Kecskeméti Közlöny, 1920. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1920-09-17 / 213. szám

K Keskem­ét, 1920. Szeptember 17. Péntek II. évfolyam, 2­3. »»»ám, KECSKEMÉTI KÖZLÖM « I SS ELŐFIZETÉSI ÁRA i ii ■■ a Fé év* — — — — — — 920 korona. Negyed áwr* —— — — — 60 korona. Egy hóra— — — — — — 20 korona. Felelő* azerk.: Dr. KISS ENDRE. Egyes szám ára 1 korona. Megjelenik minden nap. Szerkeszttiség ■ III. ker., Szabadság-tér I. szám, II. emelet, 3 ajtó. Telefon ISO. Kiadóhivatal ■ Széchenyi-tér 5. TELEFON-TÁVIRAT. Budapest. Szerdán, f. hó 15 én dél­után 5 órakor minisztertanács volt, amelyen a betegségéből felgyógyult Teleki Pál mi­niszterelnök elnökölt. A folyó ügyeket tár­gyalták. A minisztertanács éjjel egy órakor ért véget. Prága. Az agrárpárt erősen készülő­dik az új választásokra. Bizonyosra vehető ugyanis, hogy a szociáldemokrata párt belső válsága következtében a kormány kénytelen lesz az új választásokat kiírni. Prága: A köztársasági elnök kinevezte az új kormányt. Ennek tagjai a következők: belügy Cerny, honvédelem Husar tábornok, posta és távirda Futka, földmivelésügy Brdlik, vasút Burger, tárcanélküli Micura, népjólét Gruber, törvényhozás és közigaz­gatás egységesítésének előkészítésével meg­bízott miniszter Fainer, közélelmezés Prusar, közegészségügy Prohászka, külügy Benes, pénzügy Englisch, közoktatás Susta, igaz­ságügy Popelka, kereskedelem Hotovec, Lengyelország állapotáról. Moser nemzetgyűlési képviselő, ki nemrég érkezett vissza Varsóból, nyi­latkozik a Kecskeméti Közlönynek. Munkatársunk felkereste Moser nem­zetgyűlési képviselőt, ki a lengyel viszonyok tanulmányozására kiküldött magyar bizott­ság tagjaként nemrég m­ég Lengyelország­ban tartózkodott, hogy tőle Lengyelország politikai és gazdasági helyzetére vonatko­­zólag hiteles információt szerezhessen a Kecs­keméti Közlöny részére. A képviselő nyi­latkozata a következő: „Mint a kiküldött magyar bizottság tagja aug. 12 én érkeztem Varsóba A len­gyel főváros képét rögtön az első alkalom­mal, mint az egész lengyel nemzet lelkivi­lágának őszinte külső megnyilatkozását lát­tam magam előtt. Varsó utcáin rengeteg katona, sok nagy tömeg hömpölyög. Izga­tott kusza szavak, mondatok a levegőben. Az utcák falán teleragasztva óriási élénk­­színü, feltűnő betűjü plakátokkal, melyről mindenütt felénk kiált az „Idzua front!“ (menj a frontra!) Nem csodálkoztunk. A nagy város nagy összevisszasága nem lep­hetett meg bennünket, mert Lengyelország legválságosabb napjai voltak e napok. A vörös ellenség előreszeg­­zett fegyverrel Lengyelország szíve előtt, Varsótól mintegy 6 km­.-nyire állott. Breszt- Litovszkot már elfoglalták és a Bug vona­lat már átlépték. Kétségbeejtő volt valóban a helyzet. A lengyel politikusok is felhagy­tak minden reménnyel és az Inferno ször­nyű jelmondata a: „Lassate omni speranza!“ (Hagyjatok fel minden reménnyel!) oda volt írva Varsó kapujára is. A bolseviki hadsereg folytonos előnyo­mulása kikerülhetetlen végveszélyként sú­­lyosodott Varsóhoz mind közelebb. Az oro­szok előnyomulásuk nagy eredményét annak köszönhették, hogy óriási lovashadsereggel rendelkeztek és lovascsapataikat nagyobb lovastömegekké sokasítva az akkor még egységesnek nem mondható lengyel front eléggé meg nem szállott részein áttörve, hirtelen a lengyelek háta megött teremtek, a lengyelek hátsó összeköttetéseit elvágták s a lengyel hadsereget minduntalan újabb és újabb visszavonulásra kényszeritették azo­kon a részeken is, hol egyébként, frontáli­san, a lengyelek a lehető legjobban állottak. Budienni tábornok volt a lovascsapa­tok parancsnoka, kinek a foglyok vallomása szerint még ma is több mint 60.000 lovasa van, s kinek lovashadseregéből került ki az a kb. 800 tagú különítmény, mely Strijt el­­foglalta és négy napon át megszállva tar­totta. Lengyelország legkritikusabb napjai voltak e napok, mikor — mint utóbb kide­rült — Budienninek is Bródy után Lemberg elfoglalása volt mindenekelőtti célja. De a a lengyel nemzet világra­szóló csodát teremtett. A legvégső veszélynek minden opti­mizmust teljesen feladó, tánc legutolsó órá­jában talpraállt és a győzelmében biztos orosz hadsereget pár nap alatt Varsótól messze visszakergette. A lengyelek e hirtelen győzelmének okát a következőkben látom rejteni: A lengyel hadsereg igazi néphadsereg, mely legnagyobb rész­ben önkéntesekből áll. Egészen július vé­géig, az aratási munkálatok befejezéséig a lengyel parasztság a mezőkön volt elfog­lalva. Nem igen jelentkezett addig katoná­nak, míg földi munkáját be nem fejezte. A mezőgazdasági munkák befejezése majd­nem pontosan összeesett Breszt Litovszk elestével és azzal az idővel, melyben az oroszok elérték a Bug-vonalat. Ekkor vál­tozott meg a helyzet. A parasztság töme­gesen jelentkezett a zászlók alá és nem mese a lapoknak az az állítása, hogy alig néhány nap alatt több mint 500.000 len­gyel önkéntes vonult be. Már augusztus első felében alig lehetett olyan férfit látni Varsó utcáján, ki nem viselte volna a piros­fehér kokárdát. És bár az önkénteseket, kiknek nagy része azelőtt az osztrák-magyar, a német vagy az orosz cári seregben szol­gált már, a hadvezetőség alig néhány napi kiképzés után kénytelen volt harcba vetni, a mindennél erősebb nemzeti szellem, a hazaszeretet mindent egybeforrasztó tüze a világraszóló csodát megteremtette, a len­gyelek nemcsak megállították, hanem el is űzték a vöröseket, úgy, hogy ma már Cur­­son vonalon állanak, sőt azt egyes helye­''' ken át is lépték. A lengyel seregben sok volt magyar és osztrák tiszt szolgál. Az egész sereg fe­gyelmezett és bátor. Különösen a poseni tartomány ezrede tűnik ki hősiesség tekin­tetében. Állam és politika. A nemrégen még három állam között szétdarabolt Lengyelországot 1918-ban az antant ismét helyreállította és Lengyelor­szág e viszonylagosan rövid idő alatt tel­jesen egybeforrott. Kétségtelen azonban, hogy az ország adminisztrációját nagyon nehezíti az a körülmény, hogy alkotmánya még nincs készen és különböző részein még mindig a régi osztrák-magyar, német, vagy orosz törvények szerint, különböző­képen történik a közigazgatás. Az igazság­szolgáltatás szintén a felszabadítás előtti időben alkalmazott törvények alapján tör­ténik mindenütt. A lengyel parlament többségét a kis­gazda- és néppárt mellett a szocialista párt képezi. A szocialisták azonban teljesen na­cionalista álláspontra helyezkednek, amint­hogy vezérük is, Dasinszky, Lengyelország vicekülügyminisztere, az egyik legjobb len­gyel politikus. A koalíciós kormányban a szocialisták is részt vesznek. A lengyel kormány állását különösen a földbirtokreform keresztülvitele erősítette meg, melyet azonban én a magam részéről kissé radikálisnak tartok és amelynek vég­rehajtását veszélyesnek látom Lengyelor­szágra nézve. A lengyel földbirtokreform azért radi­kális, mert a max­mum és minimum meg­állapítása mellett felosztás tárgyává tesz minden birtokot. E rendelkezésnek ugyanis könnyen következménye lehet az a gazda­ságilag szerencsétlen állapot, melyben az eddig praktikusan meginstruált mezőgazda­­sági és ipari üzemekkel ellátott és belter­jes gazdálkodásra megművelt gazdaságok felosztása a többtermelésnek és a mező­­gazdasági ipar kifejlesztésének teljes fenn­akadását vonná hosszú időre maga után. Az igásállatok és a gazdasági felszerelések óriási ára mellett ugyanis az új birtokosok képtelenek lesznek gazdaságukat kellőké­pen a legszükségesebbekkel is felszerelni. Állami támogatásra pedig nem igen számít­hatnak, mert Lengyelország a két eszten­dőn át viselt háborúban anyagilag kimerült. A francia befolyás politikai és gazdasági téren egyaránt érez­teti hatását. A franciák igen hamar meg­érezték, hogy Lengyelország Középeurópa iparának és kereskedelmének hatalmas té­nyezőjévé válik, mert pl. a pozeni tarto­mányban erősen fejlett szövő-, a kattowici, domitrowai és tescheni vas- és ércipara, a lengyel petróleumforrások és sóbányák ter­melése következtében igen hamar Európa egyik legerősebb iparállamává fejlődhetik. Ugyancsak fontos az is, hogy óriási kiter­jedésű és évek óta ki nem termelt erdő­ségeiből centrális fejlődését tűzi és ipari fával könnyen táplálhatja. De könnyen ki­elégítheti — hosszabb időre is — a körü­lötte fekvő államok faszükségletét. A francia hatás nemcsak gazdasági, hanem politikai téren is érezhető. Úgy ve­szem azonban észre, hogy a lengyel poli­tikusok csak újabban kezdenek külpolitikai­lag orientálódni. — A lengyel politikusok nagy része szívesen orientálódik Magyarország felé, azonban, mert érzik Magyarország mai lehe­tetlen helyzetét és azt, hogy Magyarország mai állapotában nem maradhat meg. Ma­gyarország mellett Románia felé is orien­tálódnak és egy magyar-román közeledés esetén szívesen lépnének e két országgal szorosabb kapcsolatba, mely kapcsolatnak természetesen főként gazdasági céljai len­nének. — A régi lengyel-magyar barátság és a közösen vívott nagy szabadságharc emlékei élénken élnek ma is nemcsak a lengyel politikusok, hanem a lengyel nép lelkében is. Az igazságtalan béke, mely Ma­gyarországot életképtelenné tette — dacára ántantbarát voltuknak — elkeseredéssel töl­tötte el a lengyeleket. Szimpáthiájuk a ma­gyar néppel szemben tán sohasem volt olyan nagy, mint a mostani időkben. A magyar parlamentnek a lengyel nép­hez és parlamenthez küldött üdvözlése ép­pen a legjobbkor történt, mert — mint Dibszky viceminiszter kijelentette, — az ember akkor ismeri meg legjobban barát­ját, ha bajban van. És tényleg, a magyar parlament üdvözlése ép akkor tudatatott a lengyel parlamenttel, amikor a vörös had­sereg Varsó kapuja, tehát Lengyelország szíve előtt állott. Lengyelországból azzal a benyomás­sal távoztam, hogy egy szorosabb kapcso­lat kiépítésének lehetősége feltétlenül meg­van, Lengyelországban ipari és mezőgazda­­sági termékeinknek kitűnő piacot találunk és viszont onnan oly cikkeket kaphatunk (petróleum, só, fa, szén, benzin stb.), ame­lyekre feltétlenül szükségünk van.“

Next