Kecskeméti Lapok, 1871. július-december (4. évfolyam, 26-51. szám)

1871-07-15 / 28. szám

inkább hasonlítani fog a legszebb virágcso­korhoz, s megérdemlendi ez elnevezést: vá­rosunk büszkesége! Madarassy László: Nyilvános számadás a szentháromság szobor kijavítása s felékesítésére f. hó 9-én rendezett hangverseny jövedelméről. I. Bevétel: 1) Belépti jegyekből bejött összesen...........................155 frt. 40 kr. 2) Felülfizetésekből az alábbi részletes kimutatás szerint 16 „ 60 „ 3) Megmaradt darab gyer­tyák árából..................... 2 „ 40 „ Összes bevétel 174 frt. 40 kr. A 2) tétel szerinti felülfizetésekhez járultak: Ft. Bogyó Pál úr 4 frt. 40 kr., Sármay Márton úr 2 frt. 60 kr., Keresztes Benedek úr 2 frt., dr. Szabó László úr 1 frt. 40 kr., Madarassy László úr 80 kr., Mayer k. a. 80 kr., Horváth Döméné ő­rsága 40 kr., Csabay Imre úr 40 kr., Bogoss Endre úr 40 kr., id. Dömötör Károly úr 40 kr., Fodor Ferencz úr 40 kr., Tóth Gergely úr 20 kr., Ujszászy Imre úr 40 kr., Dadányi Sándor úr 40 kr., Fr. Kiss János úr 40 kr., Szentferenczrendi hit­­elemző 40 kr., ugyanazon rendi növendék 40 kr., Hankovszki Imre 40 kr. Összesen 16 frt. 60 kr. II. Kiadás.­­ 1) Műsorozat és beléptijegyek nyomatásáért 9 frt. 60 kr. 2) Világításhoz 11 fr., gyertya a 64 kr. 7 frt. 04 kr. 3) Műsorozatok szétküldése, kira­gasztása , kellékek hordatásáért és egyéb költsé­gekre 10 frt. 30 kr. Összes kiadás 26 frt. 94 kr. A kiadást a bevételből levonva, lesz tiszta jövedelem 147 frt. 46 kr., mely összeg a rende­zőség által, czélraforditás végett főtiszt. Bogyó Pál plébános úrnak, nyilvánosan közlendő nyugta mellett átadatott. Midőn a hangversenyt rendezett nők ezen számadás közzétételére a „Kecskeméti Lapok“ t. szerkesztőségét tisztelettel felkérik, egyszersmind nyilvánosan köszönetet mondanak a városi dalár­dának , a reform, főiskolai ifjúság zenekarának, Dömötör Ida és Papp Helén kisasszonyoknak, Ke­resztes Benedek, Haskó József és Kada Elek urak­nak, kik a hangversenyben közreműködni, s mind­azoknak, kik a rendezésben, a beléptijegyek keze­­­­lésében s az előadás alatti felügyeletben segédke­zet nyújtani; végül id. Kovács László úrnak, ki a színházi helyiséget minden dij nélkül átengedni, szívesek voltak. Kecskemét, 1871. Julius 11-én. A rendezőség: A. Kovács Mihály 1 frt., N. N. 1 frt. Összesen: 41 frt. 80 kr. Első közlemény Weszelovszky János r. k. kántor úr ivén gyűjtött kegyes adományokról: Lipóczi Ferencz 2 frt., Bódogh Zakariás 1 frt., Szűcs Pál 1 frt., ifj. Borbás Pál 1 frt., Kósa József 2 frt., Bankos László 1 frt., Koncz Pál 1 frt., Farkas Pál 1 frt., Rimóczi Mihály 2 frt., S. Kovács Gás­pár 50 kr., Magyar Pál 50 kr., Kovács István 2 frt., Kósa István 50 kr., Farkas Antal 50 kr., Kovács András 1 frt., Király Ferencz 50 kr., Ba­­jáki Elek 1 frt., Batta Ferencz 1 frt., ifj. Kun Kovács János 1 frt., id. Kun Kovács János 2 frt., Blaskovics Antal 1 frt., Vas Ignácz 1 frt., Csabai Já­nos 1 frt., Pataki Sándor 1 frt., Kerekes László 1 frt., Tóth Gergely 1 frt. 40 kr., id. Csorba Imre 1 frt., Z. Kovács Imre 2 frt., Sz. Tóth László 1 frt., S. Kovács Gábor 2 frt., id. Bozsik József 1 frt., Hi­deg János 1 frt., Király Sándor 1 frt., Nyúl István 1 frt., Harkai István 1 frt., Kósa Antal 1 frt., S. Kovács József 1 frt., Farkas István 1 frt., ifj. Máté László 3 frt., Máté Sándor 1 frt., Bencsik István 1 frt., Kósa Ferencz 50 kr., H. Nagy István 50 kr., özv. Galló András 1 frt., id. Borbás Pál 50 kr., Dömötör Pál 1 frt., Domokos Gáspár 50 kr., Ördög Gyen­es István 1 frt., Danics László 1 frt., Bálás János 50 kr., Kis Imre 50 kr., Cz. Kovács József 50 kr., Farkas József 1 frt., Bagi Magdolna 1 frt., Hajagos László 50 kr. A kántor ivén az egész összeg 56 frt. 90 kr. Ezekhez még hozzá­tehetjük: özv. ns. Kiss Mihályné 5 frt., Börönte Mihály 1 frt., Benedek László 1 frt. Az eddig nyilvánosan közlött gyűjtemények összege, az elébb közlöitekkel együtt 315 frt. 25 kr. A szentháromság szobra érdekében. Harmadik közlemény a szentháromság szobra kijavitása és feldiszitésére ft. plébános úr ivén gyűjtött kegyes adományokról: Szabó Imre 1 frt., Sim­ony Erzsébet 5 frt., Sörösyi Antalné 50 kr., Langó Imre 5 frt., Juhász József 1 frt., V. Nagy József 1 frt., Pataki István 5 frt., Farkas József 40 kr., Kosztolányi Antal 2 frt., Solymosi László 2 frt., Horváth Péter gazda 1 frt., özv. Hajagos Istvánné 1 frt., özv. Szalay Józsefné 1 frt, Koncz Erzsébet 2 frt., Kara László 50 kr., Hévízi István 40 kr., id. Csősz István 2 frt., Bódogh József 1 frt., özv. Tormási Benőné 5 frt., P. Kovács Anna 1 frt., Báli Gábor 50 kr., Német Mihály 1 frt., hát,m­atillát, mentét! és rendezzünk nyáron hangver­senyeket. Miért is ne? Susog a langyos szellő, csörög a patak, és hangversenyt rendeznek a madarak is, énekel a primadonna, a fülemile, szaval a gólya, szokás szerint elkelepelvén a darabot és mi emberek ne hallanék a természet szavát, ne követnék figyelmez­tetését, mikor az egész természet telve bájos han­gokkal, mi hallgatnánk? Ez természetellenes volna! Azután még más előnyei is vannak a nyári concerteknek. Tudjuk, hogy a melegség kiterjeszti a testeket, kiterjeszti tehát a hangot is, ez int, hogy hangver­senyeinket nyáron rendezzük. Tudjuk, hogy a hang olvadékony, mikor olvad fel inkább télen vagy nyáron? Ki nem szereti jobban a meleg hangot, mint a hideget? még a holt betűkben is a hang melegségét keresik, már­pedig az bizonyos, hogy a hang sok­kal melegebb nyáron, mint télen. Ezen okaimat, érveimet, úgy­­hiszem, senki sem c­áfolhatja meg, és így az egyedüli okszerű hangversenyi idény a nyár lesz. De hát az izzadság , a kiállhatatlan forróság? De én nem kívánom ezt sem legyezni, beis­merem, hogy kissé alkalmatlan a melegben ülni, de a működő művészre nézve kedvező, neki hirt és nevet szerezhet, a­mint a következő történetből kitűnik: A bajor király udvarában egy zongora művész játszott. Testtel lélekkel hozzá látott a játékhoz, keze lába rohamos sebességgel járt, és ennek következté­ben ökölnyi cseppek hullottak le homlokáról. Mikor elvégezte játékát, a király így szólott: „Hallottam Thalberget“ .... A művész földig hajolt. „Hallottam Lisztet“ .... A művész orra ismét a földet éri. „De őszintén mondom, hogy úgy­­ izzadni mint önt, senkit sem láttam!“ Mit is mondjak azon hangversenyről, melyet a szentháromság szobor javára rendezett a helybeli hölgykoszorú. Látogatott volt. Volt dal, zene és szavalat. Volt-e lámpaláz, volt-e gixer, volt-e hamis hang, volt-e akadozás ? volt adakozás és ez elég­ a hangverseny megfelelt czéljának, szép összeget jövedelmezett a szoborra. Kritizálni pedig nem akarunk, régi usus ez és régi privilégiuma a műkedvelőknek. Nálunk ugyancsak nehéz a hölgyek közül vala­kit rábírni, hogy nyilvánosan föllépjen, nem szabad tehát a kritika által senkit elzavarni. Persze másként van ez a férfiaknál, ezek nem oly szerények, nem ijednek vissza a nyilvánosságtól, és oly nagy számmal vannak, hogy még Kecskemé­ten kívül is működnek, így néhány hó előtt egyik ismert polgártársunk bemutatta hegedű­játékát egy szomszéd városban... Elvette ugyanis a prímástól a hegedűt és oly szépen húzta a csárdásokat, hogy gyönyörűség volt hallani. Egyszerre belép Aesculap egyik utóda, jól el­látva benső­leg ama bizonyos szerből, melyet recipéire így szokott fölírni: spir.­vini. „Húzd el czigány az én nótámat!“ kiálta. A mi polgártársunk hozzáfog egy dalhoz, de nem találta el az orvos nótáját, ez fölemeli kezét és jól nyakon üti a vélt czigányt. Ugyanezt az ope­­ratiót többször ismételte, a mi emberünk csak tűrte és végre eltalálta a kedvencz dalt. Az orvos nagylelkűleg egy forinttal jutalmazta meg. A mi emberünk éjfél után lefekszik szobájában, egész a füléig húzza a takarót, a pinczért elküldi az orvosért. Nagy nyögések közt várja ennek megérke­zését. Az orvos semmi roszat nem gyanítva belép, nézi a pulsust, de egyszerre fölugrik a beteg és úgy ellátja az orvost mindennemű id­egekkel, hogy a ka­pott verés kamatostul vissza lett fizetve. Ekkor a kecskeméti ember 5­irtot ad a hüledező orvosnak, mondván: „Én jobban megfizetem orvosaimat, mint ön czigány­ait.“ Figaró. Hálanyilatkozat. A helybeli minden jó-, szép- és nemesért lel­kesedni tudó nők, folyó hó 9-én hangversenyt ren­deztek azon nemes szándékból, hogy annak tiszta jövedelmét a gyászban álló szentháromság szobrá­nak kijavítása s feldiszitésére szentelik. A hang­verseny, valamint a t. közreműködők részéről ki­tűnően sikerült, úgy a nemes keblű résztvevők s ügy pártolók részéről kiváló eredményűvé vált. A jótékonysági érzetükről ismert lelkes nők működő bizottsága folyó hó 11-én kegyeskedett, nyájas leereszkedéssel párosított látogatása alkalmával, ne­kem személyesen átnyújtani a fényes eredményt, mely 146 frt. 46 krra rúg o. é. Midőn e meglepő isteni és felebaráti szeretet­től ékes áldozatért, melyet az emelkedett művelt­ségű helybeli nők a fent említett czélra hoztak, magam és híveim nevében forró hálaköszönetet mondok; egyszersmind mindennapi oltárimáimban buzgón esdeni fogok , hogy áldja meg őket a szent­­háromság egy Isten! Kecskemét, 1871. Julius hó 12. Bogyó Pál, esperes-plébános. Baráti szó a helyben állomásozó egy éves önkénytesekhez! Barátim! A rendi fokozat elismerése és tiszte­lete a katonai nevelés abc-je. Tudja ezt ma már csaknem mindenki. De ép ezért szül visszatetszést önöknek azon maguk tartása, melyet a honvédség iránt mindenütt oly ostentativ mutatnak. Higyyék meg uraim, hogy ha ezt helyben senki észre nem vette volna csak mi honvédek, úgy akár évekig járhatnánk egymás mellett a nélkül, hogy önök­nek a sapka szélét egy honvéd magasabb rangja Helybeli újdonságok. — A hangverseny, melyet a kecskeméti kálvária szobor javára néhány nő rendezett, igen szépen sikerült; a színház földszintje majdnem egé­szen tömve volt. A hangverseny, miként halljuk, százhatvan forintot jövedelmezett. A hangverseny­zők közt kitüntették magukat; első helyen Dömötör Ida kisasszony, kinek a jól választott költemény­hez, kedves, folyékony hangja s előadásának köny­­nyű­dsége mindenkit elragadt­. Keresztes Benedek úr, ki taglejtése és hanghordozásában annyi érzel­met fejtett ki, mintha csak mindazt komolyan érezné, mit elszavalt; továbbá Papp Helén kisasz­­szony szép csengésű hangjával és a városi dalárda „Wacht am Rhein“ czímű dalával részesültek áta­­lános tetszésben. — A városi municipiumok újjászervezé­sét előkészítő első közgyűlést, ha jót értesültünk, a belügyministérium September hó első felére szán­dékozik összehívni. — A városi főispánok kinevezésének kér­dése mindinkább eldöntéséhez közeleg. Tudósítónk írja, hogy a miniszertanács a múlt hét folyamában már tárgyalás alá vette az ügyet s tizenkét-tizen­­három kinevezést végleg megállapított. A kineve­zések egyszerre tétetnek közzé, valószinüleg há­rom hét múlván és pedig akként, hogy az új fő­ispánoknak legalább egy havi idejük maradjon az il­lető városok viszonyaival előre s tüzetesen megis­merkedhetni.­­ Az első folyamodású királyi törvény­székek és járásbíróságok székhelyei és a járások­nak a törvényszéki kerületekbe való beosztása megállapittatván, városunk egyik királyi törvény­szék székhelyéül negyedik helyen lett kijelölve; kerületébe következő járásbíróságok osztattak be, u. m.: a kecskeméti, nagy­körösi, félegyházi, czeglédi és kun­szentmiklósi járásbíróságok. Egyelőre a tör­vényhozás utólagos jóváhagyásának fentartása mel­lett a nagy­körösi és czeglédi királyi járásbíróságok telekkönyvi hatósággal ruháztattak föl. Az esküdt­székek rendezéséről szóló törvény megalkotásáig a sajtó útján elkövetett oly büntető cselekvények fölött, melyek esküdtszék elébe utalvák, ítélni a kecskeméti törvényszék kerületében a pesti királyi törvényszék van felhatalmazva. — Varga Gyula tehetséges fiatal költőnk, kinek nevével lapunk hasábjain gyakran találko­zik az olvasó, a napokban súlyos betegségből üdült föl s legelső versét, melyet itt közlünk, azon kedves jó barátjához irta, ki beteg ágya fö­lött , midőn arra valóban szükség volt, számos éjjeket virrasztott. Hogy e versét újdonságaink köz­e előtt meg kellene érinteni — habár ezt nemcsak a szabályzat, de az illem is úgy hozná magával, mely szabályzatot önök többi altisztjei, kik nem sub titulo „urak“ szerepelnek, igen jól tudják és res­pektálják is. Vagy talán arra büszkék önök, hogy jogászok? Vannak köztünk is többen, kik rég vol­tak azok, de e mellett a nem egyenruhás jogász urakkal is igen jól vagyunk, mi kötvén bennün­ket össze, nem egyéb, mint a közönséges társa­dalmi illem! Különben mindezeket csak azért ho­zom fel, mert többek az iránt kérdeztek meg, hogy talán az egy éves önkénytesek a honvédségnek tisztelegni nem is tartoznak! Igen, önök úgy mint mi, erre katonailag kötelezve vannak ! Ezek után pedig ha úgy tetszik — tovább se tisztelegjenek. Egy m. Mr. honv. huszár hadapród.

Next