Kecskeméti Közlöny, 1921. február (3. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-26 / 46. szám

TELEFON-TÁVIRAT. Lemberg. A szovjetkormány.Ukrajná­ban általános mozgósítást rendelt el. Min­den 18—26 éves embernek haladéktalanul be kell vonulnia. Moszkva. A középoroszországi ellen­forradalmi parasztmozgalom Antonov veze­tése alatt mind nagyobb mérveket árt. Helsingfors. A kronstadti matrózok lá­zadása egyre tart. A lázadók a pétervári helyőrséggel tárgyalásokat folytatnak a szov­jet kormány megbuktatása céljából. Pétervárt állítólag kommunista csapatok körülzárták. A szovjet kormány a katonaság között tö­meges elfogatásokat eszközöl. Bukarest. A Münchenből jövő hírek, melyek szerint Románia Oroszország ellen katonai előkészületeket tesz, nem felelnek alig a valóságnak. Ellenkezőleg a román kormány elfogadta a moszkvai kormánynak a béketárgyalások megkezdésére irányuló javaslatát. A román békeküldöttség Carita­­sszk­ó dr. elnöklete alatt március elején Ré­vaiba érkezik. Budapest. A Keresztény Nemzeti Egye­sülés Pártja Andrássy Gyula grófot az in­tézőbizottság elnökéül választotta. demokrata párt, mely az álforradalmak elő­készítésében a szabadcsapat, a könnyű lo­vasság szerepét játszotta, ezúttal is ki akar tartani régi módszere mellett és független­ségét a liberális blokktól is megőrzi. A tak­tika nagyon rávall Vázsonyi Vilmosra. Azzal tagadták meg a csatlakozást, hogy az októ­beri forradalom szereplőivel nem akarnak egy táborban küzdeni. Vázsonyiról a Demok­rata páholyban azt mondották, hogy olyan mint a rabkórházi orvos, aki előbb meg­gyógyítja a delikvenst, hogy egészséges le­gyen, mikor akasztani viszik. Ez a mostani visszavonulás magyarázata is. A demokraták még várnak, gyógyuljon, épüljön a magyar, addig ők benn ülnek a páholyban és kedvezőbb időkre várnak, hogy rajtunk üthessenek. Vagy talán mint hűséges királypártiak attól ijedtek meg, hogy a li­berális blokk a köztársaság mellett dönthet? Nem hisszük. A táji célok és egyéni célok náluk előbb vannak a magyarság egyete­mes céljainál és ebben legalább lelki roko­nok a liberális blokkal. A demokraták páholyban. Pár nappal ezelőtt született meg az úgynevezett liberális blokk, mely Balthazár és Hesswein segédlete mellett vergődte magát világra s melynek arcában az októ­beri ál­forradalom annyira saját képmására temett, hogy Batthyány Tivadar lelkét le­helte belé. Akkor minden jel odamutatott, hogy az új alakulás a mai irányzat, valójá­ban a mai keresztény nemzeti korszellem minden elégedetlenjét magába szívja és ez­zem lehetővé teszi végre valahára a magyar­ság politikai tisztánlátását. Ki nincs velünk, az ellenünk. Tévedtünk. A belső ellenség is sokkal okosabb annál, hogy egy frontban indítson támadást a regenerálódó nemzet ellen. A Légy jó mindhalálig. — Móricz Zsigmond új könyve. — Nagyon kérlek, kedves olvasó, ne fuss át ezeken a sorokon szenzációt kereső, tü­relmetlen nézéssel. Lásd, e sorok írója is nyakig úszik a politikában és nagybotú ve­rekedő azon a porondon, hol az embernek és a magyarnak igazáért kell verekedni, de a politika nemcsak abból áll, hogy szidjuk a zsidót, hogy kormányok bukását, pártok bomlását nézzük rémüldöző és megint sö­téten látó szemeinkkel. Politika ma a víz­beesett, fuldokló magyar minden mozdulata, mellyel az élet után kapkod és a part felé löki magát. Politika a kenyér, a ruha; po­litika az iskola, az irodalom és a társadalmi élet minden ága-boga, mert ezekből tevődik össze a szó szoros értelmében vett állam­politikai élet egész tartalma. Könyvről lesz itt szó. A könyv mos­tanság legerősebb politikai fegyverünk. Ezt a fegyvert nem lehet kicsavarni a kezünk­ből. Az írás meg­marad. A magyar iroda­lom és tudomány könyveinek lapjairól sem­miféle Trianon nem törölheti ki nemzeti géniuszunk alkotásait. Könyveink kiáltják leghatalmasabban a Királyhágóig és Szege­dig nekiszabadult Balkánnak, hogy ne bántsd a magyart. Aki jó és okos magyar, az min­den uj magyar könyvet ezért is hozsanná­val fogad. Hozsanával kellene, hogy fo­gadjon. De itt van előttünk Móricz Zsigmond uj könyve és miután hetekkel magunk mö­gött hagytuk elolvasásának izgalmait, szép­séges nagy benyomásait, e sorok írása köz­ben az a kérdés vetődik föl előttünk, hogy hányan veszik meg, hányan olvassák el ezt a hatalmas munkát és erre a kérdésre csak csüggedt hallgatással tudunk megfelelni ma­gunknak. Ennek a könyvnek pedig ott kel­lene lenni minden család könyvespolcán és a középiskolás diáktól kezdve minden könyv­olvasó magyarnak betűznie kellene. Ezzel szemben még a keresztény újságok is hall­gatnak vagy szűkszavaskodnak felőle illetve vele szemben és a helyet apró-cseprő ügyek­kel orozzák el a szélesebb ismertetés elől. Mi van ebben a könyvben? »Légy jó mindhalálig“ — ez van benne. Ezt az egy­szerűen hangzó igazságot viszi az élet zűr­zavaros piacára Móricz Zsigmond. Nem is a piac közepére, csak a legeslegszélére, a második gimnáziumi osztály küszöbéig. A szegény igazságot már itt megsebezi, ösz­­szevérzi az élet, de azért igazság marad és égő csillag Nyilas Mihály II. gimn. o. t., a regény hősének szivében. A debreceni collegiumban vagyunk. Ennek egyik coetusában lakik Nyilas Mi­hály, akiről rövidesen megtudjuk, hogy a múlt évben még künn lakott a városban, azelőtt otthon a faluban, csöndes mester­emberi hajlékban, honnét az apa nehéz mun­kákra járt kenyeret keresni és hol az anya a legfelségesebb útravalóval látta el, azzel a tanítással, hogy légy jó mindhalálig. Hő­sünk a második gimnáziumi osztály egyik legjobb tanulója. A története ott kezd bonyolódni, mi­kor a füveskertben felejti a kalapját és hosz­­szu ideig szalmakalapban tűri az őszi időt, míg végre meglátják a nyomorúságát. Ak­kor havi három forint keresetre tesz szert. Na­ponként 5—6 ig felolvassa érte Pósaházy urnak az újságokat. Ettől kezdve nevezetes ember lesz és nevezetességét növeli egy vá­ratlanul érkezett csomagja, melyet a coenus lakói közös erővel fogyasztanak el. Elmond­hatnék még több életbevágó eseményt, ami Nyilas Mihállyal megesik, de ezek közül úgyis az a legfontosabb, hogy elvállalja egyik osztálytársa tanítását. Ez utóbbi mi­nőségében Török János urfi, múlt évi házi­gazdájának f­a, arra használja föl, hogy sze­relmes levelet közvetítsen. Eközben furcsa dolog esik meg Pósaházy úrral. Az öreg úr álmot lát és egy forintot ad Nyilas Mihály­nak, hogy az álmodott számokat tegye meg a lutrin. Az idő telik múlik, a húzás ideje közeleg, de Nyilas Mihály boldogtalan, mert a reskontó elveszett. A titok nem sokáig­ marad titok. Széleskörű nyomozás indul a reskontó után és e nyomozás sokkal ener­­gikusabb lesz, mihelyt kiderül, hogy Nyilas Mihály számai valami óriási összeget nyer­tek a brünni lutrin. Ekkor már a rendőrség r Ara 2 korona. Kecskemét, 1921. február 26. Szombat, ül. évf. 46. sz. KECSKEMÉTI KÖZLÖM! Pf^évre* 2 11«! 840 koron*' Egyen sxdo érti 2 korosra. I. isim, II. omolok, 8 ajtó. Telefon I2L Negyed évre — - - 820 korona! tfflagjeleHik míUm nap. Siadóhivatal • Széchenyi-tér I. ELŐFIZETÉSI ÁRA s PelelSe­cserfe. • Cs­. KISS ENDRE: SnekcsszStég­i III. kat., Subadeég­iéi" mta a bortermelési adó felemelése is. A pártszövetség elfogadta a pénzügyi törvényjava­slatokat. A kormányzópártok szövetsége szerdán este a miniszterelnök elnöklésével ülést tar­tott, amelyen a pénzügyminiszter által be­terjesztett törvényjavaslatot tárgyalták meg. A pénzügyminiszter arra kérte a képviselő­ket, adják elő esetleges észrevételeiket, hogy a nem­zetgyűlés a törvényjavaslatokat minél rövidebb vita után fogadja el. A bortermelési adóról szóló 1918. évi tc. egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslatra vonatkozólag egyik felszólaló azt kívánta, hogy a szőlősgazdák hat hektóliterig adómentességet élvezzenek. Más vélemény szerint a pénzügyminiszter elment az engedékenység legvégső hatá­ráig, amikor az első három hektoliter bort mentesítette. Egyébként kilátásba helyezték azt, hogy a bor árának csökkenésével a boradó is arányosan kisebb lesz. A fegyveradóról és vadászati adóról szóló 1883 évi XXIII. tc. egyes rendelke­zéseinek módosításáról szóló javaslatban többen kifogásolták azt, hogy a tisztviselők részére azt a kedvezményt állították be, hogy évi 1000 koronás adó helyett csak évi 200 koronát kell fizetniök. Végül abban állapodtak meg, hogy ennek a szakasznak a megszavazását nyílt kérdésnek tekintik. Az állami italmérési jövedék feleme­léséről szóló törvényjavaslat körül támadt vita folyamán egyik képviselő hangsúlyozta, hogy a rokkantakat előnyben részesítsék az italmérési jogok adományozásánál. Csernui Mihály pedig követelte, hogy a revíziónál az utolsó húsz év alatt külföldről bevándo­roltak ne kaphassanak engedélyt. Néhány felszólalás után a többi tör­vényjavaslatot is elfogadták. Az Alföld fásítása. Az Országos Erdészeti Egyesület köz­gyűlése. Nagy érdeklődés mellett folyt le feb­ruár 17 én Budapesten az Országos Erdé­szeti Egyesület közgyűlése báró Tallián Béla, majd báró Ghillány Imre elnöklésével. Az évi jelentés főként az egyesületi tevékenységnek azt a részét domborította ki, amellyel az Orsz. Erdészeti Egyesület a kormánynak az Alföld fásítása érdekében megindított akcióját támogatta. Ennek az akciónak tudományos és gazdasági alapjait számos jeles tudós és szakember vetette meg. Kaán Károly földmivelésügyi h. ál­lamtitkár ebben az ügyben Kecskemétre is ellátogatott és a Gazdasági Egyesületben nagyszámú gazda jelenlétében előadást tar­tott az Alföld fásításának fontosságáról és meggyőző érvekkel bizonyította a terv megvalósításával járó óriási gazdasági elő­nyöket. Az évi jelentés során a közgyűlés elhatározta, hogy felterjesztéssel fordul a

Next