Kecskeméti Lapok, 1871. július-december (4. évfolyam, 26-51. szám)

1871-07-01 / 26. szám

TÁEGZA. Kivonat Kecskemét szab. Mr. város rom. kath. egyháztanácsa tanügyi bizottságának jegyzőkönyvéből 1871. Mártius hó 2-ról. 30/871. szám. Olvastatott a város képviseleti közgyűlésének a községhatósági tanügyi bizottság 4128/870. k. i. számú hivatalos jelentésére hozott 350/870. számú határozata, melyben az iránti nyilat­kozatra hivatik fel a rom. kath. egyháztanács; vajon felekezeti népiskoláit továbbra is fentartani, avagy felekezetnélkü­li községi közös iskolák felállítását óhajtja? Mely határozat a 169/870. számú egyház­tanácsi végzéssel hátb­atolva e tanügyi bizottságnak véleményes jelentés végett kiadatván. Határoztatott: Eltekintve azon magasabb czéloktól, melyeket a népiskolai közoktatás tárgyá­ban alkotott 1868. 38. t. sz. szellemében felállítandó községi közös iskolák a különböző vallásfelekezetű honpolgárok testvérisülésének előmozdítása; s illető­leg az ifjú nemzedéknek ily szellemben növelése által a társadalmi téren, sőt — mondhatni — az ál­laméletre oly mélyen beható, s főleg viszonyaink között annyira kívánatos s oly fontos horderejű köz­egyetértés terén a törvényhozás czélzatához ké­pest elérni hivatják; de 1) átalában tekintve azt, hogy a hivatkozott törvény a gyermekek vallás-erkölcsi és hitbuzgó ne­velését a községi iskoláknak áldozatul hozni nem­csak nem kívánja; sőt azon törv. czikkely 55. §. a) pontja s 57. §-sa a hit- és erkölcstant, mint köte­lezett tantárgyat tanítani rendelvén, s illetőleg a gyer­mekeknek külön órákban külön vallástanítók által hit- és erkölcstani oktatását az egyes hitfelekezetnek kötelességükké tevén, a gyermekeknek vallás-erköl­csös növelése veszélyezve egyáltalán nincs.­­— És 2) különösen helyi viszonyaink között, figyelembe véve azon körülményt, hogy miután a városunk kebelében levő hitfelekezetek legnagyobb része eddigelé már a községi iskolák mellett nyilat­kozott, a városi községhatóság a közoktatást ily irányban szervezni, tehát a közös népiskolákat felál­lítani a 44. §. rendelete szerint köteles, é­s ebből kifolyólag tekintve azt, hogy a község­hatóság az iskolák kellő fölszerelése és ellátására a 38. §. értelmében fekvő birtokban vagy készpénzben iskolai alapot alkotni, sőt azt évről-évre lehetőleg gyarapítani köteleztetvén, e czél elérésére minden kebelbeli polgárra vagy birtokosra kivétel nélkül a 35. §. szerint adót vethet ki, minélfogva a község­hatóságtól eddig iskolai czélokra nyert évi 6000 pengő Zrt. segély­összeg élvezetétől jövőre a legna­gyobb valószínűséggel nemcsak elesünk, de miután az imént említett adó­s iskolai alapvagyon jövedelme a 40. §. szerint csupán községi iskolaállítása­ és fentartására fordítható, azon eset is beállhat, hogy hitfelekezeti iskoláink érdekében tett áldozataink mel­lett a városi községhatóság catholicus vallású polgár­társainkat — a mennyiben az általuk felekezeti isko­láink fentartásához fizetett összeg egyenes adóik öt százalékát ki nem meríti a — 36. és 44. §§. értel­mében a közös iskolákra is jogosan és törvényesen megadóztatja, s annál fogva hitsorsosaink más val­lásfelekezetű polgárokhoz képest aránytalan községi teherrel sujtatnának; tekintve továbbá azt, hogy a felekezeti iskolák megtartása mellet a 11. és 27. §§. értelmében kellő számú tágas, világos és könnyen szellőztethető — 60 gyermek befogadására elég férös­z tantermeket állítani, s a­mennyiben a fenálló iskolaépületek e kellékeknek meg nem felelnének, azokat a 28. §. ren­delete szerint ehhez képest átalakítani egyházközsé­günknek kötelessége lévén; ha itt figyelembe vesz­­szük azt, hogy most, midőn a legutóbbi népszám­lálás adataiban feltüntetett mintegy 4000 róm. kath. vallású iskolakötelezett gyermek közül csak 2000 járván iskolába, az 1. §. ellenére tanköteles gyer­mekeinknek csaknem hasonféle a szülők — minden­esetre kárhozatos — közönye s az illetékes iskolai hatóságok elnézése folytán minden iskolai nevelés és oktatás nélkül serdül föl, — hogy, midőn a 34. §. ellenére, mely 80 növendéknél többet egy iskolára nem enged, a nevelés- és egészségügy kiáltó hátrányára ezen számarány kétszeresénél is több gyermeket bezsúfolunk némely tantermeinkbe, még­sem vagyunk képesek a szükséges iskolahelyi-­ ­ teendők a bizottsági tagok részéről sem lesz-­­ nek többé elhanyagolva. Az egyes tisztviselők munkakörét a rész­letesen kidolgozandó szabályrendeletek fog­ják meghatározni. Hogy a közigazgatási tisztviselők mily fizetésekkel láttassanak el, azt ezúttal még nem akarom tárgyalni, mert előbb teendő­iket kellene egyenként megismertetni, mit voltaképen csak úgy érhetnék el, ha czik­­kemet az osztályok részletes berendezésének fejtegetésével fölöttébb hosszéb­a nyújtanám, s ily ismertetés nélkül senki sem ítélhetné meg, hogy vagjon egyik, másik tisztviselői állás mennyire érdemes kisebb vagy na­gyobb fizetésre. Annak idejében a nyilvá­nosság előtt hozzá fogok szólani, előre csak annyit jegyzek meg, hogy korántsem a tekintélyes állást, hanem a valódi mun­kát óhajtom inkább dijjaztatni. Jelen czikkem közigazgatásunk leendő szervezetét illetőleg csak egy átalános be­osztási tervet tüntet föl, mely alapul szol­gálatid később a részletes szabályrendeletek kidolgozására, ezek közül pedig különösen kiemelendő: a) a pénztárkezelési rendszabá­lyok, b) árva és gyámügyek körüli eljárás, c) városi vagyonkezelés, d) szépítészeti sza­bályok , e) cselédügy, f) közbiztonsági fel­ügyelet, g) közegészségügy, h) koldulás eltörlési szabályok, i) katona szállásolás, k) közgyűlési rend, s a bizottsági tagok jogai és kötelességei stb. Városunk legközelebbi alakuló közgyű­lése városi képviselőinkből egy legkevesebb 30—40 tagból álló bizottságot fog válasz­tani , mely bizottság tagjainak mindezeket okvetlen munkába kell venniük. Mi jelen czikkünk elején e bizottságnak a nyilvánosság előtt segédkezni ígérkeztünk, s ez ígéretünket mennyire erőnk és tehet­ségünktől ki fog tölteni, okvetlen be is vál­­tandjunk; azonban bárki átfogja a fent­eb soroltak után látni, hogy ha már előre va­lamennyi helyhatósági szabálylyal készen volnánk s csak nyomatni kellene, lapunk két első oldala még akkor is kevés lenne azok hetenkénti közlésére, úgy­hogy min­den igyekezetünk mellett akkorra, mire a kiküldendő bizottság tanácskozásait megkez­­dendi, munkálataink és javaslatainknak leg­fölebb csak felét leszünk képesek a nyilvá­nosság elé terjeszthetni, így azon ígéretnek, miszerint a közigazgatás újjá­szervezésére előleges bemutatás végett egy kimerítő javaslatot terjesztünk a közönség elé, legfö­­lebb csak felét válthatjuk be. A jelen czikk­­ben foglalt átalános beosztási terv után azonban az egyes részletekre nézve már könnyen tájékozhatja magát az olvasó. No de legalább a közigazgatás többi részleteire nézve utólagosan fogjuk elmondani nézete­inket, s az által is tán szolgálhatunk a közügynek, mert hiszen helyhatósági szabá­lyaink nem lesznek oly szentesített törvé­nyek, hogy azokon később bármily tetszés szerinti változtatásokat ne eszközölhetne köz­gyűlésünk. Sőt meg vagyok győződve, hogy a leggondosabb átdolgozás mellet is a gya­korlat mindig fog még hiányokat föltün­tetni, s a többszöri módosítás és utánpót­lásra nem egyszer szükség leene. Ez által azonban csak tökéletes­ülni fognak szabály­rendeleteink. Minthogy tehát legkevésbé sem bírom kiszámítani, hogy valyon az idő rövidsége miatt, mely javaslataim fognak a nyilvá­nosság elől elmaradni, valamint azt sem, hogy valyon a kiküldendő bizottság tagjai közé beválasztanak-e, vagy hogy a bizott­ság későbbi munkálkodásában tettleges részt vehetek-e, annálfogva, a közvélemény és köz­hajtás némi érlelődésére szükségesnek látom néhány alkotandó lényeges­ szabály­­rendelethez előre és ezúttal csak átalános­­ságban hozzá­szólani. Ha minden javaslatom egész terjedelmé­ben meg nem jelenhetne is, legalább ez el­szórt eszméket ajánlom a kiküldendő bizott­ság figyelmébe. Midőn az adóbehajtás körüli eljárás lesz kidolgozandó, mindazon polgártársainknak, a kik a várostól törlesztésre birtokokat vásá­roltak vagy városi földeket haszonbérbe bírnak, kincstári adótartozásaikról egy nyil­vántartó könyv készíttessék s találjon a kiküldendő bizottság utat és módot annak pontos vezetésére, mert az elmaradt kincs­tári adó a földbirtokot terheli s ha néhány évig ki nem fizettetik, arra a behajtó köze­gek által pénzügyi törvényeink szerint be­táblázandó, e szerint a még teljesen meg­­ nem váltott földbirtok tulajdonosa a város lévén, mint tulajdonos könnyen kárát vall­hatja. Ily hanyag adófizető kezéről taná­­csos­ a birtokot azonnal elvenni. Városunk­nál már úgy is több sérelmes eset merült föl. Voltak ugyanis többen, kik az adófize­téssel elmaradván, részint az általuk kirt haszonbérletet a városnak visszabocsátották, részint a törlesztésre vásárolt földbirtokok­tól mint vevők elállottak, azután végleg elszegényedtek, most fölmerülvén tetemes adótartozásuk, városunknak kell minden a földbirtok után járó régibb adót megfizetni, földtulajdonos lévén, neki kellett volna fel­ügyelnie , hogy a kincstári adó a birtok élvezője által pontosan fizettessék. — E ja­vaslatom tudom sokaknál nem fog tetszésre találni és inkább óhajtani fogják, hogy a város az adó körül ezután is elnéző legyen, úgy de a város vagyona édes mindnyájunké s igy nem követelheti a gazdálkodó osztály közül senki, hogy városunk egyesek fölött saját kárával atyáskodjék. Ily atyáskodó eljárás követtetett el ed­dig a közlegelőkkel. A szájbérekért fizetendő összegeket évről évre maga a gazdálkodó osztály állapította meg. És ez eljárás ellen még tán föl sem szólalnék, ha mindenkor elég tétetett volna azon közgyűlési rendelet­nek, miszerint a szájbérek előre fizetendők. Úgy de még utólagosan is bajos azokat behajtani. A város kintlevő követeléseinek legnagyobb részét, s a realizáló bizottság munkálatának legterhesebb számtételeit a fizetetlen szájbérek képezik. E folyó évben június hó 10-éig még egyetlen krajczár sem folyt be városi pénztárunkba a szájbé­­rekből, pedig a fizetéseknek még ápril­is­ban meg kellett volna történniök. A közle­gelőkre kihajtott állatok összeírása, a két és három római számok alatti könyvek éven­kénti elkészítése s a fizetések folytonos sür­getésére legalább két, három egyént kell közönségünknek tartania s azonkivül még ez apró bevételek a pénztárkezelést is fölöt­tébb nehezítik. Lehetne talán a város lege­lőit egyeseknek nyilvános árverés útján haszonbérbe kiadni, bajoskodnának azok a szájbérszedéssel, városunk csak nyerne vele, pénzéhez is könnyebben hozzá­jutna, így is a közlegelőket leginkább azok használják.

Next