Kecskeméti Friss Ujsag, 1903. június (4. évfolyam, 108-126. szám)
1903-06-03 / 108. szám
2 oldal figyelmeztetett arra, hogy az egyesület kötelékébe tartozó fiatal gazdák közül néhányat a pünkösd másnapján református gazdaifjak bálját rendeztek. Ezt ő kifogásolja, mert az egyesület beléletében sem pártpolitikát, sem pedig olyan törekvést nem szabad bevinni, amely felekezeti súrlódásokra adhatna alkalmat. A választmány minden jelen lévő tagja kárhoztatta ezt az eljárást és kimondatott, hogy az elnökség szigorúan őrködjék a fölött, hogy ilyen esetek többet ne ismétlődjenek. HÍMEK. — június. 2. — A törvényszéki palota. A kir. törvényszéki elnök átküldte az építendő kir. törvényszéki palota tervét a városi hatósághoz, hogy az érdeklődők ott megtekinthessék azt. A terveket Wágner Gyula buda esti műépítész készítette, igazán impozáns szép épület fog lenni. A főhomlokzat a szabályozandó Temető-nagyutcára lesz, két emeletesre építik. A Mátyás-utca felőli szárnyon lesznek a hivatalos helyiségek, ez is két emeletesre épül. A Könyves-utcai szárnyon pedig fogják a fogház épületet építeni, szintén két emeletesre. Hátulról egy kis kertnek is jut még hely. — Eljegyzés. Hajagos Rózsika urhölgygyel a napokban tartotta eljegyzését dr. Dömötör Lajos városi jegyző. — Esküdtképes férfiak összeírása. Az 1897. évi XXXIII. t.-c. értelmében az esküdtképes férfiak összeírására kiküldött bizottság az 1904. évre érvényes esküdtek alaplajstromát elkészítvén, ezen alaplajstrom az idézett törvény III. rész 8 ik szakaszának rendelkezése szerint folyó évi junius hó 1-től 15-ig azon felhívással tétetik közszemlére, hogy azt a kijelölt napokon d. e. 9 — 10 óráig a városháza bizottsági termében bárki megtekintheti, esetleges észrevételeit pedig 1903. évi ____Ji—»■■”- f J1L1LJ' junius 16 tól 23-ig ugyanott a bizottság jegyzője előtt megteheti. Kecskeméten, 1903. évi május hó 28 ik napján. Kada Elek elnök, Tóth István jegyző. — Április május végén. Most, az ünnepek alatt, valóságos áprilisi időjárás volt. Minden órában más és más idő volt. Hol langyos verőfény kacérkodott velünk, hol zuhogó zápor szakadt a nyakunkba. Különösen második ünnepen volt részünk a legváltozatosabb időben. Reggel nagyköd, napközben legalább ötször kisütött a nap és ugyanannyiszor felhőszakadásszerü záporban volt részünk. Ha igy tart, nem valami nagy reményekkel tekinthetünk a nyár elé. — Elszámolás és köszönet. A kecskeméti ev. ref. gazdaifjak folyó hó 2 iki táróvigalmán a következők fizettek felül: özv. Zana Sándorné, Kasza Károly és N. N. 2—2 koronát, N. N., ifj. Kocsis Elek és Győre Ferenc 1—1 koronát, melyért köszönetét nyilvánítja a Rendezőség. Összes bevétel 472 korona, kiadás 312 korona. Tiszta jövedelem 160 korona. A Gazdasági Egyesület könyvtára javára 80 korona, a helybeli Kossuth szobor alap javára szintén 80 koronát juttatott a rendezőség. — Szerencsétlenség a viharágyuzásnál. A Helvécia telepen Wéber Ede kötelezővé tette, hogy telepesei a viharágyukat kezeljék. Hogyha a központról a jelt megadják, a 8—12 kilométernyi távolságnyira eső telepen fölállított viharágyukkal kötelesek a munkások az előírás szerint lenni. Egy ízben megtagadták ezt a telepesek, de a rendőrhatóság megbírságolta az engedetleneket. Tegnap délelőtt is megadták a központi telepen a jelt és sorra működésbe jöttek odakünn is a viharágyuk. Egyik ilyen ágyúnál két munkás volt. Az egyik a viharágyu mellett állott, a másik pedig az e célra készített fabódéból akarta elsütni az ágyút. A gyutacs nem fogott tüzet. A munkás kivette azt a viharágyuból és ledobta a földre. Másikat tett be, az elsült, de ugyanabban a pillanatban a kicsapódott szikráól felrobbant a földre dobott gyutacs is. Amint ez fölrobbant, egy szikra bepattant a bódéba is, ahol a puskaporos zacskóba esett. Nagy erővel robbant föl a puskapor és a bódé tetejét szétvetette, a viharágyú mellett állott munkást a lökés földre terítette, de a puskapor lángja egyidejűleg arcába vágódott és ruháját meggyújtotta. Ijedtében futni kezdett, ezáltal ruhája még inkább égett, így súlyos égési sebekkel rogyott össze. Kórházba vitték és aligha marad életben A bódéban volt embernek semmi baja nem történt. Elvi határozat. Érdekes kérdésben döntött a napokban a kecskeméti kir. törvényszék. Egy becsületsértési pert tárgyaltak, melyet testvér indított a testvér ellen azért, mert az megmondotta neki a leplezetlen igazságot, hogy a felesége szarvakat rak neki. A törvényszék nem állapította meg a becsületsértést, mert „ha testvér a testvérrel bizalmasan, rokoni szeretetből közli, hogy a felesége őt megcsalja, az nem képez becsületsértést.“ — az úri prímás. A fehér asztal körül csupa jókedélyű, bohém természetű úriember ült. A hangulatot különösen fokozta a társaság egyik tagja, aki mellékesen úgy tud a szárazfával bánni, hogy nem egyszer lehegedüli a legjobb prímást is a bandája éléről, így volt ez most is. A mulatozó társaság addig kérte, hogy húzzon egy nótát, amig odaállt a zenekar elé s egymásután szólaltatta meg a legszebb magyar dalokat. Ekkor már nem igen voltak a vendéglőben, csak az egyik sarokban busongott egy fiatal ember. Hallgatta az ismeretlen prímás muzsikáját, hajlongott is a nótára jobbrabalra, jelezvén, hogy szörnyen ínyére van a prímás játéka. Egyszer aztán nekivágott és egyenesen odatartott a „primáshoz“. Megveregette a vállát, aztán nótát rendelt : — Te füstös! Tudod-e azt a nótát, hogy Bíró uram, biró uram, bevádolok valakit ? — Tudom, instálom — felelte a „prímás“ jókedvében. — No hát, akkor itt a gyanta, aztán keresztbe a vonót. FARCA. Ex-Horkainé. — Jó reggelt! Kérek egy pohár cognacot. Úgy ki vagyok állva, hogy az valami szörnyűség. Holtra táncoltattak ezek a jogászok. — (Talán még most jön nagyságos asszonyom a majálisról.) — Hát persze. Hanem gyorsan kérem azt a cognacot, mert már az ájulás környékez. Az igaz, hogy már ott kinn is környékezett, de azért csak tovább táncoltam, mert hát — jólesett. — (És hogy van megelégedve a mi mulatságunkkal ?) — El vagyok ragadtatva. Szép is volt, jó is volt . . . — (Csakhogy egy kicsit hiányos volt.) — Hogy érti ezt? — (Úgy, hogy többen nem voltak ott, akiknek ott kellett volna lenni és akik ott szoktak lenni.) — Ez egészen természetes. Hogy kik szoktak ott lenni, az nagyon relatív fogalom. Akik ott szoktak lenni, azok nem szokhatnak mindig ott lenni. Majálisra elvégre nem járhat a lány egész életén keresztül. Van annak is határa. Ön ért engem. Akiknek pedig ott kellett lenni, azok ott voltak. Kérdezze meg a jogászokat, hogy mikor mulattak a saját mulatságukon pompásabban, mint éppen most. Elvégre jól esik ám a fiatal jogásznak is tudni, hogy ő most nem csak olyan pótlék mulattató. — (Szóval, nagyságos asszonyom, el van ragadtatva.) . — El. Hisz oly kedvesek voltak azok a jogászok. Némelyik egész az ürtés sarkáig elsétált a vendégek elé. Mikor leszálltunk a kocsiról, akkor pedig valóságos ütközetet rögtönöztek a karunkért. Engem egy fejér fejű vezetett be. Ez nagyon tehetséges fiatalember lehetett. Fél perc alatt, míg a karján haladtam, bámulatos pontossággal tájékozott az aznapi időjárásról. Ezzel aztán el is tűnt. Csak éjfél után pillantottam meg, mikor az urammal legjavában raktam a souppét. „Forogni tetszik?“ kérdezte és a feje tetejéig elpirult. Ez volt a kalandom. Hanem mondja, mi igaz abból, hogy innen maguktól többen el szoktak menni Afrika partjára orkánt nézni? — (Hát ez kérem, igaz.) — No hát ez oktalan pazarlás. Aki a szél borzalmas játékában akar gyönyörködni, az csak menjen ki a műkért tánctermébe. Ott az oldalponyvák nyílásain át olyan takaros vihar dühöng, hogy ahhoz képest egy tengeri orkán valósággal lenge fuvalom. A mamákat csak az Isten őrizte, hogy el nem sodorta a szél. Biztonság okából és az illúzió kedvéért már proponálni akartam, hogy boruljunk a földre és rejtsük az orrunkat a homokba. Ettől azonban eláltam, mert hát csárdás következett. _ — (És hát mi köze van ennek a léghuzamhoz ?) — Tulajdonképen semmi. Csak nem értem rá megtenni a propoziciómat, mert amint csárdást kezdtem táncolni, abban a pillanatban szörnyen megbotránkoztam. Maguknál is, meg mostanában mindenütt olyan kárhoztatandó leleményességgel táncolják ezt a specilis magyar táncot, hogy az egyszerűen borzasztó. — (Pardon, ha szabad kérdeznem, miért kárhoztatandó és miért leleményes?) — Kárhoztatandó azért, mert úgy összesrófolják magukat, hogy alig bírnak megmozdulni. Egymást meg úgy agybafőbe lökdösik, hogy a kinek csak egy pár oldalbordája törik össze s a kinek a karját csak mérsékelten lökdösik kékre, az még hálát adhat az Istennek. Leleményes pedig azért, mert ez az összebuvás a legjobb ürügy arra, hogy a táncosok , eltűnjenek a gardedámok szeme elől. Ők csak a szélsőket ellenőrizhetik. Egész jogosan kiáltott föl egy mama: No hát ezt nem tűröm tovább , mért vagyok én gardedám, hogy ha még csak nem is látom a lányomat ? (Azt mondja már nagyságos aszszonyom, hogy mi lett a cace walke-kal ?) — Semmi. Ezt még maguknál nem tudja senki, csak a cigány játszani. Már az, aki ott muzsikált a majálison. Ez a banda_ különben mindent tud. És hogyan tud! Én is, meg más is annyira el voltunk ragadtatva általa, hogy a Drótostót: Kis fazék című koupléját,meg a Bobherceg . Csárdásvariációját háromszor is megujráztatták. Mondja, hol trónol ez a banda ? — (Ha jól tudom, a Royalban.) — Helyes, fölkeresem. — (Hova gondol? Hölgy léttére kávéházban ? Megbotránkozna a világ.) — Ugyan, hisz az urammal megyek. KECSKEMÉT! FRISSI JS AG 1908. junius 8