Kecskeméti Közlöny, 1943. július (25. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-01 / 145. szám

2 ­ Gaidenecker—Reims-ügy törvényszéki tárgyalása Izgalmas szembesítés során Gaidenecker Rehust vádolta, aki azonban mindent tagad „Kérem mindkettőnk & szia árú meg­büntetését" — mondotta Gaidenecker Az egész város közvéleményét több mint három hónapja élénken foglalkoz­tatja az a méreteiben is országos szél­hámos ü­gy, melynek főszereplőjét, Gaidenecker János, volt bilkei erdő­gondnokot, az­­ilosvai fővadászt 11, a kir. ügyészség május 10-én rögtönítélő bíróság elé állította. A rögtönítélő bíró­ság Geidenecker János ügyét a rendes­­bírósághoz tette át. Gaidenecker a tárgyalás elejétől a végéig Reims Ferencet vádolta azzal, hogy a bűnügy értelmi szerzője és hogy őt Rehus kényszerítette a bűncselek­mény elkövetésére. Ismeretes, hogy március 23-án este 3 óra után Ferenczy Sándor rendőrfalusi lakos, ny. MÁV tisztviselő lakásán egyenruhás alak hivatalos jelleget játsz­va, mint csendőrszázados, házkutatást tartott. Élelmiszert, ékszereket rakatott egy halomba, többször inzultálta Fe­renczy Sándort, majd a zsákmányt autóra rakta és eltűnt. Benkő Lajos rendőrnyomozó néhány nap alatt elfogja Kispesten Gaidenecker Jánost, aki bevallotta azt is, hogy avül­­sőszegedi­ út 4. szám alatt ifj. Bodri Béniiné lakásán, mint pilótaszázados je­lentkezett néhány nappal a Ferenczy­­féle eset előtt azal, hogy az egyik buda­pesti fogházban lévő ifj. Bodri Bénit kiszabadítja és ezért 6000 pengőt át­vett, majd később id. Bodri Béni­al csalt ki ugyanerre a célra 3500 pengőt. Gaidenecker azzal védekezett, hogy együttes megbeszélés alapján tervezték ki a Bodri-féle ügyet. A csalás elköve­tése után azonban megijedt és kérte Reims Ferencet, hogy adják vissza a pénzt Bodriéknak. Reims azonban erre nem volt hajlandó, hanem azt mon­dotta: — Van egy ellenségem a Rendőrfalu­­ban, ha azt megvered, visszaadom a pénzt Bodriéknak. Állandóan erre, mint kényszerítő kö­rülményre hivatkozott Gaidenecker, eddigi kihallgatásai során. Rehus Ferenc pedig — bár a rendőr­ségen beismerte, hogy részese a bűn­cselekménynek — a kir. ügyészség előtt már tagadta, hogy társa lenne Gaide­necker Jánosnak. Azt állítot­ta, hogy csupán a lakáscímeket mondotta meg — jóhiszeműen. Az autója ülésében ta­lált többezer pengőről azt állít­ja, hogy az a sajátja volt. A törvényszék második emeleti fo­lyosóján már fél kilenckor gyülekezik a­z érdeklődök nagy csoportja. Előre látható, hogy sokan kiszorulnak a te­remből. Gaidenecker összebilincselt kézzel áll két szuronyos fogházőr között. Min­den szem Rehus Ferencet keresi, de — bár többen lá­ják, hogy a törvényszék felé jött — egyelőre nem mutatkozik. Az ügyben nem kevesebb, mint hat ügyvéd jelentette be részvételét. Rész­ben védők, részben a sértettek képvise­letében. A tanács tagjai Pásti­g Sándor ta­nácselnök, dr. Révész Zol­án előadó és dr. Kerekes Emil törvényszéki bírák, valamint dr. Bagi László jegyző vonul­nak most a terembe. Elfoglalja helyét dr. Sántha József kir. ügyész is, a vád képviselője. Gaidenecker saját — levente vezetői — ruhájában áll a bíróság elé. Ezt a ruhát nézte csendőrszázadosi egyenru­hának Ferenczi Sándor. Személyi ada­tainak felolvasásakor állítja, hogy nem bocsátották el állásából a letartóztatása után sem. Ma is erdész Bilkén. Több­szőrös büntetésének felolvasásakor mindegyikre van valami kifogása. Zsa­rolás, csalás a legtöbb büntetésének eredete, oka. A kihallgatás alatt jelenik meg a tárgyaló teremben Reims Ferenc, védője oldalán. Fekete kabát, csíkos nadrág­ban. Alig veti le felöltőjét, rákerül a sor.­­ Személyi adatai szerint 1906-ban szü­­­­letett Dunapentelén, autófuvarozó, nőt­len. Bevallása szerint csak 15.000 pen­gő értékű vagyona van. Büntetlen elő­életű. Huszarik Károly rendőrfalusi cséplő­­tulajdonos, a harmadrendű vádlott 48 éves. Fél háza van és néhány régi cséplőgépe. Büntetlen előéletű. A tanúk között ifj. Bodri Béniné, id Bodri Béni, Ferenczi Sándor mint sér­tettek jelentek meg, de itt van a nyo­mozó Benkő Lajos rendőrőrmester is. A hallgatóság sorában ül Gaidenecker édesanyja és felesége, összesen 12 a tanúk száma. Pásthíy Sándor tanácselnök felolvas­sa a vádiratot, mely szerint Gaidene­cker Jánost rablással és kétrendbeli csalás bűntette miatt, Rehus Ferencet rablásban és csalásban bűntársat, Hu­szarik Károlyt a rablásnál bűnsegédet vádolja az ügyészség. Gaidenecker a kérdésre azt feleli, nem érzi magát bűnösnek, mert csak Reim- küldönce volt. A Ferenczi-féle esetben pedig kényszer hatása alatt cselekedett. Felolvasták előtte a statáriális tár­gyalás előtt tett vallomását, melyben állandóan Reliust vádolja, akinek több­szörös biztatására egy nagy borozás után, ittas állapotban ment el Ferenczi­­hez. Bőrkabátban, tollas leventesapká­­ban arany gombokkal és arany váll­pánttal. A rögtönítélő bíróság előtt azonban csak a Ferenczi-féle ügyben tett vallo­mást. — A Bodri-féle ügyben bűnösnek érzi-e magát? — Itt még annyira sem, mint a Fe­­renczi-ügyben — mondja. Gaidenecker ezután elmondta, hogy a Bodriék ügyét Rehus Ferenc úgy ál­lította be előtte is, hogy neki van egy hadbíró ismerőse és az elintézi a Bodri­féle ügyet, de ő — Rehus — nem akar közben járni, mert idevaló. Azért Re­hus maga vitte el autóján a színhely­hez. Nehezen akadozva vallja Gardenecker különösen az időpontokat. — Bocsánatot kérek — mondja — a legutóbbi tárgyalás óta sokat felejtet­tem. — Ez a ruha volt rajtam vállpánttal, melyen piros alapon három aranystráf, aranygombok és még egy zseb volt. Bodriné nagyon szívesen fogadott, sem­mi kételkedése sem volt — vallja Gar­denecker. Előadása szerint Rehus volt ennek az ügynek a főrendezője is. Aki állandóan biztatta, hogy minél előbb pénzt kér­jen, mert csak így tudja Bodrit kisza­badítani. Állítja, hogy ő éppen úgy hitt Rehus magasrangú ismerősének létezésében, mint a Bodriék. Budapesten is azért autózott annyit Bodrinéval, mert Rehust kereste. De nem találta sehol. Bejárta a gyűjtő­­fogház, az igazságügyminisztérium kör­nyékét. — Mégis maga vette fel a pénzt Bod­rimtól. — Igen, mert nem találtam Rehust. Végre Kecskeméten megtalálta Re­hus Ferencet, akinek átadta a Bodriék­­tól kapott 6000 pengőt, mire Rehus így szólt: „Ez nem pénz, ezért nem csinálnak semmit.“ _, „A többit miajd megad­ják“ — mondtam én. — „A paraszt csak ígér, de nem ad“ — mondta Re­hus nekem. Ekkor mentem el az idős Bodrihoz, aki kölcsönpénzből adott 3500 pengőt. — Tulajdonképpen Rehus sem olyan nagyon hibás, mert az öreg Huszarik biztatta, sokszor előttem is, hogy „in­tézzen valamit­“. — Tudja, hogy így kiszabadítani sen­kit sem lehet — mondja az elnök — miért csinált ilyet? — Miért nem lehet — mondja Gai­denecker — ha van egy jó ügyvéd. —­­Szó se volt ügyvédről, hanem egy magasrangú tisztről — mondja az el­nök. — Hát katonai ügyvéd is lehet — válaszol Gardenecker. Aztán újra jellegzetes ,ködösítés­be­ kezd. Beszél mindenről, ami nem is a tárgyalásra való. — Hát elég volt a felesleges beszéd­ből. Egyéb mondanivalója nincs? — Én nem követtem el semmi sza­bályellenest — mondja. Rehus Ferenc a vádat megértette, de nem érzi magát bűnösnek. A vád sze­rint felbujtó kétrendbeli csalásban, me­lyet Gaidenecker Bodrick rovására kö­vetett el. Rehus elmondta, hogy 1942-ben a felvidéki málnavásárlásai közben ismer­kedtek meg. 1943 februárjában Gai­denecker felkereste, hogy a nála lévő ruháját, csizmáját elvigye, ami 300­0 kölcsön zálogaként volt nála. Ezután többször megjelent. Igaz, hogy szállást és kölcsönt kért, de ü­zelméről nem tud. A rendőrségi vallomását előtárja az elnök, melyben beismeri, hogy tud az ügyről. — Vallani, vallottam, de nem igaz. Előttem bántalmazták Huszarik Máriát is — mondja Rehus. Újra eléje tárják, hogy beismerte a pénz átvételét. — Letartóztatásom után 5 napig nem ettem. Öt nap után 1 kanál levest ettem, amitől rosszul lettem. Nem is tudhat­tam, mit beszélek. — Magát kereste telefonon Gardene­cker. — Üzletről volt szó, nem rablásról. A szembesítés során Gaidenecker kéri, hogy egyenként válaszoljon Rehus tagadására. Rehus állandóan mondja: nem igaz. — Várd meg, míg mindegyikre vála­szolok. A rendőrségen senkit nem bántalmaz­tak, még csodálkoztam is, hogy go­romba, szót sem hallottam — mondja Gardenecker. A két vádlott többször nagy hangon kezd vitatkozni, mire az elnök figyelmezteti őket. A Ferenczi-féle ügyben is tagadja Rehus, hogy az ügyben bármi része lett volna. Igaz, hogy többször kihívta Hu­­szárikékhoz, ahol valóban együtt ittak, vacsoráztak. Úgy viselkedett, mint tiszt. Mondta, hogy közellátási bevá­sárló. Azt is mondta, hogy majd ő Fe­­renczit felül fogja vizsgálni. Egy este — a dátumra nem emlék­szik­­­— 150 pengőt kért tőle, majd 10 óra tájban kérte, hogy vigye fel Buda­pestre sürgős ügyben . Először nem akarta elvinni azzal, hogy álmos, de Gardenecker ígérte, hogy ő majd vezeti az autót, így is történt. Egész úton aludt. Tudomása szerint Soroksárig ment. Az elnök eléje tárja a rendőrségi val­lomást, de Rehus Ferenc sírra hivatko­zik, hogy alig tudja mit mondott a rendőrségen. __ Magától lefoglaltak 7500 és 2­70 pengőt is. — Én akkor is megmondtam, hogy honnan való a pénz. Egy szövetvásárlás visszaszámolásától származik. A lefoglalt szöveteket vásárlási könyvre vette Szabadkán. Gaidenecker édesanyjának nem adott pénzt. Az ék­szereket csak a rendőrségen látta elő­ször. A szembesítés során újra hosszú lére eresztett dolgokat mond, nem fogy a szóból, míg az elnök meg nem állítja. Állandóan esküdözise, Rehus most már egészen halkan mondja egyszer-egyszer: — Nem igaz, nem igazi Gardenecker állandóan tegezi Rehust, de az csak megmarad a magázás mel­lett. •— Minden állítása valótlan, tanács­elnök úr — mondja Gaidenecker Rehus felé. — Kérem mind a kettőnk szigorú megbüntetését. Öt, mert ezt megtette. Engem, mert ilyen emberrel szóba áll­tam. Huszarik a vád szerint segédkezett Gaideneckernek a bujkálásban. Husza­rik ezt tagadja, valamint azt is, hogy biztatta volna arra, hogy szerezze visz­sza Ferenczitől a nála lévő élelmisze­reket. A rendőrség előtt fébti vallomására­­ is azt mondja, hogy feleségét, leányát is bekísérték és bántalmazták. Nem igaz, hogy tudott volna a rablásról. — Olyan udvarias bánásmódot ugyan nem talál a világon, mint a kecskeméti rendőrségen van — mondja Gaidenecker a szembesítés során Hu­­szarik felé. (Lapunk zártakor a tárgyalás tart.) Ügyes kifutófiút felvesz a KULTÚRA könyvkereskedés. 334—2 1943. július 1. A gyümölcspiacon ez árak: badacsonyi cseresznye I-a ISO —200, Il-a 140—150, baltavári cseresznye I-a 160—180, Il-a 100—120, nagy meggy 160—180, apró meggy 130—135, korai ba­rack I-a 140, Il-a 100—120, Ill-a 60—80 fillér. A zöldségpiacon az árak: saláta feje 10—22, zöldpaprika 10—20, salátauborka 150—180, zöldborsó kg 60—80, zöldbab 50—55, kelkáposzta feje 20—70, káposzta feje 40—70, gyökér csomója 14—18, tök db 20—50, burgonya kg 64 fillér. 1 uunr mi irrmmanaaniTTTinDToa Szerkesztői üzenet Fogadás: ön vesztett, mert a közellá­­tási miniszter 25.862—1943. sz. rendelete valóban engedélyezte a fürdőüzemek jegyárainak mérsékelt emelését. Az 1 pen­gőt meg nem haladó árakat 10 százalék­kal, az 1 pengőn felüli árakat 16 száza­lékkal lehet emelni. Sőt, nemcsak a für­dőárak emelését engedélyezi a rendelet, hanem azt is, hogy fehérnemű használat címén az első csoportnál 10, a második csoportnál 30 fillért külön felszámítsanak. A rendelet országos, tehát Kiskunfélegy­házára is vonatkozik.

Next