Kecskeméti Hiradó, 1916. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1916-07-03 / 27. szám

2. oldal, 27 szám. KECSKEMÉTI HÍRADÓ fs polgári iskolának megjelent a negyvenegyedik értesítője.­­ Nem kerek és mégis jubiláris szám : s búcsúzik benne legszebb alkotásától egy Szervező és teremtő képesség, egy pedagógiai művész, egy tapasz­talatokban dúsgazdag mester, egy páratlanul kitartó és eredményes szel­lemi munkás — Pásthy Károly. Te­hát nincs semmi örök a föld szinén : ismert alakja nem tűnik fel bizonyos időben az óramű pontosságával az iskolája felé vezető utcákon ; őrködő szemei nem fogadják és nem bocsát­ják el többé tanítványait, mint na­ponként negyvenegy év óta,­az iró­­toll az öreg asztalon elárvult, az öreg szék az íróasztal előtt üresen maradt. A kik nem látnak és nem is tud­nak látni, azoknak mindez csak szür­ke tény. A kik nem gondolkodnak, azok előtt ez csak nyugdíjba lépése­­ egy közéleti vezető munkásnak. De a kiknek szemei nyitva vannak és látni akarnak, azok képzeletében most vi­rágos berkek és szellemi kincsek tár­házai bontakoznak ki: negyvenegy hosszú éven át ő szórta szét avatott szemmel és biztos kézzel Kecskemét női nemzedékei között a tudás és művelődés magvait, fogékony lelkei­ket ő töltötte meg nemes tartalommal, ő rakta le az intelligens családok életének szellemi alapjait, melyeket soha sem az apa, hanem mindig az anya kreál, negyvenegy év óta tehát a város értelmiségének kulturális fo­kát mindenek előtt az ő munkálkodá­sának magasságmérője jelzi. És a­kik gondolkodnak és tud­nak ítélni, azok előtt nincs semmi kétség, hogy nála rendszeresebb, tu­datosabb, eredményesebb, alkotóbb és önzetlenebb közmunkát városunk­ban nemcsak negyvenegy év, hanem sokkal hosszabb idő óta sem fejtett ki egyetlen ember sem. A kezet és lábat, mely organizmusunkban mozog és cselekszik, látjuk, a hangot hall­juk, mert szinte beleütköznek érzék­szerveinkbe. De az idegek munkáját, mely mindezeket szüli, csak mélyre­ható megfigyelés és eszmélkedés tárja föl előttünk. • A társadalomban, a közéletben is a hangos és kiáltó eredmények : egy gazdasági alkotás, egy pénzügyi tranzakció vagy akár egy városrende­zés, valamennyi érzékelhető külső je­lentkezés. Ezek a szemekbe ütköz­nek, méltányolja tehát és dicséri min­denki extra et intra muros. De azt, a­mi ezen sikerek szülőanyja, a ta­lajt, melyben termődtek, a belső szá­lat, melyből a külső jelentkezések szövődtek, csak kutató és bonczoló művelet keresi és világítja meg. Ezt a talajtermékenyítő, képző és emberfor­máló intern és szubtilis munkát hang­zatos szájjal ugyan néha el szokták ismerni a fórumon is, de valójában nagyon kevés ember tudja felfogni és méltányolni. Csak belátó, mélyebbre ható szellemek értik meg és értékelik azt, hasonlóan, mint a mindeneket szülő idegek munkáját. A mi Kecskeméten női intellek­tus van; a mi Kecskeméten finomabb és nemesebb kultúrérzék van ; sőt a mi Kecskeméten haladás van, annak kitermelésénél, tisztogatásánál, nyesé­sénél, öntözésénél mindenütt ott volt Pásthy Károly az ő haladást szomja­zó, befogadó­képes egyéniségével, ru­galmas szellemi erejével, melyet haj­lott korában sem vesztett el, s mind­ezek mellett az okosságv­eszélyesség regulátorával, az egészséges, józan magyar konzervatizmussal. Bizony, bizony, ha a jó szerencse neki jobbat, sokkal magasabb polc­ot juttatott volna is, kvalitásai annak arányait sem hagyták volna betöltetlenül. És a jutalom annyi fáradalom és sikerek után? Az is megvan a leg­szebb és legbiztosabb helyeken : a jól teljesített kötelesség tudatában és a sok ezer tanítvány hálás szívében. A legnagyobb kultúrerény a hála : ez mond legélesebben ellent a naturalizmusnak, ez hiányzik a ter­­­­mészet materiális törvényei közül, ez épen nem ősi mozgató erő, ez a ne­mesebb emberi kvalitásoknak leszűrő­­dése, lelki magva. Kecskemét város szűkebb törté­netében — és ha valaki e sorokat olvassa, ne olvassa értetlen mosollyal régi idő óta nem lépett le a köz­­­­pályáról hasonló érdemű és tökéletes­­ sikerű vezető elme és közmunkás,­­ mint Pásthy Károly. De meg is kapta érte jutalmát a magas államtól. Ha erős próza is, nem lehet elhallgatni; minden szelle­minek megvan az anyagi burka, a ki­egészítő naturáléja: a fizetési rangso­rozatban olyanok is eléje osztattak, kik az iskola padjain ültek, mikor már ő igazgatói minőségben szolgálta a magyar kultúrát De hát van neki egy nagy és főként ritka hibája: nem tud kérni a maga számára. Jó egészség és hosszú élet kisér­je utjain !­­ Egy ifjú katona halálára. Költemény prózában D. 1916. junius hó.­­ Drága jó keresztszüleim ! Nem is tudom, hogy mit gon-­­­doljak, mit mondjak, mit írjak! Szivem oly mérhetetlen mély fájdalommal va­n tele, hogy semmi, de semmi nem jut eszembe, amivel drága keresztszüleim szivettépő, vigasztalhatatlan fájdalmát­­ enyhíteni próbálhatnám! Mikor még a magaméra sem találok egy vigasztaló gondolatot sem ! itt áll előttem szeretett halottunk jól ismert képe! Csöndes, bizakodó kedves arcára rá van írva a sok szép remény, melyet pályájához kötött, a elkesedés ifjúi tűz, vágy, amellyel a háborúba kívánt menni! Az lesz az ő hadi iskolája, gondoltuk mi is, ő is — és a temetője lett. I ! A mi kedves, fiatal hősünk nincs többé, utolsó nemes, hozzá méltóan szép, dicső útjáról sohasem tér vissza közénk! Az Isten csodálatos, kifürkész­hetetlen végzése őt akarta, őt vette el tőlünk, aki legfiatalabb volt, még mit sem ért és tapasztalt a nehéz keserves födiéletből, tisztán, szépen ment át abba a másikba, ahol mi egyszer va­lamennyien viszontlátjuk egymást . Veszteségünk pótolhatatlan, fájdal­munk mély és súlyos, de még­sem szabad zúgolódnunk. A többiekre is kell gondolnunk, akik még küzdenek, harcolnak ott, ahol minden lépésüket száz halál fenyegeti: azokért is kell könyörögnünk, kiket ő fiatal viruló életével talán hasonló sorstól váltott meg! De azért sírnunk és gyászolnnk szabad. És sírjunk is, gyászoljunk is a mi kedves jó Bandink hősi emléke megérdemli, hogy örökre közöttünk él­jen.... Gyermekkorom szeretett test­vére, kis játszótársam, iskolás éveim­nek igaz pajtása, hűséges barátom, büszke, bátor, hős kis katonám, ki a hazádért, szen­t kötelességed teljesíté­sében, nekünk oly drága életedet ál­doztad : emléked, szent nemes emléked a mi szeretetünkben, imádságos ke­gyeletünkben szomorú büszkeségünk­ben örökre élni fog! Drága Keresztszüleim ! Mi nyújt­hat enyhítést, vigasztalást ezekben a rettenetesen kietlen, fájdalmas napok­ban ? ! A Mindenható végtelen kegyel­­me adjon erőt Keresztanyám jóságos, Istenben bízó, anyai szivének s Ke­resztapám férfias, tűrő lelkét ne en­gedje megtörni! Gyula, Jolika s a ki­csikék pedig ejtsenek könnyeket az ő feledhetetlen jó Bandikájukért s ne felejtsenek el imádkozni a másikért, akit a jó Isten őrizzen és védjen meg minden veszedelem közepette!­­

Next