Kecskeméti Lapok, 1870. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1870-02-26 / 9. szám
Harmadik évfolyam. 9. szám. Február 26. 1870. Előfizetési dij : ____ _ _ ____ _ ____ Hirdetési dijak :s: Frpt*71?M170 T flDflE ssss MjtnMjlVlJli 11 Lili UK. • Előfizetési pénzek el- ,, Hirdetések dfogadtatn^ Gat,, ^ ^ 1 i a Imi 1 o p könyvkereskedésében fogadtatnak Uallialulop 1.^«.. _ i rr | I ■ • Kecskeméten. — Hirdetések ezenkönyvkereskedésében Kecs- ISITieret terjeSZtO ll ö t H 8 1). Kernelen. ■ lítcza 60 gz ^ Egy lap Kecskemét város újabbkori történetéből. (Folytatás.) Pest vármegye alig menthető nagy tévedést követett el azon hibás eljárásával, hogy az erkölcsi fölényben állott kecskeméti elöljáróságot erkölcsileg megtörni igyekezett s e czéljának elérhetése végett a városi tanács tekintélyét semmitette meg. — E téves irány az 1830-ik évi királyi rendelet foganatosításánál még folyvást fenállott s abban culminált, hogy a 100 tagra fölemelt választott polgárság közé minden békétlen elemet fölszedett s könnyen hirdették a vármegye bizottságának tagjai, hogy most már vége lesz a nép zajlásának, mert az úgy nevezett „recurrentia“ a választott polgárság testületében van öszpontosítva; holott ez intézkedésnek a lett természetes következménye, hogy a városi tanácsnak mint kormányzó testületnek hatásköre paralyzáltatott s tekintélyének viszszaszerzéséről többé szó sem lehetett. IV. Arról, amit eddig elmondtam, egy egész vaskos kötet könyvet kellene írnom, ha minden részletet és a főszereplőket egyenként megemlíteném; de én most nem könyvet írok, — csak egyetlen lapot mutatok fel a város történetéből. A kecskeméti nemesek régidő óta torzsalkodtak már a város ellen. Személyes előjogaikkal meg nem elégedve, a vagyonosak oda törekedtek, hogy itteni birtokaikat független földesúri joggal bírhassák; minthogy pedig ez az országos adóalap némi megcsonkítását vonta volna maga után, abban a felsőbbségek, sőt a vármegye által is gátoltattak, mely azonban mint akkor kizárólag nemes testület, a kecskeméti nemeseknek mindig pártfogójuk volt. A ki az országgyűlési irományok és jegyzőkönyvek gyűjteményét átnézi, bizonyossá leszen abból, hogy a „jobbágyi telkeken lakó nemesek által viselendő terhekről“ szóló 1832/6. XI. törvény alapját, a kecskeméti nemesek által 1790-ben az országgyűléshez benyújtott panaszos folyamodvány képezte; de be fogja látni azt is a most említett folyamodványon kivül az országgyűlés tagjai közt általuk nyomtatványban kiosztott emlékiratból, hogy nem tekintve az itt élvezett városi javadalmakat , merőben a város érdeke ellen fordultak. Lássunk tehát egy némi adatot e mozgalmas korszakból a kecskeméti nemesekről és Pestvármegyéről, — mert meg van írva a római bölcs által, hogy „ha nem tudod mi történt, mielőtt születtél: gyermek vagy,“ ne legyünk tehát gyermekek. Kecskemét hajdan királyi koronabirtok volt s a magyar királynők javadalmához tartozott. A 15-ik század után, midőn magán földesurak birtokába került is, ezek közt felosztva és szoros értelmű jobbágyi szolgálatok terhe alatt soha sem volt; hanem földesurainak szintúgy mint hajdan a királyi kamarának, évenként bizonyos meghatározott censust — úri adót — fizetett, s ez szállott arány szerinti osztályra a földesurak között. Régente a város helyhatósági kiváltságot is élvezett; de szabadalomlevelei a török és tatár pusztítások korában elveszvén, abból a hatalmas Koháry grófok által kibillentetett s 1736-ban gróf Koháry András császári tábornagy családja részére a földesúri törvényhatóság gyakorlatához királyi kiváltságot eszközlött; minthogy azonban ezt a városi tanács erélyesen ellenzette, megegyezett a földesúr abban, hogy a városi tanács a földesúrral együtt közösen gyakorolhassa a törvényhatóságot , — Így történt aztán, hogy mind a polgári, mind a fenyítő úri törvényszéken a városi tanács együtt ült és szólt a földesúrral vagy képviselőjével. E viszonyból kifolyólag, mindennemű királyi haszonvételek a városi község tulajdonát képezték, a városi tanács befolyást soha sem engedett a földesúrnak a város belügyei elintézésére, azon egyszerű formaságon kívül, hogy a számadások az említett közös szerkezetű úritörvényszék felülvizsgálata alá terjesztettek, kiváltképen oda volt irányozva a városi elöljáróság örökösen éber figyelme, hogy itt a földesúr magát soha meg ne fészkelhesse, mihez képest sem a városban, sem annak területén, a földesúrnak sem ingó, sem ingatlan tulajdona soha sem volt, sőt a mindig csak száraz pénzben szedett úri adón kívül egyéb javadalomra jogot sem igényelhetett: ily állapot mellett nagyon feltűnő volt a helyben lakó nemesek törekvése a város érdekei ellen. Ámde mindezen kedvező helyzet csak puszta gyakorlaton és királyi rendeleteken nyugovék; midőn tehát az 1832/6 IX. törvény „a községek belső igazgatásáról“ megalkottatott, mielőtt még szentesíttetett volna, már igen alapos aggodalmakat keltett a kecskeméti városi tanács és választott polgárság jobb belátásoi tagjai közt a város jövőjére nézve, mert azon törvényben a tisztán jobbágyi viszonyban és teljesen földesúri kezelés alatt álló helyek s a kiváltságos és oly különös állapotú, de nem szabad királyi városok közt, mint Kecskeméti, semminemű különbség sem létezvén , többé reményleni nem lehetett, hogy élő törvény ellenében a puszta gyakorlat, sőt királyi rendeletek is a várost földesura által megkísérthető túlkapások ellen megvédhetnék; ekkor tehát fölmerült azon nagyszerű eszme, hogy miután a kisebb földesúri censusokat nagyobbára már a város megváltotta, vagy zálogba vette, most a többi is megszereztetvén, a város, mely már különben is úgy van szervezve, a királyi felséghez szabad királyi városi szabadalomért folyamodjék. E nagy eszme csakhamar népszerűvé lett, ésalakosok százankint, az iparosok ezéhenkint , saját aláírásaikkal igazolták beegyezésüket és kérték, sőt sürgették a városi tanácsot s választott polgárságot annak foganatosítása végett. Így történt, hogy az időközben herczeg Koháry Ferencz főcancellár személyében fiágon kihalt Koháry-család censusa, az abban neje herczeg Koháry Antónia által örökösödött Szász Koburg Gotthai Ferdinand fejedelmi herczegtől 1834-ben s az utána következő két legnagyobb census 1835. és 1836-ban a városi közönség által örökösen megváltatott. A ffildlceuri törteinyhtiaiságrara folmbázva volt herczeg Koháry-család örököse Szász Koburg Gotthai Ferdinand fejedelmi herczeg a váltsági szerződésben az úri törvényhatósági jogot is a városi közönségre átruházta, s ezen átruházás a szabadkirályi városi kiváltság kiadásának bekövetkeztéig, királyi rendelettel jóvá hagyatott és arról Pestvármegye értesittetett. A kecskeméti nemesek azonnal belátták a nagy hátrányt, mely őket fenyegeti, ha ezért érhet a város a sz. kir. városi kiváltság megnyerésében, ugyanazért minden követ megmozdítottak, hogy abban akadályozhassák; más részről Pest vármegye, a melynek népesség, adózás és egyéb közszolgálat tekintetében Kecskemét egy egész tizedrészét képezte, ha jó fejő,s tehéntől megválni legkisebb kedvet sem mutatott, ennélfogva még súlyosabb akadályok felhalmozására készen állott; ugyanezért midőn a földesúri törvényhatóság átruházását jóváhagyó királyi rendelet közgyűlésileg tárgyaltatott, Pestvármegye azon kiváltságot jogi természeténél fogva átruházhatlannak kimondotta, a királyi rendeletet félre tette és saját eminens jurisdictiojánál fogva Kecskemét fölött a törvényhatóságot és közvetlen átalános felsőbbséget a vármegyére átszállottnak decretálta. Ha ezen határozatánál Pest vármegye megmarad, alig megingatható jogalapon maradt volna, ámde hogy a kormány ellen ekkor országszerte napirendre került ellenzékeskedést s a királyi rendelet félretételét indokolhassa, tovább ment, és a kecskeméti nép érdeke