Kecskeméti Lapok, 1875. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1875-02-14 / 7. szám
A lefolyt héten már kissé nagyobb közönség jelent meg a színházban, mely kellő érdekeltséggel nézte végig a csütörtökön előadott „Egy férj vétkét“, mi abban áll, hogy a szereplő Boudrillard nejéhez csaknem hittelen lesz. A darab ledér, franciás jellemű, azonban kevéssé szellemdús. Az előadás eléggé jó volt, s talán csak Mont Francenné jellemével nem jöhetett a közönség tisztába, mi azonban inkább az író hibája, mint Volgyinéé, ki a hasonló szerepekben kitűnően megszokta állni helyét. A Krecsányi színigazgató által tavaly több ízben hirdetett, azonban elő nem adott „Pitimet úr öröksége“ szombaton került színre „a kabzsi rokonok“ mellékeimmel. Ez a „kabzsi“ szó nagyon visszatetsző volt a színlapon, míg utoljára is kisült , hogy „kapzsi“ akart lenni. Az előadás értékéből sokat levont a vontatott játék , mi a begyakorlás hiányára mutatott. Kérjük szépen a szinigazgató urakat, hogy annak a sok ajtónyikorgató gyereknek legyenek szívesek kiadni az utat. „Balaton tündére“ egy boszúálló testvér, ki nővére sírja felett megesküszik, hogy annak csábítóján boszút áll, kit azután a jó ég tudja miféle „pokolgéppel“ szerencsésen bele is fálaszt a Balatonba. Legtalálóbb jellem a darabban Jónás, egy hülye halászfiú, s ezt is inkább Aradi ügyes alakítása tette ilyenné, mint az író, ki ugyan nem nagyon erőltette magát, mikor ezt a darabot írta. A „Farsangi iskola“ előadása épen korszerű most, midőn a nagyravágyás mindenfelé felüti hydrafejét. Színészetünk élénkülni kezd. Közelebb Madarassy László helybeli kir. ügyész legújabb színműve adatott „Mi történik a nap alatt“ címmel. Erről azonban a jövő számban adunk ismertetést. — Völgyi Gyula és neje Árpási Kati, városunkban ismert és kedvelt tehetségek már megérkeztek. Bálkrónika. (A helybeli ifjúság által f. évi február 6-án az „Olvasókör“ termeiben rendezett batyubál.) A lezajlott farsang egyik legnevezetesebb estélye kétségkívül a batyubál volt.Az eszme, hogy a helybeli ifjúság egy ily estélyt rendezzen, foganatba ment, s a rendezők törekvése megtenné gyümölcseit, mely csak azoknak volt éretlen, kik minden öröködésük dacára el nem érték. Minden kicsinylés mellett is előre látható volt, hogy ahol a helybeli ifjúság nagy része együttesen cselekszik, törekvésének eredményéről nem lehet mást mondanunk, minthogy szép, víg, népes volt, csak ott a kár, hogy elmúlt. Hogy azonban az ifjúság törekvését teljes siker koronázta, nagy része volt abban Kún Anna úrhölgynek , ki fáradhatlan tevékenységgel és páratlan szakértelemmel vezette azt, mi a „batyut“ illette. Maga a bál nem volt fényűző, s alig lehetett látni néhány költségesebb ruhát, azonban mind ízléssel volt készítve, mit az egyszerűségnek ma már ritkán látható bája méginkább emelt. A tánc jó kedvvel folyt s mi feltűnő, a kivilágos kiviradton is túl fél 8 órakor szűnt meg, noha ez, mint újabban divat, a táncrenden előirányozva nem volt. A szépen díszített teremben hullámzó hölgykoszorú a legszebb virágokból volt egybefűzve. Egyébként minden Demosthenesnél szebben beszélvén a tények, nem akarjuk dicsérni sem a táncvigalmat, sem a hölgy koszorút, beszéljen maga a névsor, mely a következő: Antal nővérek, Bánó nővérek, Dömötör Ida, Forián Ilka, Gyenes Vilma, Horváth Rita, Jancsó Ilka, John Ágnes, Kovács Terka, Kovács Vilma, Kiss Lujza, Katona nővérek, Machleid nővérek, Milosevicz Erzsi, Papp Helén, Pacsu nővérek, Szigethy Rózsa, Szilády Janka, Tóth Paulin kisasszonyok, továbbá Bélák Albertné, Kozma Jánosné, Pacsu Mihályné, Papp Sándorné, Zombori Lászlóné, Ujszászi Gyuláné úrhölgyek. A meghívott ifjú vendégek csaknem kivétel nélkül eljöttek, s nem látszottak búsulni azért, hogy más kínálkozó és csalogató estélyeket elmellőztek. Megjegyezzük, hogy a „Kecskemét“ ezt nevezte „gyermekbálnak“ s újabban „gyermekesek báljának“, még pedig azért, mert a részvényesek egy tisztességes családot először ki-, azután meg beszavaztak. Az egészben az a legjobb, hogy a részvényesek még csak gyűlést sem tartottak, nemhogy szavaztak volna. „Kecskemét“ — mint újdondásra az utolsó számban megemlíti — Mocsáry Lajos képviselőnek január 23-kán az országgyűlésben — a városunkba illetéktelenül behelyezett katonaság eltávolítása tárgyában beadott kérvény tárgyalásakor — elmondott beszédét szerette volna és akarta — ha lapuk szűk kerete akaratuknak szárnyát nem szegi — egész terjedelmében közölni, „hogy városunk választópolgárai és lapunk olvasói lássák, mennyire szívén viseli Kecskemét ügyét a nem kecskeméti Mocsáry Lajos, s párhuzamot vonhas-sanak közte s a másik kecskeméti születésű képviselőnk között, aki fagykár alkalmával benyújtott kérvény tárgyalásakor annyi figyelmet sem tanúsított azon város ügye iránt, amelyet képvisel, hogy megjelent volna a tárgyaláson, s aki most is bölcsen hallgatott.“ A pártszenvedélytől elvakított és az egyéni természetből folyó részakarat oly nemű megtámadást és ferdítéseken alapuló gyanúsítást intéz e néhány sorban Horváth Döme képviselőnk ellen , hogy azt szó nélkül nem hagyhatjuk. Hogy Horváth Döme képviselőnk a fagykár alkalmával benyújtott kérvény tárgyalásakor nem szólalt fel, e vádat már többször hallottuk, és e váddal H. D. jóakarói itthon izgatni is megkísérlették , sőt a felsőkerület képviselője Mocsáry Lajos a „Népkör“-ben tartott beszámoló beszédében is elég lovagias volt ezt vádul H. D. ellen felhozni, és jóakaratúlag felhasználni. Horváth Döme képviselőnk a fagykár kérvény tárgyalásakor az országgyűlésen 1874. június 20-án azért nem szólalt fel, mert június 16-án 8 napi szabadságot vévén, beteg nejét június 18-án a hévízi gyógyfürdőbe vitte, tehát szabadsággal volt távol. Ezt pedig annál inkább tehette, mert június 17—18—19-én országgyűlés nem volt, és mindenki — sőt a ház elnöke is, kit H. D. megkérdezett szinte — azon véleményben volt, hogy egész héten nem lesz gyűlés, és véletlenül 20-án csak azért tartatott, hogy az incompatibilitásról szóló, a román fejedelemséggel a vasúti csatlakozások tárgyában kötött egyezmény és a temesvár-orsovai vasút kiépítésre vonatkozó törvényjavaslatok bemutattassanak, és a jövő heti tárgyalásokra kitűzhetők legyenek. De ha a tárgyaláskor jelen van, és akármennyit beszél is, azzal mit sem használt volna, mert a fagykár törvény szerint nem lehet adóelengedés tárgya. És mi meg is vártuk volna tőle , hogy törvény ellen fel nem szólal és a levegőbe nem beszél, e dicsőség csak az örökké haza beszélő baloldali nagy hazafiak kiváltsága és tulajdona. Hogy január 23-kán a katonaság eltávolítása tárgyában beadott kérvény tárgyalásakor H. D. fel nem szólalt abban találja egyszerű megfejtését, mert a kérvény első részét illetőleg, „hogy a kérvény sürgős elintézés végett a honvédelmi miniszterhez áttétessék“, mint azt a kérvénybizottság véleményezte egyhangúlag elfogadtatott, tehát minden beszéd felesleges volt. Azai a kérvény második részét illeti, hogy „a honvédelmi miniszter utasíttassék, hogy jövőre a törvényt mindenkor tartsa meg.“ Ezt kérvényezhette Kecskemét város közgyűlésének baloldali többsége, és jó alkalom is egy szélsőbaloldali képviselőnek a hazabeszélésre, a megszokott üres, hazafias frázisok elmondására, de azt egy jóra való deákpárti képviselő sem pártolhatta, — annálfogva sem, mert azt mindenki tudta vagy tudhatta volna, hogy a honvédelmi miniszter ez ügyben nem volt hibás — és nem akarhatott oly botrányt előidézni, mely Kecskemétnek ugyan semmi hasznot sem hozott volna, sem vele az ügy jobbra nem fordul, ha e miatt Szende Béla a honvédelmi miniszterségről lelépni kénytelen. Ennyit akartunk mondani a részakaratú gyanúsításokra és szándékos ferdítésekre. Ami az újdondász úrnak azon eszejárását illeti, hogy Mocsáry beszédét azért szerették volna közölni, „hogy városunk polgárai lássák, mennyire szívén viseli Kecskemét ügyét a nem kecskeméti Mocsáry Lajos, s párhuzamot vonhassanak közte s a másik kecskeméti születésű képviselőnk közt.“ Bizony mi is sajnáljuk, hogy a beszéd nem közlése miatt a párhuzamot nem tehetik meg a választópolgárok, mert akkor meghatározhatták volna, mily különbség van Mocsáry úr nagyhangú üres ígérgetései és Horváth Döme képviselőnk azon tettei közt, amit városunk és polgárai érdekében, a társadalmi és intézetek terén idáig teljesített, és melyek érdekében munkálkodni meg nem szűnik. Megítélhették volna, hogy mily különbség van az üres szóár és a tények közt Mocsáry a nagy szavak, Horváth Döme a tettek embere. Tisztelettel kérdezzük Bagi László polgármester urat, kir-e tudomással Katona Zsigmond úrnak e helytelen és jogtalan eljárásáról? Ha igen. Mi okból engedtetett az meg neki? Ha nincs. Van e szándéka polgármester úrnak Katona Zsigmond úr rendetlenségeinek, önkénykedéseinek gátat vetni, határt szabni és az ily eljárásokért szigorúan rendreutasítani ? Több deákpárti. Interpelláló Bagi László polgármester úrhoz, úgy is mint a központi választmány elnökéhez. Tekintetbe véve, hogy Kecskemét sz. kir. város levéltára még eddig a régi helyén, a régi városházánál és nem Katona Zsigmond úr lakásán van. Miután pedig Katona Zsigmond úr az alsókerületi választók névsorát magába foglaló összeírást február 2-án tartott központi bizottsági ülés után hazavitte és február 6-ig magánál tartotta. HELYBELI ÚJDONSÁGOK. Y Az izraelita jótékony nőegylet saját alaptőkéje növelésére f. hó 20-án az „Olvasókör“ helyiségében zártkörű táncvigalmat rendez. Y A helybeli iparegylet hat kiskorú gyermekkel özvegyen maradt Biró Imréné és gyermekei számára rögtöni segélyül 50 forintot adott. A dicséret a tettben van. A Molnárné Légrády Teréz asszony növeldéjében február 3-án tartott táncestély igen sikerült, fesztelen, valódi magyaros mulatság volt, melyben mindenki igen jól találta magát és jól mulatott; a szép kis táncosnők koszorújából megemlitendők: Kovács Juliska, Hajagos Orzsi, Bagi és Szabó nővérek, Horváth Juci, Tóth Nina, Szél Rózsa, Tóth Lujza és Popovics Irén kis kisasszonyok , kik a szép mulatságtól alig tudtak megválni.f A helybeli önkéntes tűzoltó-egylet f. hó 14-én a városház tanácstermében közgyűlést tart. Időjárásunk a legszebb télire fordult, keményen megfagyott és utána szépen havazott, mire néhányan a szánkázást is megkisérlették. — A kecskeméti ügyvédi kamara ügyrendi tervezetének megállapítása iránt f. é. febr. 14-én délután 4 órakor a feloszlott kecskeméti ügyvédegylet helyiségében tartandó értekezetre a kecskeméti gyakorló ügyvéd urak tisztelettel meghivatnak. Kecskemét, febr. 11. 1875. — Csilléry Benő, bizotts. elnök. Az újoncozás befejeztetett. Az 1875. évi újoncjutalék városunkra 158 fő, melyből mindennemű követelést levonva állítandó volt 144, azonban csak 116 állíttatott, igy maradt hátralék 28. A póttartalékba állítandó volt 15, mivel ebből semmi sem állíttatott, az egész 15 hátralékul maradt. Kimutatás a kecskeméti pénzintézetek 1875-ik évi január havi forgalmáról. Takarékpénztár. Bevétel: Kereskedelmi ipar-hitelintézet és népbank. Bevétel: Kiadás: Pénztárállás 1874. dec. 31. . 11,768 frt. 77 kr. Betételek után...........................136,171 „ 71 „ Különféle dijak után . . . . 1,198 „ 52 „ Különféle kamatok után . . 5,992 ,, 69 „ Kölcsön visszafizetések: Váltók után.................... 188,154 „ — „ Előleg után.................... 2,298 „ — „ Ingatlan után......................2,130 „ — „ Váltó viszleszámit. után . . . 10,800 „ — „ 358,513 frt 69 kr. Visszafizetett betét és tők. kamat 140,185 frt. 68 kr. Kifizetett folyó kamat ... 105 „ 93 „ Kifizetett viszleszám. kamat . 169 „ 45 „ Kölcsönök : Váltókra.......................... 175,722 „ — „ Állam- és hitelpap. előleg . . 4,730 „ — „ Váltó viszleszámitolás . . . 22,800 „ — „ Egyleti ház építésére .... 1,500 „ 81 „ Igazgatói t. díj, tisztviselők és a szolga fizetése .... 799 „ — „ Üzleti költség.............. 140 ,,50 „ Lakbér......................... 300 „ — „ 346,452 „ 76 „ Pénztárállás jan. hó 31-én . . 12,060 „ 93 „ Markovics, 358,513 frt. 69 kr. Pénztárállás dec. 31..................... 3,980 frt. 19 kr. Kötelezett takarék betét után 87 „ — „ Váltó visszafizetések „ 64,785 „ — „ Előleg „ „ 32,975 „ „ Folyószámlák „ 20,717 „ 91 „ Pesti telepitvények „ 26,281 „ 13 „ Kamatok „ 1,964 „ 03 „ Dijak „ 1,278 „ 82 „ Késedelmi kamatok „ 10 „ 43 „ Intő dijak „ — „ 71 „ Átiratási dij „ 62 „ — „ Államilletékek „ 29 „ 80 „ 152,112 frt. 02 kr.