Kecskeméti Hiradó, 1914. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-05 / 1. szám

4. oldal. — 1. szám. Kecskeméti Híradó 1914 január 5. HÍREK. Még egy glossza a közgyűléshez. Sokat írtak már a minapi közgyűlés furcsaságairól. Egyesek szereplése, tudjuk, megbocsátó nevetést, másoké holmi idegen­kedő visszatetszést méltán hivott ki. De azt sem árt megjegyezni, hogy a komoly hozzászólásokban sem volt hiányos­ság, sőt a legfontosabb tárgy: a pótadó fö­lötti szavazásnál a pártokat eddig mereven elválasztó falak is meginogtak. Így a düle­­dező kerítés hasadékain át szökdesve egy­más mellé kerültek olyanok is, akik hajda­nában­ (nem is nagyon) danában dehogyis szavaztak volna egy cédulával. A szegény pótadótól a boldogító igent a rendes ellenfelek, a felsőkerületi függet­lenségieknek s a katholikus egylethez tarto­zóknak jórésze most egy szívvel-lélekkel ta­gadta meg, pedig a múlt nyárvégi napokban kemény tusát vivtanak ők. Dúló csaták után nagyon jól eshet a hősfiaknak az együtt­­pihenés, legalább a polgármesternek az okos érvek gazdagságától befuttatott tárogatója hiába ébresztgette Garzóék hadnépét. A vá­ros javát a pótadó emelésében látó polgár­­mester hiába kapta félkézre a nyomórudat, utat mutatni vele, csak kevesen akartak vele utazni. No de, havas télidőben, ki is akarna neki vágni a pótadó ismeretlen magasságokig emelkedhető hegyi útjának! Jobb ilyenkor behúzódni a kályha mellé, elővenni valami szép könyvet, ahol az öreg Ilosvai Toldija. Épen alkalomszerüleg kez­dődik, hallga csak: „Mostan emlékezem az elmúlt időkről . . .“ — Az uj polgári tvkönyv szerző­dési tanáról fog a jogi továbbképző tan­folyam keretében dr. Réthey Ferenc jog­tanár 10-én szombaton d. u. 5 órakor a kir. törvényházban előadást tartani. . . “ uj orvos a vágóhídnál. Forró Lajos közvágóhídi főorvos kérelmet adott be a tanácshoz, hogy a vágóhíd megszaporo­dott munkakörének ellátására szerveztessék egy segéd-állatorvosi állás is. A tanács leg­közelebb foglalkozik a javaslattal. — A szőlősgazdák értekezlete. Teg­nap d. u. 3 órakor több szőlősgazda gyűlt össze a városháza bizottsági termében, hogy megbeszéljék a szomorú helyzetet, a­melybe őket az utóbbi évek mostoha viszonyai és a saját dolgaik iránti nemtörődömség ker­gette. Az értekezleten Sándor István polgár­­mester elnökölt. Legelsősorban kijelentette, hogy a lapunkban megindult mozgalommal, az állami közös borraktár felállítása érdeké­ben, szívvel-lélekkel együtt érez s kéri az értekezletet, hogy azt támogassa. Azután ki­merítően foglalkozott azzal a hanyatlással, ami a szőlő- és gyümölcstermelés terén mu­tatkozik. Rámutatott a városi borfogyasztási adó igazságtalanságaira. Anyaga volt bőven. Végül hangoztatta, hogy a hanyatlást úgy lehet orvosolni, ha a szőlősgazdák szerve­zetbe tömörülnek, megalakítják a szőlősgaz­dák egyesületét. Horváth Mihály kimerítően ismertette a szegedi egyesület nagyszerű mű­ködését. Németh László igazgató kívánja, hogy az alapszabályokat úgy kell megalkotni, hogy kivétel nélkül minden szőlősgazda tagja lehessen. Az értekezlet óriási lelkesedéssel kimondta az egyesülés szükségességét és erre a célra szűkebb körű bizottságot kül­dött ki. — A Kaszinó Szilveszter­ estélye. A szokott jó hangulatban és a rendes elő­kelő társaság részvételével folyt le az úri kaszinó Szilveszter estélye. A jelenlevők cse­kély számának az volt az oka, hogy az úri közönség több egyesületnek és magántársa­ságnak estélyén volt elfoglalva. Megjelentek Dr. Dömötör Sándorné, Geréby Gyuláné, özv. B. Kiss Józsefné, Kozma Józsefné, Nagy Lajosné, Papp Györgyné, özv. Mizsey Já­­nosné, Szoller Aladárné, dr. Szabó Ivánné, özv. Tóth Kálmánné és dr. Tassy Józsefné úrasszonyok; Adler Irén, Mizsey Mókus, Keresztes Mariska, Nagy Kató és Papp Sári urleányok. — Tanyai gazdakör Kisfáiban. A kecskeméti Gazdasági Egyesület elhatározta, hogy a pusztákon gazdaköröket alakit. Teg­nap Kisfáiba szállottak ki Kiss Elemér és Kapitány Géza, hol buzdító szavaikra meg­alakult az ottani gazdakör. — Hetényegyhá­­zán is volt vasárnap gazdasági előadás: Flóris Rudolf főállatorvos és Dieta Benő kertész tanár tartották. — Protestáns teazsur. A Protestáns Egyesületnek Pócsy Blanka elnöklete mellett működő leányköre jól sikerült teazsurt ren­dezett újév délutánján az egyesület helyisé­gében, hol körülbelül 300-an jelentek meg valláskülönbség nélkül a különböző osztály­­hoz tartozó kecskeméti hölgyek ; nagy szám­mal volt képviselve a vezető hölgytársadalom dr. Kiss Jánosnéval az élén. A zsurt kis koncert vezette be, melyen Szabó Ambrus keleti kereskedelmi akadémiát végzett jog­hallgató szellemes felolvasást tartott török­­országi útjáról, főleg a török nőkérdésről, társadalmi életről stb. A lebilincselő érde­­kességű előadás után Szelner Rózsika sza­valt el végtelen bájosan egy monológot, nagy tetszést keltve. A végső szám Nyirády Margitka és Szalontay Ferenc ref. s. lelkész­ének-kettőse volt, kik az „Ezüst tükrös ká­véházban“ s a „Szomorú a nyárfa erdő“ kezdetű dalokat énekelte el kellemes csengő hanganyaguk teljes érvényre­ juttatásával Szarka Jenő ev. kántor ügyes zongora-kisé­­rete mellett. — A sok tapssal honorált mű­sor­számok után a leánykor mintegy 20 szép és kedves tagja teát szolgált fel a közön­ségnek, melynek jóizű elköltése és kedélyes diskurzus után az összejövetel fél 8 óra tájban véget ért. — A leánykor egy hónap múlva megismétli a tea­délutánt. — Ismeretterjesztő előadások. Va­sárnap d. u. a Protestáns Egyesületben Pásthy János ref. főgymn. tanár tartott élvezetes előadást a XVI. század vallásos költészetéről. Utána Füvessy Rózsika szavalt igen ügyesen. —■ A kath. legényegyletben dr. Szepes Jenő tartott nagyértékű előadást a tüdőbetegsé­gekről és gyógyítómódjukról. Mogyoróssy Lujza szavalata és Báthory Rózsika cimba­lom-játéka is nagyban emelték az estély ní­vóját.­­ A Katona Kör népies előadásai során dr. Székány Béla tanár adott elő szin­tén a tüdővészről. — Mulatság. Az altisztek és szolgák Országos Nyugdíjpótló Szövetségének kecs­keméti bizottsága január hó 10-én az Otthon dísztermében táncvigalmat rendez. TÁRCA. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiniuiiHiiyiiiiiiiiiiiii Vallomás. Irta: Barna Tibor. A meglebbenő posztó ajtó mögül az orvos magas, szikár alakja tűnt elé. Arcán valami mély részvét futó árnya pihent meg, mikor az előtte álló asszonyra esett tekin­tete. Halkan, ajkait alig mozgatva adta hí­rül a borzasztó, lesújtó hatású hírt: — Asszonyom ! Az őrnagy menthetet­len .. . legyen mindenre elkészülve. Az asszony arcán szederjes szint ját­szott a rémület. Reszkető kezei görcsösen ragadták meg a mellette levő karosszék tám­láját. Szemei meredten bámultak az orvos részvétteljes arcára, aztán remegve susogta maga elé: — Tehát itt az időm ... a gyötrelem órája. Tudta az elkerülhetetlen végzetet s mégis megreszketett egész valója. Készült előre e szörnyű órára s mégis meg volt le­pődve. Karcsú, magas alakja talpig gyászba, feketébe volt burkolva s éles ellentétet képe­zett ezüsttel hintett szőke hajával . . . Sötét barna szemei lázasan forogtak üregeikben s elárulták nagyfokú belső izgatottságát. A szomszéd szobából az éter erős szaga húzódott át s a némaságot nem zavarta meg semmi nesz. Az orvos sajnálkozva nézte az előtte megroskadó asszonyt, de nem volt ereje vigasztaló szót mondani. — Közel a vég? — kérdezte az asz­­szony remegő hangon. — Fájdalom asszonyom, nem áltatha­tom hiú reményekkel. Vége ...! Feltétlenül vége . . . Még legfeljebb egy óra ideje van s azután még mesterségesen sem lehetne tovább szítani életét. Az asszony összeszoritott ajkain végig remegett a fájdalom. — Úgy elbúcsúzom tőle . . . Beszél­hetek vele ? — Legfőbb ideje, asszonyom. Az orvos meghajtotta magát s kissé görnyedt tartással, csendesen ment ki a szo­bából. Az asszony pedig könnyes szemeit az égre emelve, térdre omolva fohászkodott erő­ért a mindenek urához. A haldokló őrnagy nem vette észre mikor az asszony belépett. Sovány, össze­aszott arcán a nagy szenvedések irtózatos pusztítást vittek végbe. Szakálla megnőtt s a dús bajusz alatt szinte egészen eltűnt megvékonyodott viaszsárga ajka. Beesett szemei lázasan tapad­ak az ágy fölött álló nagy olajfestményre, mely feleségét mint menyasszonyt ábrázolta. A közeledő csendes lépésekre megfor­dította fejét s néma rajongás sugárzott ki szemeiből. — Arankám, te vagy ? . . . édes min­­denségem. Szakgatott szavakkal halkan beszélt, de szemeinek csodás, meleg tekintete kínos za­varba hozta az asszonyt. — És feketébe látlak . . . Talán előre gyászolsz ? Az asszony teste megremegett, aztán erőszakosan visszatartva könnyeit, tompa, színtelen hangon megszólalt:­­— Azért öltöztem feketébe, mert ez a vezeklők színe s bűnbánatomhoz csak ez illik . . . Igen, ne nézz oly mereven rám — Bűnbánatomhoz —­ Gyónni jöttem. Érzem, hogy meg kell mondanom undok vétkemet, mert ellened követtem el s már nincs időm tovább takargatni előtted. Ám most életed utolsó órájában feltárom szerelmem sötét bűnét s várom átkodat vagy bocsánatodat. Lehajtotta a fejét és sirt. Ezüsttel hin­tett szőke haja meg-megremegett a belső zokogástól. A férfi ijedten meresztette rá szemeit s erőtlen kezével fenyegető mozdu­latot tett, mintha valami névtelen rémet akarna elűzni, — aztán rátette kezét gyön­géden a nő fejére. — Bűn . . . vezeklés ... — mon­dotta. — Arankám kérlek, végy erőt maga­don ... Te bűnös vagy? Nevetséges kép­telenség ! Tiszta s nemes vagy, mint az ég angyala . . . Áldott a jóságod . . . Egész életed oly tiszta, hogy példaképe marad az erénynek . . . — Oh Istenem — liheg a nő — ne kínozz, ne gyötörj! El a hazugságokkal ! Bűnös vagyok, méltatlan szerelmedre . . . becstelen teremtés, ki csak végtelen szerelme miatt érdemelhetne egy kis­­ könyörületet. — Az istenért Aranka! — súgja a be­teg rémülten. — Oh Arthur, amily szép volt életünk, oly gyalázatos az én tettem. Hogy mennyire szerettük egymást, nem mesélem el. Hitrege marad az mindkettőnk szivének. De volt egy nagy akadály, egy nagy ösvény, mely elvá­lasztott bennünket egymástól, a — pénz! Oh utálat és megvetés e hideg hangzású névre: — pénz! Te katona, voltál én meg szegény úri leány. Jó nevemen s nevelése­men kivül — semmim. Tudtam, hogy hasz­talan szeretlek s mégis őrült rajongással csüggtem e gondolaton: a tied lenni egy életen keresztül, hosszan, elválaszthatatlanul. Éreztem, hogy ezért képes lennék még bűnt is elkövetni ... A te szerelmed ez volt életcélom s reményem sem volt, hogy egy­kor elérhetem lelkem álmát. Egy szegény leány és egy szegény hadnagy? — Mikor kerülnek azok össze az életben? Kétségbe

Next