Kecskeméti Lapok, 1874. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1874-10-25 / 43. szám
Hetedik évfolyam, 43. szám. Október 25. 1874. ^FPPQFPMITI I APfiF ® KJjuuJiIjIiIJj 11 Lili UJk.“"»*“ Bélyegdij minden beigtatááért IHF" Szerkesztői szállás: 30 kr. Hal-piac, 250. sz., hová a __ ' U ~ A I I _ „ Hirdetések elfogadtatnak Tóth lap szellemi részét illető V fiilVfiSTrlIlrl! 111 IJ ll fi I I I H i László könyvnyomdájában, 3-ik közlemények küldendők. WUyjOOldl IOIIIIU II O 1 I I UI p. tized Budai-nagy-utcza 184. sz. Országgyűlés előtt. Egy pár nap múlva az országgyűlés mindkét háza ismét együvé gyűlik, s törvényhozói életének harmadik évét megkezdi és bevégzendi. A nemzet újabb alkotmányos történelméből alig van országgyűlés, amely nagyobb s méltán jogosultabb remények közt kezdette hivatását, és mégis, az első két év alatt, a hozzá kötött országos reményekből aránylag oly igen keveset érvényesített, s eleddig oly lehangolólag csekély eredményt fogott volna felmutathatni, mint a mostani. Egész lefolyása akaratlanul is eszünkbe juttatja az 1844-ki pozsonyi országgyűlést. Akkor is, az úrbéri s egyéb jótékony törvényeket szabadelvű bölcseséggel megteremtett 1836-ki, s a váltó és oly szükséges kereskedelmi törvényeket eszélyesen létesített 1840-ki országgyűlés után, apáink nagy reményeket kötöttek az összegyűlt 1844-ki országgyűlés bizonyosnak hitt soknemű reformmunkálataihoz. De az elég nagy számmal szereplett szabadelvűek akkor is a távol volt vezér nélkül — a Haza Bölcse nélkül — tétovázván és kalandozván , a mindent saját szempontjukból és érdekeik szerint halogató s ellenző conservativek és akkori kormány mellett, megszégyenítőleg kevés való eredményt tudtak létesíteni, s úgyszólván valamire való törvény hozatala nélkül oszlottak szét. A mostani országgyűlés— legalább eddigi széthúzó magatartásával s meddő termékenységével még kevesebb dicsőséget aratott. Az 1865/8-ki országgyűlés eszélyes magatartással és üdvös törvényekkel nemcsak visszaszerzette, biztosította az elvesztett alkotmányt; de elismerésre méltó összetartó munkásságának még maradt elég ideje, hogy a kor színvonalán álló reformtörvényekkel hazánk anyagi és erkölcsi felvirágzását előbbre vigye. Utána az 1869/72-ki országgyűlés a megkezdett ösvényen elég dicséretesen haladt, s a követválasztási törvény agyonbeszélésére botrányosan elpazarolt legutóbbi évnegyed kivételével, a többi időközben, soknemű üdvös törvény hozatalával, a törvényhozói feladatnak becsülettel megfelelt. A jelen országgyűlésnek, ezt a dicséretes munkásságot és jótékony előhaladást — legalább az eddigiek után — nem igen lehet a szemére lobbantani. Nagy reményekkel, s a királyi trónbeszédre jogosítottan nagy reményekkel ülvén össze, az ellenzéknek együttesen nagyszámú két árnyalata, sajnálatosan nem ismert sürgősebb feladatot, mint nyiltan és titokban, szóval és tettel, hirlapok s röpiratok által, a parliamentben és azon kívül, egyenetlenséget és bizalmatlanságot támasztani a többségi párt és kormánya iránt, s elsősorban az előtte bűnbakul szolgáló Lónyay miniszterelnököt , az ő kisebbségbenlétének szerinte egyedüli forrását — megbuktatni. És ezen pártmanoeverre, a nemzetügynek és várva várt reformtörvényeknek hátrányára egy egész év el lett pazarolva. A tragoedia ismét folytatva jön, s ezúttal , az ellenzéknek kárörvendő hallgatag részvéte kíséretében, a deákpártnak egy nem felette nagyszámú, de erélyes töredéke által. Az úgynevezett Lónyaypárt dicstelenül , de szívósan mindent elkövetett, hogy a többségi párt egyetértése meg legyen ingatva , hogy kedvencüket, a visszalépett Lónyay miniszterelnököt felváltott Szlávykormány szinte visszalépni kényszerüljön, s ez elvégre az országos kormány és összes törvényhozás tekintélyének érzékeny alábbszállása mellett sikerült. De nem kevésbé sajnálatos mellette, hogy a rendszeresen két három hetet igényelhető budgettárgyalásra, a szószaporító hazabeszélésekre, a sok elmaradhatott volna ostentatív interpellációkra különben is hónapok szokván elfecséreltetni, mindezen pártmegingató és kormánybuktató törekvésekkel az országos gyűlés életéből ismét a második év is úgyszólván el lett pazarolva. A két év alatt hozott törvények száma elég nagy s a két évi törvénygyűjtemény bekötve bizonyosan elég vaskosnak fog mutatkozni , hanem a gondolkozó és híven érző hazafinak a szégyenítőleg silány eredményen el kell szomorodnia. A főváros rendezésére s a telepítvényekre vonatkozó két törvényjavaslaton kívül a többi alig érdemes a törvény nevezetre; azok alig, minden szükségességük és jóságaik mellett alig egyebek , mint az egyes szakminisztériumok előterjesztéseinek egyszerű belajstromozásai, és azok a gondolkozó és szemlélődő előtt a kormányközegek gondossága és tevékenységéről igen, de a nagy várakozást keltett képviselőház munkássága fölött nem tanúskodnak. Pedig kétségtelen, hogy a céltalanul elpazarolt idő és kedvező alkalom nem tér többé vissza, a még hátralevő országgyűlési harmadik év saját törvényhozói terhét dicséretesen érvényesítheti, azon időre feladatát betöltheti, de már a közérdekben eszélytelenül elszalasztott két év tevékenységét és mulasztásait teljesen helyre nem hozhatja. Azonban törvényhozási anyag, kész törvények bőséggel állván a képviselőház rendelkezésére , csak akarnia kell, csak sajnálatos saját példáján kell okulnia, és még a rövid harmadik éven át is, a rendkívüli készlet birtokában, egyetértő munkássággal és minden pártérdeknél föntebb álló ügyhűséggel nemcsak sok jót eszközölhet, nagyszámú üdvös törvényeket hozhat és érvényesíthet, de eddigi egyenetlenségével szószaporítós időrabló magaviseletével az irányában meglehetősen alábbszállt országos hitelt és bizodalmát, odaadó tevékenység és bölcs magatartás mellett még mindig visszaszerezheti. Íme köztudomás szerint ott van a képviselőház elintézése alatt a főrendektől célszerű változtatással visszaérkezett ügyvédrendezési s követválasztási törvény , ott van az ott eszélytelenül, a közjegyzői intézmény kockáztatására vezető változtatással visszaküldött közjegyzőségi s a nagybirtokosok legyezgetésére alkalmas változtatással viszszaérkezett földadókataszteri törvényjavaslat, ott vannak az osztályok késleltető tárgyalásain már túlesett középiskolai törvényjavaslatok. Mindezek olyannyira fontos, oly égető szükségű törvények, hogy azoknak sürgős elfogadása és célszerű életbeléptetésével az ország jogosult reménye és várakozása tetemesen enyhíttetni és emelkedni fogna. A boldogtalan képviselőházi szabályok közelebb, s legalább részben megváltoztatván, és azok szerint ezentúl és igen eszélyesen , egyes törvények a késedelmes osztályülések tárgyalásai mellőztével, szakbizottságok előleges tárgyalása után országos ülésekben azonnal tárgyalhatók lévén, a közérdekben valóban kívánatos, de a tömérdek teendő és időrövidség tekintetéből szükséges lesz, hogy a lelkiismeretes Grbiczy pénzügyminiszter által már jelzett, s a közadók méltányos felosztására és rendezésére vonatkozó törvények, hogy a mostani költséges és tekervényes törvénykezési eljárás lehető egyszerűsítése és gyorsítására vonatkozó már beadott törvényjavaslat, hogy a kész korszerű büntető törvénykönyv és büntető eljárás, a bányajog és váltós kereskedelmi törvénykönyv, hogy az olcsó és célszerű közigazgatási és igazságszolgáltatási területi újabb felosztásra, s a túl felesleges törvényszékek, tehetetlen megyék és kir. városok leszállítására vonatkozott, és egyéb jelzett nagyfontosságú kész törvények mielőbb szakbizottsági tag, s utána a testvér horvát országgyűlésnek megszégyenítőleg irigylésreméltó példájára országosan, komolyan, de szószaporítás és időrablás nélkül tárgyaltassanak , mielőbb törvényekké emeltessenek, és ezek által, a még mindig sajnálatos bizonytalanság és rendezetlenség helyében, valahára az alkotmányos rendezett