Kecskeméti Lapok, 1875. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1875-08-01 / 31. szám

Nyolczadik évfolyam. 31. szám. Augusztus 1. 1875­ KECSKEMÉTI LAPOK VEGYESTARTALMÚ HETILAP. a — . ..... . Előfizetési dij : Megjelen hetenként egyszer.­­ Szerkesztő- és kiadó-hivatal. Hirdetési dij: Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., ’ VASÁRNAP. B­UD­AI - N­AG­Y - U­TCZ A 184. SZÁM.­­ 5 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., negyedévre 1 frt. 50 kr. ! , többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek. E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadó­megkezdhető.­dójának“ czimzendők. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. kJ------------------------------------------------------------------------------1 — —t----------------------------------------------------------------------------------------— ■—-- -—-——-----------------------------—--------------------------------—---------------*1 Közigazgatásunk egyik árnyoldala. Hogy a közigazgatás Magyarországon, a vármegyékben úgy mint a nagyobb vá­rosokban rósz, az annyira elismert dolog, hogy az ellenkezőt vitatni senkinek sem jut eszébe, nem is érdemes arról hírlapi czikket írni. De érdemes , sőt kötelesség felemlíteni: mily szörnyűségek történhetnek a rosz köz­­igazgatás mellett, mennyi szép lelkesültség és áldozatkészség vesz kárba, hogy így a történteken okulva majdan bölcsebben és helyesebben intézkedjenek, kik közügyeink élén állva, azok vezetésével megbizattak. Ez alkalommal a szegények házának ügyét akarjuk némileg szellőztetni. Ez intézményről már régóta igen ked­vezőtlen, kellemetlen hatású hírek jöttek forgalomba; ritkán szóltak ugyan a szál­longó hírek róla, de ha szóltak, a panasz­nak vége-hossza nem volt. Így történt, hogy az utóbbi közgyűlé­sen a szegények háza jővén szóba, indít­vány létetett, hogy küldessék ki egy bi­zottság a szegények házának haladéktalan megvizsgálására, oly meghagyással, hogy az jelentését már a következő napon foly­tatandó közgyűlésre terjeszsze be. Alig hogy­ a közgyűlés e merényletet elkövette, mozgásba hozatott a bakter telegráf, és a szörnyű hírt, annyi gyorsasággal, amennyi egy siető baktertől kitelik, közlötték mihez tartás végett az illetőkkel. De mind hasz­talan ! Tudjuk az őstörténelemből, hogy Herkules igen erős ember volt, s Aygias istállóját mégis csak 12 napi valódi „her­­kulesi“ erőmegfeszítéssel volt képes kitisz­títani. A szegények házának felügyelője bizonyos körülmények között, és bizonyos alkalmakkor sok erélyt fejtett már ki, de hiába, ő még­sem Herkules; bár­mennyi seprűt hozott is mozgásba harsány parancs­szava, maradt ott a bizottság számára any­­nyi látvány, hogy egy pillanat alatt meg­győződött arról, miszerint ez nem annyira szegények háza, mint inkább az örökös piszoknak és rendetlenségnek fészke. A jelentésből, melyet a bizottság elnöke, tisztelendő Laukó Károly úr szokott ékes­szólásával terjesztett be, megértette a köz­gyűlés , hogy a helyiség, mely elég drágán lett kivéve, rendeltetésének semmikép nem felel meg; hogy ott hihetetlen rondaság és rendetlenség uralkodik, hogy nincs ház­rend , nincs szabály, melyhez a felügyelő magát alkalmaztatni tartoznék, úgy hogy a felügyeletet, mint magát, a felügyelő kifejezé, „saját belátása és bölcsesége sze­rént“ teljesíti, hogy a bentartózkodók ru­házata szennyes rongyokból áll, és ami alig hihetőnek látszik, de még­is úgy van, az élelmezés, — ide értve a külső élelme­­zetteket is, — úgy­szólván minden ellen­­őrködés nélkül eszközöltetik. Tehát a város­nak egy húszezer forintnyi évi kiadása egy felügyelőnek jóhiszeműségére bizatik, ki egyéb elfoglaltsága és a kezelésbeni járatlansága miatt, az ellenőrködést sza­bályszerűen úgy sem teljesíthetné. Pedig ha egy kissé körültekintünk, azt találjuk, hogy elég szép apparátussal dol­gozunk, akkorával, mely elegendő lenne akár egy vármegyét kormányozni. Volna itt gondoskodva felügyeletről és felügye­lőről, csak hogy ez mind holt betű marad a papiroson, gyakorlatban azonban észre­vehető nyomát nem tapasztaljuk. Hasztalan akkor a közgyűlésnek minden jóakarata, áldozatkészsége, és a város emelkedésére c­élzó minden nemes törekvése, midőn a végrehajtásban ily kiáltó hiányokat talá­lunk , nem lehet akkor szó meggazdálko­­dásról, mert a rosz­gazdálkodás két any­­nyiba kerül, a törvény kétszer költ, ami hiányt ma a gazdasági osztály kipótolhatna száz írttal, az esztendőre már két­százzal lesz pótolandó, mert a hanyag felügyelet mindig megboszulja magát. Fájdalom, nem egyedül a szegények háza az, melyhez annyi szó fér, az csak egy a többek közt; vajon mikor támad fel nekünk egy Herkulesünk, ki erős és igazságos kézzel hozzá lát a nagy mun­kához? Ki nemes feladata magaslatán állva, nem kedvezve ennek, nem takargatva amazt, egyedül a közügy érdekében érvényesítené befolyását és neki szívesen megengedett hatalmát? Valóban dicső és szép feladat; méltó egy magasabb dicsvágygyal telt férfiúhoz , ki nemes fáradozásaiért a hálás polgárság őszinte szeret­etében és tiszteletében találná be jutalmát. — O — TÁRCZA. Útközben. Poros voltam, persze gyalog mentem, Estefelé egy faluhoz értem. Táskám szíja kissé törte vállam, De azért a csikók közé vágtam. Bámult reám egész falu népe, Lépteimet ebcsoport kisérte. Farkós botom jobbra-balra vágott, De ez nekik szép keveset ártott. Sűrű lombok alá értem végre, Hol a nyugvágy rajtam erőt véve, Fejem alá tevém útitáskám, S fáradt testem álomra bocsátám. Álmomban „te“ megjelentél nálam, Megsimitád pelyhesedő állam. Lehajoltál s arkam csóktól égett, Halkan súgtad: „szeretlek én téged.“ Aztán szóltam, de nem voltál már ott, Föltekinték s szemem úgy káprázott. Fejem alatt nem volt többé táska, Körülnéztem, de bizony hiába! Zámbó János. Séta. Hipp-hopp! ott legyek a hol lenni akarok! s e gondolattal a műkért árnyas fái alatt veszek tudomást a külvilág léteréről. Ha valaki kételked­nék az ily utazás lehetőségén, talán megengedem, hogy gyalog jöttem ki e szép helyre, hanem gon­dolataim annyira felülemeltek a prózai ürögésen, hogy a mint Pál apostolt nem vették észre a római katonák, akik között elhaladt, úgy én megfordítva, azokat sem vettem figyelembe, akiknek házsorai közt elmentem. S miután ekként a skeptikusoknak is eleget tettem, azt hiszem teljes joggal sétálhatok most már az ismerős utakon. Ismerős utak! igen bizony; itt sétálgattam hajdanában könyvvel kezemben kora reggel, s ifjú lelkesedéssel pattogtattam Homer börzeszagú verseit, vagy törtem fejemet a „Subról” abrakad ábráin. S ismét később itt e zöld pázsiton kerestem nagy türelemmel a négylevelü lóhere kincseket érő ritka­­példányait. S amint merengve igy haladok , mint ködfátyolképek tűnnek föl előttem a múlt emlékei. Szép zománczos álmok. — Le mámoritó ábrándozásból arra ébredek, hogy valaki a kalapot kiütötte fejemből. Körülnézek — senki, hát az az ármányos nagy alm­afa tette meg azt a szívességet, hogy Spanyolhon szellős váraiból rövid úton haza­szállított. *) A fák sűrű ágai közt átszűrődik a lemenő nap rózsás sugara, s a növények színváltozatait oly élénken tünteti fel, mint soha. A hársak mélabúsan ingatják sötétzöld koronájukat, m­íg mellettük az égbenyúló gúlaalakú akász (jegenye akász) halk susogással regél; miről? talán az elmúlt időkről, a jó öreg kertészről, ki őket annyira szerette? vagy azon fiatal párról, mely amott a platanok alatt kart karba fűzve andalog? Ne menjünk arra, a szerelemnek édes a magány. Ha két szerelmes sen­kit sem lát maga körül, úgy sokkal több meggyő­ződéssel mondhatja az egyedüllét által ösztönözve: „Te vagy mindenem, te vagy számomra az egész világ!“ Az pedig ezt mondani és elhinni milyen édes lehet. A ház körül — melyben Kecskemét városa az ízléstelen és tapintatlan építészetnek emelt mara­dandó emléket — a szőnyegkert virágai tündököl­nek. A nap arany sugara ezernyi szinen törik meg itt, s az összeolvadt illatárban úgy kéjeleg az em­bernek legjobban őrzött — mert mindig szem előtt levő tagja — az orr! — A fal mellett rokonaim, az édes illatú de már virágtalan jázmin-család uralkodik. A haragoszöld fekete juharfák alatt van a legszebb árnyék az egész kertben s ennek gondosan gereblyék­ porondján van legtöbb — bottal rajzolt — műremek. — A zörgő levelű nyárfák alatt egy kis idegen gyarmat, a kaktuszok szúrós levelei s a fuchsták tarka függői között büszkén emeli fel fe­jér tölcsérét az elegáns kása, a növények haty­­ a) A franczia nyelv ezen kifejezése: „chateau d­’ Espagne" (spanyol kastély) magyarul légvárt jelent. J. Kecskemét szab. kir. város köztörvény­hatóságának 1875. évi július 21-én tartott rendes havi közgyűlése. Elnök : Kiss Miklós főispán úr ő méltósága ; jegyzők: Hornyik, Boodor; bizottsági tagok nagy számmal. Főispán úr a gyűlést reggeli 9 órakor meg­nyitván , szóval előterjesztő, hogy az osztrák csász. kir. szabadalmazott államvaspályatársaság — ezen közgyűlésnek f. évi június 23-án hozott határoza­tához képest tett átirata folytán, Bogusz Adolf­­ pályaforgalmi főnök, továbbá Verbics Alajos pálya­­f fentartási főnök és Chlumszky Antal kecskeméti pályafőnök urakat ki­küld­vén, ezek nála mai napon jelentkeztek, hogy a város közönségével a pálya­udvartól a városon át építendő kőúthoz — a kő és kavics szállítása, az út terjedelmének meghatározása és egyéb feltételek megállapítása iránt, kölcsönös­­ értekezletet tartván, szerződést készítsenek, mihez f­upil­iá­­nai szántához fél év mellélslet man csatolni.

Next