Kecskeméti Lapok, 1870. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1870-02-26 / 9. szám

Harmadik évfolyam. 9. szám. Február 26. 1870. Előfizetési dij : ____ _ _ ____ _ ____ Hirdetési dijak :s: Frpt*71?M170­ T flDflE ssss MjtnMjlVlJli 11 Lili UK. •­­ Előfizetési pénzek el- ,, Hirdetések dfogadtatn^ Gat­,, ^ ^ 1 i a Imi 1 o p könyvkereskedésében fogadtatnak Uallialulop 1.^«.. _ i rr | I ■ • Kecskeméten. — Hirdetések ezen­könyvkereskedésében Kecs- ISITieret terjeSZtO ll ö t H 8 1). Kernelen. ■ lítcza 60 gz ^ Egy lap Kecskemét város újabbkori történetéből. (Folytatás.) Pest vármegye alig menthető nagy té­vedést követett el azon hibás eljárásával, hogy az erkölcsi fölényben állott kecske­méti elöljáróságot erkölcsileg megtörni igyekezett s e czéljának elérhetése végett a városi tanács tekintélyét semmitette meg. — E téves irány az 1830-ik évi ki­­rályi rendelet foganatosításánál még foly­vást fenállott s abban culminált, hogy a 100 tagra fölemelt választott polgárság közé minden békétlen elemet fölszedett s könnyen hirdették a vármegye bizottságának tagjai, hogy most már vége lesz a nép zajlásának, mert az úgy nevezett „recurrentia“ a választott polgárság testületében van ösz­­pontosítva; holott ez intézkedésnek a lett természetes következménye, hogy a városi tanácsnak mint kormányzó testületnek ha­tásköre paralyzáltatott s tekintélyének visz­­szaszerzéséről többé szó sem lehetett. IV. Arról, a­mit eddig elmondtam, egy egész vaskos kötet könyvet kellene írnom,­­ ha minden részletet és a főszereplőket egyenként megemlíteném; de én most nem könyvet írok, — csak egyetlen lapot muta­tok fel a város történetéből. A kecskeméti nemesek régidő óta tor­­zsalkodtak már a város ellen. Személyes előjogaikkal meg nem elégedve, a vagyo­nos­ak oda törekedtek, hogy itteni birto­kaikat független földesúri joggal bírhassák; minthogy pedig ez az országos adóalap némi megcsonkítását vonta volna maga után, abban a felsőbbségek, sőt a várme­gye által is gátoltattak, mely azonban mint akkor kizárólag nemes testület, a kecske­méti nemeseknek mindig pártfogójuk volt. A ki az országgyűlési irományok és jegy­zőkönyvek gyűjteményét átnézi, bizonyossá leszen abból, hogy a „jobbágyi telkeken lakó nemesek által viselendő terhekről“ szóló 1832/6. XI. törvény alapját, a kecs­keméti nemesek által 1790-ben az ország­gyűléshez benyújtott panaszos folyamod­vány képezte; de be fogja látni azt is a most említett folyamodványon kivül az or­­szággyűlés tagjai közt általuk nyomtat­ványban kiosztott emlékiratból, hogy nem tekintve az itt élvezett városi javadalma­kat , merőben a város érdeke ellen fordul­tak. Lássunk tehát egy némi adatot e moz­galmas korszakból a kecskeméti nemesek­ről és Pestvármegyéről,­ — mert meg van írva a római bölcs által, hogy „ha nem tudod mi történt, mielőtt születtél: gyer­mek vagy,“ ne legyünk tehát gyermekek. Kecskemét hajdan királyi koronabirtok volt s a magyar királynők javadalmához tartozott. A 15-ik század után, midőn ma­gán földesurak birtokába került is, ezek közt felosztva és szoros értelmű jobbágyi szolgálatok terhe alatt soha sem volt; ha­nem földesurainak szintúgy mint hajdan a királyi kamarának, évenként bizonyos meg­határozott censust — úri adót — fizetett, s ez szállott arány szerinti osztályra a föl­desurak között. Régente a város helyható­­­­sági kiváltságot is élvezett; de szabada­lomlevelei a török és tatár pusztítások ko­rában elveszvén, abból a hatalmas Koháry grófok által kibillentetett s 1736-ban gróf Koháry András császári tábornagy családja részére a földesúri törvényhatóság gyakor­latához királyi kiváltságot eszközlött; mint­hogy azonban ezt a városi tanács erélye­sen ellenzette, megegyezett a földesúr abban, hogy a városi tanács a földesúrral együtt közösen gyakorolhassa a törvényha­tóságot , — Így történt aztán, hogy mind a polgári, mind a fenyítő úri törvényszéken a városi tanács együ­tt ült és szólt a földes­úrral vagy képviselőjével. E viszonyból kifolyólag, mindennemű királyi haszonvételek a városi község tu­lajdonát képezték, a városi tanács befo­lyást soha sem engedett a földesúrnak a város belügyei elintézésére, azon egyszerű formaságon kívül, hogy a számadások az említett közös szerkezetű úritörvényszék felülvizsgálata alá terjesztettek, kiváltképen oda volt irányozva a városi elöljáróság örökösen éber figyelme, hogy itt a földesúr magát soha meg ne fészkelhesse, mihez ké­pest sem a városban, sem annak területén, a földesúrnak sem ingó, sem ingatlan tu­lajdona soha sem volt, sőt a mindig csak száraz pénzben szedett úri adón kívül egyéb javadalomra jogot sem igényelhetett: ily állapot mellett nagyon feltűnő volt a helyben lakó nemesek törekvése a város érdekei ellen. Ámde mindezen kedvező helyzet csak puszta gyakorlaton és királyi rendeleteken nyugovék; midőn tehát az 1832/6­ IX. tör­vény „a községek belső igazgatásáról“ megalkottatott, mielőtt még szentesíttetett volna, már igen alapos aggodalmakat kel­tett a kecskeméti városi tanács és válasz­tott polgárság jobb belátásoi tagjai közt a város jövőjére nézve, mert azon törvényben a tisztán jobbágyi viszonyban és teljesen földesúri kezelés alatt álló helyek s a ki­váltságos és oly különös állapotú, de nem szabad királyi városok közt, mint Kecs­keméti, semminemű különbség sem létez­vén , többé reményleni nem lehetett, hogy élő törvény ellenében a puszta gyakorlat, sőt királyi rendeletek is a várost földesura által megkísérthető túlkapások ellen meg­védhetnék; ekkor tehát fölmerült azon nagyszerű eszme, hogy miután a kisebb földesúri censusokat nagyobbára már a vá­ros megváltotta, vagy zálogba vette, most a többi is megszereztetvén, a város, mely már különben is úgy van szervezve, a ki­rályi felséghez szabad királyi városi szaba­dalomért folyamodjék. E nagy eszme csakhamar népszerűvé lett, é­salakosok százankint, az iparosok ezéhenkint , saját aláírásaikkal igazolták beegyezésüket és kérték, sőt sürgették a városi tanácsot s választott polgárságot an­nak foganatosítása végett. Így történt, hogy az időközben herczeg Koháry Ferencz fő­­cancellár személyében fiágon kihalt Ko­­háry-család­ censusa, az abban neje herczeg Koháry Antónia által örökösödött Szász Koburg Gotthai Ferdinand fejedelmi her­­czegtől 1834-ben s az utána következő két legnagyobb census 1835. és 1836-ban a városi közönség által örökösen megváltatott. A ffildlceuri törtein­yh­ti­aiságrara­­ folmbázva volt herczeg Koháry-család örököse Szász Koburg Gotthai Ferdinand fejedelmi her­czeg a váltsági szerződésben az úri törvény­­hatósági jogot is a városi közönségre át­ruházta, s ezen átruházás a szabadkirályi városi kiváltság kiadásának bekövetkeztéig, királyi rendelettel jóvá hagyatott és arról Pestvármegye értesittetett. A kecskeméti nemesek azonnal belát­ták a nagy hátrányt, mely őket fenyegeti, ha ezért érhet a város a sz. kir. városi ki­váltság megnyerésében, ugyanazért minden követ megmozdítottak, hogy abban akadá­lyozhassák; más részről Pest vármegye, a melynek népesség, adózás és egyéb köz­­szolgálat tekintetében Kecskemét egy egész tizedrészét képezte, h­a jó fejő,s tehéntől megválni legkisebb kedvet sem mutatott, ennélfogva még súlyosabb akadályok fel­halmozására készen állott; ugyanezért mi­dőn a földesúri törvényhatóság átruházását jóváhagyó királyi rendelet közgyű­lésileg tárgyaltatott, Pestvármegye azon kiváltsá­got jogi természeténél fogva átruh­ázhatlan­­nak kimondotta, a királyi rendeletet félre tette és saját eminens jurisdictiojánál fogva Kecskemét fölött a törvényhatóságot és közvetlen átalános felsőbbséget a várme­gyére átszállottnak decretálta. Ha ezen ha­tározatánál Pest vármegye megmarad, alig megingatható jogalapon maradt volna, ámde hogy a kormány ellen ekkor országszerte napi­rendre került ellenzékeskedést s a királyi rendelet félretételét indokolhassa, tovább ment, és a kecskeméti nép érdeke

Next