Kecskeméti Friss Ujsag, 1902. november (3. évfolyam, 216-236. szám)

1902-11-01 / 216. szám

2. oldal KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG 1902 november 1. pártfogására állott Török és Gersternek. Erről a vasútügyi bizottságnak jegy­zőkönyve tanúskodik. Tehát akkor a dr. Nagy Mihály levelében nem látott a város érdekét fenyegető dolgot, sőt még teljesen azonosította is magát Török és Gersterrel. Csak egynéhány feltűnő vonást közöltünk az elmondottakban a pol­gármester beszédéből. E beszédnek azonban minden részlete olyan, hogy míg egyfelől a legteljesebb világításba helyezi a lajosmizsei vasút ügyét, másfelől Kecskemét társadalmának és közigazgatásnak egymáshoz való vi­szonyát is sok oldalról feltárja. Éppen azért jövő számunkban a beszédet lehető­leg egész terjedelmében szerbi­ szóra le fog­juk közölni. A beszédre sok akadozással, nagy zavarral felelt Weber. Kijelentette, hogy röstelkedik amaz állítása miatt, mintha ő a régi ajánlatát vissza nem vette volna. Csakugyan visszavette. Bocsánatot kért, hogy ezzel ellenkező állítással a föllebbezőket — akaratán kivül megtévesztette s a tanácsot vádolta. Sajnálkozását fejezte ki amiatt is, hogy cikkében a tanácsot sértette. Ő ezt nem akarta tenni. Nagy Mihály ellen kezdett panaszkodni nyomban. Állította, hogy a cikk tulajdonképen dr. Nagy Mihály ellen irányult. Kada polgármester úr válaszában megjegyezte, hogy Wéber úgy van dr. Nagy Mihálylyal, mint a hipnoti­zált kakas. A hipnotizált kakas is az orra elé húzott krétavonástól nem tud szabadulni, Wéber is mindig dr. Nagy Mihályban keresi a hibát. Ám ha baja van dr. Nagy Mihálylyal, hát végezze el vele külön, de azért ne gyanúsítsa a tanácsot. Bagi László­­ polgármester szó­lalt fel ezután. Rámutatott, hogy Wé­­ber a mostani védekezésben sem tért hintik a port, egymást ámítják, egymást rutul megcsalják. Követtem vezetőmet. Egy sir előtt megállt és suttogva szólt hozzám. — Nézd! aki itt térdel, egy özvegy nő. Szép, fiatal és ezt ő tudja. Aki lent van a sirban, az a férje volt. Akarsz a szivébe látni? Láss! Nos mi van abban? Úgy­e egy fakadó szerelem. Talán nem is szerelem, csak vágyódás, számítás, ál­nokság. És mégis letérdel, hogy meg ne szólja senki. — Nézd amozt a leányt. Édes­apját siratja, de ha imádója hozzá lép, otthagyja a sírt. Felejtve lesz a halott. — Nézd emezt a sírt. Egy gazdag ember porait fedi. Rengeteg vagyonát hátra hagyva, puszta, sötét a sírja. Nem gondol vele senki. Nincs hála, nincs ke­gyelet, — csak átkozódás. — Nézd az özvegy férjet, neje sírja előtt levett kalappal. Nem bírta­­bevárni a gyászév eltelését. Megnősült. És most ott a sír előtt bocsánatot esedez a meg­boldogulttól. Meg fogja kapni, meg . . . — De vannak még igaz szivek is. Jer. Nézz oda ! — Ott térdel egy anya. Őneki egy világot föd az a sírdomb. Minden boldog­sága oda,, van temetve. Kis gyermekét siratja. Ő nem tud felejteni. Az anyai érzés a legtisztább, legm­agasztosabb a világon. Azt nem homályosítja, nem fer­tőzteti semmi. Hallod a szívből feltörő zokogását? Ugy­e jól esik ez alakoskodó tömeg között egy valódi érzést találni? el a tanács gyanúsításától. Most is emlegette, hogy a tanácsban érvé­nyesülő befolyások miatt kereszteződ­nek az ő (a Wéber) tervei Erre vá­laszolva Wéber kijelenti, hogy ő nem gyanúsított. Tiszteli a tanácsot. Tatay Jenő bizottsági tag ezután indítványt tett, hogy a polgármester beszédét helyeslőleg vegye tudomásul a közgyűlés. Szappanos István és V. Szabó László bizottsági tagok felszólalásai után ez indítványt a közgyűlés azzal a módo­sítással fogadta el, hogy Wéber vála­szát is jegyzőkönyvbe iktatni rendelte. Ezután a közgyűlés tagjainak nagy része eloszlott s a rendes tárgy­­sorozatot rövidesen elvégezték A ta­nács által előterjesztett pontokat egytől egyig megjegyzés nélkül elfogadták. Megjegyzés egy megjegyzésre. A pol­gármester úr megjegyzést tett m­ai köz­gyűlésen tartott beszédében ama cikkekre, melyeket lapunk a lajosmizsei vasút ügyé­ben közölt. Megjegyzése olyasféle volt, hogy cikkeink semmit se értettek a tár­gyalt ügyhöz. Szívesen elismerjük, hogy Wéber Ede cikkében hason­lít­hatatlanul több volt az ügyhöz való értés. De ezzel szemben megelégedéssel hivatkozhatunk rá, hogy a polgármester úrnak mégis a Wéber cikke ellenében kellett felhoznia a maga sok érvét és adathalmazát. És megelégedésse­l hivatkozhatunk rá, hogy a polgármester úr nagybeszédéből is annak a végkövetkeztetésnek világossága ára­dott ki, amely végkövetkeztetésre a mi szerény cikkecskéink jutottak, így állván a dolog, tisztelettel megdöbbenünk felette, hogy a miránk vonatkoozó kicsinylő meg­jegyzésre ugyan bizony mi volt a szükség? S­Z­Í­N­H­Á­Z. *** Heti műsor: Szombat: nov. 1­én Bölcső és ko­porsó és Almafa újdonság itt először. — Nézd amott látsz egy másikat is. Nem új sír, egy kicsit Le is van süppedve. A kereszt összetörve. Két árva sirdogál mellette, szegényeket alig födi valami rongy. De azért van friss koszorú, ők maguk kötözték hervadt őszi rózsából. Vacsorájuk nincs, talán ebédjük sem volt, de azért gyújtottak gyertyát. Látod a könnyező szemeket? Látod az imára kulcsolt apró kezeket? Édes anyjukat kesergik. Nem szűnnek sírni. Ráborul­nak a durva rögre s úgy szólitják a jó anyát. Azoknak mindenük ez a kis domb. Meg ne kísértsd őket vigasztalni, mert egy kénytenger tör fel a szíveikből. Ez nem mesterkélt fájdalom, nem képmuta­tás, ez igazi kegyelet. — Akarsz még ritkaságot látni ? Jer. Haladjunk el a testvérek, rokonok, szülők, gyermekek sirkantjai mellett. Nézd e nagy tömeg élő és holtak között egy rendkívüliség. Egy jóbarát sírja. Még élt szerették, rajongták. Meghalt, felejtve eltemetve lett az emléke is. De mégis maradt neki egy, odalép az elhagyott sírhoz, koszorút helyez oda, titkon, hogy meg ne lássa senki. Szerénysége kérkedést lát ebben idegenek előtt. — Akarsz még látni? Nem? Ne láss! — Ha vannak elköltözött szeretteid menj rádd le ,a kegyeletet. Imádkozzál, ha tudsz. Én visszatérek síromba nyugodni . . . Sírvabúgnak a harangok halottak nap­­ján. Estét harangoznak, szomorú estét... Vasárnap , nov. 2-án, párad­. Cigány­báró operetté. Előkészületben: Új darabok : Második házasság, Pil­langó kisasszony, Kurucok Párisban, Görbe nap. Régi darabok: Kuruc Feja Dávid, Baba, Jonathan. *** Hoffmann meséi. Offenbachnak ez a csodaszép zenéje, halhatatlan ope­­rettéje sem tudott közönséget vonzani. Úgy tetszik, hogy a mi éppen nem nagy arányú, szép színházunk még mindig túl­ságos nagy a mi közönségünknek. A bér­lőkön kívül nincs közönség s ennek első­sor­ban a bérlők isszák meg a levét, az ő jogos igényeik e miatt nem juthatnak teljes kielégítésre. Az előadás maga elég élvezetes volt, bár a zenekar hiányos volta most még inkább szembe tűnt, még sokkal jobban pedig egy harmadik éne­kesnő fu­ja, a­mi miatt gyakorlatlan és készületlen kézre kell olyan fontos sze­repet bízni, amely kockára vetheti az egész előadás sikerét. Annál nagyobb gyönyörűség volt Hányai Arankát hall­gatni, ki valósággal excellált hármas sze­repében, nemcsak szép hangjáról és ké­szültségéről, de drámai tehetségéről is fényes tanúságot szolgáltatván. Nagyon szépen énekelte Kozma is Hoffm­annt, bár hangja a szvit, a fényt nem egyszer meg­tagadta. Érckövi, Pesti járultak még a sikerben s kivált elismeréssel illik meg­emlékezni Ádámról, a­ki a muzsikus szerepében olyan fényes hanganyagnak, olyan színészi képességnek adta bizony­ságát, mely őt egyenesen ráutalja a szóló szerepekre. A diákok adakozása. — Kolozsvár köszönete a kecskeméti református főgimnáziumnak. — Kecskemét, okt. 31. Igazságos Mátyás királynak a szob­rát nemrégiben leplezték le Kolozsváron nagy ünnepségek közepette. Nagy kirá­lyunknak ércalakja már ott áll kincses Kolozsvár főterén. Lábainál a megalázott Becs hódol meghajtott zászlóval. Nincs itt helyén és idején reflexiókat fűzni a szobor által kifejezett eszmékhez és intenziókhoz, de önkéntelenül sze­münkbe ötlik, hogy mi mások már a vi­szonyok, milyen felfordult ma a világ sorsa az akkori, az igazságos Mátyás alatti állapotokhoz képest. — Ma a meg­alázkodott magyar hajtja meg a zászlót Bécs előtt! . . . Mátyás király nagygyá, hatalmassá tette a magyart. A kultúrára, a tudo­mányra és művészetre egy királyunk se áldozott többet, mint ő. — Ma már nem áldozunk! Elfeledtük, régen volt! Fásult szív­ben, fásult korban nincs hála! A haza­fias, lelkes Kolozsvár ugyan, országos adakozásból, a nagy király emlékéhez méltó szobrot állított az Igazságosnak. A szobor már áll, de a költségek még máig sincsenek együtt. A szobor­bizottság te­hát újabb adományokért fordul — nem a nagy király utódaihoz — hanem a nagyjai emlékén még lelkesülni tudó szegény ma­gyar nemzethez és különösen az iskolák fogékony romlatlan lelkű ifjúságához. Éppen a napokban érkezett a hely­beli ref. főgimnázium igazgatóságához Kolozsvár város polgármesterétől a tanuló ifjúság adományára a következő kö­­szönő irat: „Tok. Katona Mihály igazgató urnak . Kecskemét. A m. kir. postatakarékpénztár arr­a értesít, hogy t. címed a Mátyás szobor javára 50 koronát adományozott. Fogadja Tekintetességed e hazafias áldozatkészségéért hálás köszönetünket.

Next