Kecskeméti Lapok, 1874. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1874-09-27 / 39. szám

Hetedik évfolyam.___________________________39. szám.________________________Szeptember 27. 1874. Előfizetési dij: ___ P T /nnnT/niffTimf ta iímt helyben, hárm. * honivá: mm la fl & ® Rj g g Sp BI& B I * H Ej ifi | i I i hirdetésnél 5 kr.; —többszöri Negyedévre. . 1 frt. 50 kr. V U! % if II «HI II 1 1 i fj| wJt 1 | if vagy terjedelmes hirdetések Félévre • ■ ■ 2 , 50 , ifi ifi Ilii II 8 i I fii IT i i - nél arleengedés ada«k. Egész évre . . 5 „ — „ 9 n | ||1 Sjt& ffi g I ||f | | | I g S ■ I I 8 Éli A nyilttérben val(5 közlen.juuuiimiiu i j, uijul — — , Bélyegdij minden beiktatásért Szerkesztői szállás: 30 kj. Hal-piac 250. sz., hová a \/ n n I n « 4 n » 4 n 1 IM m L . 4 ! I . „ Hirdetlek, elfogadtatnak Tóth lap szellemi részét illető V 6(]VGSI3lId IM U 11 6 T I I fi 11 Lánaló könyvnyomdájában, 3-ik közlemények küldendők. J r*" tized Budai-nagy-utcza 184. sz. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Lapunk mai számával a hetedik évfolyam harmadik negyede lejárván, tisztelettel kérjük annál fogva a t. közönséget, hogy e lap további megrendeléséről mielőbb gondoskodni szíveskedjék, nehogy a szétküldésben fenakadás történjék. Előfizetési díj postán vidékre, vagy helyben házhoz hordva . Egész évre . 5 frt. — kr. Fél „ . 2 „ 50 „ Negyed „ 1 „ 50 kr. Tanév elején. A polgári év első napján díszesen öltözött tiszti kart, hivatalos személyzetet, iparos-segéd csoportokat és szolgaszemélyzetet láthatunk az utcákon haladni, kiknek vidor és derült arca már messziről elárulja , hogy főnökükhöz sietnek a szokásos újévi tisztelgés és üdvözlés teljesítésére. A családi körökben férj a feleséget, feleség a férjet, gyermekek a szülőket, rokon a rokont, cseléd a gazdát stb. stb. szíves köszöntéssel üdvözli és kizárja előtte mindazon jókivánatokat a megérkezett új évre, melyek keblében honolnak; hasonló ünnepélyességeket láthatunk a név- és születésnapok évfordulóján, sőt még a cselédség különböző nemei is megünneplik, maguk módja szerint, szolgálati évük kezdetét, s vannak esetek , midőn a családok az ilyen évforduló napokra napok- sőt hetekkel előbb már megteszik az előkészületeket , hogy a bekövetkező ünnepély annál fényesebben sikerüljön. Csak egy évforduló nap van, mely mindig árva és zajtalan marad: a tanév kezdete, ez azon elhagyatott nap, melyre nemcsak megelőzőleg nem sietnek megtenni az előkészületeket, de még a rendes idő megérkezése után is nagyon sokan addig húzzák halasztják tudomásul venni az évforduló napot, míg csak lehet, s ha végtére mégis rákanyarodnak a szerintök keserű almába való harapásra, azt oly készületlenül teszik , hogy hetek múlnak el, sőt hónapok is, míg iskoláztatandó gyermekeik annyira el vannak látva tanszerekkel, hogy a gondosabb szülők gyermekeivel együtt haladhassanak. Pedig az a legbiztosabb boldog újesztendő, melynek áldása semmi elemi csapás által tönkre nem tehető, s mely még a leggyöngébb tehetségű és szorgalmú gyermeknek is biztosan megtermi fáradtsága jutalmát, míg a polgári év, melynek első napján oly sok szép kívánattal árasztjuk el jótevőinket és barátainkat, a legtöbb esetben gúnynyal és nyomorral válaszol jókivánatainkra. Ha tehát vannak alkalmak életünk folyamában , melyekre bizonyos ünnepélyességgel előkészülünk , úgy bizonyosan a tanév kezdete, szellemi életünk évforduló napja az, melyre minden józan gondolkozású egyénnek legszentebb kötelessége úgy előkészülnie , és gyermekeit jól eleve olyan állapotba helyeznie, hogy az a tanév kezdetével korához és tanulmányaihoz mért tanszerekkel jelenjen meg a tanintézetben, mert csak itt és csak oly módon szerezheti meg a szülő gyermekeinek azon nemét a vagyonnak és gazdagságnak, melyet attól sem jég, sem tűzvész, sem más elemi csapás el nem rabolhat, s melyről már a római bölcs azt mondá: „olyan útravalót kell szereznünk , mely a hajótörést szenvedővel is kiúszik.“ Pedig ő még azon korban élt, midőn az emberiség száma a mostaninak ezredrészét sem tette, s midőn a római nép oly mesés jóllétnek örvendett, hogy nemcsak adót nem fizetett, de még az állam tartotta kenyérrel is .a dolgozni nem szerető polgárság szegényebb részét, sőt még mulattatásáról is államilag gondoskodott, tehát midőn náluk valóságos Edorádó volt. Mennyivel több szükségünk van nekünk most az ilynemű szellemi vagyonra, midőn már annyira elszaporodtunk, hogy éhhalál fenyeget bennünket, mihelyt a termés egy évben nem is rosszul, hanem csak hiányosan üt ki, midőn a fekvőségekre annyi és oly soknemű adó van róva, hogy a tulajdonosnak , ha adóját befizette, jut is nem is haszon; azonkívül a rómaiak rabszolgák által miveltették földeiket, kiknek a legsilányabb élelmezésen és ruházaton felül semmit sem adtak, nálunk pedig ami még megmaradhatna a tulajdonos részére, azt elviszi a cselédség roppant bére. A szellemi vagyon mindezen adóztatástól menten, egyedül a tulajdonosnak jövedelmez , miért nem törekednénk tehát gyermekeinknek ily nemes vagyont szerezni és biztosítani, ha alkalmunk van; márpedig hogy alkalmunk igenis bőségesen van, azt józanul senki sem vonhatja kétségbe, mert van jelenleg 42 jól szervezett elemi iskolánk , melyeknek száma még a jelen évben is fog néhány nyal szaporíttatni, vannak nőnöveldéink, kisdedóvodáink, teljes jogakadémiánk, 8 osztályú két főgymnásiumunk, 4 osztályú reáliskolánk, gazdaképző intézettel egybekapcsolt 3 osztályú felsőbb népiskolánk, melyekhez megnyittatik még ez évben a felsőbb leányiskolának egy osztálya, és így a községi hatóság most már büszkén elmondhatja, hogy a nevelésügyről kellően gondoskodott. Ha azonban a fennálló tantermek konganak az ürességtől, ha a szülők gyermekeiket épen nem viszik az iskolába, vagy csak úgy év vége felé jut eszükbe, hogy gyermekeiket egypár hétre vagy hónapra betaszítsák az iskolába, hogy onnan ha nekik tetszik azokat ismét kifogják, és napokig bonn tartsák a kapásoknak ebédet vinni, vagy a malacokat egyik tanyáról a másikra átkísérni, csak azért, mert a cselédek nem érnek rá, ez bizony nem igen üdvös dolog; vagy némely szülő kiveszi gyermekét az iskolából — és ez már nem egyszer történt — azért, mert annak egy 2 krajcáros irkát kellene venni, ez meg már épen lealázó és megszégyenítő eljárás; a 42 krajcáros trafik hetenkint, nem drága? a 2—3 forintos selyemkendő nem drága? csak a 2 krajcáros irka drága, mert ebből minden egy vagy két hónapra kell egy. Addig míg ily esetek büntetlenül előfordulhatnak , gyermekeink neveltetése biztosítva nincs, és erős meggyőződésünk, miszerint a magas közoktatási minisztériumot is ilynemű vétkes mulasztások indították arra, hogy az 1868-dik XXXVIII. t. c. 48., 49. és 50. §§-ai értelmében országszerte felhívni rendelje a lakosságot, hogy az gyermekeit 6—12 éves korukig az elemi , 12—15 éves korukig pedig, ha valamely középtanodába nem járnak, a felsőbb népiskolába járatni szigorú kötelességének tartja, az iskolaszékeknek pedig meghagyja, hogy a kötelességmulasztó szülők neveit a községtanácsnak pontosan bemutassa , hogy ez a hanyag szülőket meginthesse, vagy ha szükséges szigorúan meg is büntethesse, és mi meg vagyunk győződve, hogy községtanácsunk e tekintetben a leglelkiismeretesebb szigorral fog eljárni, és egyetlen bejelentést sem fog hitetlenül vagy büntetlenül hagyni. Helyet adunk azonban azon édes reménynek is, hogy polgártársaink józan felfogása be fogja látni, miszerint sem a minisztérium , sem a községtanács az ifjúság iskoláztatását nem saját érdekében sürgeti, hanem egyedül a polgárság gyermekei jóllétének biztosítására, mert mind a miniszternek , mind a községtanácsnak akkor volna legkevesebb gondja és kiadása, ha senki sem tanulna, mert akkor sem tanítóról, sem tanintézetről nem kellene gondoskodniok, és így sok milliót is megtakaríthatnának; azért nekünk a felsőbbség kegyes gondoskodását, melyet gyermekeink érdekében tesz, hálás köszönettel kell fogadnunk , gyermekeinket önként és örömmel az iskolába vinnünk, de hogy ne csak iskolába járjanak, hanem ott tanulhassanak is, adjuk meg nekik szívesen azon néhány krajcárt , mely felszerelésükre szükséges , hiszen olcsóbbak már tanszerek nem is lehetnek.