Kecskeméti Közlöny, 1920. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1920-02-25 / 45. szám

2 Sta­fu­s tárgyalás Unta. A magyar nemzet gyászos sorsa a ma­gyar foglyok keserű tragédiáiban jut igazán kifejezésre. A szibériai orosz fogoly küzd évek óta rokontalanul, tanácstalanul puszta lété­ért. Egy gondolat: a haza ad neki erőt a szenvedésekhez. Hazajut, már már látja fa­luja tornyát a Tiszántúlról, amikor az oláhok nem engedik a hídon által és internálják. A másik valahahogy eljut Afganisztánba, s ott hal vértanuságot magyarságáért. A Baj­­kál tónál a vörösök a magyarokat hadsere­gükbe kényszerítik. Kolcsak serege az első diadalmas előre nyomulásnál 10,000 számra löveti őket halomra. Még a háború elején Szerbiában pusztultak el hagymáz­­ban. Tragédiák ezrei és tízezrei, bármerre tekintünk. De a tragédia itt is folytatódik azoknál, akik valahogy még­is haza ver­­kedtek. Még a Károlyi korszak végén ke­rült haza két katona olasz fogságból. Már egy éve bolyonganak az országban s nem tudnak a megszállott területen lakó család­jukhoz haza­térni. Lerongyolódva vándo­rolnak. A fogság, a szenvedések tompították az erkölcsi érzést. Az éhség felkelte az em­berben az állatot. Vándorlás közben betér­nek egy tanyába, ahol a vendégszerető gazda ellátja őket mindennel, amit a tanya nyújthat. De őnekik pénz is kell, fegyvert szegez az egyik és követel. Majd megbánja tettét, szinte sírva fakad. De mégis, a dolog már megtörtént. Félnek az elárulástól. Ösz­­szekötözik a gazdát, egy csomó ruhaneműt összecsomagolnak s odébb állanak. A gazda nemsokára kiszabadul kötelékeiből, üldözik őket s lefogják. Az egyik a letartóztatás pillanatában öngyilkossági kísérletet kö­vet el. Statárium van. A kecskeméti törvény­szék tegnap ítélt felettük. A rablás beiga­­zolást nyert. Ezért halál járna. A bíróság figyelembe vette, hogy Kecskeméten egy halálos ítélet már példát statuált, enyhítő körülménynek tekintették a vádlottak nyo­masztó helyzetét, az egész eljárás alatt tanú­sított töredelmes megbánást s Rónek Já­nost életfogytig tartó, Lányi Józsefet pe­dig 15 évi fegyházra ítélték. Kis ha a nagpilágimi. A prágai nemzetgyűlésen viharosan tiltakoztak a tótok a cseh leigázás ellen. — Párisban a nagykövetek tanácsa szerdán fogja tárgyalni a magyar válaszjegyzéket. — Franciaország lefoglalja a cseh alattvalók vagyonát. — Németország Olaszországgal, Angliával és Amerikával nagyjelentőségű gazdaságpolitikai tárgyalásokba bocsátko­zik. — Nagy mozgalom indult meg, hogy az ínséges és nélkülöző magyar közép­osztály vézna gyermekeit az olasz ég alá vigyék. — A pápa Deschanelhez abból az alkalomból, hogy a Franciaköztársaság el­nökévé választották, üdvözlő táviratot in­tézett. — Troubridge angol tengernagyot, ki Budapesten meglehetősen engedett a magyar szeretetreméltóságnak, egy ellene induló aknamunka folytán visszahívják Buda­pestről. Visszautazása a Dunának a fran­cia befolyás alá kerülését vonná maga után. — Hanotaux Gabriel francia miniszter a világháború történetéről most megírt köny­vében azt állítja, hogy 1914-ben a marnei csata idején Amerika akadályozta meg Franciaországot abban, hogy megkösse a békét. — Millerand francia miniszterelnök Londonba utazott. — Az amerikai szená­tusban Wilson elmozdítását követelik. — Anglia a májusban tartandó nemzetközi kongresszusra meghívta a budapesti ügy­védi kamarát. — Stockholmi hírek szerint Lenin a bolsevista kormányban nacionalista érzésű forradalmárok befolyásának is érvé­nyesülést enged. — Konstantinápoly a törököké, Szmirna a görögöké. — A szer­­bek Jugoszlávia összeomlásától félnek. — Vajda­ Vojvoda román miniszterelnök is Londonba utazik, hogy Románia érdekeit megvédje. — Románia fél az orosz bolse­­vikiek támadásától.* d­ifc KECSKEMÉTI KÖZLÖNY 1920. február 25. Kis M Ma­rországin­ís. A Magyar Tanítók és Tanárok Nem­zeti Szövetsége impozáns nagygyűlést tar­tott a budapesti újvárosháza nagytermében, melyen a területi integritás mellett tünte­tett. A gyűlésen József főherceg is megje­lent.­­ Somogyi Bélát, a Népszava szer­kesztőjét vasárnap délután temették el Bu­dapesten. — Fridrich István két mandátuma közül a belvárosit tartja meg. — A lipót­városi orvosok az orvosi kamara felállítá­sát akarják. — A nemzetgyűlés a tisztvise­lők nyomorát és a földreformot tárgyalta. — A hadügyminiszter rendeletet adott ki, melynek értelmében katonák a MOVE-n kívül semmiféle egyesületbe, így a Magyar Nemzeti Szövetségbe sem léphetnek be. — Az oláhok a legbarbárabb rablásokkal fokoz­zák Európa Ínségét. Hódmezővásárhelyt is teljesen kirabolták bucsuzásképen. — Fe­lül fogják vizsgálni a rokkantak nyilvántar­tását, mert sok olyan zsidó kap rokkant­segélyt, aki harcteret sem látott soha.­­ A Szent István társulatot teljesen a magyar nemzeti eszme szolgálatába állítják s az iskolakönyvektől kezdve a legkisebb nép­iratig mindennel a területi épség ügyének szolgálatába fogják állítani.­­ A vasutasok, postások, hajósok, villamosalkalmazottak megalakították a keresztényszocialista közle­­kedési blokkot. Lapunk útján befolyt hazafias adományok A Nemzeti Hadseregnek : A csendőrtartalék 3. századánál adakoztak: Szalontai Mihály 86, Balanyi István 40, Szabó Károly 25, Farkas András 20, Sváb Kovács József 1290 koronát. A menekült tisztviselők részére: Tóth Mariska és Szőllősy Imre esküvője al­kalmával az összegyűlt vendégek 1000 ko­ronát adományoztak. Egy juh­sztor­i a birkatenyésztésről Tekintetes Szerkesztő Úr! Engedelmet kérek, hogy hozzászólok ezen cikkírásom által. Olvastam becses lap­jából a múltkor, kicsit későn írom ezen cikket, de betegség uián hamarább nem bírtam. A juhtenyésztésre méltóztatott felhívni a mi kecskeméti gazdáink figyelmét, de­— sajnos — a mi gazdáink igen kevesen pár­tolják a birkát, holott a mai időben igen szépen jövedelmezne nekik. Talán, ha azt állítom is, hogy más faj jószágon jóval fe­lül áll haszonadásban, akkor se túlzók, kik a maguk birtokán ki bírnák tartani. Példa erre Félegyháza és a velünk határos köz­ségek, ahol alig akad olyan tanya, mely­ben ne lenne 15 vagy 20 darab birka, szó­val : hol több, hol kevesebb. Itt nálunk száz tanyát is találni, mégsem lehet egy darab birkát sem látni. Itt nem pártolják a birkát, csak a bográcsban a mi gazdáink. Szóval gyűlölik a birkát, talán megérezték évekkel ezelőtt ezt a nagy világégést és rá­mondták: „Na, Isten báránya, hát véssz el a világ bűneiért!“ Pedig vannak azon gazdacsaládokból, kiknek apjuk híres birka­tartó gazdák voltak, kiknél suttyó juhász­­bojtár koromban szolgáltam évtizedekkel ezelőtt. Node igaz, hogy még akkor Kecs­kemétnek volt közös birkalegelője elég darabon, ahol szájbér mellett legeltethet­tünk, de ma már igazán egy hold sincs. Igaz, hogy a többtermeléshez is szigorúan kell ragaszkodnunk, mert rá vagyunk szo­rulva. De hát mégis a goly­ófogói birkajá­rásból lehetett volna erre a célra is hagyni, holott háború előtt járt hét vagy nyolcszáz darab birka. Jó­magamnak is 170 vagy 180 járt évente, ma már igazán csak ötven da­rabbal kell kínlódni, mint a vándorcigány­nak, egyik határból a másikba. Sajnos, va­gyunk még ilyenek egynéhányan, kik a háború viharából hazakerültünk és ezzel keressük kenyerünket, de már odajutunk, hogy idehaza nem tudunk velük megélni. így a tejtermék és bárány máshol kallódik el. Szeretnénk, ha tekintetes Szerkesztő úr felhívná a hatóságunk figyelmét, hogy en­nek az egynéhány szegény juhász birkájá­nak legelőt engedélyeznének. Maradok Szerkesztő úr tisztelője, be­cses lapjának olvasója: Egy juhpásztor. Ha Eddig a juhpásztor írása, mint szak­értőé. Mindenesetre meglepő kerekséggel s tiszta észjárással mondja el a magáét s van is több dologban igaza. Majd szólnak hozzá a más pápaszemen nézők is. Neki is bizonyára épugy joga van beleírni az új­ságba az igazát, mint másoknak. Ennek a levélnek kedves epizódja is volt. Termetes, juhászos kinézésű magyar ember köszönt be illemtudóan a kiadóhiva­talunkba. Egy levelet tesz le az asztalra s mielőtt szólni lehetett volna hozzá, már el is surrant. A levélben a fentiek mellett egy papírdarabon a következők állanak: „Mel­lékelve 50 koronát a Nemzeti Hadsereg részére adom, 50 koronát pedig a tekinte­tes úr fáradtságáért ajánlok. Ezt a csekély 5 korona ezüstöt az Oroszországban síny­lődő hadifogoly testvéreim részére adom. Sajnos, hogy csak ily kis összeget tudok adni, de nincs több, ezt is emléknek tar­togattam eddig, de hát ez se legyen, inkább odaadom. Aláírás: Egy juhpásztor.“ Úgy­­látszik, azért lógott el oly gyorsan a derék magyar, hogy az 50 %-át ne adhassuk vissza, gondolván, hogy Krisztus koporsó­ját sem őrizték ingyen. Hogy a gavalléros­sága csorbát ne szenvedjen, tisztelettel el­fogadjuk hát az 50 koronáját s mindjárt oda is adjuk szegény szibériai testvéreink hazaszállítására. NAP! HÍREK. — A Területvédő Liga lelkes csapata a tegnap déli budapesti személyvonattal hagyta el városunkat. Az állomáson Mar­ton Sándor reform, főgimn, tanár és Kauz­­ler főispáni titkár búcsúztatták a küldöttséget. — Tiszteletbeli tisztviselői kineve­­zések. Dr. Zsitvay Tibor kormánybiztos a mai napon 8 érdemes hosszabb szolgálattal biró városi tisztviselőt nevezett ki tisztelet­beli állásokra. És pedig: Tormássy István­­kapitányt tb. tanácsnokká, Soós Gyula fő­számvevő helyettest tb. főszám­vevővé, Szabó Mihály all. alszámvevőt tb. főszámvevővé, dr. Jeszenszky Lajos törzs, bírót tb. árva­széki ülnökké, Egó Lajos adópénztári ellen­őrt tb. alszámvevővé, Biró Gyula számel­lenőrt tb. alszámvevővé, Szabó Jenő nyugd. fogalmazót tb. fogalmazóvá, Salamon Hen­rik árv. írnokot tb. árv. irodatisztté. Az elő­léptetéseket a városházán is és a közönség körében ,s őszinte örömmel fogadták. — A Keresztény Nemzeti Egyesü­lés pártja holnap, f. hó 25-én, délután 3 órakor rendes helyiségben választmányi ülést tart. — Jótékonycélu előadások. Három napon egymásután, március elsején, m­áso­­dikán és harmadikán jótékonycélú előadás lesz a színházban, melynek jövedelmét a tisztviselői konyha segélyezésére fordítják. A nívós műsorú előadások iránt máris nagy az érdeklődés. A készülődés lázasan folyik.­­ A KAC műsoros estélyét szomba­ton este 7 órakor tartotta meg az Otthon­ban, szép számú közönség érdeklődése mellett. A művészi gonddal összeállított műsor egyes számait Szabó Ambrus szelle­mes konferanszai vezették be, amelyek ál­landó derültségben tartották a közönséget. Herédy Szabó Imre művészi zeneszámainak műsorán Schubert, Wéber örökszép alkotá­sai szerepeltek. Dunszt Jenő meglepő ügyes­séggel szavalta el Poe Edgar, „Holló“ c. drámai erejű költeményét és Végvárinak, a bujdosó székely költőnek „Eredj, ha tudsz“ c. hazafias versét. Haydn hatalmas vonós­négyese zárta be a műsort, amelyet Herédy Szabó Imre, Kremán Sámuel, Farkas Kál­mán és dr. Garzó Béla adtak elő kitűnő összjátékban. A jól sikerült műsor után meg­kezdődött a tánc, amely a késő éjjeli órá­kig tartott.

Next