Kecskeméti Lapok, 1875. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1875-08-01 / 31. szám
Nyolczadik évfolyam. 31. szám. Augusztus 1. 1875 KECSKEMÉTI LAPOK VEGYESTARTALMÚ HETILAP. a — . ..... . Előfizetési dij : Megjelen hetenként egyszer. Szerkesztő- és kiadó-hivatal. Hirdetési dij: Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., ’ VASÁRNAP. BUDAI - NAGY - UTCZ A 184. SZÁM. 5 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., negyedévre 1 frt. 50 kr. ! , többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek. E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadómegkezdhető.dójának“ czimzendők. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. kJ------------------------------------------------------------------------------1 — —t----------------------------------------------------------------------------------------— ■—-- -—-——-----------------------------—--------------------------------—---------------*1 Közigazgatásunk egyik árnyoldala. Hogy a közigazgatás Magyarországon, a vármegyékben úgy mint a nagyobb városokban rósz, az annyira elismert dolog, hogy az ellenkezőt vitatni senkinek sem jut eszébe, nem is érdemes arról hírlapi czikket írni. De érdemes , sőt kötelesség felemlíteni: mily szörnyűségek történhetnek a rosz közigazgatás mellett, mennyi szép lelkesültség és áldozatkészség vesz kárba, hogy így a történteken okulva majdan bölcsebben és helyesebben intézkedjenek, kik közügyeink élén állva, azok vezetésével megbizattak. Ez alkalommal a szegények házának ügyét akarjuk némileg szellőztetni. Ez intézményről már régóta igen kedvezőtlen, kellemetlen hatású hírek jöttek forgalomba; ritkán szóltak ugyan a szállongó hírek róla, de ha szóltak, a panasznak vége-hossza nem volt. Így történt, hogy az utóbbi közgyűlésen a szegények háza jővén szóba, indítvány létetett, hogy küldessék ki egy bizottság a szegények házának haladéktalan megvizsgálására, oly meghagyással, hogy az jelentését már a következő napon folytatandó közgyűlésre terjeszsze be. Alig hogy a közgyűlés e merényletet elkövette, mozgásba hozatott a bakter telegráf, és a szörnyű hírt, annyi gyorsasággal, amennyi egy siető baktertől kitelik, közlötték mihez tartás végett az illetőkkel. De mind hasztalan ! Tudjuk az őstörténelemből, hogy Herkules igen erős ember volt, s Aygias istállóját mégis csak 12 napi valódi „herkulesi“ erőmegfeszítéssel volt képes kitisztítani. A szegények házának felügyelője bizonyos körülmények között, és bizonyos alkalmakkor sok erélyt fejtett már ki, de hiába, ő mégsem Herkules; bármennyi seprűt hozott is mozgásba harsány parancsszava, maradt ott a bizottság számára anynyi látvány, hogy egy pillanat alatt meggyőződött arról, miszerint ez nem annyira szegények háza, mint inkább az örökös piszoknak és rendetlenségnek fészke. A jelentésből, melyet a bizottság elnöke, tisztelendő Laukó Károly úr szokott ékesszólásával terjesztett be, megértette a közgyűlés , hogy a helyiség, mely elég drágán lett kivéve, rendeltetésének semmikép nem felel meg; hogy ott hihetetlen rondaság és rendetlenség uralkodik, hogy nincs házrend , nincs szabály, melyhez a felügyelő magát alkalmaztatni tartoznék, úgy hogy a felügyeletet, mint magát, a felügyelő kifejezé, „saját belátása és bölcsesége szerént“ teljesíti, hogy a bentartózkodók ruházata szennyes rongyokból áll, és ami alig hihetőnek látszik, de mégis úgy van, az élelmezés, — ide értve a külső élelmezetteket is, — úgyszólván minden ellenőrködés nélkül eszközöltetik. Tehát a városnak egy húszezer forintnyi évi kiadása egy felügyelőnek jóhiszeműségére bizatik, ki egyéb elfoglaltsága és a kezelésbeni járatlansága miatt, az ellenőrködést szabályszerűen úgy sem teljesíthetné. Pedig ha egy kissé körültekintünk, azt találjuk, hogy elég szép apparátussal dolgozunk, akkorával, mely elegendő lenne akár egy vármegyét kormányozni. Volna itt gondoskodva felügyeletről és felügyelőről, csak hogy ez mind holt betű marad a papiroson, gyakorlatban azonban észrevehető nyomát nem tapasztaljuk. Hasztalan akkor a közgyűlésnek minden jóakarata, áldozatkészsége, és a város emelkedésére célzó minden nemes törekvése, midőn a végrehajtásban ily kiáltó hiányokat találunk , nem lehet akkor szó meggazdálkodásról, mert a roszgazdálkodás két anynyiba kerül, a törvény kétszer költ, ami hiányt ma a gazdasági osztály kipótolhatna száz írttal, az esztendőre már kétszázzal lesz pótolandó, mert a hanyag felügyelet mindig megboszulja magát. Fájdalom, nem egyedül a szegények háza az, melyhez annyi szó fér, az csak egy a többek közt; vajon mikor támad fel nekünk egy Herkulesünk, ki erős és igazságos kézzel hozzá lát a nagy munkához? Ki nemes feladata magaslatán állva, nem kedvezve ennek, nem takargatva amazt, egyedül a közügy érdekében érvényesítené befolyását és neki szívesen megengedett hatalmát? Valóban dicső és szép feladat; méltó egy magasabb dicsvágygyal telt férfiúhoz , ki nemes fáradozásaiért a hálás polgárság őszinte szeretetében és tiszteletében találná be jutalmát. — O — TÁRCZA. Útközben. Poros voltam, persze gyalog mentem, Estefelé egy faluhoz értem. Táskám szíja kissé törte vállam, De azért a csikók közé vágtam. Bámult reám egész falu népe, Lépteimet ebcsoport kisérte. Farkós botom jobbra-balra vágott, De ez nekik szép keveset ártott. Sűrű lombok alá értem végre, Hol a nyugvágy rajtam erőt véve, Fejem alá tevém útitáskám, S fáradt testem álomra bocsátám. Álmomban „te“ megjelentél nálam, Megsimitád pelyhesedő állam. Lehajoltál s arkam csóktól égett, Halkan súgtad: „szeretlek én téged.“ Aztán szóltam, de nem voltál már ott, Föltekinték s szemem úgy káprázott. Fejem alatt nem volt többé táska, Körülnéztem, de bizony hiába! Zámbó János. Séta. Hipp-hopp! ott legyek a hol lenni akarok! s e gondolattal a műkért árnyas fái alatt veszek tudomást a külvilág léteréről. Ha valaki kételkednék az ily utazás lehetőségén, talán megengedem, hogy gyalog jöttem ki e szép helyre, hanem gondolataim annyira felülemeltek a prózai ürögésen, hogy a mint Pál apostolt nem vették észre a római katonák, akik között elhaladt, úgy én megfordítva, azokat sem vettem figyelembe, akiknek házsorai közt elmentem. S miután ekként a skeptikusoknak is eleget tettem, azt hiszem teljes joggal sétálhatok most már az ismerős utakon. Ismerős utak! igen bizony; itt sétálgattam hajdanában könyvvel kezemben kora reggel, s ifjú lelkesedéssel pattogtattam Homer börzeszagú verseit, vagy törtem fejemet a „Subról” abrakad ábráin. S ismét később itt e zöld pázsiton kerestem nagy türelemmel a négylevelü lóhere kincseket érő ritkapéldányait. S amint merengve igy haladok , mint ködfátyolképek tűnnek föl előttem a múlt emlékei. Szép zománczos álmok. — Le mámoritó ábrándozásból arra ébredek, hogy valaki a kalapot kiütötte fejemből. Körülnézek — senki, hát az az ármányos nagy almafa tette meg azt a szívességet, hogy Spanyolhon szellős váraiból rövid úton hazaszállított. *) A fák sűrű ágai közt átszűrődik a lemenő nap rózsás sugara, s a növények színváltozatait oly élénken tünteti fel, mint soha. A hársak mélabúsan ingatják sötétzöld koronájukat, míg mellettük az égbenyúló gúlaalakú akász (jegenye akász) halk susogással regél; miről? talán az elmúlt időkről, a jó öreg kertészről, ki őket annyira szerette? vagy azon fiatal párról, mely amott a platanok alatt kart karba fűzve andalog? Ne menjünk arra, a szerelemnek édes a magány. Ha két szerelmes senkit sem lát maga körül, úgy sokkal több meggyőződéssel mondhatja az egyedüllét által ösztönözve: „Te vagy mindenem, te vagy számomra az egész világ!“ Az pedig ezt mondani és elhinni milyen édes lehet. A ház körül — melyben Kecskemét városa az ízléstelen és tapintatlan építészetnek emelt maradandó emléket — a szőnyegkert virágai tündökölnek. A nap arany sugara ezernyi szinen törik meg itt, s az összeolvadt illatárban úgy kéjeleg az embernek legjobban őrzött — mert mindig szem előtt levő tagja — az orr! — A fal mellett rokonaim, az édes illatú de már virágtalan jázmin-család uralkodik. A haragoszöld fekete juharfák alatt van a legszebb árnyék az egész kertben s ennek gondosan gereblyék porondján van legtöbb — bottal rajzolt — műremek. — A zörgő levelű nyárfák alatt egy kis idegen gyarmat, a kaktuszok szúrós levelei s a fuchsták tarka függői között büszkén emeli fel fejér tölcsérét az elegáns kása, a növények haty a) A franczia nyelv ezen kifejezése: „chateau d’ Espagne" (spanyol kastély) magyarul légvárt jelent. J. Kecskemét szab. kir. város köztörvényhatóságának 1875. évi július 21-én tartott rendes havi közgyűlése. Elnök : Kiss Miklós főispán úr ő méltósága ; jegyzők: Hornyik, Boodor; bizottsági tagok nagy számmal. Főispán úr a gyűlést reggeli 9 órakor megnyitván , szóval előterjesztő, hogy az osztrák csász. kir. szabadalmazott államvaspályatársaság — ezen közgyűlésnek f. évi június 23-án hozott határozatához képest tett átirata folytán, Bogusz Adolf pályaforgalmi főnök, továbbá Verbics Alajos pályaf fentartási főnök és Chlumszky Antal kecskeméti pályafőnök urakat kiküldvén, ezek nála mai napon jelentkeztek, hogy a város közönségével a pályaudvartól a városon át építendő kőúthoz — a kő és kavics szállítása, az út terjedelmének meghatározása és egyéb feltételek megállapítása iránt, kölcsönös értekezletet tartván, szerződést készítsenek, mihez fupiliánai szántához fél év mellélslet man csatolni.