Kecskeméti Lapok, 1870. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1870-05-28 / 22. szám
gél New Providenceba utazik, szíveskedjék azt Don Josénak átadni, ki ott horgonyoz. VI. Hogy mekkora volt fájdalma Don Josénak, midőn Pepita levelét elolvasta, azt leírni lehetetlen. Sirt, haját tépte s az istenség ellen kihívó szitkokat hányt, a melyek az előtt njakán nem jöttek keresztül. A levélnek tartalma a következő volt: „Uram! Szivem szorul, midőn a következő sorok megírására tollat ragadok, de azt meg kell tennem. Ön egy becsületes nő becsületét akaró pellengére állítani: ön megvet, de én önt még jobban, mert önben — bármint fáj is azt kimondanom, egy szemtelen szerelemkalandort voltam szerencsétlen szeretni; mondom voltam, és ha tudnám, hogy egy erecske van bennem, mely önért buzog, rögtön kitépném. Örökre átkozandom a perczet, mely engem önnel összehozott. Én önt és úgy kerülendem, mint ön engem, s hogy ez életben sohase találkozzunk, már intézkedések tétettek, Havannah Pepita Bollegas. “ Cormusától tudomására esett Pepitának viszonya Gabrielával, továbbá az is, hogy június 20-án leend az összeketés s hogy az összeketés napján azonnal elhagyandják Amerikát, miután egész vagyonukat pénzzé tették. Don Jose most már mindent tudott. — „Eleget éltem“ mondó, és bárányból tigris lett.* * * Rövid idő múlva azon megdöbbentő rémhír futotta be Cubát, hogy egy kalózhajó űzi a tengeren garázdálkodásait és pedig különösen a Bahama szigetek körül. Mintegy húsz hajót rabolt már ki, s annyira rettegésbe hozta rövid idő alatt a hajósvilágot, hogy már e felkiáltásnál: „a tüzes G.!“ a legnépesebb hajók futásnak eredtek. — Ez elnevezést onnan kapta, mivel a hajó árboczán picziny lámpák íigy valónak összecsinálva, hogy azok egy tüzes G-t alakitanak, s a hajósok elbeszélése nyomán, a mely hajó a tüzes G.-t megpillantó, az már elveszettnek tekinté magát. —Az volt a csodálatos benne, hogy a hajósok sohasem láták meg távolról, hanem csak azt vették észre, hogy 20—30 ölnyire fölvillan a tűzsugár, s fogva voltak, — ellentállásról szó sem lehetett. Mint beszélék, a kapitány fekete bársonyálezát s mellén egy aranyból készített mintegy hüvelyknyi G betűt viselt; a nőket különösen gyűlöli, parancsai legénységének, a kik szintén álczát hordtak — jelekkel s füttyentés által adattak. A new providencei s a cubai kormányzók annak, ki a hírhedt kapitányt élve vagy halva hozza Havannába vagy New-Providence-ba, 250 font sterlinget ígértek. Ezen díj az elfogási mód szerint 300 fontig emeltethetett, de nem találkozott vállalkozó. Egy kiküldött spanyol hadihajó a tenger fenekére sülyesztetett, a legénység legyilkoltatott egy kivételével , kit, hogy a kormányzót az eseményről tudósítsa, — mily vakmerőség! — C. de la Puntánál dobtak ki a szárazra. VH. Július 20-ának reggele feltűnt. A díszes székesegyház terén, Havanahban, a őket, hogy különböző feladatot teljesítsenek. Ha tehát fel akarod ismerni női hivatásodat, fordulj női természetedhez és ez megtanít! Boldog vagy, ha ezen az isten által megszentelt téren híven megmaradsz! Avagy nem ismered-e a görög mesét amaz Antitusról, ki mindaddig legyőzhetlen vala, míg az anyaföldön maradt, de innen felemeltetve, ellensége által letiportatok ? Őrizkedjél, nem barátod az neked, ki téged szülő természetedtől elcsábitni óhajt, kecsegtet s úgy látszik, hogy fel is emel, de épen ezzel veszi el életerődet! Szánandó vagy, ha kicsinyled— s restelsz az lenni a mi lehetsz, csak azért, hogy azt hajhászd, amit teljesen soha sem érhetsz el. Mindig csak fél férfi lészen az, ki egész nő lehet! Miben áll tehát a te sajátságos női lényed, mely által a férfi-nemtől különbözöl? A mi tettedet illeti, hiányzik nálad az erő, mely az erős nemnek sajátsága, ami által ez nehezebb dolgokra képes. A férfinál az erőnek érzete bátorságot szül és ösztönzi kiható munkásságra. A szépnem, mint a boncztan is tanít, egyátalán másként van alkotva, szervezete gyengébb, finomabb alkata arra mutat, hogy a nő sokkal inkább önmagába zárkózó, elfogadó, a külhatásokat gyöngédebben érző s tökéletesebben magába ölelő ... A nőnek is van ugyan ereje, de egészen más mint a férfié. A férfierő cselekvésben, a női erő tűrésben nyilatkozik. A férfi leküzdi az akadályokat , hős a csatákban; a nőnek hősi ereje — gyakran dicsőbb mint amaz — a szevedések békés elviselésében, a nélkülözésben, a nyomorban... bizonyítja meg magát.------De ez már a szellemi térre tartozik. Igen szépen mondja Riehl: *) „Csak egy emberi szellem van, de van férfiúi és női lélek s ezt a felettébb különböző ideg-, csont-, vér- és izomképződés szüli. Innen származik egy elkülönített férfiúi és női hivatás!“ A férfi és nő közötti különbség, mindent egybefoglalva, abban áll, hogy a férfi inkább öncselekvő, a nő inkább fogékony (elfogadó). Azt mondjuk: inkább , mert minden ember szükségkép öncselekvő is, fogékony is, amennyiben a külvilágra — s ez viszont ő reá hat; de az egyik mégis túlnyomó. — A nő is lehet, legyen is munkás kifelé s környezetén bizonnyal meg fognak látszani hatásának nyomai; de lágy és hajlékony természeténél fogva sokkal inkább arra hivatott, hogy magába ölelje mindazt, mit környezete közel visz hozzá. A nőre sokkal élénkebben hat minden, mint a férfira, mélyebb benyomás gyakorolható reá, úgyhogy amit egyszer a női lélek megragad, az teljesen áthatja egész lényét, mint a költő kifejezi. A női gyöngédség, mint gyenge nád, meghajol az indulat leglágyabb fugalma alatt. A férfi sokkal inkább törekszik önállóságra s mindenkép igyekszik maga körül egy új világot alkotni; a nőnek eleme, hogy másra támaszkodjék s odaadhassa magát — olyan, mint a folyondár, megfogódzik, hogy ne ingadozzék és ha élő törzsre nem lehet, sziklákra kúszik. A szeretet egyik nemnél sem nagyobb, mint a másiknál, de mindkettőnél különböző. A férfi szeretete ott erős, hol ő tehet másokért; a nő sokkal inkább képes alkalmazkodni, mindenbe mintegy beleélni magát. A hol határozott fellépés vagy ellentállás kell, ott a férfi van helyén, de a feláldozó önodaadásban a nő könnyen felülmúlja őt! A férfi egyenesen s keresztül hatol mindenen, s épen azért igen könnyen a durva, merev szigorúság terére rohan; a nő simulékony s a legnagyobb nehézségeken óvatosan megy át, a durva szegleteket gondosan kerüli vagy elegyengeti, közvetít, engesztel .... A férfira is hat a külvilág, de mennyire másként mint a nőre! A férfi azonnal saját tevékenységével fogadja a benyomásokat, amenyiben vagy gondolkozik a dolgok felett, vagy akaratja szerint igyekszik idomítani azokat. A férfinál nagyobb a gondolkozó és akaraterő. A női nemnek ereje és gyengesége az érzelem; mindent érzelmének itélőszéke elé állít, s mindaz, ami szivét nem illeti vagy talán megsérti, reá nézve elveszett. A férfi okot keres s a szerint cselekszik; a nőnél a szeretet az ítélőbiró , amit nem szerethet, azt már elitélte! A nő is meggondol mindent, sőt sokszor élesebb elmével bir mint a férfi, de gondolkozása mégis másszerív. Azt szokták mondani: a nő szívével gondolkozik! S valóban úgy is van, hogy a női értelmet a szív kormányozza. — A férfi inkább tárgyilagos (objectiv, a nő inkább alanyi (subjectiv). Amaz feszült érdekkel szemléli a dolgokat úgy a mint azok vannak; a nőnél fődolog, hogy mik a dolgok ő reá nézve; hidegen nem tud szembeállani a tárgyakkal, annyira nyugodtan nem vizsgálhat, hogy csupán azt tudja meg, milyen természetűek azok; rendesen csak akkor fordul valamihez teljes lélekkel, ha szive meg van nyerve, vagy ha a tárgy azokat illeti, kik az ő szivének szerettei. Avagy nem így van-e?! Mondjátok meg ti magatok a nők, szeretitek-e ti a tartós feszült gondolkozást, szerettek-e tépelődni oly dolgokkal, melyek körül elmétekkel kellene huzamos és agytörő kutatásokat végeznetek; nemde e munka barázdákat vonna sima homloktokra s elhervasztaná „két orczátok tejben úszó rózsáit“! A természet titkai közt minden nagyobbszert felfedezést, a tudományok és művészetek haladását, az ipar és tzlet fejlesztését férfiak eszközölték. Amit a női nem e téren nyújthat, alig több, mint hogy a meglevőt felfogja s engedi, hogy mindaz hatást gyakoroljon reá. — A férfi alapot, okot fürkész, s ha megtalálhatta, határozottá, következetessé lesz a fejlesztésben, nem ritkán a legnagyobb egyoldaliságig, félszegségig és durvaságig. A nő közvetlenül érzelmeit követi s a vele született tapintatosság által gyakran csodálandó helyes irányban vezettetik. Igaz, hogy a megkezdett irányról nagyon könnyen lesikamlik s következetlensége nem ritkán a legvisszataszitóbb szeszélyességig űzheti őt. Azonban viszont az is tagadhatlan, hogy következetlensége sokszor igen szerencsés — — és kedves. Feltűnően áldásos intézkedése a teremhintóknak hosszú sora állott meg. A teret elláthatlan tömegű csőcselék nép lepte el, mely a város legszebb leányát, mint menyasszonyt kívánta látni. A menyasszony épen úgy mint a vőlegény fölindultnak lenni látszott, mindkettő e naptól jobban félt, mint annak örült volna. Gabriele továbbra akarta halasztani az összekelést, mivel az ominosus „tüzes G.“-től, melynek ő is hírét vette, rettegett, másrészről pedig menekedni akart Cubától, mert Don Jose bosszújától tartott. A menyasszonynak is voltak lelki furdalásai, melyeket legyőzni igyekezett. A szertartást a püspök maga végezte. A mint a templomból kimentek, Pepita csak a legnagyobb erőmegfeszítéssel tudta lábait a hintóig vonszolni, hová midőn beült, igy szólott férjéhez: — „Láttad őt?“ s félelemtől remegett. — „Kit?“ kérdé az. — „Don Josét, a mint a kijáratnál egy oszlop mögől oly gúnyosan nevetett felénk?“ — „Ejh, ehj, a hasonlóság mily gyorsan képes téged félelembe ejteni“ , monda a férj, ajkait mosolyra késztetvén, míg vére ereiben majdnem megfagyott. Az ő figyelmét sem kerülte ki a fölemlített férfiú. Ismerőiktől, rokonaiktól és Pepita anyjától, ki e szigeten akart meghalni, elbúcsúzván és ez utóbbi áldását vévén, még aznap délután elhagyák a havannai gyönyörű kikötőt. Még sokáig nézték a távolból szép Dubajokat, mig az végre a zivataros felhőkkel teli láthatáron eltűnt. — „Zivatar lesz“, mondá phlegmával a kapitány. *) Müncheni tanár, Europa-hirű culturliistoriai művei: Familie, Land und Leute; Bürgerliche Gesellschaft. Különösen ajánlható nőinknek a Familie.