Kecskeméti Lapok, 1873. január-június (6. évfolyam, 2-26. szám)

ságai ugyancsak jegyzőkönyvileg viszonoztassanak. Az indítvány közh­elyesléssel elfogadtatott. A napirendre áttérve, olvastatott az ezen havi rendes közgyűlés által Ági L. gazdászati tanácsnok úr elnöklete alatt kiküldött bizottságnak , a vásári és piaczi helypénzszedés és áthajtási tabér jövedel­mének 3 évre haszonbérbe tett kiadásáról benyúj­tott hivatalos jelentése, a­mely szerint a legtöbbet .— 7013. frtot (előbb 4600 és egy néhány frt. volt) — ígérő vállalkozó Schwarz Móritz volt, felolvas-­­­tatott egyszersmind a haszonbérleti szerződés is, a­mely az árverés befejezése után nevezett vállal­kozó által — e reá vonatkozólag azon időponttól kezdve kötelező érvény­nyel — mindjárt alá is íra­tott; a városi közönségre nézve pedig csak a bi­zottsági közgyűlés által leendő elfogadás és jóvá­hagyás után. — Elfogadtatott és helybenhagyatott. Azután tárgy­altatott a napirend 2-ik tárgya, t. i. a gazdászati osztálynak a városhatósági fe­­gyenczek élelmezésének új bérletéről beadott hiva­talos jelentése, a­mely bérlet, bár néhány krral drágább az eddigi hasonlónál, mégis, tekintve, hogy leginkább csak a kevés számú tolonczok szá­mára szolgáltatandó ki az élelmezés, szinte jóvá­hagyatott. A vállalkozó Vajda István kereskedő. A napirend ki lévén merítve, elnöklő polgár­­mester úr szívből jövő, átérzett szavakban és meg­hatott hangon a bizottsági közgyűlés minden tag-­­­jának és családjaiknak, úgy az egész városi kö­zönségnek az új évre minden jót kívánt, és azzal a rendkívüli közgyűlést általános éljenzés között bezárta. S­z i is h­­á z. Új idők, új emberek! új az év, új a szer­kesztő, új minden, csak e rovat vezetője maradt a régi, az t. i., ki e rovat alá tartozó dolgokat éveken keresztül kitartó jókedvvel, pontosan adta elő hetenként, s ki egy idő óta a mily kedvet­len, épen oly hanyagnak látszott a színi elő­adások referálásához. Elmondjuk-e ez okozat okát? vagy az elfutott évvel együtt jobb lesz a feledé­­kenység sírjába temetnünk? Határozzuk magunkat ez utóbbira, s fogjunk a dologhoz azon ígérettel, hogy jövőre minden másként lesz, hogy mi ismét azok leszünk, kik a kedvtelés bizonyos nemével fogjuk teljesíteni referensi tisztünket *). A múlt szombaton, vagyis dec­ember hó 28-án a működő színtársulat egyik, a­mily tehetséges, épen oly szorgalmas tagjának, Lovászy Dezső úrnak jutalmára adatott: „A spanyol inquisitio titkai“ czímű történeti dráma, 7 szakaszban, mely­nek előadása eléggé sikerült, mi­közben az egyes szereplők közül jutalmazott mint Arbuez Péter, Völgyiné asszony mint Dolores, Takácsné mint Jose, Takács mint János apostol s He­tény­i mint Estevan de Vargas tüntették ki magukat. Közönség nagy számmal volt jelen s jutalmazottat különösen, sűrű tapsokban részesité. Szerk. *) A múlt nem tartozik reánk, jövőre szívesen látjuk,h­a kedvtelésnek örülünk, de egy kis szigorúságot kérünk. bájos olasz hölgy , mivel minden nap szaporodtak a magyar vendégek , mindennap kosztja elfogadására akart kényszeríteni, de minthogy szemei megakad­tak N. L. barátunkon, annak kedvéért pár napig elhárult a bal fejünk fölől, azonban ma határo­zottan kijelentette, hogy vagy étkezzünk nála, vagy a hotelből kiszállásoljuk magunkat. Ily eljárás ellen itt nincs biró, — nem akar­ván magunkon kifogni engedni, elmentünk szállást keresni, — midőn meghallottuk, hogy a Bosporus­­ban van egy franczia hajó, mely ma Várna felé fog elindulni, azonnal az ügynöki hivatalba men­tünk, és a d. u. 1 órakor induló hajóra, a fran­czia ügynökség figyelembe véve természetvizsgálói minőségünket, 11 tagból álló szórósán összetartó kis társaságunkat személyenként fizetendő 30 fran­kért felvállalta. Az idegen franczia hajó 30 frankért, míg a kedves loyd társaság az előre hirdetett kedvez­ménynyel ugyanezen útra 38 frankot vett. Valóban megérdemli az osztrák Lloyd társa­ság, hogy ily előzékenységéért neki köszönetet szavazzunk. Jegyünk az elutazásra meglévén, a délelőttet arra használtuk, hogy még egyszer a legneveze­tesebb pontokat megnézzük, ezek közt első volt a galatai hídon még egyszer átsétálni, azon hul­lámzó tarka embertömegen gyönyörködni, elnéz­tünk még egyszer a csodálatos „bazárba“, azu­tán megnéztük Stambul gyümölcs­vásárát. Stambulnak gyümölcs­piacza egyikét a leg­szebb látványoknak nyújtja, a legszebb keleti gyü­mölcsök itt összehordva, azok legszebb példányai, fajok, szinek szerint osztályozva annyi ügyesség­gel , hogy a venni nem szándékozót is vételre csá­bítják , a legszebb sárgadinnyék, a kitűnő szép­ségű és felséges szó zamatos őszi baraczkok, a legszebb példányok, a legkülönbözőbb fajú almák­ból, gyönyörű diók, magyarok, datolyák és fü­­r­gék, a megragadó szépségű gránit almák és a rendkívüli édes és jó szőllő. Konstantinápolynak, mely mindennel bővelke­dik , mit a kényelem és ízlés megkívánhat, nagy hátránya, hogy noha a város minden része teli van, gyakran pazarul épitett és dúsan díszített nyilvános kutakkal, mégis jó vize nincs, azért az utczákon sok helyen és gyakran jéggel hűtött vi­zet árulnak, egy pohár viz 20 para (5 új krajczár.) A kávéházak, melyek szünteten teli vannak, a legegyszerűbben vannak bútorozva, alacsony padokkal, gyékényszőnyeggel, vagy párnákkal borítva, vagy apró karnélküli székekkel vannak ellátva, egyik sarkában ott van a tiszta tűzhely, hol a kávét szemünk láttára erős parázs­tűzön, s mindenkinek külön­bözék, azután leszűrés nélkül felszolgálják, mely a legkitűnőbb, a legkellemesebb italú kávé. A törökök nagyon szeretnek a kávéházakban időzni, hol kávéját keleti kényelemmel szörpöl­­getve, nargilját vagy csibukját szíva, elmélázva keleti semmittevéssel tölti el idejét. A dohány mo­nopóliumot ez évben a török kormány is felállítá, azért jó török dohányt csak lopva lehet szerezni, szivarjaik pedig kitűnő rosszak. A török férünk átalában szép termetűek és erős alkotásúak, napsütötte barna arczuk harczias kinézésű, most már többnyire csak fezt viselnek. Törökországot elnevezték „beteg embernek“, meglehet, hogy az államigazgatás beteg, de fér­­fiai, katonái a legegészségesebb, a legerőteljeseb­bek , kik fölött korai lesz még a halotti éneket elzengeni. A török nők a legnagyobb részben szépek , az arezfátyol még érdekesebbé teszi őket, ha a felső egész termeteket betakaró­ zubbony véletlenül szétnyílik, az alsóviselet, a gyönyörű arab selyem­­bugyogó kilátszik, csak az ingert növeli, nagy hátrányukra van azonban, hogy arczukat európai módra, sőt szemöldeiket, szájuk szélét is sőt a körmüket is fekete vagy sárga színre festik. Azonkívül kezeik ritkán szépek, lábaik pedig éppen nagyok, járásuk nehézkes. Minthogy Konstantinápolyban a nő drága fény­­űzési czikk, és tartása szerfelett sokba kerül, a többnejűség már nagyon kezd ritkulni. Megemlítésre méltó még a csirkevásár, hol a gyönyörű fehér terezék szép bóbitájuk sárga vagy rózsa­színre van festve, a törökök keleti szokás­­ként mindenben szeretik az élénk színeket. Konstantinápolyban, mind Peruban, mind Szambulban nagyobb távolságra már lóvonatú vas­pályán járhatni. Konstantinápolyban nagyon sok idegen dolog tűnik fel az európai látogatónak, így az óra sem úgy jár mint nálunk, ott reggeli 6 óra van, midőn nálunk déli 12 óra, továbbá 1 órával ott korábban kel a nap és 1 órával hamarébb este van. Perában egypár magyar vendéglős is van, ilyen Tóthfalusié „Pest városához“, hová legtöbb magyar száll, a szálloda csinos, hanem bizony Tóthfalusi úron csak abból tudjuk meg, hogy magyar, ha valami különös módon megszólalásra bírjuk, ő a világon semmivel sem gondol, tőle a világ sarkából is kifordulhat, ő neki csak boros palac­kjaira van gondja, de nem hogy vendégei­nek kiszolgálja, hanem hogy tartalmát ő maga kiigya, hanem aztán van is orra, olyan, hogy no.— Petőfi midőn „Orbán“-ját irta , bizonyosan Tóthfalusi volt előtte. (Folytatása következik.) Vasárnap, deczember 29-én Graál József isme­­­­retes, régi jó bohózata „A peleskei nótárius“ ho­zatott színre. A czímszerepet benne Lovászi sok szerencsével játszotta, mellette kitűnt Völgyi­­ György mint Baczur Gazsi s Völgyi Gyula a kántor szerepében. Közönség nagy számmal volt s jól mulatta magát, különösen azon sikerült jele­netben , midőn a vasas németek a jó peleskei no-­­­táriust megtánczoltatják. Hétfőn deczember 30-án bérlet folyamban adatott „A ministerelnök bálja“, vigjáták 1 felvo­ I­násban s Offenbach „Chouffeuri úr otthon lesz“ czimü 2 felvonásos operettje. Kedden nem volt előadás. Szerdán, mint az új év első napján bérlet­­­ szünetben adatott „Egy nő, ki az ablakon kiug­­­­rik“ czimü 3 felvonásos magyarosított vígjáték, melyben a két Völgyiné és Biróné asszonyok, továbbá Lovászi és Hetényi urak tüntették ki magukat. po Jótékonyságok.­ ­ A helybeli nőegylet hogy mennyire­­ igyekezett üdvös hivatásának megfelelni, e rövid kis kimutatásból eléggé kitűnik: fennállása óta két­­ és fél év telt el; az első évben jótékonysági alap­­­ tőkéül 4200 frtot szerzett; másodikban már tőkéje hatodfélezer. Egyesek segélyezésére 117 frt. 80­­ krt, a kisded-óvodára 100 frtot, ifjúsági könyv­tárra 90 frtot, összesen 307 frt. 80 krt ajándéko­zott.­­ Harmadik év első felében, illetőleg múlt év májustól deczember végéig árvaházi alaptőkére 300 frtot, az egyes ínségben szenvedők, özvegyek és árvákat pedig 100 írttal segélyezte.­­ (E pár sor eléggé tanúsítja, hogy városunkban mily szük­ség volt már a nőegyletre, és hogy a derék nő­egylet alakulása első éveiben is mily jól fogta fel szép hivatását. Csak előre a megkezdett úton, melyen sok áldás fogja kisérni nemes tetteiért. Éljen a derék nőegylet és annak buzgó elnökei és választmányi tagjai. Szerk.) — Egy nemes szivü úri nő Karácsony estéjén a lefolyt évben elhunyt derék és szorgalmas Révay György elemi tanító­­ árvájának, a „kis Jézus a szegény árváknak karácsonyi ajándékul“ tartalmú irattal névtelenül 10 frtot küldött. Nekünk sikerült a derék nő nevét meg­tudni , de ő ismeretlenül kivánt maradni, mi is megőriztük titkát, úgy is szép tette nemes jutalmát önszívében találja meg. Tudomásul. A „Kecskemét-vidéki Közlöny“ czimű lap t. előfizetőivel tudatom, miszerint a lap első száma a legközelebbi kedden, január 7-én fog megjelenni. Elfogadható oka e késedelemnek az, hogy a nyom­dával csakis tegnap sikerült megkötni a szerződést. Kecskemét, 1873. Január 4. Pásztor Ferencz, a „Kecskemét-vidovi Közlöny“ szerkesztője. Helybeli újdonságok. y A róm. kath. egyháztanács decz. 26-án tartott ülésében az iskolai szék ajánlata folytán a r. kath. elemi tanítók fizetését 500 írtról 700 írtra emelte. y Ugyancsak azon ülésében a r. kath. egyház, az elemi iskolákban hitelemzéssel foglal­kozó szent Ferencz rendi 3 szerzetesnek eddigi járandóságát 600 forintról 840 forintra emelte fel. A róm. kath. egyház mindkét tette minden ékes­szólásnál szebben tanúskodik a nevelés szent ügye iránti nemes gondolkozásáról.­­ Dr. Zimmermann Jakab, a r. kath. elemi és községi tanyai iskolák igazgatójának, — miután állása részint a közös iskolák életbelépte­tése, részint a r. kath. egyháztanács által meg­­szüntettetvén, — a r. kath. egyháztanács által vég­kielégítésül egy évi fizetése szavaztatott meg. Bi­zony csekély elismerés ez 12 évi szorgalmas és hasznos működésiért! — Az izraelita nőegylet ez idei bálja, melyre a meghívók már e napokban fognak szét­küldetni, január 22-én fog megtartatni. A bálren­­dezőség részéről minden meg fog történni, hogy e bál jóhírnevét az idén is igazolja, és hogy minél fényesebben sikerüljön.­­ A piaczi és vásári hely pénz és áthaj­tási dij szedési jogot 1873-ik évre Schvarcz Mór vette ki 7013 forintért. y Gazdáink figyelmét felhívjuk Sporzon Pál Keszthelyi gazdasági felsőbb tanintézet és földművelés iskola igazgatója által ügyesen és szak­értelemmel szerkesztett, Keszthelyen havonkint há­romszor megjelenő „A gyakorlati mezőgazda“ czímű népszerű lapra, melynek előfizetési ára egész évre 4 frt., félévre 2 frt.­­ Elégett pénz. Gruden Gergely polgár­társunkat m. hó 29-én reggel borzasztó szeren­csétlenség érte. Összes pénzkészlete ugyanis, mely árulóasztala fiókjában levelekbe pecsételve csak elküldésre várt, végkép elégett. A kár az érdek­­lett fél saját előadása szerént összesen 3089 frtot teszen, melynél az „első magyar bőrgyár­ társulat“ 1007 frt., Flesch bécsi bőrgyáros 503 frt., Riesz testvérek, pesti ezég 477 frt., Eder testvér bécsi ezég 521 frt., Hubert Wolf pesti kereskedő 579 frt. erejéig van érdekelve, ha t. i. Gruden úr e szerencsétlensége következtében fizetéseit megszün­tetné. A tűz keletkezésére Gruden G. semmi bizo­nyosat mondani nem tud, gyanúja azonban egy ismeretlen parasztra esik, ki boltjában 30 kr­ árú talpat vásárolván , ottléte alatt többször rágyújtott, miközben a gyufáról lepattant phosphor eshetett a fiókba. Kárvallott kérelmére a helyszíni vizsgálat a kapitányi hivatal részéről megtartatott, melynek eredményeként annyit jelezhetünk, hogy az elégett banknótákból a pudlifiókban hamunál egyéb mi sem­­ maradt, az is vízzel felkeverve oly módon, hogy a legjobb akarat mellett is bankóégés abból ki nem deríthető.­­ (Az egész pénzégési históriát mi hűségesen elhinnénk, és el is hisszük, csak az érdeklettek is elhitték. Sz.)

Next