállott előttem, mint egy cövek. — No hát, ide tessék nézni. Előttem van úgy e Martos, a hátam inogott Guta? A vasvillám hegye,most Martos felé van fordulva ugy­e? Én elállok itt addig, ameddig akarja az urfi egy helyben. Hát ha a föld forog, akkor estére Guta felé fog a vasvilla hegye állani. Igaz-e? Hiába magyaráztam elkeseredetten, hogy : — Hiszen a föld forgásával ő is vele forog, Martossal, Gutával egyetemben. Ez már pláne sehogy sem ment a fejébe, egészen indignálódva felelé: — De már kérem én csak nem for­gok, ha nem akarok? Nem vagyok én részeg. Lemondtam a további vitatkozásról. — Igaza van édes barátom ! Megfizettem a két v­itce pálinkát és nem magyaráztam neki többé a geo­gráfiát. De ugyan minek is? Hát mi hasz­nuk van­­ nekik abból, hogy a nap forog-e vagy a föld? Aztán, ki tudja, mi az igaz ebben ? 1902. augusztus 1. H­ÍREK. Kecskemét, jut. 31 Kép a közeljövőből. Sétaterünk estéről-estére gyatrábban van világítva. Ha így haladunk, augusztus közepére kőkorszak előtti Egyiptomok leszünk. Me­rész fantáziával imigy látom én augusztus 15-ének estéjét. (A sétatéren élénk élet van. Léptek zaja, túl bájos kacajok, mélabús sóhajok, epedő „ah“­ok — de mindez csak a fül­nek és semmi a szemnek, mert az egész sétateret vastag sötétség borítja.) (Öblös férfihang:) Imádlak Leoká­diám. (Gyönge leányhang:) Én is a tied vagyok Bendegúz! —­ Gyerünk a kioszkba. — Helyes, szólok a mamának. — Világért se — csak kettesbe ma­radjunk. — De a mama . . . — Hisz nem láthat meg. — No hát gyerünk. (Távoznak, de a kioszkban még találkozunk velük.) . . . Férjhez mehettem volna, de . . . (ez egy vén lány lesz biztosan) ... de én csak magára vártam. — Hisz nem késő még. Lám a sors jó — még ebben a sötétségben is egy­másra találnak a szerető szivek. — Gyerünk a kioszkba. (És men­nek a kioszkba.) . . . Tudja nászasszony . . . (Két anyós, ne hallgassuk ki őket, bár találkozunk velük bizonyosan a kioszkban. Éppen oda értünk. A sötétség természetesen itt is óriási s csak az összevissza való kiabá­lásból vehetjük észre, hogy célnál vagyunk.) — Süteményt kérek . . . — Három porció kis fagylalt. — Ostyát, ostyát! — Azonnal kérem ássan. — Édes Bendegúz, miért oly csúszós ez a habrolló ? — Kitűnő a hab benne. . . . Látja nászasszony, ma jó hideg a Révészy fagylaltja. (De ezeket ne hall­gassuk.) . . . Oh Flóra, Oh Flóra — ha mi csak húsz évvel előbb találkozunk . . . — Oh Thukididesz! mi még elég fiatalok vagyunk s boldogok leszünk na­gyon. (Csak lesz ! gondolja magában Thu­­kidideszünk; cél: jólakni s itt hagyni e vén skatulyát.) — De kedves Tukim, nem veszed észre, hogy milyen telt ma ez az ostya? — Nem én —­óh Flóra ! Hagyjuk e képet s lépjünk másnap reggel a kioszkba. A tegnap estét szá­molják. Öt . . . harmincöt . . . százötven­kettő. Stimmel. Tehát elfogyott: har­mincöt finom mandulaszappan, hét mosó­szappan, kilencven drá műjég és húsz filóra-gyertya. (rj.) — Kinevezés. Az ev. ref. főgimnázium egyik közkedveltségű fiatal tanárát, dr. Balázs Istvánt a vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter a nagykikindai állami fő­gimnázium tanárává nevezte ki. — Festő és rajzoló iskola. Megemlé­keztünk már, hogy Kecskeméten egy festő és rajzoló iskola fog létesülni. Ezúttal

Next