Kecskeméti Közlöny, 1943. július (25. évfolyam, 145-171. szám)
1943-07-01 / 145. szám
2 Gaidenecker—Reims-ügy törvényszéki tárgyalása Izgalmas szembesítés során Gaidenecker Rehust vádolta, aki azonban mindent tagad „Kérem mindkettőnk & szia árú megbüntetését" — mondotta Gaidenecker Az egész város közvéleményét több mint három hónapja élénken foglalkoztatja az a méreteiben is országos szélhámos ügy, melynek főszereplőjét, Gaidenecker János, volt bilkei erdőgondnokot, azilosvai fővadászt 11, a kir. ügyészség május 10-én rögtönítélő bíróság elé állította. A rögtönítélő bíróság Geidenecker János ügyét a rendesbírósághoz tette át. Gaidenecker a tárgyalás elejétől a végéig Reims Ferencet vádolta azzal, hogy a bűnügy értelmi szerzője és hogy őt Rehus kényszerítette a bűncselekmény elkövetésére. Ismeretes, hogy március 23-án este 3 óra után Ferenczy Sándor rendőrfalusi lakos, ny. MÁV tisztviselő lakásán egyenruhás alak hivatalos jelleget játszva, mint csendőrszázados, házkutatást tartott. Élelmiszert, ékszereket rakatott egy halomba, többször inzultálta Ferenczy Sándort, majd a zsákmányt autóra rakta és eltűnt. Benkő Lajos rendőrnyomozó néhány nap alatt elfogja Kispesten Gaidenecker Jánost, aki bevallotta azt is, hogy avülsőszegedi út 4. szám alatt ifj. Bodri Béniiné lakásán, mint pilótaszázados jelentkezett néhány nappal a Ferenczyféle eset előtt azal, hogy az egyik budapesti fogházban lévő ifj. Bodri Bénit kiszabadítja és ezért 6000 pengőt átvett, majd később id. Bodri Bénial csalt ki ugyanerre a célra 3500 pengőt. Gaidenecker azzal védekezett, hogy együttes megbeszélés alapján tervezték ki a Bodri-féle ügyet. A csalás elkövetése után azonban megijedt és kérte Reims Ferencet, hogy adják vissza a pénzt Bodriéknak. Reims azonban erre nem volt hajlandó, hanem azt mondotta: — Van egy ellenségem a Rendőrfaluban, ha azt megvered, visszaadom a pénzt Bodriéknak. Állandóan erre, mint kényszerítő körülményre hivatkozott Gaidenecker, eddigi kihallgatásai során. Rehus Ferenc pedig — bár a rendőrségen beismerte, hogy részese a bűncselekménynek — a kir. ügyészség előtt már tagadta, hogy társa lenne Gaidenecker Jánosnak. Azt állította, hogy csupán a lakáscímeket mondotta meg — jóhiszeműen. Az autója ülésében talált többezer pengőről azt állítja, hogy az a sajátja volt. A törvényszék második emeleti folyosóján már fél kilenckor gyülekezik az érdeklődök nagy csoportja. Előre látható, hogy sokan kiszorulnak a teremből. Gaidenecker összebilincselt kézzel áll két szuronyos fogházőr között. Minden szem Rehus Ferencet keresi, de — bár többen láják, hogy a törvényszék felé jött — egyelőre nem mutatkozik. Az ügyben nem kevesebb, mint hat ügyvéd jelentette be részvételét. Részben védők, részben a sértettek képviseletében. A tanács tagjai Pástig Sándor tanácselnök, dr. Révész Zolán előadó és dr. Kerekes Emil törvényszéki bírák, valamint dr. Bagi László jegyző vonulnak most a terembe. Elfoglalja helyét dr. Sántha József kir. ügyész is, a vád képviselője. Gaidenecker saját — levente vezetői — ruhájában áll a bíróság elé. Ezt a ruhát nézte csendőrszázadosi egyenruhának Ferenczi Sándor. Személyi adatainak felolvasásakor állítja, hogy nem bocsátották el állásából a letartóztatása után sem. Ma is erdész Bilkén. Többszőrös büntetésének felolvasásakor mindegyikre van valami kifogása. Zsarolás, csalás a legtöbb büntetésének eredete, oka. A kihallgatás alatt jelenik meg a tárgyaló teremben Reims Ferenc, védője oldalán. Fekete kabát, csíkos nadrágban. Alig veti le felöltőjét, rákerül a sor. Személyi adatai szerint 1906-ban született Dunapentelén, autófuvarozó, nőtlen. Bevallása szerint csak 15.000 pengő értékű vagyona van. Büntetlen előéletű. Huszarik Károly rendőrfalusi cséplőtulajdonos, a harmadrendű vádlott 48 éves. Fél háza van és néhány régi cséplőgépe. Büntetlen előéletű. A tanúk között ifj. Bodri Béniné, id Bodri Béni, Ferenczi Sándor mint sértettek jelentek meg, de itt van a nyomozó Benkő Lajos rendőrőrmester is. A hallgatóság sorában ül Gaidenecker édesanyja és felesége, összesen 12 a tanúk száma. Pásthíy Sándor tanácselnök felolvassa a vádiratot, mely szerint Gaidenecker Jánost rablással és kétrendbeli csalás bűntette miatt, Rehus Ferencet rablásban és csalásban bűntársat, Huszarik Károlyt a rablásnál bűnsegédet vádolja az ügyészség. Gaidenecker a kérdésre azt feleli, nem érzi magát bűnösnek, mert csak Reim- küldönce volt. A Ferenczi-féle esetben pedig kényszer hatása alatt cselekedett. Felolvasták előtte a statáriális tárgyalás előtt tett vallomását, melyben állandóan Reliust vádolja, akinek többszörös biztatására egy nagy borozás után, ittas állapotban ment el Ferenczihez. Bőrkabátban, tollas leventesapkában arany gombokkal és arany vállpánttal. A rögtönítélő bíróság előtt azonban csak a Ferenczi-féle ügyben tett vallomást. — A Bodri-féle ügyben bűnösnek érzi-e magát? — Itt még annyira sem, mint a Ferenczi-ügyben — mondja. Gaidenecker ezután elmondta, hogy a Bodriék ügyét Rehus Ferenc úgy állította be előtte is, hogy neki van egy hadbíró ismerőse és az elintézi a Bodriféle ügyet, de ő — Rehus — nem akar közben járni, mert idevaló. Azért Rehus maga vitte el autóján a színhelyhez. Nehezen akadozva vallja Gardenecker különösen az időpontokat. — Bocsánatot kérek — mondja — a legutóbbi tárgyalás óta sokat felejtettem. — Ez a ruha volt rajtam vállpánttal, melyen piros alapon három aranystráf, aranygombok és még egy zseb volt. Bodriné nagyon szívesen fogadott, semmi kételkedése sem volt — vallja Gardenecker. Előadása szerint Rehus volt ennek az ügynek a főrendezője is. Aki állandóan biztatta, hogy minél előbb pénzt kérjen, mert csak így tudja Bodrit kiszabadítani. Állítja, hogy ő éppen úgy hitt Rehus magasrangú ismerősének létezésében, mint a Bodriék. Budapesten is azért autózott annyit Bodrinéval, mert Rehust kereste. De nem találta sehol. Bejárta a gyűjtőfogház, az igazságügyminisztérium környékét. — Mégis maga vette fel a pénzt Bodrimtól. — Igen, mert nem találtam Rehust. Végre Kecskeméten megtalálta Rehus Ferencet, akinek átadta a Bodriéktól kapott 6000 pengőt, mire Rehus így szólt: „Ez nem pénz, ezért nem csinálnak semmit.“ _, „A többit miajd megadják“ — mondtam én. — „A paraszt csak ígér, de nem ad“ — mondta Rehus nekem. Ekkor mentem el az idős Bodrihoz, aki kölcsönpénzből adott 3500 pengőt. — Tulajdonképpen Rehus sem olyan nagyon hibás, mert az öreg Huszarik biztatta, sokszor előttem is, hogy „intézzen valamit“. — Tudja, hogy így kiszabadítani senkit sem lehet — mondja az elnök — miért csinált ilyet? — Miért nem lehet — mondja Gaidenecker — ha van egy jó ügyvéd. —Szó se volt ügyvédről, hanem egy magasrangú tisztről — mondja az elnök. — Hát katonai ügyvéd is lehet — válaszol Gardenecker. Aztán újra jellegzetes ,ködösítésbe kezd. Beszél mindenről, ami nem is a tárgyalásra való. — Hát elég volt a felesleges beszédből. Egyéb mondanivalója nincs? — Én nem követtem el semmi szabályellenest — mondja. Rehus Ferenc a vádat megértette, de nem érzi magát bűnösnek. A vád szerint felbujtó kétrendbeli csalásban, melyet Gaidenecker Bodrick rovására követett el. Rehus elmondta, hogy 1942-ben a felvidéki málnavásárlásai közben ismerkedtek meg. 1943 februárjában Gaidenecker felkereste, hogy a nála lévő ruháját, csizmáját elvigye, ami 3000 kölcsön zálogaként volt nála. Ezután többször megjelent. Igaz, hogy szállást és kölcsönt kért, de üzelméről nem tud. A rendőrségi vallomását előtárja az elnök, melyben beismeri, hogy tud az ügyről. — Vallani, vallottam, de nem igaz. Előttem bántalmazták Huszarik Máriát is — mondja Rehus. Újra eléje tárják, hogy beismerte a pénz átvételét. — Letartóztatásom után 5 napig nem ettem. Öt nap után 1 kanál levest ettem, amitől rosszul lettem. Nem is tudhattam, mit beszélek. — Magát kereste telefonon Gardenecker. — Üzletről volt szó, nem rablásról. A szembesítés során Gaidenecker kéri, hogy egyenként válaszoljon Rehus tagadására. Rehus állandóan mondja: nem igaz. — Várd meg, míg mindegyikre válaszolok. A rendőrségen senkit nem bántalmaztak, még csodálkoztam is, hogy goromba, szót sem hallottam — mondja Gardenecker. A két vádlott többször nagy hangon kezd vitatkozni, mire az elnök figyelmezteti őket. A Ferenczi-féle ügyben is tagadja Rehus, hogy az ügyben bármi része lett volna. Igaz, hogy többször kihívta Huszárikékhoz, ahol valóban együtt ittak, vacsoráztak. Úgy viselkedett, mint tiszt. Mondta, hogy közellátási bevásárló. Azt is mondta, hogy majd ő Ferenczit felül fogja vizsgálni. Egy este — a dátumra nem emlékszik— 150 pengőt kért tőle, majd 10 óra tájban kérte, hogy vigye fel Budapestre sürgős ügyben . Először nem akarta elvinni azzal, hogy álmos, de Gardenecker ígérte, hogy ő majd vezeti az autót, így is történt. Egész úton aludt. Tudomása szerint Soroksárig ment. Az elnök eléje tárja a rendőrségi vallomást, de Rehus Ferenc sírra hivatkozik, hogy alig tudja mit mondott a rendőrségen. __ Magától lefoglaltak 7500 és 270 pengőt is. — Én akkor is megmondtam, hogy honnan való a pénz. Egy szövetvásárlás visszaszámolásától származik. A lefoglalt szöveteket vásárlási könyvre vette Szabadkán. Gaidenecker édesanyjának nem adott pénzt. Az ékszereket csak a rendőrségen látta először. A szembesítés során újra hosszú lére eresztett dolgokat mond, nem fogy a szóból, míg az elnök meg nem állítja. Állandóan esküdözise, Rehus most már egészen halkan mondja egyszer-egyszer: — Nem igaz, nem igazi Gardenecker állandóan tegezi Rehust, de az csak megmarad a magázás mellett. •— Minden állítása valótlan, tanácselnök úr — mondja Gaidenecker Rehus felé. — Kérem mind a kettőnk szigorú megbüntetését. Öt, mert ezt megtette. Engem, mert ilyen emberrel szóba álltam. Huszarik a vád szerint segédkezett Gaideneckernek a bujkálásban. Huszarik ezt tagadja, valamint azt is, hogy biztatta volna arra, hogy szerezze viszsza Ferenczitől a nála lévő élelmiszereket. A rendőrség előtt fébti vallomására is azt mondja, hogy feleségét, leányát is bekísérték és bántalmazták. Nem igaz, hogy tudott volna a rablásról. — Olyan udvarias bánásmódot ugyan nem talál a világon, mint a kecskeméti rendőrségen van — mondja Gaidenecker a szembesítés során Huszarik felé. (Lapunk zártakor a tárgyalás tart.) Ügyes kifutófiút felvesz a KULTÚRA könyvkereskedés. 334—2 1943. július 1. A gyümölcspiacon ez árak: badacsonyi cseresznye I-a ISO —200, Il-a 140—150, baltavári cseresznye I-a 160—180, Il-a 100—120, nagy meggy 160—180, apró meggy 130—135, korai barack I-a 140, Il-a 100—120, Ill-a 60—80 fillér. A zöldségpiacon az árak: saláta feje 10—22, zöldpaprika 10—20, salátauborka 150—180, zöldborsó kg 60—80, zöldbab 50—55, kelkáposzta feje 20—70, káposzta feje 40—70, gyökér csomója 14—18, tök db 20—50, burgonya kg 64 fillér. 1 uunr mi irrmmanaaniTTTinDToa Szerkesztői üzenet Fogadás: ön vesztett, mert a közellátási miniszter 25.862—1943. sz. rendelete valóban engedélyezte a fürdőüzemek jegyárainak mérsékelt emelését. Az 1 pengőt meg nem haladó árakat 10 százalékkal, az 1 pengőn felüli árakat 16 százalékkal lehet emelni. Sőt, nemcsak a fürdőárak emelését engedélyezi a rendelet, hanem azt is, hogy fehérnemű használat címén az első csoportnál 10, a második csoportnál 30 fillért külön felszámítsanak. A rendelet országos, tehát Kiskunfélegyházára is vonatkozik.