Kecskeméti Lapok, 1869. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1869-07-03 / 27. szám

Tessék most már a tehetségesebbeknek, a hivatottabbaknak szólani az ügy érdeméhez! Berekesztésül még csak egy szót kérek.­­ Ha a város szabályozása érdeméből e lapokon közlött soraim képesek lettek volna babérokat kiérdemelni, teljesen meg lehet arról mindenki győződve, hogy azok élvezetét én minden köz­polgártársammal megosztottam volna, az egye­temes „közpolgár“ név alatt. — De már arra nem vihetvén a jó lelkiismeret, hogy a kaptam, és — úgy vetegetem a dolgot — hogy még ka­pandó hatalmas notabénék miatt a tisztelt ol­vasó közönség, az egyetemes „közpolgár“ név alatt én helyettem, egy egészen ártatlan polgártársamat mosolyogjon meg: im, kötelessé­gemnek tartom kijelenteni, hogy a K. L. 22. 29. 25. számaiban a város szabályozását tár­­gyazó sorok írója én vagyok Sziládi Lajos, okleveles mérnök*) Válasz Sz. L. úr jóakarata kérdésére! E lapok 23-ik számában ön azon kérdést szí­veskedik tenni: hol akadt meg azon egy forint, mely az iparegyleti bár alkalmával egy 3 forintos családi jegyért fizetett 5 forintosból visszamaradt, a­mennyiben tisztelt neve a felülfizetők közt 1 fo­rinttal szerepelt. Részünkről nem vagyunk azon előnyös hely­zetben, hogy ezen reánk nézve kényes tárgyban határozott felvilágosítással szolgálhassunk, annál inkább, mert mint emlékezünk azon este 3 darab 5 forintost vettünk a pénztárba és ezt K. M., M. L. és M. P. urak voltak szívesek fizetni. Hogy ön is felülfizetett, az tény, mert az egy forinttal be is jegyeztetett és ha négy darab 5 forintos lett vol­na a pénztárban épen a bementijegyek összeszám­­lálásának perczében (mint arra tán emlékezni szí­­veskedhetik) megtörténhetett tévedésünket kész­séggel vallanánk be, mert hidje el ön, lelkünkből óhajtottuk volna a nemes czélhoz és azon igazán sok fáradsággal rendezett estélyhez méltóbb ered­ményt.­­ Annálfogva engedje tisztelettel kérnünk: csalhatlanul bizonyos-e ön abban , hogy 5 forintost adott, avagy 5 darab egyforintost? mert ez utóbbi esetben, minthogy a pénztár bezárásánál a pénztár és az ellenőrzés között különbség nem volt, azt kellene hinnünk, hogy ön tévedett; ha azonban csalhatlanul bizonyos abban, hogy 5 forintos bank­jegyet adott, mi akkor az egy forintot készséggel megtérítjük. Engedjen részünkről is most egy kérdést ten­ni: nem jobb lett volna-e önnek is ezen szerinte fent akadt egy forint elintézése végett a rendező bizottsághoz fordulni inkább, mint a nyilvánosság útját választani, mert mig igy becsületünket gya­*) Biztosítjuk J. Sz. L. mérnök urat, hogy becses közlemé­nyeiért nemcsak „megmosolyogni“ nem kívántuk, de érdeklő­dését ugyannyira méltányoljuk, hogy a város szabályoztatásá­­nak mint legnagyobb érdekű napi kérdésünknek tisztázása végett, utóbb még, a városi közgyűléshez e tárgyban benyújtott előterjesztésének közlését is szívesen megajánljuk. S­z e r­k. nusitani sietett, magát úgy tüntette fel, mint a ki mások jellemével semmit sem gondol. Kecskemét, 1869. junius 29. Nagy Imre, Schubert Antal, mint pénztárnok, kiküldött jegyző. Bódis János, mint ellenőr. A kecskeméti „József gőzmalom“ május-ju­nius havi üzletforgalmának kimutatása: Bevétel .... 8.926 ft 68 kr. Kiadás.................... 5,352 „ 97 „ Maradvány . . . 3,573 „ 71 „ Ezen eredmény legélénkebb c­áfolat, a kecs­keméti lapok 26-ik számában „Népbank“ czim alatt e társulatot is kiméltelenül érintő közleményre. A részvényesek érdeksérülése fölött hullajtott könyek, a Nilus lakójaékint felismertettek. — Vonatkoznia 2X2­­­4-re, annyiban találtuk szükségesnek, hogy értésére adjuk, miként egyesületünk szótá­rában eme kifejezések: „Üzérek cheque, üzérek korifeusai, Schweiger zsebükben létt ismeretlen té­nyezők. Szereplési viszketeg nélkül mindannyian közvitézek, nyilvános tiszta kezelés, melyet a kö­zönség jogos igényeinek kielégítésével — nem riadva vissza bármely téren, mindenkor a közjólétet elő­mozdító nemes versenytől — czélozunk részvé­nyeinknek becsületes polgári hasznot eredményezni. A siker iránti hiszékenységünk pedig csakis azon alapul, hogy legnagyobb részt számítás emberei lévén, tudjuk, hogy „mi a 2 X 2“!­ Az igazgató választmány. A kecskeméti gazdasági­ gőzmalom né­hány t. részvényese a június hóra kitűzött 10°/0 befizetést még nem teljesítették; ezen­nel felszólitatnak, miszerint ezen kötele­zettségüknek 8 nap alatt tegyenek eleget. Kecskemét, 1869. julius 1. Milhoffer János, pénztárnok, szült mézet a közönséges sejtekbe rakják mindennnapi használatra, s jöhető szükség eseteire. A mézes sejtek száját viaszszal födik be, s ha lépeiket a belérakott méz sulya lehullással fenyegeti, oszlopokat tudnak emelni, melyekkel azokat megoltalmazzák s biztosítják. A herék ezen munkában semmi részt nem vesz­nek , azért midőn a társaság többé hasznukat nem veszi már, t. i. miután a királynőt termékenyítették , a dol­gozó méhek irgalom nélkül agyonszurkálják őket fa­lánkjaikkal. E gyilkos cselekmény júniustól augusztusig szokott megtörténni,kiterjed még a nimfa­herékre is. A királynő sem vesz részt a dolgozók foglal­kozásaiban; de minthogy a gyarmat boldogsága az ő termékenységétől függ, mindnyájan kímélik, mondhatni kényeztetik. A­mint tojni kezd, az egész gyarmat előtt tisztelet s becsület tárgya lesz. Vetélytársat a gyarmat­ban meg nem szenved maga mellett, s ha netán akadna mégis, azzal élet-halál harczra kél. A legnagyobb kas­ban sincs több egy királynőnél. A fiatal királynő még a kasból ki nem mehet, nem tojik, azonban születése után néhány nappal, ha az idő szép kimegyen a herékkel együtt. És a kéjutazás annyira magasban történik, hogy az ember szemmel nem is kisérheti, de csakhamar visz­­sza tér s negyvennyolcz óra múlva tojni kezd, az e végre előre készített sejtek ravndenikébe egy-egy tojást rakván. Első nyarában nem igen sokat tojik, s csakis olyan tojásokat, mikből dolgozók kelnek ki. Télen pe­dig egészen megszűnik tojni, hanem mikor az idő tava­szodig s újra kezd tojni. Termékenysége ekkor bámula­tos. Három hét alatt 12 ezer tojásnál is többet tojik. Mikor 11 hónapos, a hímes tojásokat akkor kezdi tojni, dolgozós tojásokkal vegyesen. A nős tojások még ezután következnek. A tojások három­negyed napos korukban kelnek ki. De minthogy lábuk nincs, ki nem mászhatnak, s élelmüket nem kereshetik, mindenben a dajkákra szorulnak. Ezek bizonyos pép forma eledellel látják el őket, még pedig nem szerint különbözővel s midőn eljö az idő, hogy nimfává kell át­alakulniok — a sejt száját viaszszal beragasztván — szépen bezárják őket. A dol­gozó méh lárvája — mely sejtébe szintén bezáratott — testét bizonyos selymes gumóba fonja be születése után 5 nappal — s három nap alatt nimfává változik, mely állapotában, miután nyolczadfél napon át vesztegelt, utolsó átalakulásán is át esik t. i. tökéletes állattá lesz. A híml­emez átalakulásokon 21 nap alatt esik át, míg a nők végső átalakulása már a 13-ik napon végbe megy. Kifejlődésökre az eledel minősége nagy befolyással van, mert ezek a furcsa dajkák, a növendékeiknek adandó eledel elcserélésével, tetszésök szerint nevelhetnek dol­gozókat vagy királynőket, mit tisztán láthat mindenki, midőn a kasból a királynő el­vész, s az egész kasban egyetlen nős tojás sincs még. A dolgozók akkor néhány közönséges sejtet elrontanak, belőle királynő sejtet ké­szítenek , egy lárvát belétesznek s bőven tartják olyan eledellel, minővel a nő lárvákat szokták táplálni; és az által ez a dolgozós lárva (mi ha rendes eledelével táp­­láltatik, semmi esetre sem történt volna) királynőméhké alakul. Mikor a fiatal királynő végső átalakulásán át esett, hogy sejtjéből kijöhessen, sejte födöjének széleit elrágja, mire az egész gyarmat nagy lázadásba jön. Egyfelől a dolgozó méhek a kivágott sejtet más viaszszal betapasztani, s igy a fiatal királynőt újra sej­tébe zárni törekszenek; másfelől a vén királynő igyek­szik az ifjabbik sejtéhez utat találni, hogy azt agyon szúrja s tőle mint vetélytársától megszabaduljon. De a dolgozók csoportonkint kézbe vetik magukat s félre tol­­ják. Folyvást nő a zenebova, mig végre a vén királynő — úgy látszik — nagy méreggel kirohan a kasból kö­­vettetve egy sereg here és dolgozó által, melyeknek egyedüli királynője volt. A fiatal méhek pedig — mint­hogy még ezek a költözködésre igen gyengék lennének — a kasban maradnak. A fiatal királynők is kiszabadít­ják magukat és egymással harczra kelnek, s a melyik társait leölvén életben maradt, az lesz az új társaság királynője, mely az elősorolt munkálatokat újból kezdi. A méhek azon cselekményét, midőn a kasból a vén királynővel imigy kirohannak, a méhészek raj­zásnak nevezik. Egy kasméh hajó idő jár rá, három négy rajt is ereszthet, de a későbbi rajok mindig gyen­gébbek. A raj nem széled el a kirepülés alkalmával, ha­nem királynője körül egybeseregelve marad s a méhé­szek uj kasokba telepítik. A királynő halála azonban, valamint a gyarmat erőtlensége, nagy ellenségeik há­borgatásai, mégis sokszor elszéledésre bírja őket. Ekkor valamely általuk előre kikémett szerencsésebb kasba mennek szerencsét próbálni. E szerencsepróba azonban a legtöbbször rájuk nézve szomorúan végződik. Mert azon kas méhei, melybe vonulni akartak, irgalom nél­kül visszaverik s összeszurkálják őket. Azon kasba — melyben nem született — idegen méhet ha szintén ma­gára jönne is — egyet sem fogadnak be. Miről ismerik igy egymást?.... ki tudná azt megmondani!... Néha egész kis méh megrohanja a másikat, hogy raktárait kirabolja s ha valamelyik fölülkerekedik, a legyőzött gyarmat népét egytől egyig leölik, mézét elhordják, sa­ját lépeikbe rakják. Újdonság és vegyes.­ ­ A kecskeméti takarékpénztár múlt hó­nap 24-én tartott teljes számú válaszmányi gyűlése elhatározta, hogy eddigi működését kiterjeszti s a takarékpénztárt összeköti egy önsegélyző népbank­kal, átalános zálogkölcsön és terményzálogkölcsön­­nel. A takarékpénztárnak e hasznos intézkedését örömmel üdvözölheti a nagy­közönség, a takarék­­pénztár pedig méltán reménytheti, hogy a közön­ség beismervén azt, miszerint ez intézkedés által meg kíván és meg is fog a takarékpénztár felelni az alapszabályokban benfoglalt azon elvnek, mely­hez képest nem annyira saját érdekét tekinti, mint a közjót előmozdítani kívánja, és igy a közönség pártfogására bizton számíthat e kitűnőleg üdvös tervének kivitele körül. — A kath. autonómiai előcongressus junius 28-án titkos szavazattal, egyháziak és világiakból álló 18 tagú bizottmányt választván, a világi rész­ről a többek közt megválasztották lapunk felelős szerkesztőjét Horváth Döme urat is. — Június 30-án d. u. fél 6 órakor a villám leütött Gyenes Pál mérnök úr házára, a kémény­sarkát lecsapva onnan a tetőre, a tető oldalát közepén beszakítva, a konyha falát pár helyen leütve, a konyha ajtajában ülő dajka haját leper­zselve, az ambitus oszlopát összezúzta. Szerencse Meghívás. A kecskeméti takarékpénztár 1. évi július hó 11-kén d. e. 10 órakor az új­ városház teremében rendkívüli közgyűlést tart — melyre a t. ez. rész­vényesek ezennel meghivatnak. Tárgya: a takarékpénztárral összekötve egy önsegélyző nép­bank felállítása iránti javaslata a választmánynak. Kecskemét, 1869. évi junius 26. a választmány által Lestár Péter, igazgató. Kimutatás a kecskeméti takarék-pénztár 1869. június hónapi forgalmáról. Bevétel: 5°/0 Betételek..................18,183 ft. 35 kr. 4% » 4,740 „­­ „ 3% „ 895 „ 51 „ Különféle dijak . . .... 298 „ 46 „ Kölcsönök után befizetett kamatok . 1,396 „ 28 „ Visszafizetett kölcsönök előlegek után 4,307 „ — „ „ „ váltók után 49,774 „ — „ Pesti magyar kereskedelmi­ bank : 12,000 „ — „ Összesen: 91,594 ft. 60 kr. Pénztár állás május 31-kén . . . 13,045 „ 67 „ Főösszeg: 104,640 ft. 27 kr. Kiadás: 5% betét és tőkésített kamat . . . 18,211 ft. 98 kr. 4% n n n • • • • 2,344 „­­ „ 3% n n „ „ • • • 634 „ 66 „ 5% folyó kamat kifizettetett ... 186 „ 40 ,, 3% ismét „ „ ... — „ 56 „ Kölcsönök, állampapír- s értékre . 6,248 „ — „ „ váltókra...... 65,380 „ — „ Tisztviselők s szolga fizetése . . . 134 „ — „ Üzleti folyó költség...... 25 „ 78 „ Kölcsön kamat................ 166 „ 84 „ Összesen: 93,332 ft. 22 kr. Pénztár­ állás junius 30-án . . . 11,308 „ 05 „ Főösszeg: 104,640 ft. 27 kr. Markovits György, könyvvivő. Felelős szerkesztő: Horváth Döme. Szerkesztőtárs: Hornyik János, hogy a számos tagú család nem volt otthon, mert hihetőleg nagyobb szerencsétlenség történik. — A kecskeméti színházat a jövő téli szín­házi idényre több igazgató felkérte, köztük a szor­galmas és rendszerető Szuper Károly is; a közön­ség régi óhajtásával találkoznék a színháztulajdonos úr, ha Szuper úrnak alkalmat adna, hogy egy jól rendezett társulattal látná el télre a közönsé­get, csakhogy ez esetben sohá a szerződés meg­kötése nem halasztható, hogy Szuper urnak is ideje legyen Kecskemét igényeinek megfelelő ta­gokról gondoskodni. — A szinháztulajdonos úr ve­gye figyelmébe a közönség óhajtását is. — A kecskeméti dalkar, pártolói tisztele­tére folyó hó 3­kán a régi színház helyiségében dalestélyt rendezend, — felhívjuk e szorgalmas és szerény társulat élvezetet ígérő estélyére a közönség figyelmét, a fiatalságnak pedig titokban megsúgjuk, hogy — táncz is leend.

Next