Kecskeméti Lapok, 1871. július-december (4. évfolyam, 26-51. szám)
1871-07-15 / 28. szám
inkább hasonlítani fog a legszebb virágcsokorhoz, s megérdemlendi ez elnevezést: városunk büszkesége! Madarassy László: Nyilvános számadás a szentháromság szobor kijavítása s felékesítésére f. hó 9-én rendezett hangverseny jövedelméről. I. Bevétel: 1) Belépti jegyekből bejött összesen...........................155 frt. 40 kr. 2) Felülfizetésekből az alábbi részletes kimutatás szerint 16 „ 60 „ 3) Megmaradt darab gyertyák árából..................... 2 „ 40 „ Összes bevétel 174 frt. 40 kr. A 2) tétel szerinti felülfizetésekhez járultak: Ft. Bogyó Pál úr 4 frt. 40 kr., Sármay Márton úr 2 frt. 60 kr., Keresztes Benedek úr 2 frt., dr. Szabó László úr 1 frt. 40 kr., Madarassy László úr 80 kr., Mayer k. a. 80 kr., Horváth Döméné őrsága 40 kr., Csabay Imre úr 40 kr., Bogoss Endre úr 40 kr., id. Dömötör Károly úr 40 kr., Fodor Ferencz úr 40 kr., Tóth Gergely úr 20 kr., Ujszászy Imre úr 40 kr., Dadányi Sándor úr 40 kr., Fr. Kiss János úr 40 kr., Szentferenczrendi hitelemző 40 kr., ugyanazon rendi növendék 40 kr., Hankovszki Imre 40 kr. Összesen 16 frt. 60 kr. II. Kiadás. 1) Műsorozat és beléptijegyek nyomatásáért 9 frt. 60 kr. 2) Világításhoz 11 fr., gyertya a 64 kr. 7 frt. 04 kr. 3) Műsorozatok szétküldése, kiragasztása , kellékek hordatásáért és egyéb költségekre 10 frt. 30 kr. Összes kiadás 26 frt. 94 kr. A kiadást a bevételből levonva, lesz tiszta jövedelem 147 frt. 46 kr., mely összeg a rendezőség által, czélraforditás végett főtiszt. Bogyó Pál plébános úrnak, nyilvánosan közlendő nyugta mellett átadatott. Midőn a hangversenyt rendezett nők ezen számadás közzétételére a „Kecskeméti Lapok“ t. szerkesztőségét tisztelettel felkérik, egyszersmind nyilvánosan köszönetet mondanak a városi dalárdának , a reform, főiskolai ifjúság zenekarának, Dömötör Ida és Papp Helén kisasszonyoknak, Keresztes Benedek, Haskó József és Kada Elek uraknak, kik a hangversenyben közreműködni, s mindazoknak, kik a rendezésben, a beléptijegyek kezelésében s az előadás alatti felügyeletben segédkezet nyújtani; végül id. Kovács László úrnak, ki a színházi helyiséget minden dij nélkül átengedni, szívesek voltak. Kecskemét, 1871. Julius 11-én. A rendezőség: A. Kovács Mihály 1 frt., N. N. 1 frt. Összesen: 41 frt. 80 kr. Első közlemény Weszelovszky János r. k. kántor úr ivén gyűjtött kegyes adományokról: Lipóczi Ferencz 2 frt., Bódogh Zakariás 1 frt., Szűcs Pál 1 frt., ifj. Borbás Pál 1 frt., Kósa József 2 frt., Bankos László 1 frt., Koncz Pál 1 frt., Farkas Pál 1 frt., Rimóczi Mihály 2 frt., S. Kovács Gáspár 50 kr., Magyar Pál 50 kr., Kovács István 2 frt., Kósa István 50 kr., Farkas Antal 50 kr., Kovács András 1 frt., Király Ferencz 50 kr., Bajáki Elek 1 frt., Batta Ferencz 1 frt., ifj. Kun Kovács János 1 frt., id. Kun Kovács János 2 frt., Blaskovics Antal 1 frt., Vas Ignácz 1 frt., Csabai János 1 frt., Pataki Sándor 1 frt., Kerekes László 1 frt., Tóth Gergely 1 frt. 40 kr., id. Csorba Imre 1 frt., Z. Kovács Imre 2 frt., Sz. Tóth László 1 frt., S. Kovács Gábor 2 frt., id. Bozsik József 1 frt., Hideg János 1 frt., Király Sándor 1 frt., Nyúl István 1 frt., Harkai István 1 frt., Kósa Antal 1 frt., S. Kovács József 1 frt., Farkas István 1 frt., ifj. Máté László 3 frt., Máté Sándor 1 frt., Bencsik István 1 frt., Kósa Ferencz 50 kr., H. Nagy István 50 kr., özv. Galló András 1 frt., id. Borbás Pál 50 kr., Dömötör Pál 1 frt., Domokos Gáspár 50 kr., Ördög Gyenes István 1 frt., Danics László 1 frt., Bálás János 50 kr., Kis Imre 50 kr., Cz. Kovács József 50 kr., Farkas József 1 frt., Bagi Magdolna 1 frt., Hajagos László 50 kr. A kántor ivén az egész összeg 56 frt. 90 kr. Ezekhez még hozzátehetjük: özv. ns. Kiss Mihályné 5 frt., Börönte Mihály 1 frt., Benedek László 1 frt. Az eddig nyilvánosan közlött gyűjtemények összege, az elébb közlöitekkel együtt 315 frt. 25 kr. A szentháromság szobra érdekében. Harmadik közlemény a szentháromság szobra kijavitása és feldiszitésére ft. plébános úr ivén gyűjtött kegyes adományokról: Szabó Imre 1 frt., Simony Erzsébet 5 frt., Sörösyi Antalné 50 kr., Langó Imre 5 frt., Juhász József 1 frt., V. Nagy József 1 frt., Pataki István 5 frt., Farkas József 40 kr., Kosztolányi Antal 2 frt., Solymosi László 2 frt., Horváth Péter gazda 1 frt., özv. Hajagos Istvánné 1 frt., özv. Szalay Józsefné 1 frt, Koncz Erzsébet 2 frt., Kara László 50 kr., Hévízi István 40 kr., id. Csősz István 2 frt., Bódogh József 1 frt., özv. Tormási Benőné 5 frt., P. Kovács Anna 1 frt., Báli Gábor 50 kr., Német Mihály 1 frt., hát,matillát, mentét! és rendezzünk nyáron hangversenyeket. Miért is ne? Susog a langyos szellő, csörög a patak, és hangversenyt rendeznek a madarak is, énekel a primadonna, a fülemile, szaval a gólya, szokás szerint elkelepelvén a darabot és mi emberek ne hallanék a természet szavát, ne követnék figyelmeztetését, mikor az egész természet telve bájos hangokkal, mi hallgatnánk? Ez természetellenes volna! Azután még más előnyei is vannak a nyári concerteknek. Tudjuk, hogy a melegség kiterjeszti a testeket, kiterjeszti tehát a hangot is, ez int, hogy hangversenyeinket nyáron rendezzük. Tudjuk, hogy a hang olvadékony, mikor olvad fel inkább télen vagy nyáron? Ki nem szereti jobban a meleg hangot, mint a hideget? még a holt betűkben is a hang melegségét keresik, márpedig az bizonyos, hogy a hang sokkal melegebb nyáron, mint télen. Ezen okaimat, érveimet, úgyhiszem, senki sem cáfolhatja meg, és így az egyedüli okszerű hangversenyi idény a nyár lesz. De hát az izzadság , a kiállhatatlan forróság? De én nem kívánom ezt sem legyezni, beismerem, hogy kissé alkalmatlan a melegben ülni, de a működő művészre nézve kedvező, neki hirt és nevet szerezhet, amint a következő történetből kitűnik: A bajor király udvarában egy zongora művész játszott. Testtel lélekkel hozzá látott a játékhoz, keze lába rohamos sebességgel járt, és ennek következtében ökölnyi cseppek hullottak le homlokáról. Mikor elvégezte játékát, a király így szólott: „Hallottam Thalberget“ .... A művész földig hajolt. „Hallottam Lisztet“ .... A művész orra ismét a földet éri. „De őszintén mondom, hogy úgy izzadni mint önt, senkit sem láttam!“ Mit is mondjak azon hangversenyről, melyet a szentháromság szobor javára rendezett a helybeli hölgykoszorú. Látogatott volt. Volt dal, zene és szavalat. Volt-e lámpaláz, volt-e gixer, volt-e hamis hang, volt-e akadozás ? volt adakozás és ez elég a hangverseny megfelelt czéljának, szép összeget jövedelmezett a szoborra. Kritizálni pedig nem akarunk, régi usus ez és régi privilégiuma a műkedvelőknek. Nálunk ugyancsak nehéz a hölgyek közül valakit rábírni, hogy nyilvánosan föllépjen, nem szabad tehát a kritika által senkit elzavarni. Persze másként van ez a férfiaknál, ezek nem oly szerények, nem ijednek vissza a nyilvánosságtól, és oly nagy számmal vannak, hogy még Kecskeméten kívül is működnek, így néhány hó előtt egyik ismert polgártársunk bemutatta hegedűjátékát egy szomszéd városban... Elvette ugyanis a prímástól a hegedűt és oly szépen húzta a csárdásokat, hogy gyönyörűség volt hallani. Egyszerre belép Aesculap egyik utóda, jól ellátva bensőleg ama bizonyos szerből, melyet recipéire így szokott fölírni: spir.vini. „Húzd el czigány az én nótámat!“ kiálta. A mi polgártársunk hozzáfog egy dalhoz, de nem találta el az orvos nótáját, ez fölemeli kezét és jól nyakon üti a vélt czigányt. Ugyanezt az operatiót többször ismételte, a mi emberünk csak tűrte és végre eltalálta a kedvencz dalt. Az orvos nagylelkűleg egy forinttal jutalmazta meg. A mi emberünk éjfél után lefekszik szobájában, egész a füléig húzza a takarót, a pinczért elküldi az orvosért. Nagy nyögések közt várja ennek megérkezését. Az orvos semmi roszat nem gyanítva belép, nézi a pulsust, de egyszerre fölugrik a beteg és úgy ellátja az orvost mindennemű idegekkel, hogy a kapott verés kamatostul vissza lett fizetve. Ekkor a kecskeméti ember 5irtot ad a hüledező orvosnak, mondván: „Én jobban megfizetem orvosaimat, mint ön czigányait.“ Figaró. Hálanyilatkozat. A helybeli minden jó-, szép- és nemesért lelkesedni tudó nők, folyó hó 9-én hangversenyt rendeztek azon nemes szándékból, hogy annak tiszta jövedelmét a gyászban álló szentháromság szobrának kijavítása s feldiszitésére szentelik. A hangverseny, valamint a t. közreműködők részéről kitűnően sikerült, úgy a nemes keblű résztvevők s ügy pártolók részéről kiváló eredményűvé vált. A jótékonysági érzetükről ismert lelkes nők működő bizottsága folyó hó 11-én kegyeskedett, nyájas leereszkedéssel párosított látogatása alkalmával, nekem személyesen átnyújtani a fényes eredményt, mely 146 frt. 46 krra rúg o. é. Midőn e meglepő isteni és felebaráti szeretettől ékes áldozatért, melyet az emelkedett műveltségű helybeli nők a fent említett czélra hoztak, magam és híveim nevében forró hálaköszönetet mondok; egyszersmind mindennapi oltárimáimban buzgón esdeni fogok , hogy áldja meg őket a szentháromság egy Isten! Kecskemét, 1871. Julius hó 12. Bogyó Pál, esperes-plébános. Baráti szó a helyben állomásozó egy éves önkénytesekhez! Barátim! A rendi fokozat elismerése és tisztelete a katonai nevelés abc-je. Tudja ezt ma már csaknem mindenki. De ép ezért szül visszatetszést önöknek azon maguk tartása, melyet a honvédség iránt mindenütt oly ostentativ mutatnak. Higyyék meg uraim, hogy ha ezt helyben senki észre nem vette volna csak mi honvédek, úgy akár évekig járhatnánk egymás mellett a nélkül, hogy önöknek a sapka szélét egy honvéd magasabb rangja Helybeli újdonságok. — A hangverseny, melyet a kecskeméti kálvária szobor javára néhány nő rendezett, igen szépen sikerült; a színház földszintje majdnem egészen tömve volt. A hangverseny, miként halljuk, százhatvan forintot jövedelmezett. A hangversenyzők közt kitüntették magukat; első helyen Dömötör Ida kisasszony, kinek a jól választott költeményhez, kedves, folyékony hangja s előadásának könynyűdsége mindenkit elragadt. Keresztes Benedek úr, ki taglejtése és hanghordozásában annyi érzelmet fejtett ki, mintha csak mindazt komolyan érezné, mit elszavalt; továbbá Papp Helén kisaszszony szép csengésű hangjával és a városi dalárda „Wacht am Rhein“ czímű dalával részesültek átalános tetszésben. — A városi municipiumok újjászervezését előkészítő első közgyűlést, ha jót értesültünk, a belügyministérium September hó első felére szándékozik összehívni. — A városi főispánok kinevezésének kérdése mindinkább eldöntéséhez közeleg. Tudósítónk írja, hogy a miniszertanács a múlt hét folyamában már tárgyalás alá vette az ügyet s tizenkét-tizenhárom kinevezést végleg megállapított. A kinevezések egyszerre tétetnek közzé, valószinüleg három hét múlván és pedig akként, hogy az új főispánoknak legalább egy havi idejük maradjon az illető városok viszonyaival előre s tüzetesen megismerkedhetni. Az első folyamodású királyi törvényszékek és járásbíróságok székhelyei és a járásoknak a törvényszéki kerületekbe való beosztása megállapittatván, városunk egyik királyi törvényszék székhelyéül negyedik helyen lett kijelölve; kerületébe következő járásbíróságok osztattak be, u. m.: a kecskeméti, nagykörösi, félegyházi, czeglédi és kunszentmiklósi járásbíróságok. Egyelőre a törvényhozás utólagos jóváhagyásának fentartása mellett a nagykörösi és czeglédi királyi járásbíróságok telekkönyvi hatósággal ruháztattak föl. Az esküdtszékek rendezéséről szóló törvény megalkotásáig a sajtó útján elkövetett oly büntető cselekvények fölött, melyek esküdtszék elébe utalvák, ítélni a kecskeméti törvényszék kerületében a pesti királyi törvényszék van felhatalmazva. — Varga Gyula tehetséges fiatal költőnk, kinek nevével lapunk hasábjain gyakran találkozik az olvasó, a napokban súlyos betegségből üdült föl s legelső versét, melyet itt közlünk, azon kedves jó barátjához irta, ki beteg ágya fölött , midőn arra valóban szükség volt, számos éjjeket virrasztott. Hogy e versét újdonságaink köze előtt meg kellene érinteni — habár ezt nemcsak a szabályzat, de az illem is úgy hozná magával, mely szabályzatot önök többi altisztjei, kik nem sub titulo „urak“ szerepelnek, igen jól tudják és respektálják is. Vagy talán arra büszkék önök, hogy jogászok? Vannak köztünk is többen, kik rég voltak azok, de e mellett a nem egyenruhás jogász urakkal is igen jól vagyunk, mi kötvén bennünket össze, nem egyéb, mint a közönséges társadalmi illem! Különben mindezeket csak azért hozom fel, mert többek az iránt kérdeztek meg, hogy talán az egy éves önkénytesek a honvédségnek tisztelegni nem is tartoznak! Igen, önök úgy mint mi, erre katonailag kötelezve vannak ! Ezek után pedig ha úgy tetszik — tovább se tisztelegjenek. Egy m. Mr. honv. huszár hadapród.