Kecskeméti Közlöny, 1920. május (2. évfolyam, 100-123. szám)
1920-05-28 / 121. szám
Kecskemét, IS20. május 28. Péntek I* évfolyam, 121. szám. jm01LD^ ju u h ELŐFIZETÉSI ÁRA i ti u H F •■ 5 éva*tt............................ 120 korona. Negyed évre .......... 60 korona. Egy hóra ............ 20 korona. Felelős szert. Dr. KISS EMDRE. Egyes szám éra I korona. Megjelenik minden nap. Szerkesztőség : Ill. ker., Szabadság-tár I. szám, II. emelet, 3 ajtó. Telefon 120. Kiadóhivatal , Széchenyi-tér 5. A telek értékemelkedési adó. Lapunk az újabb időben többször hírt adott arról, hogy a városi tanács szabályrendelettervezetet készített az ingatlanok közmunkák folytán előálló értékemelkedésének közteherviselésbe való bevonásáról, azaz a telekértékemelkedési adó behozataláról. A telekértékadót az újabb fejlődés szülte és legelőször az angolok jöttek arra a gondolatra, hogy bizonyos közmunkák folytán az ingatlanokban előálló értékemelkedést, vagy annak egy részét adó címén a köz részére lefoglalják. A telekértékadóban sok igazság rejlik. Van valakinek pl. egy eldugott kis utcában háza. A közadó filléreiből uj utcát nyitnak, kikövezik s egy napon a tulajdonos háza egy szép, modern, forgalmas utcára kerül. Anélkül, hogy a tulajdonos ehhez saját zsebéből hozzájárult volna, házának értéke két-háromszorosára emelkedik ezáltal. Vasutat vezetnek úttalan, megközelíthetetlen birtokok között. A birtokos nem hajlandó a vasút költségeihez járulni semmivel, ellenben a vasút megindulása után, szívesen zsebre vágja birtokáért azt a magasabb árat, amit az új vevő azért fizet, mert az ingatlanra immár vonaton járhat. Méltányos tehát, hogy ezen értékemelkedéstől a köznek is jusson valami. A városi szabályrendelettervezet tizenhat szakaszból áll és nagyjában követi a Debrecenben, Nagyváradon és Szegeden már régebben életbe léptetett szabályrendeleteket. Ez a szabályrendelet legközelebb tárgyalásra kerül az illetékes fórumok előtt s így szükségesnek tartjuk a bővebb ismertetést. A szabályrendelet meghatározza azon közmunkákat, amelyek után, ha azok a város anyagi közreműködésével végeztettek, értékemelkedési illetéket kell a városi pénztárba befizetni. Ilyenek: utcák, közterek szabályozása, új utcák nyitása, közlekedési vállalatok létesítése, középületek emelése. Mentességet állapít meg a tervezet a templomok, állami, városi épületek és ingatlanok, egyházi hatóságok és közfunkciókat teljesítő testületek hivatalos céljaira szolgáló, továbbá kulturális, katonai célokra használt épületek javára. Ugyancsak mentesek lennének vasutak, közlekedési vállalatok üzleti épületei , nyilvános, felekezeti, vagy iparvállalatok által fenntartott kórházak és fürdők, tanulók, árvák, szegények -ellátására szolgáló intézetek és internátusok. Azon területeket és ingatlanokat, amelyekre a végzett közmunkák folytán értékemelkedési illetéket vetnek ki, a tanács javaslata alapján a bizottsági közgyűlés határozza meg. Az értékemelkedési illeték alapját azon értéknövekedés képezi, amely a kérdéses ingatlannál a közmunka folytán előállott. Ezt becslés útján állapítják meg, amely becslés és az értékemelkedési illeték kivetése a közmunkák végzésétől számított három évig elhalasztható. A becslést egy 8 tagú bizottság végzi, amelynek felét az érdekeltek jelölik ki s amely bizottság elnököt maga választ. Az értékemelkedési illeték csak tíz százaléknál nagyobb értéknövekedést terhel. Ha az értékemelkedés a húsz százalékot meg nem haladja, az áremelkedés egytizedét, negyven százalékos áremelkedésig kéttizedét, hatvan százalékos áremelkedésig háromtizedét, azon felül pedig négytizedét kell befizetni. Az illetéket a városi tanács állapítja meg és szedeti be. A tanács határozata ellen egyfokú felebbezésnek van helye a közigazgatási bizottsághoz, amelynek határozata ellen a fél még a közigazgatási bírósághoz élhet panasszal. Az értékemelkedési illeték a kivetést tartalmazó jogerős végzés kézbesítésétől számított 60 nap alatt fizetendő be. Ezen határidő után hat százalékos kamatot követelhet a város és a behajtást közadók módjára eszközöltetheti. A fizetésre a tanács 5 évig terjedhető résztörlesztést engedélyezhet. A fenti ismertetésből látható, hogy az értékemelkedési adó nem túlságosan súlyos és a behajtási feltételek olyan méltányosak, hogy az illeték fizetésére kötelezetteket nem támadják meg létalapjukban. Az egész javaslatból csak egyetlenegy pont kifogásolható, t. i. az, amely értékemelkedési illeték alól való mentességet biztosít, iparvállalatok által fentartott fürdőknek és nyilvános tanintézetek tanulóinak ellátására szolgáló internátusoknak. A fürdőre vonatkozólag a kecskeméti lehetetlen fürdő viszonyokat tekintve talán még bele tudnánk nyugodni a tervezetbe, azonban magán diákinternátusok a mentességet bizonyosan ki tudnák használni üzleti spekulációkra, s így a mentességet ezekre vonatkozólag nem tartjuk megadhatónak. Hisszük, hogy az elfogadásra hivatott fórumok a tervezetet nem a magánérdek szempontjából fogják megbírálni, hanem tekintettel lesznek a város hat milliós deficitjére is a tervezet megszavazásánál. A város közgyűlése. Nagyon csekély érdeklődés mellett nyitotta meg Sz. Majthényi Miklós polgármester a t. bizottság közgyűlését. A polgármesteri jelentés tudomásulvétele után Harkay Béla főjegyző jelentette be, hogy a jövő havi közgyűlésen a következő bizottságok alakulnak újra: a szőlészeti és kertészeti, a közegészségügyi, a népnevelési, a közlekedésügyi, valamint a községi iskolaszék. Ugyancsak a jövő havi közgyűlésen választanak be a ref. jogakadémia igazgatótanácsába 8 tagot. Ennek tudomásulvétele után a szabadságolásokra tért át a közgyűlés. Szabó Márton tiszti ügyésznek, Kerekes József népiskolai felügyelőnek újabb 3 havi, Bodon Pál zeneiskolai igazgatónak, Szappanos Sándor árvaszéki elnöknek és Henter Gyula irodatisztnek szintén 3—3 havi szabadságot engedélyeztek. A városi árvaszék részére jegyzett 20000 korona értékű fővárosi kölcsönkötvénynek a városi háztartási alap részére való átvételéhez a tanács javaslata alapján a közgyűlés hozzájárult. A városi úrmesterek lótartási átalányát évi 1150 koronáról 4800 koronára, a pusztai szülésznőkét pedig évi 400 koronáról 1000 koronára emelték fel. Kauzler Sándor tb. aljegyző részére a főispáni titkári teendők ellátásáért február hó 1-től május végéig havi 400 korona tiszteletdíjat szavaztak meg, hangoztatva, hogy a jövőben a város részéről állami alkalmazottak, illetve megbízatásban levők tiszteletdíjban nem részesülnek. A Kecskemét- Bugaci vasút létesítése tárgyában a tanácsnak lapunk más helyen közölt határozatát tudomásul vették. A pusztai iskolák berendezését végző asztalosmesterek, hivatkozva arra, hogy a berendezéshez szükséges anyagot jóval a várostól kapott előlegfelvétele után szerez hették be, mikor tetemesen megdrágultak, 50 százalékos felár fizetését kérték a várostól. A közgyűlés, tekintettel arra, hogy a beszerzés idejét igazolni tudták, az 50 százalékos felárat megszavazta. A Katona-parkban. Szép a Nagykőrösi utca. El kell ismerni. Különösen egynyári délutánonkint, mikor a város fölött izzóan reszket a porteli levegő. Simán, enyhén árnyas, két egyenes fasorral. Szinte gyönyörűség ezen az utcán át menekülni a portengerből. A Katona-park hivogat. Minden díszét megkapta a tavasztól és kedveltté tette a kora nyár. Megkezdődött a parki élet a maga sokféleségével. Csendes séták a napsugárral kitarkázott, simára söpört utakon, csengő kacaj, elfojtott sírás, gyermekjáték és meghitt beszélgetés a padon. Ilyenféle képen mondják a fiatal lírikusok és még a pogány is, ki öregségére lett fontos, arról áradozik, hogy a parknak lelke van. A fiataloknak elhiszem. Itt a tavasz bujkál. Elfogósdit játszik s néha még a komolyak is elfogulnak ... És könnyelműen elfogódnak . . . Betéved néha az ősz is. Botjával elmélázva, visszanézve, a homokba rajzolgat. Mert ő mindenkit egyforma nyájassággal fogad. Mindenét megosztja az érkezőkkel. Hellyel kínál meg. — Köszönöm, kedves park, nem vagyok fáradt — hazudom szépen, már amint szokás. Mert örülök, hogy végre leülhetek. Hiszen olyan messziről jöttem ide. És csak most látom, hogy tavaszisága dacára is milyen gyűrődött az arca. Földszinti szürke foltok a pázsiton. Itt, ott, több helyen. Kis hadszíntér, vagy tarka, kopott szőnyeg. Vájjon mi viharzott át fölötte? Emberi mosoly villan át rajta. A lombok között befut a napsugár. Azután megint elmegy. Játszik. És azután újra elkomolyodik. Nem mondja egy szóval sem, hogy érezd jól magad, vagy más efélét. Semmit, csak alkalmazkodik hozzám. Kezdjük egymást érteni. Halkan beszél: — Ne mond, hogy mi hozott ide, úgyis tudom. Láttál tavaly ? Nem, nem láthattál , tavaly nem én voltam . . . Tavaly ilyenkor nem voltak nálam magyarok. Különben lehettek, de én nem láttam őket. Azt sem tudom, hol voltam. Látod ezeket a sebeket, forradásokat? Már-már elmúlik. Akkor taposták rajtam . .. Itt nem hallottam a szavait. Szellő rohant végig. A fák, a bokrok, kissé fázósan, megreszkettek. Mélyről jövő hangon folytatta : — Nem jó még emlékezni sem . .. Sokan jöttek össze itt délután és esténkint; nem tudom, honnan. Mindig volt idejük. Elvtársaknak nevezték egymást. Ittak bódulásig: leninfröccsöt, szovjet habbal. A magyar hegedű nyávogott, mint a macska; kuvikolt, mint a halálmadár . .. Azt hittem, temetés készül. És ők táncoltak vad mámorban, szüntelenül ismételgetve azt az új nótát. Mindig éjfélbe fulladt a mulatságuk. „Most kel fel a mi napunk!“ Egyre ezt ujjongták. És folyton sötétedett. Őrült vadulásban egyre csak tapostak, tapostak. Azt hiszem, mindennel így csináltak. Csendesen rábólintottam. Hagytam, hadd panaszolja ki magát. — Egyszer elmaradtak. Akkor már nagyon beteg voltam. Gondoltam, kipihenhetem magam. De nem sokáig volt nyugalmam. Mert egy pár nap múlva újra sokan visszajöttek közülök: asszonyok, lányok.