Kecskeméti Közlöny, 1920. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)
1920-09-17 / 213. szám
K Keskemét, 1920. Szeptember 17. Péntek II. évfolyam, 23. »»»ám, KECSKEMÉTI KÖZLÖM « I SS ELŐFIZETÉSI ÁRA i ii ■■ a Fé év* — — — — — — 920 korona. Negyed áwr* —— — — — 60 korona. Egy hóra— — — — — — 20 korona. Felelő* azerk.: Dr. KISS ENDRE. Egyes szám ára 1 korona. Megjelenik minden nap. Szerkeszttiség ■ III. ker., Szabadság-tér I. szám, II. emelet, 3 ajtó. Telefon ISO. Kiadóhivatal ■ Széchenyi-tér 5. TELEFON-TÁVIRAT. Budapest. Szerdán, f. hó 15 én délután 5 órakor minisztertanács volt, amelyen a betegségéből felgyógyult Teleki Pál miniszterelnök elnökölt. A folyó ügyeket tárgyalták. A minisztertanács éjjel egy órakor ért véget. Prága. Az agrárpárt erősen készülődik az új választásokra. Bizonyosra vehető ugyanis, hogy a szociáldemokrata párt belső válsága következtében a kormány kénytelen lesz az új választásokat kiírni. Prága: A köztársasági elnök kinevezte az új kormányt. Ennek tagjai a következők: belügy Cerny, honvédelem Husar tábornok, posta és távirda Futka, földmivelésügy Brdlik, vasút Burger, tárcanélküli Micura, népjólét Gruber, törvényhozás és közigazgatás egységesítésének előkészítésével megbízott miniszter Fainer, közélelmezés Prusar, közegészségügy Prohászka, külügy Benes, pénzügy Englisch, közoktatás Susta, igazságügy Popelka, kereskedelem Hotovec, Lengyelország állapotáról. Moser nemzetgyűlési képviselő, ki nemrég érkezett vissza Varsóból, nyilatkozik a Kecskeméti Közlönynek. Munkatársunk felkereste Moser nemzetgyűlési képviselőt, ki a lengyel viszonyok tanulmányozására kiküldött magyar bizottság tagjaként nemrég még Lengyelországban tartózkodott, hogy tőle Lengyelország politikai és gazdasági helyzetére vonatkozólag hiteles információt szerezhessen a Kecskeméti Közlöny részére. A képviselő nyilatkozata a következő: „Mint a kiküldött magyar bizottság tagja aug. 12 én érkeztem Varsóba A lengyel főváros képét rögtön az első alkalommal, mint az egész lengyel nemzet lelkivilágának őszinte külső megnyilatkozását láttam magam előtt. Varsó utcáin rengeteg katona, sok nagy tömeg hömpölyög. Izgatott kusza szavak, mondatok a levegőben. Az utcák falán teleragasztva óriási élénkszínü, feltűnő betűjü plakátokkal, melyről mindenütt felénk kiált az „Idzua front!“ (menj a frontra!) Nem csodálkoztunk. A nagy város nagy összevisszasága nem lephetett meg bennünket, mert Lengyelország legválságosabb napjai voltak e napok. A vörös ellenség előreszegzett fegyverrel Lengyelország szíve előtt, Varsótól mintegy 6 km.-nyire állott. Breszt- Litovszkot már elfoglalták és a Bug vonalat már átlépték. Kétségbeejtő volt valóban a helyzet. A lengyel politikusok is felhagytak minden reménnyel és az Inferno szörnyű jelmondata a: „Lassate omni speranza!“ (Hagyjatok fel minden reménnyel!) oda volt írva Varsó kapujára is. A bolseviki hadsereg folytonos előnyomulása kikerülhetetlen végveszélyként súlyosodott Varsóhoz mind közelebb. Az oroszok előnyomulásuk nagy eredményét annak köszönhették, hogy óriási lovashadsereggel rendelkeztek és lovascsapataikat nagyobb lovastömegekké sokasítva az akkor még egységesnek nem mondható lengyel front eléggé meg nem szállott részein áttörve, hirtelen a lengyelek háta megött teremtek, a lengyelek hátsó összeköttetéseit elvágták s a lengyel hadsereget minduntalan újabb és újabb visszavonulásra kényszeritették azokon a részeken is, hol egyébként, frontálisan, a lengyelek a lehető legjobban állottak. Budienni tábornok volt a lovascsapatok parancsnoka, kinek a foglyok vallomása szerint még ma is több mint 60.000 lovasa van, s kinek lovashadseregéből került ki az a kb. 800 tagú különítmény, mely Strijt elfoglalta és négy napon át megszállva tartotta. Lengyelország legkritikusabb napjai voltak e napok, mikor — mint utóbb kiderült — Budienninek is Bródy után Lemberg elfoglalása volt mindenekelőtti célja. De a a lengyel nemzet világraszóló csodát teremtett. A legvégső veszélynek minden optimizmust teljesen feladó, tánc legutolsó órájában talpraállt és a győzelmében biztos orosz hadsereget pár nap alatt Varsótól messze visszakergette. A lengyelek e hirtelen győzelmének okát a következőkben látom rejteni: A lengyel hadsereg igazi néphadsereg, mely legnagyobb részben önkéntesekből áll. Egészen július végéig, az aratási munkálatok befejezéséig a lengyel parasztság a mezőkön volt elfoglalva. Nem igen jelentkezett addig katonának, míg földi munkáját be nem fejezte. A mezőgazdasági munkák befejezése majdnem pontosan összeesett Breszt Litovszk elestével és azzal az idővel, melyben az oroszok elérték a Bug-vonalat. Ekkor változott meg a helyzet. A parasztság tömegesen jelentkezett a zászlók alá és nem mese a lapoknak az az állítása, hogy alig néhány nap alatt több mint 500.000 lengyel önkéntes vonult be. Már augusztus első felében alig lehetett olyan férfit látni Varsó utcáján, ki nem viselte volna a pirosfehér kokárdát. És bár az önkénteseket, kiknek nagy része azelőtt az osztrák-magyar, a német vagy az orosz cári seregben szolgált már, a hadvezetőség alig néhány napi kiképzés után kénytelen volt harcba vetni, a mindennél erősebb nemzeti szellem, a hazaszeretet mindent egybeforrasztó tüze a világraszóló csodát megteremtette, a lengyelek nemcsak megállították, hanem el is űzték a vöröseket, úgy, hogy ma már Curson vonalon állanak, sőt azt egyes helye''' ken át is lépték. A lengyel seregben sok volt magyar és osztrák tiszt szolgál. Az egész sereg fegyelmezett és bátor. Különösen a poseni tartomány ezrede tűnik ki hősiesség tekintetében. Állam és politika. A nemrégen még három állam között szétdarabolt Lengyelországot 1918-ban az antant ismét helyreállította és Lengyelország e viszonylagosan rövid idő alatt teljesen egybeforrott. Kétségtelen azonban, hogy az ország adminisztrációját nagyon nehezíti az a körülmény, hogy alkotmánya még nincs készen és különböző részein még mindig a régi osztrák-magyar, német, vagy orosz törvények szerint, különbözőképen történik a közigazgatás. Az igazságszolgáltatás szintén a felszabadítás előtti időben alkalmazott törvények alapján történik mindenütt. A lengyel parlament többségét a kisgazda- és néppárt mellett a szocialista párt képezi. A szocialisták azonban teljesen nacionalista álláspontra helyezkednek, aminthogy vezérük is, Dasinszky, Lengyelország vicekülügyminisztere, az egyik legjobb lengyel politikus. A koalíciós kormányban a szocialisták is részt vesznek. A lengyel kormány állását különösen a földbirtokreform keresztülvitele erősítette meg, melyet azonban én a magam részéről kissé radikálisnak tartok és amelynek végrehajtását veszélyesnek látom Lengyelországra nézve. A lengyel földbirtokreform azért radikális, mert a maxmum és minimum megállapítása mellett felosztás tárgyává tesz minden birtokot. E rendelkezésnek ugyanis könnyen következménye lehet az a gazdaságilag szerencsétlen állapot, melyben az eddig praktikusan meginstruált mezőgazdasági és ipari üzemekkel ellátott és belterjes gazdálkodásra megművelt gazdaságok felosztása a többtermelésnek és a mezőgazdasági ipar kifejlesztésének teljes fennakadását vonná hosszú időre maga után. Az igásállatok és a gazdasági felszerelések óriási ára mellett ugyanis az új birtokosok képtelenek lesznek gazdaságukat kellőképen a legszükségesebbekkel is felszerelni. Állami támogatásra pedig nem igen számíthatnak, mert Lengyelország a két esztendőn át viselt háborúban anyagilag kimerült. A francia befolyás politikai és gazdasági téren egyaránt érezteti hatását. A franciák igen hamar megérezték, hogy Lengyelország Középeurópa iparának és kereskedelmének hatalmas tényezőjévé válik, mert pl. a pozeni tartományban erősen fejlett szövő-, a kattowici, domitrowai és tescheni vas- és ércipara, a lengyel petróleumforrások és sóbányák termelése következtében igen hamar Európa egyik legerősebb iparállamává fejlődhetik. Ugyancsak fontos az is, hogy óriási kiterjedésű és évek óta ki nem termelt erdőségeiből centrális fejlődését tűzi és ipari fával könnyen táplálhatja. De könnyen kielégítheti — hosszabb időre is — a körülötte fekvő államok faszükségletét. A francia hatás nemcsak gazdasági, hanem politikai téren is érezhető. Úgy veszem azonban észre, hogy a lengyel politikusok csak újabban kezdenek külpolitikailag orientálódni. — A lengyel politikusok nagy része szívesen orientálódik Magyarország felé, azonban, mert érzik Magyarország mai lehetetlen helyzetét és azt, hogy Magyarország mai állapotában nem maradhat meg. Magyarország mellett Románia felé is orientálódnak és egy magyar-román közeledés esetén szívesen lépnének e két országgal szorosabb kapcsolatba, mely kapcsolatnak természetesen főként gazdasági céljai lennének. — A régi lengyel-magyar barátság és a közösen vívott nagy szabadságharc emlékei élénken élnek ma is nemcsak a lengyel politikusok, hanem a lengyel nép lelkében is. Az igazságtalan béke, mely Magyarországot életképtelenné tette — dacára ántantbarát voltuknak — elkeseredéssel töltötte el a lengyeleket. Szimpáthiájuk a magyar néppel szemben tán sohasem volt olyan nagy, mint a mostani időkben. A magyar parlamentnek a lengyel néphez és parlamenthez küldött üdvözlése éppen a legjobbkor történt, mert — mint Dibszky viceminiszter kijelentette, — az ember akkor ismeri meg legjobban barátját, ha bajban van. És tényleg, a magyar parlament üdvözlése ép akkor tudatatott a lengyel parlamenttel, amikor a vörös hadsereg Varsó kapuja, tehát Lengyelország szíve előtt állott. Lengyelországból azzal a benyomással távoztam, hogy egy szorosabb kapcsolat kiépítésének lehetősége feltétlenül megvan, Lengyelországban ipari és mezőgazdasági termékeinknek kitűnő piacot találunk és viszont onnan oly cikkeket kaphatunk (petróleum, só, fa, szén, benzin stb.), amelyekre feltétlenül szükségünk van.“