Kecskeméti Lapok, 1872. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1872-07-07 / 27. szám

tani, a népet reá megtanítani és gyakorlati ered­ményt felmutatni: ez mind a néptanító kötelessége. — Tehát a néptanítónak értelmes, okos, sőt tu­dósnak kell lennie, — ezt követeli a társadalom. Továbbá: 2. A néptanító legyen erényes. — A népis­kola nem csak tanító, hanem nevelőintézet is lé­vén , a jó családi nevelésnek folytatása, a résznak pedig javítója. A jelenkor értelmes és erényes néptanítókat kíván, sőt követel. Igaza van. Szelid érzelmek csak tiszta kebelben fakadhatnak; a fel­háborodott és zaklatott lelkiismeret nyugodt ke­­délylyel nem nyitogathatja az új nemzedék érzel­meihez nyíló ajtócskákat; aljas szenvedélyek rabja nem ápolhatja tisztán az erkölcsi szabadság virá­gait. — „Dudva marad, dudva között az ananász.“ „Kanász marad, kinek nevelője kanász.“ — Bármelyik életpályán működő egyéntől méltán kí­vánhatjuk ugyan, hogy a szív teljességéből szóljon a száj, és az ő gyümölcseikből ismerhető meg keblek világa, mennyivel inkább követelheti a tár­sadalom, hogy a néptanítók, kikre a jövő nem­zedék ártatlan szívének idomítását bízza, tündö­köljenek az erkölcsi jóságban, beszédükben és tetteikben az őszinteség és kegyelet nyilvánuljon, — trágár feleselésektől, botrányos önviselettől óva­kodjanak , — hogy valahára­ csak egy tanító, s több ily fitymáló czimek vesszenek ki a társada­lom szótárából, hogy a családok ne a napszámos­sal állítsák párhuzamba, hanem mint kedvelt és becsült családságot öleljék keblükre; szóval, hogy társalgásban ne nevessék, a tetteikért ne megve­tés tárgyai legyenek, hanem a tiszteletre méltó becsületes ember czim méltán megillesse a népta­nítókat. Ezt követeli a társadalom. Végre: (Vége következik.) Választási ünnepély. Sz. kir. Kecskemét város történetének kétség­telenül egyik legszebb és legérdekesebb lapját töl­­tendi be az 1872. évi junius 29-én történt válasz­tások leírása; nemcsak azért, mivel városunk pol­gársága , mióta ezen legszebb alkotmányos jogát gyakorolja, soha annyi érdeklődést nem tanúsított s annyi erélylyel nem küzdött, mint a fennemlített napon, hanem azért, hogy annyi higgadtságot, annyi komolyságot és kölcsönös becsülést, mint városunkban, talán az ország egyik kerületében sem tanúsított egymás iránt a választó közönség. A választás végrehajtása mozgásba hozta a város összes lakosságát, nem volt ember, ki a legnagyobb feszültséggel nem várta volna az ered­ményt, s a­ki békével tudott volna maradni tűz­helyén. De a milyen nagy volt az érdeklődés, s a milyen feszült a várakozás, épen oly óriási volt az öröm is, melyet a Deákpárt élvezett, midőn szeretett követének, Horváth Döme úrnak , ki az alsó kerületet már három ülésszak alatt képviselte, s kinek megbuktatására az ellenzékiek vezérei minden követ mozgásba hoztak, győzelméről biztos tudomást szerzett. Érdekes volt látni, miként indult rohammal az ezrekre menő tömeg választottjához tisztelegni, s miként ölelte polgár polgártársát örömkönyekkel teli szemekkel és rebegte a „győztünk“ szót fennen dobogó kebellel. A győzelem koronáját azonban a deákkörbeni találkozás tette fel azon nemes indítvány által, hogy a kecskeméti árvák számára egy állandó menhely, árvaház alapittassék, melynek létesítésére egy aláírási iv rögtönöztetvén, a gyűjtés megindit­­tatott, s a következő eredményt szülte: A Kecskeméten alapítandó árvaházra előjegy­zett: Dáni Ferencz 50 frt., Horváth Döme 200 frt., Gáli Ferencz 100 frt., Fórián Károly 50 frt., Csikai Mihály 2 frt., Zombori László 30 frt., Schweiger Bernát 10 frt., Lengyel Sándor 1 frt., Bulinyi Frigyes 10 frt., ifj. Farkas Mihály 10 frt., Dömötör Károly 5 frt., Dragojovics Döme 10 frt., Dékány István 5 frt., Papp Ferencz 3 frt., Szél­­ Lajos 5 frt., Tormási Mihály 20 frt., Paskecz Adolf 5 ezüst pár tall. 7 frt. 56 kr., Fischer Jakab 10 frt., B. Kiss Mihály 20 frt., Pacsu Mihály 5 frt., Bad­ai Imre 5 frt., H. 1 frt., Bugyi Antal 2 frt., ifj. Szeless Kálmán 5 frt., Farkas Antal 1 1 frt., Csemiczki Lajos 5 frt., Harkai Elek 1 frt.,­­ ifj. Sándor László 5 frt., Dékány József 2 frt., Soós László 5 frt., Kovács József 25 frt., Bélák Albert 25 frt., Sz. Tóth Antal 5 frt., Dr. Kecske­méti Lajos 5 frt., Muraközy Imre 2 frt., Mura­­közy János 5 frt., Madarassy László 10 frt., Csillagh Antal 10 frt., ifj. Kovács László 2 frt., ifj. Dékány Imre 30 frt., Csolnoki Ferencz 5 frt.,­­ Kovács Antal 20 frt., Grünblat Dániel 4 frt., Dr. Dékány Ráfael 10 frt., Mónus Ferencz 10 frt.,­­ S. Kovács László 10 frt., Bene János 5 frt.,­­ Gyenes Imre 10 frt., S. Kovács József 15 frt., Zana Ferencz 10 frt., V. Kiss József 5 frt., ifj.­­ Orbán János 1 frt., Sz. Kovács János 2 frt., Pulai János 5 frt., Faragó József 5 frt., Lestár Péter­­ 10 frt., Bolyos Ferencz 2 frt., Klauber János 1 frt., Hajagos Illés 20 frt., Schweiger Fülöp 50 frt., Gyenes Pál 3 frt., B. Kiss György 2 frt.,­­ Horváth János 10 frt., Csorba Mihály 2 frt., Konc Sándor 5 frt., Ferenczi József 10 frt.,­­ Wittman Károly 5 frt., Fuchs Péter 3 frt., Lajos László 5 frt., Magyar Antal 5 frt., Egyházi József 1 frt., Török Imre 5 frt., Horváth Péter 1 frt., I. Szabó Pál 5 frt., Hazai József 5 frt., B. Tóth László 2 frt., Pataki János 5 frt., I. Tóth Imre 2 frt., Ország Lajos 5 frt., Török Antal 1 frt., Bódogh Mihály 10 frt., Bódogh Imre 5 frt., Jausz József 10 frt., Barmos János 2 frt., Szokolai Sándor 2 frt., Szekeres Ferencz 2 frt., Garay­­ Károly 2 frt., ifj. Dékány István 5 frt., ifj. Tasi László 10 frt., Schweiger József 100 frt., Gassich József 2 frt., Kun Kálmán 5 frt., Rhuz Béla 5 frt., Sz. J. 1 frt., Szűcs Imre 20 frt., dr. Szabó László 5 frt., Milhoffer János 5 frt., Baromlaki Pál 10 frt., Gallia Fülöp 20 frt., dr. Milhoffer István 5 frt., Hakker Mór 20 frt., Csabai Imre 5 frt., Hakker Adolf 10 frt., Schlezinger Vilmos 10 frt., Tóth László 8 frt., Brachfeld József 10 frt., Nagy Sándor 5 frt., Hornyik János 20 frt.,­­ Bódogh Ferencz 15 frt., Csorba Gáspár 10 frt., Schvarcz Mór 10 frt., Steinwarcz József 5 frt., ifj. Dékány Imre 2 frt., Kecskés Pál 2 frt. Össze­sen: 1337 forint, felvilágosítást nyertünk, kimondhatjuk, sőt köte­lességünknek tartjuk polgártársaink érdekében ki­mondani, hogy az említett üzlet nem nekünk való, és­pedig azért nem, mert az tisztán a bankház és nem a részvényesek meggazdagodására van szá­mítva , a pénzt kölcsönzők pedig, a nálunk már virágzásban levő két pénzintézetnél, úgy is kielé­gíthetik szükségeiket minden körülmények között. Az aláírási feltételek második pontja elég vi­lágosan kimutatja, hogy ezen üzletnél az alapítók 2000 részvény után csak gyenge 40.000 forintot akarnak zsebre tenni, s ha a körülmények úgy hoz­zák magukkal, a részvényeseknek 70 forintért átengedett részvények liquidatio útján addig olvad­nak , még utóbb 50 forintot sem érnek, s akkor a társaság azt felelheti: „arról mi nem tehetünk, ha a kezelési költségek a jövedelmet fölemész­tették. “ Egyébiránt hogy milyen hírnévnek örvend a felczímzett bankház, mutatja a „Reformból“ átvett és minden nagyobb lapban olvasható követ­kező czikk: Visszaélés: Bankáraink kifogyhatatlanok az ajánlatosnál ajánlatos a ígéretek kitalálásában , hogy sorsjegyeiket, részletiveiket, és ezeknél még ha­szontalanabb ígérvényeiket drága pénzért a közön­ség nyakába varrják. Hogy ez ajánlgatásoknál nem a legnagyobb lelkiismeretességgel járnak el, az nem változtat a dolgon, és a bankár uraknak fejtörést nem okoz, így többi közt a Politzer és társa czimü pesti bankház a Rotschild, török vasút, 1860-ki kölcsön és magyar királyi dijkölcsön-sorsjegyek részletiveit e felirattal ellátva árusitatja: „A kor­mánytól biztosított.“ Miután ezen föliratok balma­­gyar­ázatokra szolgáltatnak okot, s fölötte alkal­masak arra, hogy a közönségnél azon tévhiedelmet támaszszák, mintha a Pulitzer és társa bankháznak az említett sorsjegyekkel való f­zelmeiért a kor­mány, azaz a magyar királyi minisztérium jótál­­lana, miáltal a sorsjegyek a közönség bizalmának meg nem engedhető módon való kizsákmányolása által tétetnének kelendőkké , a belügyminisztérium szükségesnek tartja, hogy e tekintetben megelőző rendőri után a szükséges intézkedések megtétesse­nek , mely czélból a városi hatóság útján felszólít­­tatását rendelte el a nevezett bankháznak, hogy az általa föntebbi fölirattal kiállított részletiveken a komoly kifogás alá esett kifejezéseket távolítsa el, s ily fölirattal részletiveket ki ne bocsásson. Amint tetszik, uram ! És Teréz rá sem ügyelve, az ajtó mellett egy székre ült, karjait térdén keresztbe téve. — Tehát nem fog megérteni Teréz? folytatta Gontran; nem lehet igy elhagynia, meg kell bocsá­tani! Lássa térdeimen kérem bocsánatát ! s lábaihoz borult. Teréz székét hátrább tolta, s ruháját elvoná, melyet Gontran megcsókolni akart. — Oh ez sok! kiáltott pontran felemelkedve,­­ s Teréz kezeit erővel megfogva, — én vagyok az úr! ... Teréz ekkor arczul üté. E gyalázatra a parancsnok felugrott, karjaiba akará vonni a menekülni óhajtó leányt, ki erőtlenül, fejét kezeibe rejtve, zokogott, s magán kivül a nyugágyra hanyatlott. — El akarok menni, — rebegte , — el akarok menni... oh én szerencsétlen ! Az erély, mely eddig fentartá, gyengülni kez­dett. Elméje ismét zavart lett. Helyzete nagyon kinos volt, s láz rohanta meg szegény nő eszméletét. Végre a parancsnok megszánta. Meg lehet, gondolta, hogy ha bűne következ­ményeit elkerülni akarja, ha akarja, hogy e gyalá­zatos est titka, a bakó és áldozata közt maradjon, el kell Terézt bocsátania. Valóban , ez mindig több jelét adó elme­zavarának. A láz nőtt, veszteni kezdte öntudatát, s néhány perc­ múlva már késő volna a palotába térni, mert nem lenne ereje. Megfogá tehát kezét, s támogatva vezeté le a lépcsőn, kinyitá az úteza ajtót, s gyöngéden bocsátá ki a leányt. Gontran a palota ajtóig kísérni szándé­kozók Terézt, de látta őt egy nő karjaiba rogyni, kit Follettenek ismert fel, és örülvén e véletlennek, épen betehette még az ajtót, mielőtt a leány meg­látható őt. — Most, gondolá, a sors hatalmában vagyok; Teréz nem fog szólni; neki még inkább érdekében­­ van elhallgatni ez eseményt. Midőn Teréz és Follette visszatértek a palotába, az egész család a salonban volt. — Berta, mondá a marquisné, nem néznéd meg Terézt. Nekem úgy tetszik, hogy roszabbul van, mint ő mondá. Berta, véletlenül nem volt a Vilmossali vitat­kozással elfoglalva, ki ez este nagyon udvarias volt, felkelt székéről, anyja parancsát teljesítendő. — Nem jobb lenne nyugodni hagyni Terézt? mondá az ifjú. — Lám az önző! nevetett a marquis, ha egy­ ­ este nem perlekednek .. . — Nos igen, válaszolt Vilmos, megvallom, hogy épen az állandó béke feltételeiről értekeztem Bertával, s már csak az aláírás van hátra. — Íme itt van az is! és Berta leendő férjének kezét nyújtá, melyet az udvariasan emelt ajkaihoz. Azután az ajtó felé ment, rögtön visszatérek, mondá. Egyszerre Follette halványan, felindulva jelen meg Rigál Berta mögött. — Oh kisasszony, oh asszonyom ! Félek, hogy Teréz kisasszony nagyon beteg! Siettek hozzá. — Mi történt? kérdé Rigálné. — Elszunnyadtam Teréz kisasszony ágya mel­lett , midőn úgy tetszett, hogy szólít. Azonban hozzá közeledve, lázban és magán kivül találtam ... — Oh Istenem! sóhajtott Berta, és Terézhez­­ sietett. Rigálné követte leányát. — Tudósítást várunk, mondá Rigál, küld ide Follettet. Terézt aggasztóbb helyzetben találták, mint vélék. Szegény gyermek őrültnek látszott. A láz e roha­mait, melyek alatt „Gontran“ és „János“ nevet említett, teljes kimerültség, s ájulás válta fel, mi legnagyobb mértékben elrémíté Rigátnét és Bertát. Orvosért küldtek, Gontrant értesíték. Az orvos megérkezett. Nem értett Teréz beteg­ségéből egyebet, mint súlyosságát, de nem szólt semmiről. Gontran inasa jött jelenteni a marquisnak, hogy ura hadi ügyek miatt, Montpellierbe a parancs­noksághoz rendeltetett, s két nap előtt nem jön meg. Az elutazási parancs oly rögtön érkezett, hogy nem jöhetett pontran, hogy rövid távollétéért bocsá­natot kérjen. (Folytatása következik.) Kecskeméti központi takarékpénztár. A „Pester Lloyd“ czímű lap 151. számában nagy betűkkel hirdetik a felczímzett pénzüzlet részvényeinek elárusítását,­­ mi ugyan már a múlt hó 22-én olvastuk ugyanazon lapban az előleges hirdetést, de kész akarattal hallgattuk el mindaddig, míg magunknak a tényállásról szak­értő pénzes emberek véleményét ki nem kérhet­­i­tük, most azonban, miután kellő és összhangzó Megejtett választások. Magyar- és Erdélyországban megválasztatott július 5-dikéig összesen 343 országgyűlési képvi­selő, közöttük 219 deákpárti, 121 ellenzéki, 3 reformpárti. Ezeknek neveit azonban helyszűke miatt már előbb nem hozhatjuk , csak ha a válasz­tások befejeztettek, de ekkor az egész képviselő­testület névsorát és választó­kerületét fogjuk mel­lékletben csatolni lapunkhoz. Szerk. A kecskeméti reform, főtanoda főgym­­nasiumi osztályaiban az 1871/2. tanévet bezáró vizsgálatok következő renddel tar­tatnak: Julius 13. Érettségi elővizsgálatok; 14. dél­előtt franczia nyelv és gyorsirászat; — délután zár­­ünnepély és tornászat; — 15., 16., 17. javító-, magán- és pótvizsgák; — 18. a VII. osztály nyilvános vizsgája; —19. a VI. oszt. nyilv. vizsg

Next