Kecskeméti Lapok, 1872. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1872-01-06 / 1. szám

gr­i Helybeli újdonságok. — A lefolyt 1871-ik évben Kecskeméten a róm. kath. egyházban született 1429, meghalt 776, házasságra kelt 381 pár; a reform. egyház­ban született 488, meghalt 262, házasságra kelt 147 pár; az izraelita hitközségben született 61, meghalt 24, házasságra kelt 15 pár; az ágost. evang. egyházban született 22, meghalt 20, há­zasságra kelt 23 pár; a görög keleti szertartási­ egyházban született 1 , meghalt 1, házasságra ke­lés nem történt. Összesen: házasságra kelt 566 pár; született 2001; meghalt 1183; szaporodott a város népe új­szülöttek által 818-at. * Szilveszter estéje, mint egyébkor, úgy a letűnt évben is kegyeletünk tárgyát képezte. Ezren és ezren gyűltek az imaházakba, hogy há­lát adjanak a gondviselésnek a vett jókért, hogy elsirassák még egyszer azokat, kiket szeretteik karjaiból a halál kiragadott; hogy eltemessék a reményeket, melyeket hiába nevelt a kebel; hogy búcsút mondjanak a haldokló évnek, melynek le­tűnésével az ősz idő ismét öregebb lett , s mely sokunknak csak azt eredményezte, hogy gazda­gabbak lettünk csalódásainkban ... Szép és meg­ható szokás ez a számot vetni az év végén: mit tettünk, mennyi jót s mennyi roszat? hogy igy lerázván, melylyel szivünk volt nyomva, földi gond­jainkat, az égieknek áldozzunk egy fohászszal s erőt kérjünk az ifjú év terheinek és gondjainak elviselésére... S fölvirradt ránk az újév első reg­gele is, — de mi csak most köszönthetjük szíves olvasóinkat, most kívánhatjuk önöknek a boldog újévet! — A lefolyt évben sokszor találkoztunk mi egymással, illő , hogy akikkel oly szoros kapcso­latban állunk, azokat ily kiváló napokon megüd­vözöljük. Ez évben ismét sokszor lesz szerencsénk önökhöz, s mi azon leszünk, hogy találkozásunk soha se legyen önökre nézve unalmas; s hiszszük, nem is leend az, mert lapunk új és jó erőkkel gyarapodván, a munkafelosztás által mindinkább érdekessé tehetjük lapunkat. Viszonzásul csak azt kérjük, hogy lapunkat pártolni s becses körükben terjeszteni szíveskedjenek. És most még egyszer: boldog új évet kivánunk. * Lapunk jelen száma első ez évben. Sallangos szavaknak nem vagyunk barátai, hogy szóvirágokkal kiczifrázva ígérjünk mindent és sem­mit, vagy keveset adjunk olvasóinknak. Maradunk az egyszerűségnél, s csak annyit ígérünk, a­meny­nyit beválthatunk. Erre nézve szolgáljon tájékozá­sul lapunk 51-dik­ számában közlött s külön lenyo­matban is szétküldött előfizetési felhívásunk, mely­hez minden körülmények közt hívek, következe­tesek akarunk maradni. Részünkről meg vagyunk győződve, hogy közönségünk belátva lapunk élet­szükségét , s mai viszonyainkat tekintve — annak nélkülözhetlenségét, szives pártolását nem vonja meg tőlünk. — E jelen számot megküldjük minden eddigi 1. előfizetőnknek, azon re­ményben, hogy előfizetéseiket szívesked­nek megújítani, mire egész tisztelettel kérjük is közönségünket, hogy a nyomatandó példányok száma felől tájékozhassuk magunkat.­­ A királyi törvényszéknek városunkba lett helyezésével, a gyakorló ügyvédeknek széles mező nyílik tehetségeket érvényesíteni. Sietnek is tért foglalni mindazok, kik erre magukban hiva­tást éreznek,higy Muraközy József és Sza­lontai Elek ügyvéd urak, közelebb kiadott ér­tesítésükben jelentik, hogy a görögkeleti egyház templomának átellenében levő, Muraközy házban közös ügyvédi irodát nyitottak, s munkásságukat a nagy közönség számára ezennel felajánlják. Mind­két egyén helyben úgy mint vidéken sokkal isme­retesebb, semhogy a mi ajánlatunkra szorulnának, de a nagy közönség érdekében „értesítésüket“ tu­domásra hozni kötelességünknek tartottuk.­­ Színházi botrány. Grosz Zs. nevezetű fiatal­ember a színházban ez év első napján tanú­sított rakonczátlan magaviseletéért, — miközben a személyesen intézkedő főkapitányt durva kifeje­zéssel illető — a színházból a rendőrség által eltá­volíttatott, s példának okáért nyolcz napi fog­ságra büntettetett, úgy azonban hogy ezt a kór­ház alapjára fizetendő 50 frt. megválthatja. Prosit! — egy falragaszra. Tekintve, miszerint Kiss Miklós úr, ki ötödfél éven át mint kecs­­kemétvárosi képviselő, csak annyira érdeklődött a közügyek iránt, hogy a közgyűlésekben négyszer vett részt, tekintve továbbá, hogy legutóbb Kecs­keméten virilis jogáról is lemondott s Pest megyé­hez ment át: ezeknél fogva nem értjük, miért za­varja itt ismét holmi politikai pártoskodásokkal a városi újjászervezkedésünk alkalmával a vizet? vagy tán a közeledő országos képviselői választásra akar ez foglaló lenni?? — Több kecskeméti polgár. * A kecskeméti királyi törvényszék sze­mélyzete újév napján tette le az esküt Gál Fe­­rencz tervsz. elnök úr kezeibe. Jelen voltak az ülnökök, járás­bírák stb. úgy, hogy e törvényszéki terület személyzetét talán soha sem lesz alkalmunk többé így együtt látni. — Midőn az ünnepélyes eskünek vége lett, elnök úr a törvényszéket meg­alakultnlak nyilatkoztatta ki, s egy igen szép és szívből fakadt beszéddel üdvözlé, kiemelvén külö­nösen , hogy kettőt ne téveszszenek a tövsz. tag­jai szem elől: a szorgalmat és becsületességet­ stb. Majd elnök urat Kovács József törvsz. ülnök egy talpra esett beszéddel üdvözlé a törvsz. nevében, melynek végeztével az összes személyzet lelkes él­jenzésben tört ki. Ezután elnök úr egy másnap tartandó ülésre meghíván a törvsz. tagjait, a jelen volt tagok nagyobb része a kasinó termeiben ren­dezett bankettre vonult. — Zombori László köz- és váltóügyvéd úr — a czeglédi megye törvényszék megszűntével, ottani lakását és irodáját folyó év elejével Kecs­kemétre helyezte át; lakása: oskola-utcza, Lőwy­­féle házban van. ________ — A kecskeméti Népkör 1. évi január 7-kén saját helyiségében zártkörű tánczvigalmat rendezend. Belépti­ dij személyenkint 50 kr. Jegyek előre válthatók Fejér István, Katona Zsigmond­ és Konrád Gyula uraknál. * Nem kellemes dolog még csak meg­­irni sem, hogy a kecskeméti gyepmesterek esti hét órakor teljesítik kötelességüket, mikor még az útezákon járnak-kelnek, é­s pláne hivatalos vé­gigvonulásuknak a vásári-nagy-úteza a tanúja, hol a miatt kiállhatatlan bűz tölti el a jéget. Legyen az ö ízlésük szerint, de a mellék­útezákon és ké­sőbben teljesíthetnék épen nem irigylendő köteles­ségüket. * Nagy Jakab tilinkó-művész a karácson előtti napokban a szomszéd Félegyházán tartott két előadást, s mind a kétszer kis számú közönség előtt. A művész ezelőtt 9 évvel már bemutatta magát az ottani közönségnek, s hihetőleg ebben rejlik oka a mostani csekély pártolásnak. * A jászkunkerületek belviszonyai, mi­után törvénykezésileg több községe és pusztája a kecskeméti kir. törvényszékhez csatoltatott, inkább érdekelhetik városunk közönségét, mint valaha, s így érdekes újdonnságképen említjük föl, hogy a kerületek tisztújító közgyűlése e hó 9-én s követ­kező napjain fog megtartatni. Az eredményről ki­merítő tudósítást nyújtandunk olvasóinknak. * A kecskeméti jogász bál, mely , az előkészületekből ítélve, fényesnek lenni ígérkezik, e hó 9-én fog megtartatni a kasinó helyiségeiben. Jó mulatást kívánunk a pezsgő vérű ifjúságnak. f A nőegylet f. é. január 27-én az „Olvaó­­kör“ helyiségében — az általa tervezett ifjúsági könyvtár javára tánczestélyt rendezend. f Az olvasókör saját helyiségében f. évi február 3-án tánczestélyt fog rendezni.­­ A „Deák-párt“ f. é. január 7-én délután 4 órakor az Olvasókör helyiségében értekezletet tart, melyre a párt minden tagját meghívja. — Felolvasás: Jövő vasárnap, f. é. január 7-én délután 3 órakor a Nőegylet intézkedése foly­tán, Jancsó Ádám tanár az Iparegylet teremé­ben érdekes felolvasást tartani, melynek tárgya: nőnemünk hivatása és befolyása a társadalomra és nevelésre.­­ Szilveszter estéjén W. K. c­ukrászdá­­jában egy ká... vézó társaság a koldulás törlesztési alapra 20 forintot adakozott a városi főkapitány­nak. Mint halljuk, jövőben is ajánlkoztak ily jó­tékony czélra adakozni s reményijüik, hogy a ka­pitányi hivatal mindig szívesen fogadja kegyes czélú adakozásukat.­­ Színházi hírek. Kelet­iné asszonynak, a helyben működő színtársulat népszínmű énekes­nőjének jutalomjátéka f. hó 13-án, azaz a ránk jövő szombaton lesz. Figyelmeztetjük rá a szín­­házbajáró t. közönséget, s reméljük, hogy a jutal­mazandó t. asszonyság irányában elismerésének s méltánylásának tömeges látogatással fog kifejezést adni. * A királyi törvényszék már megkezdő a lefolyt héten az ügy­darabok átvételét a helyi tör­vényszéktől. A legközelebbi napokban pedig Czeg­­léden, Nagy-Körösön s Félegyházán veendi át az ügyeket. A munka erélyesen foly. * Városi kapitányunkról dicséretesen kell megemlékeznünk azon buzgalmáért, hogy a „kofa­asszonyságokat“ ránczba szedi. Ezelőtt ugyanis gyakori volt, sőt mindennapi eset, hogy a kenyér­kofák sületlen s ki nem dagasztott kenyereket is elárusítottak — a piaczról élők nem kis kárára. Most ezen úgy segít kapitányunk, hogy a kenyér ha helytelen, az árulót pénzbírságra bünteti s igen helyesen, mert drága pénzért mindenki megkiván­­­hatja, hogy egészséges kenyeret kapjon. * Állatkínzás. Tegnap a délutáni órákban egy ember a­mint a Kubinyi-féle bolt előtt elha­ladt volna három gebéjén, lovainak egyike a szó szoros értelmében összerogyott, s csak sok kínzás és emelgetés után jutott azon kedves helyzetbe, hogy tovább vánszoroghatott. Birságolást érdemel­nek az ilyen emberek, kik jószágaiktól a legszük­ségesebb eledelt is elvonják, s mégis igát vonat­nak velük. tl. Pesti diák-kaland. Leáldozott a nap — felköszönt a gázvilágitás , az ábrándos hold pedig szende arczát borús fellegek fátyla mögé rejtő, csak néhány mosolygó csillag kaczérkodott a szőke Duna bájos nympháival, arany sugárszálakat szőve hullám­fürteikbe. A szerelmes Istene megnyitó tündér-szelenczéjét, a sötét és tarka múzeumát feltárta. Itt a sétatér egyik szegletében egy dróton járó cylinderes divat-komédiás czifra bókokkal halmozza el a bájos „nagysámot“, ott pedig a kapu alatt a hamis Jean enyeleg a virgoncz Netti szoba-cziczával, míg az útcza szegletén egy magas gallérú, frakkos úri egyén hosszú léptekkel vágtat egy lefátyolozott asszonyi állat után. Midőn a lámpagyujtogatók az útoza gázlámpá­kat meggyujtják, akkor a ravasz Ámor is szivről­­szivre jár s felgyújtja izzó tőrével a szerelem tüzét. Birka Gedő vidéki eminens diák is épen midőn a gaz Páris rablását tanulná a históriából, azt veszi észre, hogy....... a vér ereiben mindinkább kezd forrni, keblében nagy tűz támad, szive ég----Ámor, a pajkos gyerek, véletlenül szivébe talált hegyes nyi­lával. Becsapja a könyvet, hisz a sötétben már úgy sem látna tanulni, s veszi sétapalctáját. Midőn beér a váczi­ utczába, hol a töméntelen arany, ezüst s drága kövek úgy csillognak a czifra kirakatokban, mint midőn a professor úr azt a fé­nyes eminentiát írja, megáll egy üzlet előtt s bámul, szemei megtelvén aranynyal, ezüsttel, tovább akar menni, de — az isteni végzet! — az emelet ablakából egy leeső illatos fejér zsebkendő üti meg épen az orra hegyét, és egy nő csengő hangja szerelemteli szivét: — Ah bocsánat, véletlenségből történt. Ha Birka Gedő nem tanult volna a kedves házi kisasszonytól Hiedelmet s ha valami titkos sejtelem nem ösztönözte volna udvariasságra, mérgében zsebre teszi vala szótlanul szive Messiását s tovább áll vele. De eminens a világ iskolájában csak az lehet, ki a véletlent használni tudja. Sturm-lépésekkel szalad a lépcsőkön az eme­letbe, kebléhez szorítja a kendőt, csóközönnel árasztja el ... . a diák oldalzsebe környékén roppant tűz támadt. Olyan sötét volt, mint egy fekete bársony szoknya, de a petroleum-mécs helyett, melyen a lépcsőzet rendesen kivilágítva lenni szokott, égett Ámor fáklyája, melynek fénye már oly sokat el­­vakított. A küszöbön találkozik egy nővel, kit daczára a sötétségnek, azonnal felismert.... a frizuráról. — Megbocsájt nagyság, hogy bátorkodtam a leesett kendőt magam felhozni — igy szólt s alázatos bókkal kezet csókolt. A nő e szókra hátralépett, mintegy megille­­tődve , talán a hangtól, de csakhamar megfogá nyá­jasan az ifjú kezét s a szobába léptek.­­— Tessék helyet foglalni uram, azonnal hoza­tok lámpát. — Ne fáradjon nagysám, a szív gyertyánál megvakul. Oh, az én keblemben isteni fény ragyog, szivemet tündéri érzelmek özönlik el, tapasztalatlan lelkem még soha­sem öltött ily túlvilági gúnyát, szabva érzelem-fátyolból, az epedés ollójával, a szerelem szabójától. Minek a lámpa ? Lelkem sze­meivel látom nagysám arany haját, angyali kék sze­meit, azon rózsás ajkakat, melyek engem egy szó­val boldoggá tehetnek. Hanem bocsásson meg nagy­sám a szerelmes szívnek, mely csak önért dobog, ha választottjának nevét tábláb­a akarja vetni. — Mari, volt a laconi válasz. — Mari? Mialatt az érzelemteljes „ah“ követ­kezett, azalatt Birka egy nagyot gondolkozott, azu­tán pedig székét közelebb húzta. Mari? ah! Menybeli Angyalok Remek Istene! Lám mily találékony. Hanem e körülírásért ju­talmat akart. Átkarolta a bájos hölgyet és megakará csókolni, de ez hirtelen meghúzza a csöngetyűt s a szolga gyertyát hoz. Mi ez? Jól látnak-e a szemek? A diák előtt ott áll . .. kedves mamája, ki épen ma érkezett Pestre s e szállodába fogadott szobát. Úgy állt Birka, mint a birka. No jer hát, csókolj meg kedves gidám — mond nevetve a tréfáló mama—megérdemled ily mű­vészi bókolás után. Birka nagyot lélekzett és átölelte anyját, Jóska.

Next