Kecskeméti Lapok, 1870. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1870-03-26 / 13. szám

Első kérdés: mit eszünk, mit iszunk? s ha nehéz alkus a gazda, keservesen csúffá teszik. — Ha ott hagyja őket s más csapat­tal kezd alkut, amazok követik, észrevétle­nül körül állják, s vagy kigúnyolják, vagy szemérmet sértő s undort gerjesztő módon lepiszkitják, —miközben még legkisebb be­szél az, hogy a háttal fordult kapás úgy pökjön, hogy pökése a mögötte álló gazda arczára essék. Némely gazdának hátára ész­revétlenül jegyet krétáznak s nemcsak áta­­lános hahota tárgyává teszik, hanem az ily kijegyzett gazdával többé egyetlen kapás sem­­ áll szóba. Ha valamely nő esetleg arra vállalkoz­nék , hogy e csőcselék garázda nép közé napszámos fogadás végett kimenni bátor­kodjék, avagy valamely nő, akár ifjíi akár vén csak átmenetileg arra tévelyedjék, — jaj annak; — tisztességes szavak hallásához szokott fülnek el nem szenvedhető és a ma­gyar szótárakban föl nem található trágár mondatok záporával ugrasztják el az ilyet kapás urak maguk köréből. És aztán a milyen e csőcselék piaczi magaviselete, épen olyan napi munkája is. Gáncsol az ételben, követelő az italban; ha nem inge szerinti ételt kapott, beszélhet a gazda, — több kárt vallott az napon szelle­­jében mint hasznot reménylett. Midőn e sorokat irom, egy régi, de még most is a kecskeméti nép ajkán forgó igaz történet ötlik emlékezetembe. A múlt század első felében volt e városnak egy erélyes főbírája: Bozó­­István, kinek nevét leg­inkább a Bozó harangjának hire tar­totta fen. Erről beszélik, hogy midőn a napi bért keveslő kaszások nyári hajnalon munkára menni nem akartak, napkeltekor össze­fogatta őket, s éhen szomjan egész délig a piaczot kaszáltatta velök, vagy­is a piacz üres homokán lóggattatta végig álta­luk a kaszát, épen úgy, mintha füvet ka­száltak volna. Mai világban ez ugyan se büntetésnek, se bosszúnak be nem illenék, de mégis méltán várhatnánk a városi ható­ságtól, hogy legalább a 19-ik század vé­gén , akár közerkölcsiség, akár az illem és 20 hatalmas oszloppal ellátva, melyek megött széles, majd két öles folyosó vezet az egész épület körül. Az udvar négy részre van osztva, s kertté alakítva; igen kedves virágos pázsintos helyek, mindegyik osztály közepén egy egy szökőkút löki a magasba vizét. A várost teljesen körül kerítő árnyas sétányon át csaknem sötét este érkeztem meg az Isola Bellához ceímzett, a város és indóh­áz közt levő szálodába, elfáradva az egész délutáni folytonos járkálás miatt. Másnap délután egy órakor elhagytam Mailandot, s mentem Cono felé, hogy Olaszország legszebb tavát, s partjait ékítő kéjlakjait, s árnyas kertjeit meglát­hassam. Mailand és Como között egyedül Monza érdemel említést. Pompás, teljesen márványból épült templo­mában őriztetett azon hires vaskorona, melynek belső abroncsa a monda szerént azon szegek egyikéből kovácsoltatott, melylyel Krisztus Urunk a kereszthez szegeztetek, s melylyel 34 lombard király koronáz­tatott meg, közöttük mint utolsó I. Ferdinánd (V. Ferdinánd magyar király) 1838-ban. Midőn az osztrákok 1859-ben Lombardiából haza menettettek, egyéb kincsekkel együtt ezt is magokkal vitték Bécsbe. Monza az olasz király nyaralója, a Villa fe­llett szép angol kert veszi körül. Néhány állomás után Camerlatánál kiszáltam, hogy innen Comoba omnibusan menjek, mivel még a vasútvonal Comoig nincs készen. A város, mely a tó déli vég­pontján fekszik, Camerlatától rövid fél óra kocsin, megérkezvén, azonnal a hajóra száll­tam, mely az utasok felvétele után rögtön indulandó volt. A hajóról igen kedves képet nyújt e város, közmű­veltség tekintetéből, áma vá­gott cső­cselék garázdaságának lehűtéséről kitelhető­­leg gondoskodjék. A mint törvény védi a személyszabad­ságot és szabad munkát, épen úgy védenie kell a szellemi és anyagi biztonságot is. Bizony bizony mondom nektek Mózesek, Pátriárkák és Próféták, kikre köztünk a városi polgárok egyetemes községének jogai s tekintélye van rátok ruházva, — azok közül a fegyveres kerubimok közül minden nap hajnalban néhányat, legalább egy biztos­ és egy-két pár rendőrszolga képében kiren­delhetnétek a piaczra, hogy a rendet fen­­tartsák és kapás uraimék vérlázitó garázda­ságát valamennyire korlátozzák. Hadadi Boldizsár: Az 1870-ik évi újjonczozás Kecskeméten. Az 1868-ik évi XL. t. sz. szerént a sor­hadi és hadtengerészeti létszám kiegészíté­séül, a folyó 1870-ik évre sorozás útján a magyar korona országaira, újjonczjutalékul kirótt 39,339, póttartalékul 3,934, összesen 43,273 főnyi újjonczból városunkra kirótt újjoncz jutalék 130, póttartalékos 13, ösz­­szesen 143 főnyi illeték lévén kiállítandó, — mint az előleges hirdetésekből tudva van, az újjonczozás folyó hó 8-án, a föl­­mentetési kérvények tárgyalásával megkez­detvén, ugyancsak 15-ik napján a főállitás befejeztetett, — mely művelet eredményé­nek statistikai­­fő átnézetét a következők­ben terjesztem a nyilvánosság elé, ugyanis: Az újjonczozásra felhívott korosztályok az 1850—1849 és 1848. lévén, az ezen korosztályokban összeirottak száma az I-ső k. o. 968, II-ik k. o. 426, III-ik k. o. 369, összesen: 1763, mely létszámból igazolt elhaltak az I-ső korosztályúak­tól 361, a múlt évi újjonczozás óta II-ik k. o.-ból 36, III-ik k. o.-ból 17, összesen 414, e sze­rént maradt az 1-ső k. o.-ban 607, II-ik k. o.-ban 309, III-ik k. o.-ban 252, ösz­­szesen: 1249 fő, annak megemlítésével, hogy a 3-ik korosztályban maradt ezen melynek lapostetejű magas épületei fölött magasra nyúlik az 1396-ban épült fehér márvány Dom. E város kedves, igéző fekvése daczára igen ritkán szolgál az idegeneknek hosszasabb szállásul; a tó felől jövő utazók annyira el vannak telve a tájék pazar ékességeivel, hogy Comonak igazi szépsége már nem is hat kedélyekre. — E város születés helye a két római klassikusnak Pliniusnak, s a költő C­ácilius Statiusnak; — XlII-ik Kelemen és XI-ik Ince pápának; a nagy physikusnak Voltának, kinek Marchesi által készített, s 1838-ban a Piazza Volta-n felállított szobra van; — a hires szobrásznak Canová­­nak stb. E hely alapítását 3 századdal előbbre teszik Rómáénál; a 12-ik század közepén szétromboltatott, s 1158-ban I Frigyes császár által újra felépittetett, s megerősittetett, püspöki székhely; 1859-ben a lombard-piemonti háborúban, Garibaldi műveleteinek főpontja volt. *­ A comoi tó. A comoi tó, — mely hajdan Larisnak nevez­tetett — egész kiterjedésében olaszföldön fekszik s 1859-ig az osztrák Lombardiához tartozott. Mély­sége 1810 láb, legnagyobb kiterjedésében 10 '/a óra hosszú; északi végpontjától a bellaggioi félszigetig 4*/a óra. Itt két ágra szakad; a nyugati — szoro­sabb értelemben comoi tónak neveztetik, s 6 óra hosszú, s Com­onál végződik; a keleti 5 órányi hosszúságú s Lago di Lecco (leccoi tó) nevet visel. Ez utóbbi kevésbé látogatott, mivel kevesebb élénkséggel s érdekességgel bir. A comoi tó Olasz­ország minden tavai közt, mint legszebb, legkedve­sebb ismeretes. Az által, hogy a partok egy órányi létszámból tudva nem levő tartózkodásúak az I-ső korosztályból 225, II-ik k. o.-ból 195, III-ik k. o.-ból 173, összesen 593, minélfogva tudva levő tartózkodásúak az I-ső k. o.-ból 380, II-ik k. o.-ból 190, III-ik k. o.-ból 75, összesen: 645­, ezekhez levéli még számítandó a fentebbi évekről magokat az újjonczozás alól kivont 124 főnyi igazolt tartózkodásúak. Mely fentebbi kimutatásban kitett köte­lezettek közül, családi tekintetből fölmen­tettek a védkötelezettség alól fiúk az I-ső k- o.-ból 64, II-ik k. o.-ból 42, III-ik k. o.-ból 47, összesen: 153, unokák 2, fivér 1, tör­vénytelen gyermek 1, összesen: 157, fog­ság miatt kihagyatott 1, mely szám levo­­natván, lett az újjonczozásra felhívott 1215 ff), a kik közöl hivatalból besoroztatott 6. — Sorszám szerént a hadseregbe 116, pót­­tartalékba 8, múlt évről a folyó évre ma­radt fellileg 13,143, mely szerint kiállítva lévén a sorhad jutaléka; besoroztatott a honvédek közé a II-ik k. o.-ból 45, III-ik k. o.-ból 29, előbbi korosztályokból önkén­tes jelentkezés útján 35, összesen 109 fő. Mi illeti egyébiránt a hadkötelesek nyil­ván­tartását s igazolását, hogy az hatósá­gunk részéről a legfőbb s kiválóbb figyel­met, s kívánni valót hagyja fenn már csak abból is megtetszik, hogy százakra megy évenkint a tudva nem levő tartózkodásúak száma, és míg a lakhellyel, bizonyos tar­tózkodással ellátottak évenként rójják a véradót, addig éveken át ezerek maradnak vissza a nép legalsóbb osztályából, a­mely igazoltatik csak az itt jelzett számok által is, miszerint a befejezett újjonczozás alatt a tudva levő tartózkodásúak közül kik vi­déken mint iparsegédek — néptanítók — s tanulók vagynak, de kik a pótsorozatokra már is jelentkeztek s egy némelyiknek az avató-ivek az illetékes hatóságokhoz meg­küldettek , az I-ső korosztálybeliek közül 24, II-ik k. o. meg nem jelentek közül 22, III-ik k. o. közül 40, öszszesen: 86. S... I... *) L. Berlepsch Schweizer. Führer — 651. távolságnál tovább sehol sem távoznak egymástól az utas azon szerencsés helyzetben van, hogy a tiszta fényben úszó falvak s városokat, a messze tündöklő templomokat, s kápolnákat, a fényűző vil­lákat, árnyas, lombos kerteket gyönyörű kéjlakaival, melyek a part hosszában mint egy gyöngyfüzér so­rakoznak , szabad szemmel tisztán kiveheti. A tavon rendkívül szelid légmérsék terül el (nyári legnagyobb foróság -f- 26° R. a legnagyobb hideg — 5° R. — de ritkán), s rajta rendesen két külön irányú szél uralkodik. Dél felé a Breva (délinél), s néha oly erővel lepi meg a tó járműveit, hogy azok csak nagy fáradsággal juthatnak a partra; veszélytől azon­ban tartani sohasem lehet, daczára a hajósok rémült kiáltásainak, kik ezzel csak az utasokat ijeszgetik elég oktalanul. Este a T i v­a n­o (észak sz­él) váltja fel a Brevat. Gonoszabbak azonban a keresztszelek, melyeknek gyakran a gőzösök is alig képesek ellen­állni. A comoi tó kék habjait temérdek hajó szeldelt, 400-nál több kissebb-nagyobb csónak, s számos gőzhajó. Utazás a tavon. Az állomástól elindulva, jobbról a tópartját Como, Bor­go­dico nevű külvárosa öleli, melynek villái közt mutatják a hajóról azon kétlakot, hol I. Napóleon 1797-ben lakott. Egy kanyarulattal kiér a gőzös a kis comoi öbölből, s a kiugró sziklafokt el­rejti az utas elől Comot. Fent a hegytetőn a San Mauricio nevű kápolna piroslik az elevenzöld lombok közül, melyek felett magaslik a Monte Bisbino, mely hajdan a banditáknak kedvencz tartózkodási helyök volt. A partokon csaknem egymást érve szebbnél szebb kertek lombjai közül mindenütt nyar

Next