Kecskeméti Közlöny, 1919. november (1. évfolyam, 44-68. szám)
1919-11-01 / 44. szám
2 KECSKEMÉTI KÖZLÖNY 1919 november 1. vázolja előttük, hogy haza kell mennünk, veszélyben az ország, a háború a magyarokra most kezdődik és új esküre hívja fel embereit. „Esküdjetek a magyar királyra, a hazára és ezeréves alkotmányunkra. Esküdjetek és szereljétek fel magatokat itt újra és esküdjetek, hogy a fegyvert hazaviszitek, a határra.“ Pár szó volt mindez, de a hatás mit kiváltott, az csodás. A beesett, fénytelen szemek lángra gyúltak, a hajlott gerincek kiegyenesedtek, reszkető, fáradt inak sziklasziládra húzódtak, lelógó karok az ég felé emelkedtek és az előbb még csüggeteg ajkakról hivő fogadók szent esküje szállt dörgő erősen az ég... a mindenható színe elé. Eskü után bevonultunk az úr hajlékába. Keresztes templomban katholikus és protestáns pap imája kérte Isten áldását szent fogadalmunkra és szegény hazánkra, váró szeretteinkre. S ezernyi torokból szólalt meg végezetül a magyarok busimája: Isten áldd meg a magyart. Nem volt szem, bátor, erős férfi lelkek tükre, mely a csodás pillanat érzelem viharjában kénytől homályossá ne lett volna... Eskü után a legénység tökéletesen felszerelte magát, uj beosztást nyert s a viszszavonulást rendben folytatta. A legszebb reményeket tápláltuk. Gyűjtöttük a magyarokat, összeköttetést tartottunk más magyar csapatokkal... November 5-én Tarvisban megkaptuk az első forradalmi újságokat. Reggelre kelőben alig láttunk katonát .... azaz hogy láttunk, mert kitartott velünk kettőszázegynehány igazi katona, legdrágább vérek, legjobb testvérek, kik sem jobbra, sem balra nem tekintve, ördögi csábító szóra nem hallgattak, hittek, bíztak, s hazaértek. S ha akkor az újságok, magyarság lakói mást irtanak volna .... Fényes jövője magyarok vérének, vakító világosság mért is hullottál a porba . .. Emlékezés Katona Klárika síremlékénél ... ...Hogy eljőve haragod napja, nagy Isten, Kitör a szívből a fájdalom árja, Vigaszét keresve, sehol se találja, Látod-e a gyászát ?... (Katona Ernő:( Elment ... Elment és itthagyott mindent és mindenkit, akit szeretett és aki őt szerette ... Öt éve árva és elhagyott kicsi, hófehér leányszobája, néma a becsukott zongora, mely féltve őrzi a tört akkordokat, amelyeket kis keze rajta utoljára fogott, üres az egész nagy ház, csöndes és szomorú, mióta elszállt belőle a fény, a napsugár, a lélek ! Mert a lelke Te voltál ennek a kedves nagy háznak s benne a kis fehér fészeknek, amelyet a Téged rajongva szerető szülői szív tett számodra meleggé és puhává ! Virágokkal volt teliszórva-hintve az életed útja, amig ezen a sáros, rögös földtekén vándoroltál! A Tiéd volt minden fény, minden derű, minden szép, jó, nemes és igaz, amit halandó ember magáénak mondhat, a Tiéd volt a legszebb, a legboldogabb gyermekkor, amely valaha valakinek osztályrészül juthat ! A Tiéd volt két nagy, forró szeretettel teli szülői szív, amely meleggel árasztotta el és fénynyel sugározta be fiatal világodat ! De a Te Istened elszólitott Téged s Te elmentél. Itt hagytad ezt a világot, amely számodra csak szép volt és ragyogó s itt hagytad a két meleg szülői szivet, amely csak Te veled volt tele s a Te irántad való halálos nagy szeretettel! — Eltávozásoddal okoztad nekik az első, de örök bánatot, a melyre nincs enyhítő balzsam, nincs orvos, nincs idő! Mióta földi tested a temetőben pihen, egyetlen útjük Hozzád vezet. Szeretetük ereje áttör a halálon s az ő szivük még mindig Teveled van tele! Minden gondolatuk Te maradtál, sirhalmodon sohasem hervad el a virág s hideg, földi lakásodat szülői szeretetük ragyogása, fényessége teszi meleggé, puhává! Ennek az önfeláldozó, végtelen, mérhetetlen szeretetnek állították fel a napokban hófehér, márvány oltárát, a melynek oltárképe Te vagy ! A hanyatló őszi napsugár utolsó kévéje ráesik könnyed alakodra s mintha ma solyban olvasztaná fel márványból faragott, néma arcod. Az örök béke és világosság honába jótékony nemted gyengéd kézzel vezet s rózsabokrok erdeje környez, jelképezve rózsás, derült ifjúságodat! A Te hófehér, tiszta lényednek, virágzó életednek méltó emléke ez, a síron túl is, örök, nagy, szülői szeretetnek kikristályosodott szobra, a mélységes fájdalomnak s bánatos gyásznak márványba vésett imája, mely a Mindenhatóhoz száll ! Halottak napja van. Immár az ötödik, mióta hófehér lelked elröppent közülünk. Tekints le ránk, akik szomorúan zarándokolunk el hozzád az ősz utolsó virágaival s könnyes szemmel emlékszünk reád. Tekints le a fényes márványoltárra, melyen a szülői szeretet áldozza Neked az emlékezés el nem hervadó fehér virágait!! Pihenj tovább csendesen, álmodd tovább tiszta leányálmaidat. „Örökös, szent nyugalom odalent, Ama mély völgyben odalent. És csend ! Titkos, nyugodalmas, isteni csend!“ NAPI HÍREK. Halottak napjára. Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába ont a vért........................ Halkan zengi az ősz az elmúlás bánatos muzsikáját. Ma este gyertyák lobogtatják bele gyámoltalan lángjukat a feketeségbe. Megütődve áll az ember a halálnak gödreinél. Oh jó azoknak, akik temetőkben, hűlt porokhoz közel sírhatják fájdalmaikat. De hány háznak, hány tanyának ablaka mered kísérteties világítással messze horizontok felé. A magyar gyásznak nincs határa. Végig zarándokolja Európa összes csatamezőit, Kelettől Nyugatig, Északtól Délig. Mert kegyetlen sorsunk öt esztendő tépő viharain kaján örömmel keresztül húzott bennünket szerte a világon. Magyar testek párnázták Oroszország és Szibéria pusztáit, a Kárpátok és Alpok hegy-völgyes tájait és mindenütt, mindenütt magyar seb nyílott, magyar vér hullott, ahol keserű förgetegezésben összecsaptak a harci sorok. Hiába, hiába . . . zaklatott fajtánk célnélküli meghurcoltatása , úttalan utak vésztőjébe kerültünk és nem akar adódni kiút. De áldottak legyenek a lelkek és legyenek áldottak a keservek, özvegyen maradt anyák és aplan maradt fiuk, fiatlan maradt szülők keservei. „Szép és dicső dolog meghalni a hazáért,amelyet fekete korbáccsal büntet ezer év vétkes villongásáért az Isten, kinek légyen meg a szent akarata. De vétessék már el tőlünk a pohár és sáppadt ajkunk ne kénytelenedjék már hajolni keserű zamatainak utánna. Halottak napján milliós magyar zsolozsmák fogjanak össze és ostromolják meg az eget, melyben lakik az Ur, ki hajdan a Magyarok Istenének neveztetett. Bételtünk lélekkel és kezdünk uj hittel harcolni uj Katalaunomot. „Előttünk egy nemzet sorsa áll“ . Magasztosuljanak e napon akarássá a fájdalmak, hitté a megpróbáltatások. Az áldozatok hekatombákká nőttek és talán-talán elégségesek lesznek már ahhoz, hogy ha mérlegre helyeztetnek súlyosnak találtassanak. Ezekhez az áldozatos esésekhez, hanyatthullásokhoz kapcsoljuk mi magunkat és belőlük merítünk vágyat, akarást, hozzá való hitet a magyarok új életéhez. Tíz millió magyar megáldozott és most élni akar. Karunk ölésből ölelésbe csuklott és szent összefogódzást akarunk a világ minden fajtájú embertömegével, amelyek vallják a krisztusi parancsot és teljesitik, hogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Halottak napján kincselük fel magunkat magyarok minden fájdalommal és emeljük fejünket diadalmas nézéssel szembe a nappal. Jel. * — Lapunk legközelebbi száma a kettős ünnepre való tekintettel, hétfőn a rendes időben fog megjelenni. A város egy milliió kölcsöne Budapesten egyelőre kátyúba jutott a „kékpénz“ hiány miatt. E kölcsönre ugyanis állítólag a behozatal céljából van szükség, amelynek lebonyolítása csak kékpénzben lehetséges. Hihető, hogy az akadályok hamarosan elháríthatók lesznek. — A reformáció emlékünnepe. Október 31-e a reformáció évfordulója, nagy jelentőségű esemény az emberiség történetében. A református egyház nov. hó 2-án az évforduló alkalmából ünnepélyt tart, melynek műsorát most újra leközöljük. A reggeli istentiszteleten Muraközy Gyula lelkész prédikál. Délután 6 órakor a református templomban: 1. Közének. 2. Imádkozik Somogyi Gyula VIII. osztályú tanuló. 3. Megnyitó beszéd. Tartja dr. Hetessy Kálmán lelkész. 4. Szotyory: Hit, remény, szeretet. Előadja a tanítóképzői énekkar. 5. Szaval Szappanos Jolán I.-képző II. o. t. 6. Herédi: Miatyánk. Vonós hatos orgonakisérettel. 7. Ünnepi beszéd. Tartja Bóka Papp Ernő shallg. 8. Wormsi kihallgatás. Előadják: Szántó Gy. és Borbély A. joghallg. Luther énekét énekli a főgimn. énekkar. 9. Szaval Gaál F. Vili. o. t. 10. Közének. — Ünnepély Katona Józsf sírjánál. A kr. főgimnázium növendékei halottak napján, szokás szerint, ünnepélyt tartanak Katona József sírjánál, utána pedig az elesett hősök sírjánál áldoznak az elhunytak emlékének. — Fazekas Ferenc, ref. főgimnáziumi tanár 40 évi értékes, nevelő munkásság után nyugalomba vonul. Klasszika-filológus volt, a görögöt és a latint tanította. Egymás után kerültek ki keze alól azok az ifjak, akiket belenevelt az ókori szépség és jóság kettős eszmevilágába s akik közül ma már számosan neves férfiak a közélet terén. Szerzett érdemeit a presbitérium jegyzőkönyvben örökítette meg, de hirdeti nagyszámú tanítványainak kegyeletes hálája is. — A kathlekészi hivatal értesíti a híveket, hogy a halottak napi gyászmise — a vasárnapra való tekintettel — hétfőn lesz. — A nyugdíjas katonai havidíjasok figyelmébe ! A magyar hadügyminisztérium 284,247—41.a—919. sz. rendelete a postai közlekedés szünetelése következtében, elrendelte, hogy a katonai nyugdíjas havidíjasok illetményeiket nem Budapesten, hanem tartózkodási helyükön kapják meg. Ennélfogva felhivatnak a katonai nyugdíjas havidíjasok, hogy öszszeírás végett Tormássy István rkamtány hivatalában (I. em. 41. sz.) november 5-ig irataikkal (csekkszelvény, nyugdijkönyv) jelentkezzenek, mert illetményeiket meg nem jelenés esetén nem fizetik ki. — Gyászhir. Mély részvéttel vettük a hirt, hogy özv. Vágó Lászlóné szül. Muraközy Ilona hosszas és kínos szenvedés után e hó 30-án szikrában elhunyt. Halála kiteredt és tekintélyes rokonságot borított gyászba, kiknek fájdalmában nagyszámú ismerős és tisztelő osztozik. Temetése ma pénteken okt. hó 31-ik napján délután 3 órakor lesz a budai úti református temető halottas házából. — Adomány. Weil Alajos 200 koronát hozott be szerkesztőségünkbe jótékony célra. Ebből 75— 75 K-át a Keresztyén Ifjakat Védő Egyesület és a piarista tápintézetre, 50 K-át pedig Szent-Gály Gyula síremlékére juttattunk. A nemes adomány önmagát dicséri. — Eltűnt a marhahús a piacról pár nap óta s 40—70 koronáért lehet hadigazdagoknak és szovjet pénzuzsorásoknak egy kg. sertéshúst vásárolni. Az eltűnésnek kettős oka van, állatállományunk a lehető legkevesebbre sülyedt, azt tehát a körülményekhez képest minden módon védeni kell. Másrészt a mészárosok állítják, hogy 24 koronás ár mellett számításukat nem találják meg, úgy értesülünk, hogy a közélelmezési hivatal a napokban próbavágást tart, hogy ellenőrizze a mészárosok számításait, vájjon nem nagyobbat akarnak-e a rendes haszonnal elérni és a szükséges kvantumot esetleg rekvirálás útján biztosítani. Addig tehát a hatósági burgonyának nagyobb kelete leszen, amiből szintén lehet sültet készíteni. A borpiacon az óbor ára erősen emelkedik, már 12 koronát jóval meghaladta. A must 6—7 korona között áll. — Figyelmeztetjük újólag a szőlősgazdákat, hogy akinek a tavaszig módjában áll kitartani, ne adja el borát, mert azon csak nyerhet. Dai fant Zabi Bethlen-Göm 7—13 m Eyenes 5 Vargl hölgyfodi terme Rá Arcgőzök nyos béri egész nap festés. A kifutó Iá Vasáré üzlet Hai tejesen új abronccsá liter artarti ben és Battyányi-Nagy sets Az új Cémében lév nagy sétát szombaton hétfőn d. u.