Kecskeméti Lapok, 1875. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1875-11-21 / 47. szám
Nyolczadik évfolyam. 47. szám. November 21. 1875. KECSKEMÉTI LAPOK. Előfizetési dij: Megjelen hetenként egyszer. Szerkesztő- és kiadó-hivatal. Hirdetési dij: Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., VASÁRNAP. BUDAI-NAGY-UTCZA 184. SZÁM. 5 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., negyedévre 1 frt. 50 kr. ------- 1 többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek. E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadómegkezdhető. dójának“ czimzendők. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden heiytatásért 30 kr. VEGYESTARTALMÚ HETILAP. N --------------. . ' ■ ’ . , S? &__________________—----------.---------------------,-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------*---------- - Kecskemét, november 19. 1875. A szabadelvű pártnak városunkban f. hó 14-én ismét ünnepe volt és pedig valóságos diadalünnepe, mely semmi kétséget nem enged a rövid időn bekövetkezendő biztos győzelemre nézve. Fórián Károly úr, az alsó-kerületi szabadelvű párt képviselőjelöltje e napon tartó programmbeszédét választóihoz, mely egyszerű alakban , hangzatos frázisok nélkül, de a meggyőződés hangján, őszinte hazafias érzelmektől áthatva hangzott el a jelölt ajkairól. A választópolgárok tekintélyes száma gyűlt össze a kitűzött időre, kik közt városunk értelmisége s vagyonos polgárainak túlnyomó részét volt alkalmunk szemlélhetni. A gyűlést */211 órakor Lestár Péter, mint a szabadelvű párt egyik elnöke nyitotta meg, röviden jelezve az összejövetel czélját, mire egy küldöttség ment a jelölt lakására őt a választók körébe meghívni. Harsány éljenzések hirdeték megérkezését, mely csak akkor kezdett csillapodni, midőn a jelölt a párt elnöke által röviden üdvözöltetve elfoglalt helyét s a következő átgondolt beszédet tartó választóihoz: Tisztelt Polgártársaim! Mély megindulással jelenek meg itt önök előtt. Habozom, hogy irántam tanúsított, érdemetlenül reám halmozott bizodalmukat, a polgári megtiszteltetés egyik legnagyobbikát az országgyűlési képviselőjelöltséget elfogadjam-e, vagy érezve gyengeségemet, — ezen kitüntetést magamtól elhárítsam. Azon állásra, — melyre önök, tisztelt polgártársaim , emelni akarnak, tüzetesen nem készültem , — még csak agyamban sem fordult meg, hogy valaha országgyűlési képviselő lehessek, s ha mégis tisztelt polgártársak kijelölését elfogadom, az onnan van, mert polgártársaimnak nem keresett, önként jövő, minden érdektől ment óhajtásukat, mint reám nézve végtelenül megtisztelőt parancsnak veszem, minek engedelmeskedni alkotmányos kötelességnek tartom, habár ez megszokott mindennapi életmódomból s munkakörömből kiszólít is. Parancsnak veszem pedig azért, mert igen jól tudom , hogy ezen kitüntetés s ezen bizalom nem csekély személyem, hanem azon elv iránt nyilvánul, melyet tisztelt polgártársaim összetartása oly sokszor diadalra juttatott már szeretett szülővárosom alsó kerületében. Igenis elfogadom és szívem mélyéből köszönöm ezen kitüntető bizodalmát , ha szeretett polgártársaim abban a meggyőződésben élnek, hogy a szabadelvű-pártot, — melyhez tartozni büszkeségemnek vallom, — t. i. azon szabadelvű-párthoz, mely Deák Ferencz nagyhazánkfia nyomdokán haladt s mely eredetét még a 48-iki évek előtt vette, mondom, ha ezen szabadelvű-pártot csekély személyemmel győzedelemre juttathatják. Ily alkalomkor szokás, hogy a képviselőjelölt elfoglalandó álláspontját jelezze, vagyis programmot terjesszen elő. Tisztelt polgártársaim is ennek meghallására jöttek ily szép számmal össze, azonban felmentenek engem és nem veszik tőllem rész néven, ha őszintén bevallom, hogy mint egyszerű gazdálkodó, önök előtt nagy szavakkal országos politikát űzni nem akarok s meg sem kisértem előadni azon óriás halmaz kérdést, mely a jelen országgyűlési időtartam alatt előfordulhat. Elmondották ezt azon nagy készültségű hazafiak, kik az ország sorsát intézni hivatva vannak. Elég legyen nekem kijelenteni, hogy a volt Deákpárt és a volt balközép jobbjaiból alakult szabadelvű párthoz tartozom s ha önök kitartó összeműködésének sikerülene megválasztatásom, azon kormányt fogom támogatni minden érdek és utógondolat nélkül, mely megszorult államháztartásunk rendezését tűzte feladatául, mely a józan takarékosság mellett hazánk szellemi és anyagi haladását előmozdítja, mely megóvni igyekszik hazánknak az 1867-iki alapon kivívott függetlenségét s ezt tovább fejleszteni törekszik, főleg pedig a mely kormány oda irányozza tevékenységét, hogy sokáig letiporva volt magyarságunk az ország minden vidékén az őt megillető suprematiot — fölényt megtarthassa, mely nem tűri meg, hogy Magyarországon idegen érdekekért küzdő elemek is létezzenek s nem tűr meg semmi, a magyar nemzetiséget fenyegető üzelmeket. — E czéltól erős párt által támogatott erős kormányt szeretek látni az ország élén. Úgy vagyok meggyőződve, hogy a jelenlegi minisztérium Magyarország pénzügyi helyzetén tud javítani, képes is leeni a törvénynek érvényt s mindenütt tiszteletet szerezni. Ezért mindaddig még nézetem s meggyőződésem szerint az általa kitűzött czélok elérésére alkalmas törvényjavaslatokat terjesztend elő, őt támogatni fogom, sőt ha némely kérdésekben más nézetben volnék is, a párt fegyelmét mindaddig, még a most fennálló nagy szabadelvű pártot az országra üdvösnek; tartom, meglazítani saját nézetemért meg’nem kísértem , mert parlamenti kormányzást csak erős, egyöntetű párt támogatása mellett tudok képzelni. Azonban meggyőződésemet ha az ország közjavával megegyeztetni tudom, mindenkor kimondom akkor, midőn szeretett városom érdeke forog koczkán, ezt tenni kötelességemnek fogadom. A jövő rendezésnél mind közigazgatási, mind törvénykezési tekintetben előfordulhat Kecskemét városa; igyekezni fogok, hogy szeretett városunk az őt nagysága, intelligenciája, számos intézeteinél fogva megillető helyre emelhessék, azon megállhasson, azt megtarthassa. Amit legelőbb kell említenem, az, hogy szerény tehetségemmel oda működendem, hogy önök érdekeinek, tisztelt polgártársaim, mindenben hű tolmácsa, érzelmeiknek hű kifejezője legyek. Ha ilyennek gondolnak, ajánlom csekély személyemet nagyrabecsült bizalmukba s lelkemből óhajtom, hogy éljenek önök boldogul, éljen s viruljon a haza, éljenek szabad királyi Kecskemét városa összes lakosai. Őszinte éljenzés- és tetszésnyilvánítással fogadta a párt e nem hiú ígéretekben, hanem őszinteség és a párt iránti tántoríthatlan hűségben gazdag beszédet, s különben is dél felé járván az idő, kedélyes hangulattal s megelégedetten távozott mindenki az ünnepély színhelyéről, éltetve a hazát, a jelöltet s az egész szabadelvű pártot. Nyilatkozat. A „Kecskemét“ czimű lap 44. és 46. számában közönség köréből „Szellőztetések“ czime alatt személyemre vonatkozólag bosszúból és részakaratból származott, nem követhető irmodorban előállított oly rágalmakkal lépett álarczozva fel, hogy azokat tovább válasz nélkül hagyni, mindazok alaptalanságát feltüntetni, tovább halasztani nem lehetvén, kérem szerkesztő urat, hogy válaszomat lapjában felvenni szíveskedjék. A 44-ik számban az állíttatik, „hogy a községi-iskolai tanítók dislocatiója tárgyában az iskolai szék meggondolatlanul járt el, és hogy a dislocatió, bosszú és részakaratból először Klagy Lajos agyában fogamzott meg“, eziránt a farkasbőrbe álcrázott „Többen“ igen rosszul értesittetett, vagy közleményét igen rosz alapra fektetvén, embertelen kebelében a bosszú szikráját engedte megfenekleni, mert az iskolaiszék minden tagja tudja, hogy a dislocatió iránti eszme az én agyamban csakugyan nem fogamzott meg, az iránt indítványt nem tettem, sőt a kiküldött bizottságnak a dislocatió iránt beadott jelentése tárgyalásakor az iskolaiszék gyűlésében jelen sem voltam, következőleg a „Többen“ czim alatti közlemény szavait használva, nem is ordítozhattam, mint tesz a „Többen“ czim ezen részakaratból, nemtelen bosszúból származott közleménye egész tartalmán keresztül; ezen állításom igazolhatja az iskolaiszék minden tagja, de kétségbe vonhatlanul igazolja az iskolaiszék ide vonatkozó jegyzőkönyve; mindezeknél fogva ezen részakaratból, nemtelen bosszúból származott rágalmakat visszautasítom. Az „oh Ballószeg“ vonatkozó végrendeletre tett közleményére a „Többen“ czimnek csak azt válaszolhatom, hogy ott a jelen volt tanúk szólhatnak legigazságosabban, kiknek tiszta lelkiismeretét „Többen“ czim megtámadni nem merészelte, sőt a végrendelet szerinti örökösödési hagyaték tárgyalásakor az örökösök sem merészelték , beismervén a rendelkezési jogot, a végrendeletet egész terjedelmében elfogadták; most kérdem mi köze ehhez a „Többen“ czimnek? talán az, hogy részére nem hagyományoztatott ? ezt nem veheti rész néven, mert arra nem érdemesittetett; ebből ismét nem következik más, mint az, hogy az álarcz alá bújt „Többen“ úrban a bosszú és részakarat dolgozik. Végre a baromfi, lúdtoll, krumpli és vadkürte megfelezésekkel foglalkozhatott „Többen“úr, de én, ki saját birtokomon elegendőleg teremni szokott ily nemű czikkek megfelezésével úgy is foglalkozom , soha nem foglalkoztam, ebből is kitűnik, hogy „Többen“ kebelében a nemtelen bosszú és részakarat dolgozik. „Kecskemét“ czimü lap 46-ik számában az állittatik „Nagy Lajos a községi tanítóknak esküdt ellensége, hivatal társai ellenében legnagyobb zsarnok, kik ellen nem egyszer éreztette pöffeszkedő hatalmát, míg maga legtöbbször követ el mulasztást, tavaszi, nyári és őszi idény alatt senki sem látogatja messzi birtokait oly gyakran, mint ő, a függetlenségi párt folytán oly jövedelmező hivatalt zsarolt ki magának, melynek kiérdemlése gyakori tartózkodást követel stb., itt is „Többen“ czimnek bosszúja és javithatlan részakarata tűnik fel; mert én sem egyik, sem másik becsületes tanítónak ellensége, annál kevésbé esküdt ellensége nem voltam s nem vagyok; ennek hivataloskodásom alatt már többször adtam jelet, adtam akkor is, midőn Kálniczki János hivatalától elmozdittatott s nyomorúsággal küzdő tanító úrnak szegény házamnál és asztalomnál több heteken által ételt s italt adtam , ezt úgy hiszem azon tanító most sem merészli megtagadni; ebből és több ilyen tetteimből nem az tűnik ki, hogy én a tanítóknak esküdt ellensége volnék, sőt ,minden bosszú és roszakarat nélküli ember az ellenkezőről győződik meg. Hogy tiszttársaim irányában zsarnok nem vagyok , meg vagyok győződve, hogy erről „Többen“ czimet meggyőzni képes nem vagyok; ezen, a legnagyobb bosszú és részakaratból származott rágalomnak vagy megvalósítása, vagy a megvetés és megútálás örvényébe való taszítása tekintetéből felhívom az árvaszék minden tisztviselőjét, összesen és egyenként, hogy nyilvánosság útján nyilatkozzanak zsarnoki eljárásomról, soroljanak el minden egyes esetet, mely a zsarnoki eljárást tanúsítaná, ha pedig ezt nem tehetik, sújtsák őszinte nyilatkozatukkal az ily álarczba burkolt részakaratú rágalmazót. Hogy hivatalomat miként töltöm be, mennyit látogatom, azt „Többen“ czim felfogni aligha képes, így öt szóval felvilágosítani nem is törekedem, hanem komolyan felhívom, hogy vesse le álarcát és jöjjön vizsgálja meg a naponként általam bezáratni szokott igtatókönyvet, és vizsgálja meg a tanácskozási jegyzőkönyveket; bizton hiszem, hogy megszégyenülve fogja beismerni részakaratból származott közleményét, de azt csak nem követeli „Többen“ czim, hogy hivatalos órám végeztével, birtokaim megnézésére szabad időmet fel ne használ