Kecskeméti Közlöny, 1919. november (1. évfolyam, 44-68. szám)

1919-11-01 / 44. szám

2 KECSKEMÉTI KÖZLÖNY 1919 november 1. vázolja előttük, hogy haza kell mennünk, veszélyben az ország, a háború a magya­rokra most kezdődik és új esküre hívja fel embereit. „Esküdjetek a magyar királyra, a hazára és ezeréves alkotmányunkra. Esküd­jetek és szereljétek fel magatokat itt újra és esküdjetek, hogy a fegyvert hazaviszitek, a határra.“ Pár szó volt mindez, de a hatás mit kiváltott, az csodás. A beesett, fénytelen szemek lángra gyúltak, a hajlott gerincek kiegyenesedtek, reszkető, fáradt inak szikla­sziládra húzódtak, lelógó karok az ég felé emelkedtek és az előbb még csüggeteg aj­kakról hivő fogadók szent esküje szállt dörgő erősen az ég... a mindenható színe elé. Eskü után bevonultunk az úr hajlékába. Keresztes templomban katholikus és protes­táns pap imája kérte Isten áldását szent fo­gadalmunkra és szegény hazánkra, váró sze­retteinkre. S ezernyi torokból szólalt meg végezetül a magyarok bus­imája: Isten áldd meg a magyart. Nem volt szem, bátor, erős férfi lelkek tükre, mely a csodás pillanat érzelem vihar­jában kénytől homályossá ne lett volna... Eskü után a legénység tökéletesen fel­szerelte magát, uj beosztást nyert s a visz­­szavonulást rendben folytatta. A legszebb reményeket tápláltuk. Gyűjtöttük a magya­rokat, összeköttetést tartottunk más magyar csapatokkal... November 5-én Tarvisban megkaptuk az első forradalmi újságokat. Reggelre ke­lőben alig láttunk katonát .... azaz hogy láttunk, mert kitartott velünk kettőszázegy­­nehány igazi katona, legdrágább vérek, leg­jobb testvérek, kik sem jobbra, sem balra nem tekintve, ördögi csábító szóra nem hall­gattak, hittek, bíztak, s hazaértek. S ha akkor az újságok, magyarság lakói mást irtanak volna .... Fényes jövője magyarok vérének, va­kító világosság mért is hullottál a porba . .. Emlékezés Katona Klárika síremlékénél ... ...Hogy eljőve haragod napja, nagy Isten, Kitör a szívből a fájdalom árja, Vigaszét keresve, seh­ol se találja, Látod-e a gyászát ?... (Katona Ernő:( Elment ... Elment és itthagyott mindent és mindenkit, akit szeretett és aki őt sze­rette ... Öt éve árva és elhagyott kicsi, hó­fehér leányszobája, néma a becsukott zon­gora, mely féltve őrzi a tört akkordokat, a­melyeket kis keze rajta utoljára fogott, üres az egész nagy ház, csöndes és szomorú, mióta elszállt belőle a fény, a napsugár, a lélek ! Mert a lelke Te voltál ennek a kedves nagy háznak s benne a kis fehér fészeknek, amelyet a Téged rajongva szerető szülői szív tett számodra meleggé és puhává ! Virágok­kal volt teliszórva-hintve az életed útja, amig ezen a sáros, rögös földtekén vándoroltál! A Tiéd volt minden fény, minden derű, min­den szép, jó, nemes és igaz, amit halandó ember magáénak mondhat, a Tiéd volt a legszebb, a legboldogabb gyermekkor, amely valaha valakinek osztályrészül juthat ! A Tiéd volt két nagy, forró szeretettel teli szülői szív, amely meleggel árasztotta el és fény­nyel sugározta be fiatal világodat ! De a Te Istened elszólitott Téged s Te elmentél. Itt hagytad ezt a világot, amely számodra csak szép volt és ragyogó s itt hagytad a két meleg szülői szivet, amely csak Te veled volt tele s a Te irántad való halálos nagy szeretettel! — Eltávozásoddal okoztad nekik az első, de örök bánatot, a melyre nincs enyhítő balzsam, nincs orvos, nincs idő! Mióta földi tested a temetőben pihen, egyetlen útjük Hozzád vezet. Szere­­tetük ereje áttör a halálon s az ő szivük még mindig Teveled van tele! Minden gon­dolatuk Te maradtál, sirhalmodon sohasem hervad el a virág s hideg, földi lakásodat szülői szeretetü­k ragyogása, fényessége teszi meleggé, puhává! Ennek az önfeláldozó, végtelen, mérhetetlen szeretetnek állították fel a napokban hófehér, márvány oltárát, a melynek oltárképe Te vagy ! A hanyatló őszi napsugár utolsó ké­véje ráesik könnyed alakodra s mintha ma­ solyban olvasztaná fel márványból faragott, néma arcod. Az örök béke és világosság honába jótékony nemted gyengéd kézzel vezet s rózsabokrok erdeje környez, jelképezve ró­zsás, derült ifjúságodat! A Te hófehér, tiszta lényednek, virágzó életednek méltó emléke ez, a síron túl is, örök, nagy, szülői szere­tetnek kikristályosodott szobra, a mélységes fájdalomnak s bánatos gyásznak márványba vésett imája, mely a Mindenhatóhoz száll ! Halottak napja van. Immár az ötödik, mióta hófehér lelked elröppent közülünk. Tekints le ránk, akik szomorúan zarándoko­lunk el hozzád az ősz utolsó virágaival s könnyes szemmel emlékszünk reád. Tekints le a fényes márványoltárra, melyen a szülői szeretet áldozza Neked az emlékezés el nem hervadó fehér virágait!! Pihenj tovább csendesen, álmodd to­vább tiszta leányálmaidat. „Örökös, szent nyugalom odalent, Ama mély völgyben odalent. És csend ! Titkos, nyugodalmas, isteni csend!“ NAPI HÍREK. Halottak napjára. Az nem­ lehet, hogy annyi szív Hiába ont a vért........................ Halkan zengi az ősz az elmúlás bána­tos muzsikáját. Ma este gyertyák lobogtat­ják bele gyámoltalan lángjukat a fekete­ségbe. Megütődve áll az ember a halálnak gödreinél. Oh jó azoknak, akik temetőkben, hűlt porokhoz közel sírhatják fájdalmaikat. De hány háznak, hány tanyának ablaka me­red kísérteties világítással messze horizon­tok felé. A magyar gyásznak nincs határa. Végig zarándokolja Európa összes csatame­zőit, Kelettől Nyugatig, Északtól Délig. Mert kegyetlen sorsunk öt esztendő tépő viharain kaján örömmel keresztül húzott bennünket szerte a világon. Magyar testek párnázták Oroszország és Szibéria pusztáit, a Kárpá­tok és Alpok hegy-völgyes tájait és minde­nütt, mindenütt magyar seb nyílott, magyar vér hullott, ahol keserű förgetegezésben összecsaptak a harci sorok. Hiába, hiába . . . zaklatott fajtánk cél­nélküli meghurcoltatása , úttalan utak vész­tőjébe kerültünk és nem akar adódni kiút. De áldottak legyenek a lelkek és legyenek áldottak a keservek, özvegyen maradt anyák és ap­­lan maradt fiuk, fiatlan maradt szü­lők keservei. „Szép és dicső dolog meghalni a ha­záért,a­melyet fekete korbáccsal büntet ezer év vétkes villongásáért az Isten, kinek légyen meg a szent akarata. De vétessék már el tőlünk a pohár és sáppadt ajkunk ne kény­­telenedjék már hajolni keserű zamatainak utánna. Halottak napján milliós magyar zso­lozsmák fogjanak össze és ostromolják meg az eget, melyben lakik az Ur, ki hajdan a Magyarok Istenének neveztetett. Bételtünk lélekkel és kezdünk uj hittel harcolni uj Katalaunomot. „Előttünk egy nemzet sorsa áll“ . Magasztosuljanak e napon akarássá a fájdalmak, hitté a megpróbáltatások. Az ál­dozatok hekatombákká nőttek és talán-talán elégségesek lesznek már ahhoz, hogy ha mérlegre helyeztetnek súlyosnak találtassa­nak. Ezekhez az áldozatos esésekhez, hanyatt­­hullásokhoz kapcsoljuk mi magunkat és be­lőlük merítünk vágyat, akarást, hozzá való hitet a magyarok új életéhez. Tíz millió ma­gyar megáldozott és most élni akar. Karunk ölésből ölelésbe csuklott és szent összefo­­gódzást akarunk a világ minden fajtájú embertömegével, amelyek vallják a krisztusi parancsot és teljesitik, hogy szeresd fele­barátodat, mint tenmagadat. Halottak napján kincselük fel magunkat magyarok minden fájdalommal és emeljük fejünket diadalmas nézéssel szembe a nappal. Jel. * — Lapunk legközelebbi száma a kettős ünnepre való tekintettel, hétfőn a rendes időben fog megjelenni.­­ A város egy milliió kölcsöne Buda­pesten egyelőre kátyúba jutott a „kékpénz“ hiány miatt. E kölcsönre ugyanis állítólag a behozatal céljából van szükség, amelynek lebonyolítása csak kékpénzben lehetséges. Hihető, hogy az akadályok hamarosan elh­á­­ríthatók lesznek. — A reformáció emlékünnepe. Október 31-e a reformáció évfordulója, nagy jelen­tőségű esemény az emberiség történetében. A református egyház nov. hó 2-án az év­forduló alkalmából ünnepélyt tart, melynek műsorát most újra leközöljük. A reggeli is­tentiszteleten Muraközy Gyula lelkész pré­dikál. Délután 6 órakor a református tem­plomban: 1. Közének. 2. Imádkozik Somo­gyi Gyula VIII. osztályú tanuló. 3. Meg­nyitó beszéd. Tartja dr. Hetessy Kálmán lel­kész. 4. Szotyory: Hit, remény, szeretet. Elő­adja a tanítóképzői énekkar. 5. Szaval Szap­panos Jolán I.-képző II. o. t. 6. Herédi: Mi­atyánk. Vonós hatos orgonakisérettel. 7. Ün­nepi beszéd. Tartja Bóka Papp Ernő shallg. 8. Wormsi kihallgatás. Előadják: Szántó Gy. és Borbély A. joghallg. Luther énekét énekli a főgimn. énekkar. 9. Szaval Gaál F. Vili. o. t. 10. Közének. — Ünnepély Katona Józs­f sírjánál. A kr. főgimnázium növendékei halottak napján, szokás szerint, ünnepélyt tartanak Katona József sírjánál, utána pedig az elesett hősök sírjánál áldoznak az elhunytak emlékének. — Fazekas Ferenc, ref. főgimnáziumi tanár 40 évi értékes, nevelő munkásság után nyugalomba vonul. Klasszika-filológus volt, a görögöt és a latint tanította. Egymás után kerültek ki keze alól azok az ifjak, akiket belenevelt az ókori szépség és jóság kettős eszmevilágába s akik közül ma már számo­san neves férfiak a közélet terén. Szerzett érdemeit a presbitérium jegyzőkönyvben örö­kítette meg, de hirdeti nagyszámú tanítvá­nyainak kegyeletes hálája is. — A kath­­le­készi hivatal értesíti a híveket, hogy a halottak napi gyászmise — a vasárnapra való tekintettel — hétfőn lesz. — A nyugdíjas katonai havidíjasok figyelmébe ! A magyar hadügyminisztérium 284,247—41.a—919. sz. rendelete a postai közlekedés szünetelése követ­keztében, elrendelte, hogy a katonai nyugdíjas havi­díjasok illetményeiket nem Budapesten, hanem tar­tózkodási helyükön kapják meg. Ennélfogva felhi­vatnak a katonai nyugdíjas havidíjasok, hogy ösz­­szeírás végett Tormássy István rkamtány hivatalában (I. em. 41. sz.) november 5-ig irataikkal (csekk­­szelvény, nyugdijkönyv) jelentkezzenek, mert illet­ményeiket meg nem jelenés esetén nem fizetik ki. — Gyászhir. Mély részvéttel vettük a hirt, hogy özv. Vágó Lászlóné szül. Mura­közy Ilona hosszas és kínos szenvedés után e hó 30-án szikrában elhunyt. Halála kiter­­edt és tekintélyes rokonságot borított gyászba, kiknek fájdalmában nagyszámú ismerős és tisztelő osztozik. Temetése ma pénteken okt. hó 31-ik napján délután 3 órakor lesz a budai­ úti református temető halottas házából. — Adomány. Weil Alajos 200 koronát hozott be szerkesztőségünkbe jótékony célra. Ebből 75— 75 K-át a Keresztyén Ifjakat Védő Egyesület és a piarista tápintézetre, 50 K-át pedig Szent-Gály Gyula síremlékére juttattunk. A nemes adomány önmagát dicséri. — Eltűnt a marhahús a piacról pár nap óta s 40—70 koronáért lehet hadigaz­dagoknak és szovjet­ pénzuzsorásoknak egy kg. sertéshúst vásárolni. Az eltűnésnek ket­tős oka van, állatállományunk a lehető leg­kevesebbre sülyedt, azt tehát a körülmények­hez képest minden módon védeni kell. Más­részt a mészárosok állítják, hogy 24 koronás ár mellett számításukat nem találják meg, úgy értesülünk, hogy a közélelmezési hiva­tal a napokban próbavágást tart, hogy ellen­­őrizze a mészárosok számításait, vájjon nem nagyobbat akarnak-e a rendes haszonnal el­érni és a szükséges kvantumot esetleg rek­­virálás útján biztosítani. Addig tehát a ható­sági burgonyának nagyobb kelete leszen, amiből szintén lehet sültet készíteni.­­ A borpiacon az ó­bor ára erősen emelkedik, már 12 koronát jóval megha­ladta. A must 6—7 korona között áll. — Figyelmeztetjük újólag a szőlősgazdákat, hogy akinek a tavaszig módjában áll kitar­tani, ne adja el borát, mert azon csak nyerhet. Dai fant Zabi Bethlen-Göm 7—13 m Eyenes 5 Vargl hölgyfodi terme Rá Arcgőzök nyos béri egész nap festés. A kifutó Iá Vasár­­é üzlet Hai tejesen új abronccsá liter artarti ben és­­ Battyányi-Nagy sets Az új Cé­mében lév nagy sétát szombaton hétfőn d. u.

Next