Kecskeméti Lapok, 1874. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1874-10-25 / 43. szám

Hetedik évfolyam, 43. szám. Október 25. 1874. ^FPPQFPMITI I APfiF ® KJjuuJiIjIiIJj 11 Lili UJk.“"»*“ Bélyegdij minden beigtatááért IHF" Szerkesztői szállás: 30 kr. Hal-piac, 250. sz., hová a __ ' U ~ A I I _ „ Hirdetések elfogadtatnak Tóth lap szellemi részét illető V fiilVfiSTrlIlrl! 111 IJ ll fi I I I H i­ László könyvnyomdájában, 3-ik közlemények küldendők. WUyjOOldl IOIIIIU II O 1 I I UI p. tized Budai-nagy-utcza 184. sz. Országgyűlés előtt. Egy pár nap múlva az országgyűlés mindkét háza ismét együvé gyűlik, s tör­vényhozói életének harmadik évét megkezdi és bevégzendi. A nemzet újabb alkotmányos történel­méből alig van országgyűlés, a­mely na­gyobb s méltán jogosultabb remények közt kezdette hivatását, és mégis, az első két év alatt, a hozzá kötött országos reményekből aránylag oly igen keveset érvényesített, s eleddig oly lehangolólag csekély eredményt fogott volna felmutathatni, mint a mostani. Egész lefolyása akaratlanul is eszünkbe juttatja az 1844-ki pozsonyi országgyűlést. Akkor is, az úrbéri s egyéb jótékony törvényeket szabadelvű bölcseséggel meg­teremtett 1836-ki, s a váltó és oly szüksé­ges kereskedelmi törvényeket eszélyesen lé­tesített 1840-ki országgyűlés után, apáink nagy reményeket kötöttek az összegyűlt 1844-ki országgyűlés bizonyosnak hitt sok­­nemű reformmunkálataihoz. De az elég nagy számmal szereplett szabadelvűek akkor is a távol volt vezér nélkül — a Haza Böl­cse nélkül — tétovázván és kalandozván , a mindent saját szempontjukból és érdekeik szerint halogató s ellenző conservativek és akkori kormány mellett, megszégyenítőleg kevés való eredményt tudtak létesíteni, s úgyszólván valamire való törvény hozatala nélkül oszlottak szét. A mostani országgyűlés— legalább eddigi széthúzó magatartásával s meddő termé­kenységével még kevesebb dicsőséget aratott. Az 1865/8-ki országgyűlés eszélyes ma­gatartással és üdvös törvényekkel nemcsak visszaszerzette, biztosította az elvesztett al­kotmányt; de elismerésre méltó összetartó munkásságának még maradt elég ideje, hogy a kor színvonalán álló reformtörvényekkel hazánk anyagi és erkölcsi felvirágzását előbbre vigye. Utána az 1869/72-ki országgyűlés a meg­kezdett ösvényen elég dicséretesen haladt, s a követválasztási törvény agyonbeszélésére botrányosan elpazarolt legutóbbi évnegyed kivételével, a többi időközben, soknemű­ üdvös törvény hozatalával, a törvényhozói feladatnak becsülettel megfelelt. A jelen országgyűlésnek, ezt a dicséretes munkásságot és jótékony előhaladást — leg­alább az eddigiek után — nem igen lehet a szemére lobbantani. Nagy reményekkel, s a királyi trónbe­szédre jogosítottan nagy reményekkel ülvén össze, az ellenzéknek együttesen nagyszámú két árnyalata, sajnálatosan nem ismert sür­gősebb feladatot, mint nyiltan és titokban, szóval és tettel, hirlapok s röpiratok által, a parliamentben és azon kívül, egyenetlen­séget és bizalmatlanságot támasztani a több­ségi párt és kormánya iránt, s első­sorban az előtte bűnbakul szolgáló L­ó­n­y­a­y mi­niszterelnököt , az ő kisebbségbenlétének szerinte egyedüli forrását — megbuktatni. És ezen pártmanoeverre, a nemzetügynek és várva várt reformtörvényeknek hátrá­nyára egy egész év el lett pazarolva. A tragoedia ismét folytatva jön, s ez­úttal , az ellenzéknek kárörvendő hallgatag részvéte kíséretében, a deákpártnak egy nem felette nagyszámú, de erélyes töredéke által. Az úgynevezett Lónyaypárt dicstele­nül , de szívósan mindent elkövetett, hogy a többségi párt egyetértése meg legyen in­gatva , hogy kedvencüket, a visszalépett L­ó­­nyay miniszterelnököt felváltott Szlávy­­kormány szinte visszalépni kényszerüljön, s ez elvégre az országos kormány és összes törvényhozás tekintélyének érzékeny alább­­szállása mellett sikerült. De nem kevésbé sajnálatos mellette, hogy a rendszeresen két három hetet igényelhető budgettárgya­­lásra, a szószaporító hazabeszélésekre, a sok elmaradhatott volna ostentatív interpel­lációkra különben is hónapok szokván el­­fecséreltetni, mind­ezen pártmegingató és kormánybuktató törekvésekkel az országo­s gyűlés életéből ismét a második év is úgy­szólván el lett pazarolva. A két év alatt hozott törvények száma­­ elég nagy s a két évi törvény­gyűjtemény bekötve bizonyosan elég vaskosnak fog mu­tatkozni , hanem a gondolkozó és híven érző hazafinak a szégyenítőleg silány ered­ményen el kell szomorodnia. A főváros ren­dezésére s a telepítvényekre vonatkozó két törvényjavaslaton kívül a többi alig érde­mes a törvény nevezetre; azok alig, minden szükségességük és jóságaik mellett alig egyebek , mint az egyes szakminisztériumok előterjesztéseinek egyszerű belajstromozásai, és azok a gondolkozó és szemlélődő előtt a kormányközegek gondossága és tevékeny­ségéről igen, de a nagy várakozást keltett képviselőház munkássága fölött nem tanús­kodnak. Pedig kétségtelen, hogy a céltalanul el­pazarolt idő és kedvező alkalom nem tér többé vissza,­­ a még hátralevő országgyű­lési harmadik év saját törvényhozói terhét dicséretesen érvényesítheti, azon időre fel­adatát betöltheti, de már a közérdekben eszélytelenül elszalasztott két év tevékeny­ségét és mulasztásait teljesen helyre nem hozhatja. Azonban törvényhozási anyag, kész tör­vények bőséggel állván a képviselőház ren­delkezésére , csak akarnia kell, csak sajná­latos saját példáján kell okulnia, és még a rövid harmadik éven át is, a rendkívüli készlet birtokában, egyetértő munkásság­gal és minden pártérdeknél föntebb álló ügyhűséggel nemcsak sok jót eszközölhet,­­ nagyszámú üdvös törvényeket hozhat és ér­vényesíthet, de eddigi egyenetlenségével szószaporító­s időrabló magaviseletével az irányában meglehetősen alábbszállt országos hitelt és bizodalmát, odaadó tevékenység és bölcs magatartás mellett még mindig visszaszerezheti. Íme köztudomás szerint ott van a kép­viselőház elintézése alatt a főrendektől cél­szerű változtatással visszaérkezett ügyvéd­rendezési s követválasz­tási törvény , ott van az ott eszélytelenül, a közjegyzői intézmény kockáztatására vezető változtatással vissza­küldött közjegyzőségi s a nagybirtokosok legyezgetésére alkalmas változtatással visz­­szaérkezett földadókataszteri törvényjavaslat, ott vannak az osztályok késleltető tárgya­lásain már túlesett középiskolai törvényja­vaslatok. Mindezek oly­annyira fontos, oly égető szü­kségű törvények, hogy azoknak sürgős elfogadása és célszerű életbelépteté­sével az ország jogosult reménye és vára­kozása tetemesen enyhíttetni és emelkedni fogna. A boldogtalan képviselőházi szabályok közelebb, s legalább részben megváltoztat­ván, és azok szerint ezentúl és igen eszélye­sen , egyes törvények a késedelmes osztály­ülések tárgyalásai mellőztével, szakbizott­ságok előleges tárgyalása után országos ülésekben azonnal tárgyalhatók lévén, a­­ közérdekben valóban kívánatos, de a tömér­dek teendő és időrövidség tekintetéből szük­séges lesz, hogy a lelkiismeretes Grbiczy pénzügyminiszter által már jelzett, s a köz­adók méltányos felosztására és rendezésére vonatkozó törvények, hogy a mostani költ­séges és tekervényes törvénykezési eljárás lehető egyszerűsítése és gyorsítására vonat­kozó már beadott törvényjavaslat, hogy a kész korszerű büntető törvénykönyv és bün­tető eljárás, a bányajog és váltó­s keres­kedelmi törvénykönyv, hogy az olcsó és célszerű közigazgatási és igazságszolgáltatási területi újabb felosztásra, s a túl felesleges törvényszékek, tehetetlen megyék és kir. városok leszállítására vonatkozott, és egyéb jelzett nagyfontosságú kész törvények mi­előbb szakbizottsági tag, s utána a testvér hor­­vát országgyű­lésnek megszégyenítőleg irigy­­lésreméltó példájára országosan, komolyan, de szószaporítás és időrablás nélkül tár­gyaltassanak , mielőbb törvényekké emeltes­senek, és ezek által, a még mindig sajná­latos bizonytalanság és rendezetlenség he­lyében, valahára az alkotmányos rendezett­

Next