Kecskeméti Hiradó, 1914. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1914-01-05 / 1. szám
4. oldal. — 1. szám. Kecskeméti Híradó 1914 január 5. HÍREK. Még egy glossza a közgyűléshez. Sokat írtak már a minapi közgyűlés furcsaságairól. Egyesek szereplése, tudjuk, megbocsátó nevetést, másoké holmi idegenkedő visszatetszést méltán hivott ki. De azt sem árt megjegyezni, hogy a komoly hozzászólásokban sem volt hiányosság, sőt a legfontosabb tárgy: a pótadó fölötti szavazásnál a pártokat eddig mereven elválasztó falak is meginogtak. Így a düledező kerítés hasadékain át szökdesve egymás mellé kerültek olyanok is, akik hajdanában (nem is nagyon) danában dehogyis szavaztak volna egy cédulával. A szegény pótadótól a boldogító igent a rendes ellenfelek, a felsőkerületi függetlenségieknek s a katholikus egylethez tartozóknak jórésze most egy szívvel-lélekkel tagadta meg, pedig a múlt nyárvégi napokban kemény tusát vivtanak ők. Dúló csaták után nagyon jól eshet a hősfiaknak az együttpihenés, legalább a polgármesternek az okos érvek gazdagságától befuttatott tárogatója hiába ébresztgette Garzóék hadnépét. A város javát a pótadó emelésében látó polgármester hiába kapta félkézre a nyomórudat, utat mutatni vele, csak kevesen akartak vele utazni. No de, havas télidőben, ki is akarna neki vágni a pótadó ismeretlen magasságokig emelkedhető hegyi útjának! Jobb ilyenkor behúzódni a kályha mellé, elővenni valami szép könyvet, ahol az öreg Ilosvai Toldija. Épen alkalomszerüleg kezdődik, hallga csak: „Mostan emlékezem az elmúlt időkről . . .“ — Az uj polgári tvkönyv szerződési tanáról fog a jogi továbbképző tanfolyam keretében dr. Réthey Ferenc jogtanár 10-én szombaton d. u. 5 órakor a kir. törvényházban előadást tartani. . . “ uj orvos a vágóhídnál. Forró Lajos közvágóhídi főorvos kérelmet adott be a tanácshoz, hogy a vágóhíd megszaporodott munkakörének ellátására szerveztessék egy segéd-állatorvosi állás is. A tanács legközelebb foglalkozik a javaslattal. — A szőlősgazdák értekezlete. Tegnap d. u. 3 órakor több szőlősgazda gyűlt össze a városháza bizottsági termében, hogy megbeszéljék a szomorú helyzetet, amelybe őket az utóbbi évek mostoha viszonyai és a saját dolgaik iránti nemtörődömség kergette. Az értekezleten Sándor István polgármester elnökölt. Legelsősorban kijelentette, hogy a lapunkban megindult mozgalommal, az állami közös borraktár felállítása érdekében, szívvel-lélekkel együtt érez s kéri az értekezletet, hogy azt támogassa. Azután kimerítően foglalkozott azzal a hanyatlással, ami a szőlő- és gyümölcstermelés terén mutatkozik. Rámutatott a városi borfogyasztási adó igazságtalanságaira. Anyaga volt bőven. Végül hangoztatta, hogy a hanyatlást úgy lehet orvosolni, ha a szőlősgazdák szervezetbe tömörülnek, megalakítják a szőlősgazdák egyesületét. Horváth Mihály kimerítően ismertette a szegedi egyesület nagyszerű működését. Németh László igazgató kívánja, hogy az alapszabályokat úgy kell megalkotni, hogy kivétel nélkül minden szőlősgazda tagja lehessen. Az értekezlet óriási lelkesedéssel kimondta az egyesülés szükségességét és erre a célra szűkebb körű bizottságot küldött ki. — A Kaszinó Szilveszter estélye. A szokott jó hangulatban és a rendes előkelő társaság részvételével folyt le az úri kaszinó Szilveszter estélye. A jelenlevők csekély számának az volt az oka, hogy az úri közönség több egyesületnek és magántársaságnak estélyén volt elfoglalva. Megjelentek Dr. Dömötör Sándorné, Geréby Gyuláné, özv. B. Kiss Józsefné, Kozma Józsefné, Nagy Lajosné, Papp Györgyné, özv. Mizsey Jánosné, Szoller Aladárné, dr. Szabó Ivánné, özv. Tóth Kálmánné és dr. Tassy Józsefné úrasszonyok; Adler Irén, Mizsey Mókus, Keresztes Mariska, Nagy Kató és Papp Sári urleányok. — Tanyai gazdakör Kisfáiban. A kecskeméti Gazdasági Egyesület elhatározta, hogy a pusztákon gazdaköröket alakit. Tegnap Kisfáiba szállottak ki Kiss Elemér és Kapitány Géza, hol buzdító szavaikra megalakult az ottani gazdakör. — Hetényegyházán is volt vasárnap gazdasági előadás: Flóris Rudolf főállatorvos és Dieta Benő kertész tanár tartották. — Protestáns teazsur. A Protestáns Egyesületnek Pócsy Blanka elnöklete mellett működő leányköre jól sikerült teazsurt rendezett újév délutánján az egyesület helyiségében, hol körülbelül 300-an jelentek meg valláskülönbség nélkül a különböző osztályhoz tartozó kecskeméti hölgyek ; nagy számmal volt képviselve a vezető hölgytársadalom dr. Kiss Jánosnéval az élén. A zsurt kis koncert vezette be, melyen Szabó Ambrus keleti kereskedelmi akadémiát végzett joghallgató szellemes felolvasást tartott törökországi útjáról, főleg a török nőkérdésről, társadalmi életről stb. A lebilincselő érdekességű előadás után Szelner Rózsika szavalt el végtelen bájosan egy monológot, nagy tetszést keltve. A végső szám Nyirády Margitka és Szalontay Ferenc ref. s. lelkészének-kettőse volt, kik az „Ezüst tükrös kávéházban“ s a „Szomorú a nyárfa erdő“ kezdetű dalokat énekelte el kellemes csengő hanganyaguk teljes érvényre juttatásával Szarka Jenő ev. kántor ügyes zongora-kisérete mellett. — A sok tapssal honorált műsorszámok után a leánykor mintegy 20 szép és kedves tagja teát szolgált fel a közönségnek, melynek jóizű elköltése és kedélyes diskurzus után az összejövetel fél 8 óra tájban véget ért. — A leánykor egy hónap múlva megismétli a teadélutánt. — Ismeretterjesztő előadások. Vasárnap d. u. a Protestáns Egyesületben Pásthy János ref. főgymn. tanár tartott élvezetes előadást a XVI. század vallásos költészetéről. Utána Füvessy Rózsika szavalt igen ügyesen. —■ A kath. legényegyletben dr. Szepes Jenő tartott nagyértékű előadást a tüdőbetegségekről és gyógyítómódjukról. Mogyoróssy Lujza szavalata és Báthory Rózsika cimbalom-játéka is nagyban emelték az estély nívóját. A Katona Kör népies előadásai során dr. Székány Béla tanár adott elő szintén a tüdővészről. — Mulatság. Az altisztek és szolgák Országos Nyugdíjpótló Szövetségének kecskeméti bizottsága január hó 10-én az Otthon dísztermében táncvigalmat rendez. TÁRCA. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiniuiiHiiyiiiiiiiiiiiii Vallomás. Irta: Barna Tibor. A meglebbenő posztó ajtó mögül az orvos magas, szikár alakja tűnt elé. Arcán valami mély részvét futó árnya pihent meg, mikor az előtte álló asszonyra esett tekintete. Halkan, ajkait alig mozgatva adta hírül a borzasztó, lesújtó hatású hírt: — Asszonyom ! Az őrnagy menthetetlen .. . legyen mindenre elkészülve. Az asszony arcán szederjes szint játszott a rémület. Reszkető kezei görcsösen ragadták meg a mellette levő karosszék támláját. Szemei meredten bámultak az orvos részvétteljes arcára, aztán remegve susogta maga elé: — Tehát itt az időm ... a gyötrelem órája. Tudta az elkerülhetetlen végzetet s mégis megreszketett egész valója. Készült előre e szörnyű órára s mégis meg volt lepődve. Karcsú, magas alakja talpig gyászba, feketébe volt burkolva s éles ellentétet képezett ezüsttel hintett szőke hajával . . . Sötét barna szemei lázasan forogtak üregeikben s elárulták nagyfokú belső izgatottságát. A szomszéd szobából az éter erős szaga húzódott át s a némaságot nem zavarta meg semmi nesz. Az orvos sajnálkozva nézte az előtte megroskadó asszonyt, de nem volt ereje vigasztaló szót mondani. — Közel a vég? — kérdezte az aszszony remegő hangon. — Fájdalom asszonyom, nem áltathatom hiú reményekkel. Vége ...! Feltétlenül vége . . . Még legfeljebb egy óra ideje van s azután még mesterségesen sem lehetne tovább szítani életét. Az asszony összeszoritott ajkain végig remegett a fájdalom. — Úgy elbúcsúzom tőle . . . Beszélhetek vele ? — Legfőbb ideje, asszonyom. Az orvos meghajtotta magát s kissé görnyedt tartással, csendesen ment ki a szobából. Az asszony pedig könnyes szemeit az égre emelve, térdre omolva fohászkodott erőért a mindenek urához. A haldokló őrnagy nem vette észre mikor az asszony belépett. Sovány, összeaszott arcán a nagy szenvedések irtózatos pusztítást vittek végbe. Szakálla megnőtt s a dús bajusz alatt szinte egészen eltűnt megvékonyodott viaszsárga ajka. Beesett szemei lázasan tapadak az ágy fölött álló nagy olajfestményre, mely feleségét mint menyasszonyt ábrázolta. A közeledő csendes lépésekre megfordította fejét s néma rajongás sugárzott ki szemeiből. — Arankám, te vagy ? . . . édes mindenségem. Szakgatott szavakkal halkan beszélt, de szemeinek csodás, meleg tekintete kínos zavarba hozta az asszonyt. — És feketébe látlak . . . Talán előre gyászolsz ? Az asszony teste megremegett, aztán erőszakosan visszatartva könnyeit, tompa, színtelen hangon megszólalt:— Azért öltöztem feketébe, mert ez a vezeklők színe s bűnbánatomhoz csak ez illik . . . Igen, ne nézz oly mereven rám — Bűnbánatomhoz — Gyónni jöttem. Érzem, hogy meg kell mondanom undok vétkemet, mert ellened követtem el s már nincs időm tovább takargatni előtted. Ám most életed utolsó órájában feltárom szerelmem sötét bűnét s várom átkodat vagy bocsánatodat. Lehajtotta a fejét és sirt. Ezüsttel hintett szőke haja meg-megremegett a belső zokogástól. A férfi ijedten meresztette rá szemeit s erőtlen kezével fenyegető mozdulatot tett, mintha valami névtelen rémet akarna elűzni, — aztán rátette kezét gyöngéden a nő fejére. — Bűn . . . vezeklés ... — mondotta. — Arankám kérlek, végy erőt magadon ... Te bűnös vagy? Nevetséges képtelenség ! Tiszta s nemes vagy, mint az ég angyala . . . Áldott a jóságod . . . Egész életed oly tiszta, hogy példaképe marad az erénynek . . . — Oh Istenem — liheg a nő — ne kínozz, ne gyötörj! El a hazugságokkal ! Bűnös vagyok, méltatlan szerelmedre . . . becstelen teremtés, ki csak végtelen szerelme miatt érdemelhetne egy kis könyörületet. — Az istenért Aranka! — súgja a beteg rémülten. — Oh Arthur, amily szép volt életünk, oly gyalázatos az én tettem. Hogy mennyire szerettük egymást, nem mesélem el. Hitrege marad az mindkettőnk szivének. De volt egy nagy akadály, egy nagy ösvény, mely elválasztott bennünket egymástól, a — pénz! Oh utálat és megvetés e hideg hangzású névre: — pénz! Te katona, voltál én meg szegény úri leány. Jó nevemen s nevelésemen kivül — semmim. Tudtam, hogy hasztalan szeretlek s mégis őrült rajongással csüggtem e gondolaton: a tied lenni egy életen keresztül, hosszan, elválaszthatatlanul. Éreztem, hogy ezért képes lennék még bűnt is elkövetni ... A te szerelmed ez volt életcélom s reményem sem volt, hogy egykor elérhetem lelkem álmát. Egy szegény leány és egy szegény hadnagy? — Mikor kerülnek azok össze az életben? Kétségbe