Kecskeméti Lapok, 1869. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1869-10-09 / 41. szám
ben szinte jóformán kiszárad, és mégis valódi kis paradicsomot teremtett a palicsi tó mellé, és most a haza minden részeiből látogatják a szabadkai fürdőt. De legyen, hogy a mi Széktónkból készítendő fürdőt soha egy idegen vendég sem fogja meglátogatni, de itt van városunk 50,000 lakosa, talán csak megérdemel egy fürdőt. Vagy tán valami óriási költségbe kerülne, dehogy, csak akarni kell, nagyon kevésből és könnyen igen jó és csinos fürdőt lehet a mi Széktónkból előteremteni. És a mostani száraz év erre igen alkalmas lenne, mert mind magát a Széktót megkotrani, mind a szükséges ásatásokat igen könnyen lehetne most megejteni. Csak meg kell kezdeni, nem kell tőle viszszariadni. Nevezzen ki és bízzon meg egy küldöttséget e tárgyban a közgyűlés, és az majd a módozatokról is fog tanácskozni, csak fel kell karolni, csak meg kell kezdeni. Tehát minél előbb az arra alkalmas Széktóból csináltassunk egy díszes közfürdőt. TÁ R CZ A: Hervadt virág, piros rózsa. Hervadt virág, piros rózsa, Nem illetek ti egymáshoz, Épen mint a szőke leány Fekete szemű barnához . . . Hervadt virág — bús emlékem, Jobb lesz téged széjjeltépnem. Ábrándokban éltem akkor, Hogy föltűzte kebelemre; S csalfa nőt istennek vélvén, Fölgyuladtam szerelemre, ott csókoltam e virágot, Ahol ő és más sem látott... Csalfa lánytól minek emlék ? Menj az őszi széllel messze, Hogy a szem, bármint figyelje, Még nyomodat se lelhesse!------Jer elő, te, piros rózsa, Uj szerelmem uj bimbója. Itt hordozlak kebelemen, — Nem csalja az, aki ápolt, Sőt maga is, az a kis lány, Ő maga is rózsaszál volt . . . S mint e rózsa piros kelyhe, Szerelemre nyitott keble. Szive érzelem-világát Nekem adá örökségül, Az eskü helyett megcsókolt, S regélt édes szerelméről . . . — Hogyha igyen beszélhetnék! Istenembeli boldog lennék! Pásztor Ferenc?.. A Kecskemét, October 8. A „Tiszavidéki Újság“ 2-dik számában Kecskemétről „M. F. kecskeméti polgár“ aláírással e sorok jelentek meg. ..Hogy mennyit támogatja a kecskeméti jobboldali intelligencia a kormányt, fényesen igazolja a jelenlegi sorozás eredménye. A jobboldali corpheusok gyermekei közül bár elegen vannak, de egy sem lett honvéd. Minden követ megmozdítottak, csakhogy gyermekeiket kimenthessék, kijátszhassák a törvényt, mely mellett egyébként annyira kardoskodnak sót.“ A fentebbi sorokból egyetlen szó sincs igaz, a legvastagabb részakaratu hazugság, valóságos baloldali igazságszeretetet tanúsít a fentebbi czikkecske. — Több igazságot, több lelkiismeretességet kedves M. F. ur. A kecskeméti jobboldali intelligentia és coripheusok gyermekei közül egyetlen tartozott a sorozat alá K. I., ki csakugyan isten és emberek előtt untauglich a katonai szolgálatra, — tehát nem kellett semmi követ sem megmozdítani, hogy fiaikat megmenthessék. Hanem a baloldali coripheusok fiai közül ugyancsak sok esett volna a sorozás alá, ha minden követ meg nem mozdítanak; már maga a sorozó bizottság polgári tagjai is nem ugyan tövéről, hanem nagyon is széléről vágott baloldaliak voltak, és így nem nagyon segédkeztek volna a jobboldaliak fiai megmentésében, de annál inkább a baloldaliakéban, mit mégis tettek, mely eljárást e lapok is megrónak, sőt a közgyűlésben is éppen a jobboldali corpheusok részéről rászólólag volt felemlítve. Valóban csodálkoznánk, miként lehet ily dolgot, mely alapjából valótlan ennyire elferdíteni, ha már a baloldal részéről meg nem szoktuk volna az ilyeneket. De mégis tág lelkiismeret kell ahhoz, a dolgokat ily rész akaratúlag elferdíteni. Egy kecskeméti jobboldali polgár. Kecskeméti népszínház. Csütörtökön október 7-kén adatott „Bánk bán“ városunk szülötte Katona Józsefnek nagyszabású, a magyar színirodalom legnagyobb, legjobb tragoediája. Nem mentünk valami túlságos nagy reményekkel a színházba, sőt kételyünket is kifejeztük a fölött, hogy a darab aligha fog sikerülni, és így kár volt azt épen nálunk előadni, hol népünknek volt alkalma már a nemzeti színház virágjában levő legnagyobb művészeitől láthatni, — nem vártunk tehát fényes eredményt, mert jól tudjuk, hogy e nagyszerű darab minden személye művészt kíván , vidéki társulatoknál pedig azokat ne vagy csak igen ritkán keressük, de mégis e kevés várakozásunkban is csalódtunk, mert miután végig néztük újra ismételjük, kár volt az igazgatónak ezen darabot előadatni, kár volt magát a darabot így lesilányítani a szép számú közönség előtt. Szárny próbálgatása volt az a röpülni nem tudóknak , és így a szereplők nagy része csak a földön csuszkált és bukdácsolt, Bánk bán nagyszerű alakjaiból mindennapi kis embereket csináltak. Mindenekelőtt a tegnapi darab tanúságot tett a ruhatár szegénységéről, uram isten minő jelmezekben jelentek meg a magyar nagyok, vagy hűségből öltöztek igy, hogy annál inkább igazolják a meraniak zsarnokságát, midőn még a gazdagok is kénytelenek voltak ily kopott ruhákban járni?! Lénárdné (Gedrudban) jó perlekedő és haragos asszony volt, de nem volt játékában a legkisebb fölséges, egy csepp királyi sem , ajkain örökösen ülő gúny nem pótolja a méltóságot, de szerep nem neki való. Kovács (Bánk) igyekezett, de e szerep erejét felülmúlja, az ő játékából is hiányzott Magyarország nagy ura, az összeesküvők közti jelenete a leggyöngébb volt, és Bánk tépelődései nem sikerültek , a 4-ik felvonásban azonban ha tüzét kissé mérsékli, elég jó volt. Azonban még saját labában is miért lógyott a nyakából a nem Bánkra, hanem egy czigány bőgyősre illő palást. Kovácsné (Melindát) adta, s ez idő alatt oda kívül esett, azt hiszem, Katona kényezett e szerep ily tönkre tevése, ily kiparódiázása miatt, ha a a közönséget elüldözni nem akarják, ne adjanak Kovácsnénak drámai szerepet. Operette és népszínművekben van az ő helye. Szelest (Petur) meg kell dicsérnünk, és megrónnunk, néhol kopott ruhája daczára is a nyugtalan vas jellemű Peturt láttuk és gyönyörködtünk játékában, de a szenvedélyesebb, indulatosabb helyeken túlságos kiabálása miatt érthetetlenek lettek szavai, ha számba veszi hangorgánumát és kissé mérsékli azt, jobban sikerült játéka, így is voltak igen sikerült jelenetei, különösen a büszke urnák a Bánk előtti letérdeplése, — csak egy kis szorgalom, ön tud ha akar, néha-néha szépen is játszani. Gárdonyi (Biberach) minden mozdulatán, minden szaván meglátszott a tanulmány, a ravasz kalandort szépen és hibátlanul adta. Balogh (Tiborcz) szinte dicséretet érdemel, szépen, tisztán és érzéssel szavalta vagy panaszolta el a magyar szenvedéseit. Szilágyi Berta (Izidora) mint tőle telhetett nem rontott, nem javított. Ferenczi (Otto) gyáva, nyomorult alakját, még nevetséges és szánalomra méltóvá is tette, a néző roszul érezte magát őtet e szerepben vergődni látva. Bár egyes szereplők igyekeztek is szerepeiknek megfelelni, egészben a darab mégis elesett. Az igazgatóságtól kérdezzük, vár-e még társulatához a női szerepekre tagokat és akar egy férfi szerelmest hozni, mert így nem tudjuk a mostani női erőkkel és a mostani borzasztó szerelmeseivel hogy fogja magát fentartani. Porcló. Katonatisztes kisasszony. Elbeszélés. Irta: Tasi M. (Folytatás.) IV. A viszontlátás. — Henriette ?! Oh, mondja ön , csakugyan Henriettének nevezik ?! . . Szent név, drága név! . . . — De mi lelte önt, uram ?! Remeg, reszket egy név hallatára! Igen is, Henriette! s van abban valami különös ? — Nincs uram, nincs, de — — Pszt neszt hallok, hangokat, ismerős hangokat hallok! Most Virt Simon Ferencz, vagyis Vércse Feri az ablakhoz rohant, sebesen felrántotta annak egyik szárnyát s sólyom szemeivel a sötétbe kémlelt, majd hirtelen megfordult saját ajkára téve, súgva ejté ki e szavakat : —Hallja! Ez Pepi hangja! Remény, szabadulás, örvendjen ön! De az exkapitányra semmi hatással sem valának e biztató szavak, nagyot sóhajtva leült, vagyis inkább lerogyott pricscsére egy nevet sóhajtva: Henriette! Vércse Feri pedig keveset törődve fogolytársa sóhajaival, az ablakhoz lapult, erősen ügyelve a történendőkre. — Most a falhoz közeledik Pepi, hóna alól valamit vesz elő, kibontja, vigyázz ez kötél lajtorja lesz! beszélt magához a bandita. Valóban az ablak alatt álló egyén egy sötét csomagot hajít fölfelé, melyet Vércse Feri ügyesen elkapván, visszahúzódott az ablaktól; de azért egy lépést sem távozott el attól, hanem folyvást ott hallgatódzott. E pillanatban hallatszott a földszinről: „Neked adom mind, mit összeszedtél, úgy is tudom, nálunk költöd el! De most siess őrhelyedre, magadat tennéd ki a veszélynek, ha véletlenül így lepne meg az őrjárat. Én is távozom, szükség van reám.“ Ez utóbbi szavak már a távolban vesztek el.• Oh angyali Pepi, isteni Pepi! Te jó hű barát. Itt vagy tehát szabadulás eszköze; áldott legyen az a kéz, mely szálanként eresztett, vagy a mely kötélbe vert össze! Fel fel pajtás, ezerszer bocsánat, kapitány úr! Fel-fel, itt a szabadulás órája! De mi ez? Ön hallgat sötéten s nem örvend az örvendezőkkel ? Egy barátságos szava sincs most ez elhatározó pillanatban, mikor mindketten megszabadulhatunk?! Szóljon, beszéljen, kérem! — Nincs. — Mit? Ön tán nem használja fel e kínálkozó alkalmat? — Nem. — Hogyan, ön itt akar maradni ?! — Itt. — Itt e büzhödt légy szobában, e pricscsen, egerek, patkányok, pókok társaságában, ellenségei kezei közt, kik gyönyört találnak önnek kínzásában ?! — Itt maradok egerek, patkányok, pókok társaságában , ellenségeim kezei közt. — S miért, ha szabad kérdenem? — Mert a szökés ellenkezik katonai becsületemmel: azért, ha belehalok is, már én csak kitöltöm fogságomat .. De mit is keresnék én az életben; oly sötét van kinn !..! — Oh, ál-erény, ál-bölcsészet, mely gyönyört lel az önkínzásban! Kapitány úr, oh jöjjön csak s élvezze az ablakon betóduló frissséget; kérem, nézze a felhők közül elö-elő tünedező csillag fényt; jöjjön, gyönyörködjék az éj költészetében! Mily üde lég, mily ragyogó pompa! és ön mégis itt akar marani?! Ni, ez éji kóbormadár mily merészen szeli át a léget s oda röpül, a hová ösztöne vezérli, és ön mégis itt marad senyvedő rabnak? _ — Áll határozatom: Menjen, mentse meg magát, én itt maradok. — Kapitány úr, ön szabadságért küzdött, mégis rab akar lenni; gondolja meg, húsz év és a haza hasznát veheti meg. — Meggondoltam. — De nem érdemli e büntetést, mert ön bajnok, vitéz, hős volt; ön hazája szabadságáért küzdött, miért küzdeni polgári erény?! — Tudom. Újdonság és vegyes. — Király ő felsége neve napján október 4-kén a kath. anyatemplomban ünnepélyes isteni tisztelet tartatott, — jelen voltak az itten szállásoló katonaság és a városi tisztviselői kar. — Az országgyűlés folyó hó 1o-kára öszszehivatott. — Időjárásunk kedd óta hűvös és szeles, mely a felszáradt port szüntelen a levegőben kavarva , csapkodja szemeink közé, a mi nem valami kellemes mulatság. — Szüretünk a múlt héten megkezdetvén, e héten be is végeztetett, minden nagyobb zaj és vigság nélkül, de van is okunk rá, mert középterméshez mérve is csak negyedrész termésünk lett. — A kecskeméti magyar kir. adóhivatal a budai magyar kir. pénzügyigazgatósággal még most is németül levelez hivatalosan. — Nem vagyunk valami nagy mokrák, de erre mégis azt mondjuk, hogy vagy tanuljanak meg az illetők magyarul, vagy isten hírével tessék más boldogabb