Kecskeméti Lapok, 1875. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1875-11-21 / 47. szám

Nyolczadik évfolyam. 47. szám. November 21. 1875. KECSKEMÉTI LAPOK. Előfizetési dij: Megjelen hetenként egyszer. Szerkesztő- és kiadó-hivatal. Hirdetési dij: Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., VASÁRNAP. BUDAI-NAGY-UTCZA 184. SZÁM. 5 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., negyedévre 1 frt. 50 kr. ------- 1­­ többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek. E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom-­­ minden küldemény a szerkesztő- és kiadó­megkezdhető. dójának“ czimzendők. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden heiytatásért 30 kr. VEGYESTARTALMÚ HETILAP. N­ --------------. . ' ■ ’ . , S? &__________________—----------.---------------------,-----­--------------------------------------­---­---------------------------------------------------------------------------------------*---------- - Kecskemét, november 19. 1875. A szabadelvű­ pártnak városunkban f. hó 14-én ismét ünnepe volt és pedig valósá­gos diadalünnepe, mely semmi kétséget nem enged a rövid időn bekövetkezendő biztos győzelemre nézve. Fórián Károly úr, az alsó-kerületi szabadelvű­ párt képvi­selőjelöltje e napon tartó programm­beszé­dét választóihoz, mely egyszerű alakban , hangzatos frázisok nélkül, de a meggyő­ződés hangján, őszinte hazafias érzelmektől áthatva hangzott el a jelölt ajkairól. A választó­polgárok tekintélyes száma gyűlt össze a kitűzött időre, kik közt városunk értelmisége s vagyonos polgárainak túlnyo­mó részét volt alkalmunk szemlélhetni. A gyűlést */211 órakor Lestár Péter, mint a szabadelvű­ párt egyik elnöke nyi­totta meg, röviden jelezve az összejövetel czélját, mire egy küldöttség ment a jelölt lakására őt a választók körébe meghívni. Harsány éljenzések hirdeték megérkezését, mely csak akkor kezdett csillapodni, mi­dőn a jelölt a párt elnöke által röviden üdvözöltetve elfoglalt helyét s a következő átgondolt beszédet tartó választóihoz: Tisztelt Polgártársaim! Mély megindulással jelenek meg itt önök előtt. Habozom, hogy irántam tanúsított, érdemetlenül reám halmozott bizodalmukat, a polgári megtisz­teltetés egyik legnagyobbikát az országgyűlési kép­­viselőjelöltséget elfogadjam-e, vagy érezve gyen­geségemet, — ezen kitüntetést magamtól elhá­rítsam. Azon állásra, — melyre önök, tisztelt polgár­társaim , emelni akarnak, tüzetesen nem készül­tem , — még csak agyamban sem fordult meg, hogy valaha országgyűlési képviselő lehessek, s ha mégis tisztelt polgártársak kijelölését elfogadom, az onnan van, mert polgártársaimnak nem keresett, önként jövő, minden érdektől ment óhajtásukat, mint reám nézve végtelenül megtisztelőt parancs­nak veszem, minek engedelmeskedni alkotmányos kötelességnek tartom, habár ez megszokott min­dennapi életmódomból s munkakörömből kiszólít is. Parancsnak veszem pedig azért, mert igen jól tu­dom , hogy ezen kitüntetés s ezen bizalom nem csekély személyem, hanem azon elv iránt nyilvá­nul, melyet tisztelt polgártársaim összetartása oly sokszor diadalra juttatott már szeretett szülővá­rosom alsó kerületében. Igenis elfogadom és szí­vem mélyéből köszönöm ezen kitüntető bizodal­mát ,­­ ha szeretett polgártársaim abban a meg­győződésben élnek, hogy a szabadelvű-pártot, — melyhez tartozni büszkeségemnek vallom, — t. i. azon szabadelvű-párthoz, mely Deák Ferencz nagy­­hazánkfia nyomdokán haladt s mely eredetét még a 48-iki évek előtt vette, mondom, ha ezen sza­badelvű-pártot csekély személyemmel győzedelemre juttathatják. Ily alkalomkor szokás, hogy a képviselője­lölt elfoglalandó álláspontját jelezze, vagyis programmot terjesszen elő.­­ Tisztelt polgártársaim is ennek meghallására jöttek ily szép számmal össze, azonban felmentenek engem és nem veszik tőllem rész néven, ha őszintén bevallom, hogy mint egyszerű gazdálkodó, önök előtt nagy sza­vakkal országos politikát űzni nem akarok s meg sem kisértem előadni azon óriás halmaz kérdést, mely a jelen országgyűlési időtartam alatt előfor­dulhat.­­ Elmondották ezt azon nagy készültségű hazafiak, kik az ország sorsát intézni hivatva vannak. Elég legyen nekem kijelenteni, hogy a volt Deákpárt és a volt balközép jobbjaiból alakult szabadelvű­ párthoz tartozom s ha önök kitartó összeműködésének sikerülene megválasztatásom, azon kormányt fogom támogatni minden érdek és utógondolat nélkül, mely megszorult államháztar­tásunk rendezését tűzte feladatául, mely a józan takarékosság mellett hazánk szellemi és anyagi haladását előmozdítja, mely megóvni igyekszik hazánknak az 1867-iki alapon kivívott független­ségét s ezt tovább fejleszteni törekszik, főleg pe­dig a mely kormány oda irányozza tevékenységét, hogy sokáig letiporva volt magyarságunk az or­szág minden vidékén az őt megillető suprematiot — fölényt megtarthassa, mely nem tűri meg, hogy Magyarországon idegen érdekekért küzdő elemek is létezzenek s nem tűr meg semmi, a magyar nemzetiséget fenyegető üzelmeket. — E czéltól erős párt által támogatott erős kormányt szeretek látni az ország élén. Úgy vagyok meggyőződve, hogy a jelenlegi minisztérium Magyarország pénzügyi helyzetén tud javítani, képes is leeni a törvénynek érvényt s mindenütt tiszteletet szerezni. Ezért mind­addig még nézetem s meggyőződésem szerint az általa kitűzött czélok elérésére alkalmas törvényjavasla­tokat terjesztend elő, őt támogatni fogom, sőt ha némely kérdésekben más nézetben volnék is, a párt fegyelmét mindaddig, még a most fennálló nagy szabadelvű­ pártot az országra üdvösnek;­ tar­tom, meglazítani saját nézetemért meg’nem­ kísér­tem , mert parlamenti kormányzást csak erős, egy­öntetű párt támogatása mellett tudok képzelni. Azonban meggyőződésemet ha az ország köz­javával megegyeztetni tudom, mindenkor kimon­dom akkor, midőn szeretett városom érdeke forog koczkán, ezt tenni kötelességemnek fogadom.­­ A jövő rendezésnél mind közigazgatási, mind törvény­kezési tekintetben előfordulhat Kecskemét városa; igyekezni fogok, hogy szeretett városunk az őt nagysága, intelligenciája, számos intézeteinél fogva megillető helyre emelhessék, azon megállhasson, azt megtarthassa. Amit legelőbb kell­ említenem, az, hogy sze­rény tehetségemmel oda működendem, hogy önök érdekeinek, tisztelt polgártársaim, mindenben hű tolmácsa, érzelmeiknek hű kifejezője legyek. Ha ilyennek gondolnak, ajánlom csekély sze­mélyemet nagyrabecsült bizalmukba s lelkemből óhajtom, hogy éljenek önök boldogul, éljen s vi­ruljon a haza, éljenek szabad királyi Kecskemét város­a összes lakosai. Őszinte éljenzés- és tetszésnyilvánítással fogadta a párt e nem hiú ígéretekben, ha­nem őszinteség és a párt iránti tántoríthat­­lan hűségben gazdag beszédet, s különben is dél felé járván az idő, kedélyes hangu­lattal s megelégedetten távozott mindenki az ünnepély színhelyéről, éltetve a hazát, a jelöltet s az egész szabadelvű­ pártot. Nyilatkozat. A „Kecskemét“ czimű lap 44. és 46. számá­ban közönség köréből „Szellőztetések“ czime alatt személyemre vonatkozólag bosszúból és részakarat­­ból származott, nem követhető irmodorban előál­lított oly rágalmakkal lépett álarczozva fel, hogy azokat tovább válasz nélkül hagyni, mindazok alaptalanságát feltüntetni, tovább halasztani nem lehetvén, kérem szerkesztő urat, hogy válaszomat lapjában felvenni szíveskedjék. A 44-ik számban az állíttatik, „hogy a köz­ségi-iskolai tanítók dislocatiója tárgyában az is­­kolai szék meggondolatlanul járt el, és hogy a dislocatió, bosszú és részakaratból először Klagy Lajos agyában fogamzott meg“, eziránt a farkas­­bőrbe álcrázott „Többen“ igen rosszul értesittetett, vagy közleményét igen rosz alapra fektetvén, em­bertelen kebelében a bosszú szikráját engedte meg­­fenekleni, mert az iskolaiszék minden tagja tudja, hogy a dislocatió iránti eszme az én agyamban csakugyan nem fogamzott meg, az iránt indítványt nem tettem, sőt a kiküldött bizottságnak a dislo­catió iránt beadott jelentése tárgyalásakor az isko­laiszék gyűlésében jelen sem voltam, következőleg a „Többen“ czim alatti közlemény szavait hasz­nálva, nem is ordítozhattam, mint tesz a „Többen“ czim ezen részakaratból, nemtelen bosszúból szár­mazott közleménye egész tartalmán keresztül; ezen állításom igazolhatja az iskolaiszék minden tagja, de kétségbe vonhatlanul igazolja az iskolaiszék ide vonatkozó jegyzőkönyve; mindezeknél fogva ezen részakaratból, nemtelen bosszúból származott rágalmakat visszautasítom. Az „oh Ballószeg“ vonatkozó végrendeletre tett közleményére a „Többen“ czimnek csak azt válaszolhatom, hogy ott a jelen volt tanúk szól­hatnak legigazságosabban, kiknek tiszta lelkiisme­retét „Többen“ czim megtámadni nem merészelte, sőt a végrendelet szerinti örökösödési hagyaték tár­gyalásakor az örökösök sem merészelték , beismer­vén a rendelkezési jogot, a végrendeletet egész ter­jedelmében elfogadták; most kérdem mi köze ehhez a „Többen“ czimnek? talán az, hogy részére nem hagyományoztatott ? ezt nem veheti rész néven, mert arra nem érdemesittetett; ebből ismét nem követ­kezik más, mint az, hogy az álarcz alá bújt „Többen“ úrban a bosszú és részakarat dolgozik. Végre a baromfi, lúdtoll, krumpli és vadkürte megfelezésekkel foglalkozhatott „Többen“­úr, de én, ki saját birtokomon elegendőleg teremni szokott ily nemű czikkek megfelezésével úgy is foglalko­zom , soha nem foglalkoztam, ebből is kitűnik, hogy „Többen“ kebelében a nemtelen bosszú és részakarat dolgozik. „Kecskemét“ czimü lap 46-ik számában az állittatik „Nagy Lajos a községi tanítóknak esküdt ellensége, hivatal társai ellenében legnagyobb zsar­nok, kik ellen nem egyszer éreztette pöffeszkedő hatalmát, míg maga legtöbbször követ el mulasz­tást, tavaszi, nyári és őszi idény alatt senki sem látogatja messzi birtokait oly gyakran, mint ő, a függetlenségi párt folytán oly jövedelmező hivatalt zsarolt ki magának, melynek kiérdemlése gyakori tartózkodást követel stb., itt is „Többen“ czimnek bosszúja és javithatlan részakarata tűnik fel; mert én sem egyik, sem másik becsületes tanítónak el­lensége, annál kevésbé esküdt ellensége nem vol­tam s nem vagyok; ennek hivataloskodásom alatt már többször adtam jelet, adtam akkor is, midőn Kálniczki János hivatalától elmozdittatott s nyo­morúsággal küzdő tanító úrnak szegény házamnál és asztalomnál több heteken által ételt s italt ad­tam , ezt úgy hiszem azon tanító most sem merészli megtagadni; ebből és több ilyen tetteimből nem az tűnik ki, hogy én a tanítóknak esküdt ellensége volnék, sőt ,minden bosszú és roszakarat nélküli ember az ellenkezőről győződik meg. Hogy tiszttársaim irányában zsarnok nem va­gyok , meg vagyok győződve, hogy erről „Többen“ czimet meggyőzni képes nem vagyok; ezen, a leg­nagyobb bosszú és részakaratból származott rága­lomnak vagy megvalósítása, vagy a megvetés és megútálás örvényébe való taszítása tekintetéből felhívom az árvaszék minden tisztviselőjét, összesen és egyenként, hogy nyilvánosság útján nyilatkoz­zanak zsarnoki eljárásomról, soroljanak el minden egyes esetet, mely a zsarnoki eljárást tanúsítaná, ha pedig ezt nem tehetik, sújtsák őszinte nyilat­kozatukkal az ily álarczba burkolt részakaratú rá­galmazót. Hogy hivatalomat miként töltöm be, mennyit látogatom, azt „Többen“ czim felfogni aligha képes, így öt szóval felvilágosítani nem is törekedem, hanem komolyan felhívom, hogy vesse le álarc­át és jöjjön vizsgálja meg a naponként általam bezá­ratni szokott igtató­könyvet, és vizsgálja meg a tanácskozási jegyzőkönyveket; bizton hiszem, hogy megszégyenülve fogja beismerni részakaratból szár­mazott közleményét, de azt csak nem követeli „Többen“ czim, hogy hivatalos órám végeztével, birtokaim megnézésére szabad időmet fel ne használ­

Next