Kecskeméti Hiradó, 1916. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1916-07-03 / 27. szám
2. oldal, 27 szám. KECSKEMÉTI HÍRADÓ fs polgári iskolának megjelent a negyvenegyedik értesítője. Nem kerek és mégis jubiláris szám : s búcsúzik benne legszebb alkotásától egy Szervező és teremtő képesség, egy pedagógiai művész, egy tapasztalatokban dúsgazdag mester, egy páratlanul kitartó és eredményes szellemi munkás — Pásthy Károly. Tehát nincs semmi örök a föld szinén : ismert alakja nem tűnik fel bizonyos időben az óramű pontosságával az iskolája felé vezető utcákon ; őrködő szemei nem fogadják és nem bocsátják el többé tanítványait, mint naponként negyvenegy év óta,az irótoll az öreg asztalon elárvult, az öreg szék az íróasztal előtt üresen maradt. A kik nem látnak és nem is tudnak látni, azoknak mindez csak szürke tény. A kik nem gondolkodnak, azok előtt ez csak nyugdíjba lépése egy közéleti vezető munkásnak. De a kiknek szemei nyitva vannak és látni akarnak, azok képzeletében most virágos berkek és szellemi kincsek tárházai bontakoznak ki: negyvenegy hosszú éven át ő szórta szét avatott szemmel és biztos kézzel Kecskemét női nemzedékei között a tudás és művelődés magvait, fogékony lelkeiket ő töltötte meg nemes tartalommal, ő rakta le az intelligens családok életének szellemi alapjait, melyeket soha sem az apa, hanem mindig az anya kreál, negyvenegy év óta tehát a város értelmiségének kulturális fokát mindenek előtt az ő munkálkodásának magasságmérője jelzi. És akik gondolkodnak és tudnak ítélni, azok előtt nincs semmi kétség, hogy nála rendszeresebb, tudatosabb, eredményesebb, alkotóbb és önzetlenebb közmunkát városunkban nemcsak negyvenegy év, hanem sokkal hosszabb idő óta sem fejtett ki egyetlen ember sem. A kezet és lábat, mely organizmusunkban mozog és cselekszik, látjuk, a hangot halljuk, mert szinte beleütköznek érzékszerveinkbe. De az idegek munkáját, mely mindezeket szüli, csak mélyreható megfigyelés és eszmélkedés tárja föl előttünk. • A társadalomban, a közéletben is a hangos és kiáltó eredmények : egy gazdasági alkotás, egy pénzügyi tranzakció vagy akár egy városrendezés, valamennyi érzékelhető külső jelentkezés. Ezek a szemekbe ütköznek, méltányolja tehát és dicséri mindenki extra et intra muros. De azt, ami ezen sikerek szülőanyja, a talajt, melyben termődtek, a belső szálat, melyből a külső jelentkezések szövődtek, csak kutató és bonczoló művelet keresi és világítja meg. Ezt a talajtermékenyítő, képző és emberformáló intern és szubtilis munkát hangzatos szájjal ugyan néha el szokták ismerni a fórumon is, de valójában nagyon kevés ember tudja felfogni és méltányolni. Csak belátó, mélyebbre ható szellemek értik meg és értékelik azt, hasonlóan, mint a mindeneket szülő idegek munkáját. A mi Kecskeméten női intellektus van; a mi Kecskeméten finomabb és nemesebb kultúrérzék van ; sőt a mi Kecskeméten haladás van, annak kitermelésénél, tisztogatásánál, nyesésénél, öntözésénél mindenütt ott volt Pásthy Károly az ő haladást szomjazó, befogadóképes egyéniségével, rugalmas szellemi erejével, melyet hajlott korában sem vesztett el, s mindezek mellett az okosságveszélyesség regulátorával, az egészséges, józan magyar konzervatizmussal. Bizony, bizony, ha a jó szerencse neki jobbat, sokkal magasabb polcot juttatott volna is, kvalitásai annak arányait sem hagyták volna betöltetlenül. És a jutalom annyi fáradalom és sikerek után? Az is megvan a legszebb és legbiztosabb helyeken : a jól teljesített kötelesség tudatában és a sok ezer tanítvány hálás szívében. A legnagyobb kultúrerény a hála : ez mond legélesebben ellent a naturalizmusnak, ez hiányzik a természet materiális törvényei közül, ez épen nem ősi mozgató erő, ez a nemesebb emberi kvalitásoknak leszűrődése, lelki magva. Kecskemét város szűkebb történetében — és ha valaki e sorokat olvassa, ne olvassa értetlen mosollyal régi idő óta nem lépett le a közpályáról hasonló érdemű és tökéletes sikerű vezető elme és közmunkás, mint Pásthy Károly. De meg is kapta érte jutalmát a magas államtól. Ha erős próza is, nem lehet elhallgatni; minden szelleminek megvan az anyagi burka, a kiegészítő naturáléja: a fizetési rangsorozatban olyanok is eléje osztattak, kik az iskola padjain ültek, mikor már ő igazgatói minőségben szolgálta a magyar kultúrát De hát van neki egy nagy és főként ritka hibája: nem tud kérni a maga számára. Jó egészség és hosszú élet kisérje utjain ! Egy ifjú katona halálára. Költemény prózában D. 1916. junius hó. Drága jó keresztszüleim ! Nem is tudom, hogy mit gon-doljak, mit mondjak, mit írjak! Szivem oly mérhetetlen mély fájdalommal van tele, hogy semmi, de semmi nem jut eszembe, amivel drága keresztszüleim szivettépő, vigasztalhatatlan fájdalmát enyhíteni próbálhatnám! Mikor még a magaméra sem találok egy vigasztaló gondolatot sem ! itt áll előttem szeretett halottunk jól ismert képe! Csöndes, bizakodó kedves arcára rá van írva a sok szép remény, melyet pályájához kötött, a elkesedés ifjúi tűz, vágy, amellyel a háborúba kívánt menni! Az lesz az ő hadi iskolája, gondoltuk mi is, ő is — és a temetője lett. I ! A mi kedves, fiatal hősünk nincs többé, utolsó nemes, hozzá méltóan szép, dicső útjáról sohasem tér vissza közénk! Az Isten csodálatos, kifürkészhetetlen végzése őt akarta, őt vette el tőlünk, aki legfiatalabb volt, még mit sem ért és tapasztalt a nehéz keserves födiéletből, tisztán, szépen ment át abba a másikba, ahol mi egyszer valamennyien viszontlátjuk egymást . Veszteségünk pótolhatatlan, fájdalmunk mély és súlyos, de mégsem szabad zúgolódnunk. A többiekre is kell gondolnunk, akik még küzdenek, harcolnak ott, ahol minden lépésüket száz halál fenyegeti: azokért is kell könyörögnünk, kiket ő fiatal viruló életével talán hasonló sorstól váltott meg! De azért sírnunk és gyászolnnk szabad. És sírjunk is, gyászoljunk is a mi kedves jó Bandink hősi emléke megérdemli, hogy örökre közöttünk éljen.... Gyermekkorom szeretett testvére, kis játszótársam, iskolás éveimnek igaz pajtása, hűséges barátom, büszke, bátor, hős kis katonám, ki a hazádért, szent kötelességed teljesítésében, nekünk oly drága életedet áldoztad : emléked, szent nemes emléked a mi szeretetünkben, imádságos kegyeletünkben szomorú büszkeségünkben örökre élni fog! Drága Keresztszüleim ! Mi nyújthat enyhítést, vigasztalást ezekben a rettenetesen kietlen, fájdalmas napokban ? ! A Mindenható végtelen kegyelme adjon erőt Keresztanyám jóságos, Istenben bízó, anyai szivének s Keresztapám férfias, tűrő lelkét ne engedje megtörni! Gyula, Jolika s a kicsikék pedig ejtsenek könnyeket az ő feledhetetlen jó Bandikájukért s ne felejtsenek el imádkozni a másikért, akit a jó Isten őrizzen és védjen meg minden veszedelem közepette!