Kecskeméti Lapok, 1871. július-december (4. évfolyam, 26-51. szám)

1871-07-01 / 26. szám

tanácsnok, tiszti főügyész, legutóbbi négy év alatt mint főkapitány 34 év óta volt a városnál alkal­mazásban, jeles készültségű, szorgalmas és ügyes tisztviselő volt, s a hatvanas évtizedben kormány­­hatóságilag is elismert kitűnő intézkedéseket tett a közbiztonság fentartására. Ily emberek elfogatása nagy feltűnést okozott a közönségben, egyébiránt azok, kikkel a vizsgáló­bíró eljárásának és a le­tartóztatottak vallomásainak némely részleteit kö­zölni szükségesnek látta, ez intézkedést eléggé in­dokoltnak beismerik. A szerencsétlen főkapitány letartóztatása után azonnal lemondott hivatalos ál­lomásáról , de Szegedre szállíttatásával még több is várt reá. Elvitetése után hatodnapra ugyanis a a hajlott korú 62 éves embert a sorsa fölötti két­ségbe­esés öngyilkossá tette s jan. 29-én virradóra börtönében magát megfojtotta. Úgy vagyunk érte­sülve, hogy a vizsgáló­biró ezen eljárásának alap­oka már két év előtt ki volt derítve s az elfogatá­­sokat most már azon körülmény tette szükségessé, hogy a Kecskemét vidékén történt s a szegedi ki­rályi biztosság által napfényre hozott bűnesetek vizsgálata véget érvén, ezeknek első­sorban s még ez év folytán, fenyitótörvényszéki itéletekkeli befe­­jeztetése is czéloztatik. — Madarassy László szerkesztőtársunkat neve napján a nőegylet színi bizottsága, mint a mű­kedvelői előadások rendezőjét, egy igen gyönyörű és művészi összeállítású virágcsokorral lepte meg.­­ A takarékpénztár f. é. junius 30-án tartott választmányi ülésében, a lemondott Szalon­­tai József helyébe jegyzővé szavazat többséggel Csereklyei Károlyt választotta meg. Szerfiesztöi fs tan­itty. 27. Lajos­­József távirász által e lapok I. évi 23-ik számában közzétett nyilatkozatra Vörösmarty Károly egy h­osz­­szas és sértő szavakkal teljes , önmagát menteni akaró választ küldött be hozzánk, melyben a többek közt ezeket írja: „Azon három darab verset, melyek a „Kecskeméti Lapok“-ban ne­vem alatt jelentek meg, én M. K. tanuló barátomtól még 1870. évi jan. hó elején kaptam azon határozott és nyílt kijelen­téssel , hogy azok az ő t. i. M. K. saját dolgozatai, kiigazít­hatom , s azokkal én szabadon és feltétlenül rendelkezhetem, szóval a verseket M. K. nekem ajándékozta, azokhoz az élet­ben többé semmiféle igényt nem tartván. És ime, midőn a versek napvilágot láttak, elő­áll egy absolute ismeretlen ka­pacitás Lajos József távirász név alatt és elmenydörgi, hogy a többször említett versek sajátjai, s hogy én, ki azokat saját nevem alatt közrebocsátani merészlém, alávaló irodalmi csem­pész vagyok. Nagyon természetes, hogy e nem várt beköszön­tésre , azonnal M. K. barátomhoz szaladtam, miszerint adjon felvilágosítást, honnét vette a nekem ajándékozott verseket, mire M. K. nem csekély ámulatomra és meglepetésemre oda nyilatkozott, hogy ő azokat Lajos József távirász barátjától még az 1869-ik év utáján ajándékban kapta, épen oly felté­telek mellett, minek alatt én M. K.-tól birtam, hogy t. i. Lajos József azokról tökéletesen lemond, s hogy azokat M. K. feltétlen rendelkezése alá bocsátja.“ A mennyire örvendtünk V. I­. úr őszinte beismerésének, oly igen elszomorítólag hatott reánk e válasz néhány olyatén kitétele, miből azt kell gyanítanunk, hogy még V. K. úrnak áll följebb, s hogy legkevésbé sem bánta meg tettét. Ha ne­kem ajándékozna valaki egy szép rajzpipát, jogosan elmond­hatnám ugyan, hogy a pipa enyém, mégsem volna szabad azzal dicsekednem, hogy azt sajátkezűleg faragtam, mert akkor nem mondanék valót. Az életben hány ember jut mások iro­dalmi termékeihez, sőt a jogot is megszerezheti valaki magá­nak , hogy azokkal tetszés szerint rendelkezhessék, és még­sem szabad azokat saját neve alatt közrebocsátania. Minden jóravaló emberben kell lenni annyi önérzetnek, hogy mások dolgozatait saját neve alatt ne bocsássa világ elé, még ha arra föl volna is hatalmazva! Ha egy nyomtatásban megjelent mű alatt valakinek neve ott áll, az annyit tesz, hogy azt ő írta, az ő tanulmányai, tehetsége vagy szorgalmának gyümöl­cse, s ki mások művei alá bidgyeszti nevét, az nem mondja meg a valót, az csak olyan, mint a mások tollaival ékeskedő mesebeli madár! Mi fölöttébb örvendünk, valahányszor egyik másik fiatal emberben irodalmi tehetséget vélünk felismerhetni, sikerültebb dolgozataiknak lapunk tárczáját mindenkorra meg­nyitottuk , segítjük, buzdítjuk a kezdő tehetségeket, s örven­dünk ha látjuk haladását, de kikérjük magunknak, hogy épen e jóakaratunkkal senki vissza ne éljen és lapunkat ne igyekez­zék többé lealacsonyitani senki oly művek beküldésével, melyek már másutt rég napvilágot láttak, vagy melyek más, habár névtelen írók tollából eredetiek. 28) Azon bizonyos úri egyén, ki e lapok 22-ik szá­mában két takarékpénztári részvényes által lett névtelenül fel­szólítva bizonyos számadásra, napokban hozzánk levelet küldött, melyben először azt mondja, hogy csakugyan őt illeti a fel­szólítás, de nyílt ellensége lévén a „Kecskeméti Lapok“-nak (mennyei sötétség!) nem akarja magát annak hasábjain igazolni; másodszor megbíz minket, mint szerkesztőket, hogy keressük fel és beszéljünk a felszólaló részvényesekkel, miszerint ő csak magán úton és négyszemközt ad nekik az ügy állásáról kellő megnyugtatást. — Már megbocsásson tisztelt úr, de mi senki szolgái nem vagyunk s öntől, ki ellenségnek vallja magát, egyá­­talában semminemű megbízásokat el nem fogadunk, hanem azon jó tanácsosai mégis szolgálhatunk, hogy az ily nyílt felhí­­vásra mindazok, kik tisztának érzik magukat, nem négyszem­közt, hanem szintén sajtó útján szokták magukat és eljárásukat igazolni, hogy igy a nagy közönség is tudjon felőle valamit. Ha ön ellensége lapunknak, küldje be nyilatkozatát más lapokba, vagy külön nyomassa ki, s hordássá szól. Ez volna a dolog rendje! Kimutatás a kecskeméti Takarékpénztár 1871. Junius hónapi forgalmáról. Felelős szerkesztő: Hornyik János. Szerkesztőtárs: Madarassy László. Midőn a t. sz. közönségnek tudomására jut­tatni kötelességemnek tartom, miként üzlethelyisé­gemet július 1-én a Sális-féle házba (dr. Horváth János úr háza mellett) áthelyezem, magamat to­vábbra is szives pártfogásába ajánlom. Az előbbeni helyiségem tőlem haszonbérbe azonnal kivehető. Csolnoki Ferencz, férfi-szabó. Főösszeg: 171,038 ft. 22 kr. Markovits. Bevétel: Pénztár állás 1871. Junius 30. . 9,965 frt. 57 kr. Betételek után.............. 30,468 „ 50 „ Különféle dijak után .... 1,023 „ 95 „ „ kamatok után . . . 2,671 „ 20 „ , Kölcsön visszafizetések Állam és hitelpapírok után . . . 6,022 „ — „ Váltók..........................„ . . . 98,657 „ — „ Zálog..........................„ • • • 2,230 „ — „ Váltó Viszleszámítolás „ . . . 20,000 „ — „ Összesen: 171,038 frt. 22 kr. Kiadás: Visszafizetett betételek és tőkésí­tett kamatok után . . . 32,439 frt. 67 kr. Kifizetett folyó kamatok . . . 297 „ 49 „ Viszleszámitolási kamat . . . 275 „ — „ Kölcsönök Állam és hitelpapírra .... 8,931 „ — „ Váltókra..................................... 123,364 „ 60 „ Zálogra.................................................3,155 „ — „ Tisztv. és szolga havi fizetése . 227 „ — „ Folyó üzleti költség .... 76 „ — „ 1870-re osztalék.......................... 149 „ 52 „ 168,915 frt. 28 kr. Pénztár állás 1871. Jun. 30-án . 2,122 „ 94 „ I G­arrett R. és fiai t ^ i^i^on Suffolk angolországi gép-­íjjj M y ^ gyárának főügynöke KOTZÓ PÁL : Pesten, váczi út 39. szám, ez ajánlja e gyár újabb javított gyártmányait, melyek a világ minden kiállításain több ,­­ mint 1000 font sterling pénzjutalommal, és több száz arany és ezüst éremmel­­ kitüntettek, névszerinti } | KggfMll Gnzrspnlnit melyek a magot tisztán ki- \ jf Gőzmozdonyait, ”"e'y[k 6 lf"km(lg‘fe' @||ÉffI cipelik, szalma- poly. J. 4 J feszülésre hatóságilag NMgp^iF vától tisztán elválasztják, és a gép másik N 1 ,1 megpróbáltalak nagyobbitott tűzi szekrény­ végén a második szélhuzam által újra meg- f­­­nyel, szab- posztóval f­el ktmelegítővel fát- tisztítva súly szerint két osztályra választva, ju­t­­­tattak el, tetemesen csekélyebb tüzelő-anya- , a zsákba vezetik. E gépeket szerkezetük, j­o­got igényelnek, mint minden más ilynemű munkaképességük, egyszerűségük, és tartós- ' » Í gyártmány, munkaképességük pedig a meg- _­ságuknál fogva semmi ilynemű gyártmány [ nevezettet majdnem kétszeresen meghaladják; felül nem haladja; ' » I Sor-vezőgépeit IMOm Samuels«» és társa­i , a legczélszerűbb gazdasági gépnek a világ mint legjobban megfelelő ) i­den részeiben kiterjedt, arató- és kaszáló gépeit, és kéri a t.­ez. gazdaközönséget, miszerint becses megrendeléseivel őt eleve szerencséltetni szives­ TP -k kedjék, hogy így minden kívánatnak megfelelhessen. rv Nyomatott Kecskeméten, Tóth Lászlónál, 1871.

Next