Kecskeméti Közlöny, 1920. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1920-01-14 / 10. szám

2 s ha azt nem találták meg, úgy ezeket a szabadkőművességen belül maguk akarták megvalósítani. Ezek tehát mindig hajlandók voltak belső ellenzéki front alakítására is. Véglete­kig való kitartásukra számítani nem lehetett. A stréberek csak addig dolgoztak, ameddig saját egyéni céljaik érdekében szükséges volt. A harmadik típus volt a szabadkőművesség legmegbízhatóbb harcos serege, akik a sym­­bolikus nagy páholy intézkedéseit sohasem vizsgálták, hogy hova céloznak, azt minden­koron parancsnak, szentírásnak vették és a megtévesztésül hangoztatott szabadkőműves célokat:az emberszeretet,fölvilágosodást min­denkoron készpénznek tartották. Szűklátkö­­rük, amely egyszer bepillantást nyert a sza­badkőműves horizontba, többé az igazság meglátására képességet nem őrzött meg ma­gában. Konokul meg voltak győződve a szer­vezet mindenhatóságában, azt elhagyni soh­­sem próbálták, s a szövetség céljait minden erővel szolgálták. 4. Olyanok, akiket a fejős tehenek osztályához sorozhatunk. Nagy vagyonok birtokosai, különösen ha az a vagyon ki­csit rossz szagu volt és épen ezért birtoko­sát a társadalmi érvényesülésben gátolta, szintén s­évesen látott tagjai a szabadkőmű­vességnek. Ezek szolgáltatták a pénzt, mint ők mondják, a téglát és kavicsot. Szívesen áldoztak, szívesen mentek keresztül a hó­kuszpókuszokon, mert ezek által társadalmi érvényesüléshez jutottak. (Vége köv.) A fővezért fogadó bizottság közleményei. A központi bizottság és az alakult szá­mos különböző bizottságok állandó működés­ben vannak. Közleményeik számára a fenti rovatot nyitottuk. — A központi bizottság hivatalos he­lyisége a városháza I. emeletén a régi bizott­sági teremben — jelenleg polgármesteri jegy­zői iroda — van, ahol a központi bizottság elnöke, Katona József, vagy helyettese dél­előtt 9—12 30-ig és délután 3—5-ig min­dennemű felvilágosítást megad. Ugyancsak ez irodához forduljanak az egyes albizott­ságok vezetői a bizottsági ülések összehívása tárgyában. — A nemzeti hadsereg céljaira szánt adományokat átvesz a bizottság pénztárnoka, Tantó Sándor hivatalos helyiségében és a hivatalos órák alatt, továbbá a Kecskeméti Közlöny szerkesztősége és a Kecskeméti Ta­karékpénztár Egyesület, ahol e célra folyó­számlát nyitottak.­­ A bizottság elhatározta, hogy a nemzeti hadsereg céljaira hadikölcsön-köt­­vényeket is elfogad. E téren Kecskemét pél­dát mutathatna az egész országnak, ha az itt elhelyezett hadikölcsön-kötvényeket visz­­szajuttatná az államnak s ez­által az állam terheit csökkentené. Ez persze nem azt je­lenti, hogy most már mindenki csak hadi­­kölcsön-kötvényt adjon, hanem azt, hogy a vagyonához mért készpénz adományon felül még hadikölcsön-kötvénnyel is emelje ado­mányának nagyságát.­­ A fogadtatás alkalmával rendezendő ünnepségnek, valamint a nemzeti hadsereg tagjainak megvendégelésére készpénzbeli ado­mányokat átvesz Tantó Sándor és a Kecs­keméti Közlöny szerkesztősége. Természet­beni adományok ugyanott ajánlhatók fel. .Ezek beszolgáltatásának helyét és idejét ké­sőbb közöljük. — A központi bizottság mi, kedden délután 5 órakor a városháza tanácstermé­ben ülést tart. * 12 — A Vadásztársaság tagjaihoz. Az enyhe idő és utóbbi esőzések miatt a f. hó 17. és 18-ára kitűzött bugaci vadászat nem lesz megtartva, helyette 18 án Szikrában lesz társasvadászat, melyre jelentkezni 15-én déli 12 óráig lehet, találkozás reggel 8 órakor a lakiteleki állomásnál. Vendégét a meghívó személyesen köteles az elnöknél bejelenteni, különben a vadászaton részt nem vehet. — Rendező bizottság. KECSKEMÉTI KÖZLÖNY 1920. január 14. Oktatásügyi reformok. (Két közlemény.) I. A vallás- és közoktatásügyi miniszté­rium mostanában két fontos rendeletet adott ki: egyet a közgazdasági és társadalmi is­meretek tanítása, egyet pedig a középiskola reformjának előkészítése tárgyában. E ren­deletekről, az érdekelt iskolákon kívül, tudo­mást sem vett senki, ami az ország jelen­legi helyzetében talán értheti és talán ment­hető is. De vajon más, boldogabb időben másként történt volna e ? Aligha! Nálunk a közoktatásügy a nagy­közön­séget általánosságban csak azon a ponton érdekli, jó-e vagy rossz a tanuló fiú és leány bizonyítványa ? De az igazság okáért tegyük mindjárt hozzá, hogy néha-néha a nagy hír­lapokban is jelenik meg egy egy cikk az oktatásügyről, különösen, ha valami erkölcsi baj járványszerűleg kezd elharapózni, vagy a gazdasági élet terén merülnek föl szembe­­ötlőbb hibák, hiányok és károk. Nos, ilyen­kor az iskola a bűnbak, amennyiben a mindent kimagyarázó igazság abban az egy tételben csúcsosodik ki, hogy „az iskola csak tanít, de nem nevel“ és hogy „az iskola nem az életre nevel.“ Arról azon­ban, hogy volna egy erőteljes nevelési és oktatási közvélemény, mely elemi erővel kö­vetelné az államtól és valamennyi iskola­fenntartótól a hiányok pótlását, az indokolt reformokat és a haladó élet gyakorlati kívá­nalmainak megfelelő új kultúrintézmények szervezését s ekkép az ifjúságnak a jelen és jövő feladataira való előkészítését, sajnos, szó sincs. Mindenkép örvendetes tehát a fönt jel­zett első rendelet annál is inkább, mert, vall­juk csak be őszintén, a magyar közoktatás­­ügy több szerve, több iskolafajtánk csak­ugyan alaposan elmaradt a haladó élettől. Elmaradt pedig, állapítsuk meg ezt is mind­járt, legfőképen a közoktatásügyi miniszté­riumnak az elmúlt évtizedekben tanúsított maradi és csökönyös szelleme miatt. Elég e tekintetben csak rámutatnunk arra a küzde­lemre, melyet az Országos Polgári Iskolai Egyesület évtizedeken át folytatott a minisz­tériummal avégből, hogy a polgári fiúisko­lák gazdasági élet szülte követelményeknek és a polgárság gyakorlati szükségleteinek megfelelően bővíttessenek és fejlesztessenek a nagy alapítók — dr. Eötvös J. és Csen­­gery A. — terveinek és szándékainak irá­nyában. Nem és nem! Jóllehet a népiskolán kívül a polgári fiúiskolákat látogatta legna­gyobb számban a magyar ifjúság. A minisz­térium minden reformot elutasított egész 1918- ig és kényszerítette a polgári iskolát, ezt a legnagyobb tanuló létszámú iskolafajt, hogy a 40 év előtt kiadott tanterve szerint tanít­­sor vagy inkább nyűglődjék. 40 év! Mek­korát változott ez alatt a világ és a közgaz­dasági élet és hány tízezer tanuló — épen a polgári osztályból — került ki ezen isko­lákból azon gyakorlati ismeretek és ügyes­ségek nélkül, melyeket okos, előrelátó tan­ügyi politika és reformok mellett kényelme­sen elsajátíthatott volna! Most végre — úgy látszik — más szellem kezd uralkodni a közoktatásügyi minisztériumban. Az említett első rendelet intézkedik, hogy a közgazdasági és társa­dalmi ismeretek legáltalánosabb és legfonto­sabb részei minden fajta iskolában már a folyó iskolai évben taníttassanak; kijelöli az iskola fokához mért tananyagot, megszabja a tanításra fordítandó órák számát (egyes más tantárgyak óráinak csökkentésével), uta­sításokat ad a tanítás módjára, továbbá a miniszter szándékainak megfelelő végrehaj­tás ellenőrzésére nézve. A miniszter azzal indokolja rendeletét, hogy „csakis így vilá­gosíthatja föl az állam leendő polgárait azokról a kérdésekről, amelyeknek meg nem értése, meg nem emésztése a legközelebbi múltban végzetes bonyodalmakat okozott.“ Amint látjuk, a miniszter rendelete régi mulasztásokat igyekszik annyira­ amennyire pótolni. Bizonyos azonban, hogy a szóban­­forgó ismeretek alapos tanítását minden is­kolában minél előbb tantervszerűleg rend­szeressé kell tenni. Még bizonyosabb, hogy a tanítás szellemének szigorú ellenőrzése e tantárgyaknál életbevágó fontosságú. Mert ha az ifjúság az előadott „közgazdasági és társadalmi ismereteket“ bármi oknál fogva — pl. hozzá nem értő vagy felületes, látszatra dolgozó tanítás miatt — meg nem érti vagy félreérti, akkor az orvosság rosszabb lesz a betegségnél. Azután meg az esetleges des­truktív szellemű tanítás éppen itt igen köny­­nyen beburkolhatja a maga ártó munkáját a szociológia tetszetős frázisaiba. Az iskolák munkájának eddig szokásos felülvizsgálata és ellenőrzése már ez okból is alighanem alapos reformra szorul. Pásthy Károly. ilAPIJN­REK. — Meg lesz a Kecskemétmegye. Váro­sunk régi óhajtása s most megújított moz­galma a Kecskemétmegye felállítása iránt a megvalósulás küszöbén áll. A keresztény kor­mánynak szándéka, hogy a vidéki tiszta ma­gyar városokat gazdasági és kulturális köz­pontokká erősítse a velünk idegen Budapest egészségtelen centralizációjával szemben. — Kecskemét a megcsonkított szerencsétlen ha­zánknak Szeged után, mely sok tekintetben szintén egyivásu Budapesttel, a második legnagyobb városa maradna s igy a nemzeti erő erős várává kell tenni. Pestvármegyének alsó része teljesen homogén elem Kecske­méttel s minden tekintetben érdeke a kecs­keméti központ. Pekár Gyula államtitkár leg­utóbbi itteni tartózkodása alkalmával kijelen­tette, hogy a kormány minden körülmények között megvalósítja Kecskemét megyét, amely egyik alkalmas eszköz lesz arra, hogy a vidék erejét növelje a fővárossal szemben. — Alapítvány. Dömötör Pál földbirto­kos, a róm. kath. egyház algondnoka és neje 3000 koronás adományt tettek Révész István prelátus-plébános kezeihez, mely összegből 2000 korona, illetőleg annak kamatai az an­golkisasszonyok róm. kath. tanítóképzőjének egy jóviseletű és szorgalmas tanulója jutal­mazására fordítandók, 1000 korona pedig az intézet támogatását célozza. Az angolkisasz­­szonyok főnöksége hálás köszönettel adózik a nemes adakozóknak az iskola és az inté­zet kegyes támogatásáért. — Adomány a Nemzeti hadseregnek. Lukács Menyhért városi tisztviselő 200 ko­ronát adományozott a nemzeti hadseregnek. — A helvéciaiak határozatai. Érdekes s a viharzó lelkű, komoly cselekvésre vágyó magyar nép hangulatának őszinte megnyil­vánulását jelentő határozatot hozott Helvécia és Belsőballószög vasárnapi gyűlésre össze­­sereglett népe. Követelik illetékes helyeken, hogy az üzlethelyiségeket csak keresztény, törekvő egyéneknek adják ki s amennyiben ennek lehetőségének útját állják a fennálló miniszteri rendeletek, azoknak haladéktalan nemzeti és keresztény irányban való meg­változtatását követelik.­­ A második hatá­rozat sürgősen kéri a kommunisták s a kom­munizmust csinálók, elősegítők, tehát általá­ban a zsidók vagyonának a kommunizmus alatt szenvedett állami károsodások fedezé­sére való lefoglalását. Kecskeméten is van­nak a kommunizmusnak elősegitői és harcosai közt gazdag emberek s tűrhetetlen, hogy ők bőségben, vagyonban duskálkodjanak addig, mig az általuk tönkretett magyar állam nyo­morban vergődik. — Kecskemét a siketnéma-oktatás köz­pontja. Az ország nagy részének elrablása folytán a magyar siketnémák oktatása szo­morú helyzetbe jutott. A vallás- és közokta­tásügyi minisztérium minden lehetőt meg­tesz, hogy ezen, a természettől is legszeren­csétlenebb honfitársaink oktatás és nevelés­ügye továbbra is teljes egészében folytatód­jék. Mint értesülünk, a megszállott területek siketnémái részére Kecskeméten fognak egy nagyarányú intézetet felállítani s városunkat általában a siketnéma oktatás központjává teszik.­­ A KAC football-szakosztálya f. hó 13-án, kedden délután fél 5 órakor ülést tart a Royal kistermében. Pontos megjelenést kér a szakosztályvezető.

Next