Kecskeméti Lapok, 1876. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1876-01-02 / 1. szám
Segélyezés és ajándékok: A szinügyi beruházások törlesztésére első segédkezet nyújtott a Szinpártolókör, mely műkedvelő előadásai jövedelméből a tartozások törlesztésére 152 frt. 37 krt, beruházásokra 61 frt. 89 krt, összesen 214 frt. 26 krt szíveskedett adományozni. Úgy szinte a városi dalárda auguszt. 21-ikén rendezett zeneestélyének 76 frt. 80 kr. összeget tevő felejövedelmét a szinügyi tartozások törlesztéséhez felajánlotta és ajándékozta. Különösen kedves kötelességének tartja a szinügyi bizottság hálás elismeréssel megemlékezni a „Kecskeméti központi takarékpénztárból, mely a helybeli közhasznú intézmények lelkes pártfogolását szemelőtt tartva, a szinügyről ez évben is nagylelkűen megemlékezve, a beruházások törlesztésére 100 forint adománynyal járulni kegyeskedett, végre N. N. 1874. szept. 18-ikán ajándékozott 5 forintot. A „Takarékpénztár“ kamat nélküli 500 frt. kölcsönét a bizottság még két évig élvezi. Fogadják fentebbiek, valamint a műkedvelő tagok egyenként is a színügy és ez által a közművelődés érdekében oly fényesen tanúsított ügybuzgalmuk és áldozatkészségekért a szinügyi bizottságnak nyilvánosan is kifejezett hálás köszönetét. Jelen kimutatásra vonatkozó számadások a városi tekintetes közhatóságnak megvizsgálás és helybenhagyó tudomás végett benyujtattak. Kecskemét, 1875. november 6-ikán. A városi szinügyi bizottság. Aladarassy László szinügybizottság elnöke. Tisztelgés dr. Horváth Jánosnál. A helybeli önkéntes tűzoltó-egyesület működő tagjai, alkalmul használva fel tevékeny s ügybuzgó elnökének névünnepét arra, hogy meleg ragaszkodásuk s tiszteletüknek kifejezést adjanak: e hó 25-én esti fél hét órakor, az ünnepelt névestéjén, zeneszóval s fáklyákkal tisztelegtek dr. Horváth János lakásán. A menet égő fáklyákkal indult meg a tüzérségi tanya elöl s a templomtéren s a Casinó-épület előtt elhaladva, élénk s nagyszámú csoportok által kisérve, kik között a társadalom különböző osztályú egyéneit láttuk, ért dr. Horváth lakása elé, hol az egyesület tevékeny s fáradhatlan tűzparancsnoka Kubinyi Konrád a következő beszédet mondotta: „Tisztelt Elnök úr! Midőn ma, nevednapod estéjén, a kecskeméti önkéntes tűzoltó-egylet működő tagjai szívből fakadó üdvözletüket nyilvánítanák, nem mulasztom el, hogy ezen intézmény múltjára némi visszapillantást ne tegyek. Közel három éve, hogy a kecskeméti önkéntes tűzoltó-egylet — egyesek buzgolkodása, a polgárság jobbérzésű része s a városi hatóság jóakaratú pártfogása következtében — ezen szükséget pótló intézmény városunkban létrejött, mely már hazánkban, mondhatni kevés kivétellel, minden városban, sőt nagyobb helységekben is életbe léptetett, minek hasznosságát, megbecsülhetetlen szükségét élet- és vagyonmentés érdekében a miveit külföld rég belátta s azt átalános elismerésben, s közös részvéte mellett a legnagyobb virágzásban tartja fenn. Mert komoly vizsgálat után belátták, hogy ezen intézmény növeli, edzi a fiatal erőt, képesíti a nehéz fáradalmak és nélkülözések elviselésére; erőt ad a váratlan csapásokkal bátran, férfiasan szembeszálló élekjelenlét megtartására, biztosítja a hazának nem elsatnyult, elkorcsosult, hanem edzett, bátor, jól fegyelmezett nemzeti véderejét, mely egyik alapköve a nemzeti hadsereg jövőjének. S íme mit vagyunk mi kényszerülve tapasztalni három éves létezésünk után? H hogy ezen nemes irányú intézmény ép a miveltebb osztályú fiatalság részéről rendkívül kicsinylésben részesül, sőt sajnos kimondani, inkább más erkölcsbénító, testet elpuhító mulatságra adják magukat, nem emlékezvén vissza az 1870-ik évre, midőn a nagy német nemzet a hatalmas franczia nemzettel élethalál tusát vívott nemzeti egységéért. És kik voltak ott a legedzettebb, elszántabb vitézek ? mint az úgynevezett landwehrek. S kikből állt ezek nagy része? mint a már előbb létezett s jól begyakorolt Feuerwehr vagyis tűzoltókból. Fájdalom — mély fájdalommal tapasztalni fiatalságunk részéről azon közönyt, mit a harczias intézmények felkarolásánál tanúsít. Ez annak az oka, hogy mindeddig küzdeni kellett ezen intézmény fenntartása érdekében s ha körültekintünk azon kevesek buzgolkodása között, ki volt az, a ki e téren ezen intézmény fentartásában legtöbbet tett? rájövünk, hogy ime ezen férfiú az, ki előttünk áll, a mi kedves szeretett elnökünk, kinek mi ezen órában nevenapja estéjét ünnepeljük. — Engedje a magyarok Istene, hogy előttünk oly drága becses élete még sok éven keresztül tündökölhessék a közügy rögös pályáján, hogy a nehéz napokban, melyek a megpróbáltatások napjai leendőnek, erőben, egészségben, vidor kedélyben szemlélhessük a mi szeretett elnökünket. Tudjuk, hogy nehéz csalódásokon mentél keresztül, de az ne csüggessze el hazafiúi jótettekre a mindig fogékony lelkedet, mert az élet tövisek nélkül mi volna egyéb mint fárasztó egyhangúság. Légy férfias, haladj polgártársaid által kijelölt útaidon, hogy a tehetetlenség vádja ellenségeid részéről ne tépje meg eddig kiérdemelt polgári babérkoszorúdat. — Éljen a mi szeretett Elnökünk!“ Az élénk tetszéssel és éljenekkel kisért beszéd után dr. Horváth válaszolt. Ha hatalmában állott volna — úgymond — szerette volna eme tüntető s meg nem érdemelt tisztelgést elhárítani; de meg lévén győződve a tűzoltó-egylet őszinte s minden külbefolyástól ment rokonszenvéről, a szónok által kifejezett jókivánatokat mélyen meghatva megköszöni. Mert nem övé az érdem, hogy az egylet ennyi viszontagság után is, örvendetes haladásnak indult, hanem az egylet derék tűzparancsnoka s a működő tagok lankadatlan buzgalmának kifolyása. Sajnosan esik azonban egy körülményt neki is constatálni: hogy a nagyközönség túlzott követelései mellett, ez intézmény pártfogása s legfőkép pedig tűzvészek idején tanúsítani kellendett közreműködés tekintetében sok a kívánni való. A közönség, mely az újítások iránt rendszerint, magas igényekkel lép föl, itt is azt akarja, hogy a tűzoltók, történjék a szerencsétlenség éjjel, nappal, közel, távol — azonnal megjelenjenek a színhelyén; nemcsak ezt akarja, hanem azt is, hogy a tüzet, —létezzék bármennyi akadály — rögtön el is oltsák. A feladat tehát, mely — úgymond — önökre várakozik, felette terhes és fárasztó; s tekintve az áldozatot, melyre az önkéntes tűzoltók már eddig is vállalkoztak, oly mérvű, hogy valóban elérkezettnek látja az időt arra, hogy a város közönsége, átlátva ez intézmény hasznosságát, azon legyen, mikép a teher egy része azok vállaira essék, akik kifejtett munkásságukért megfelelő díjjal lesznek jutalmazva. A személye iránt tanúsított eme kitüntetésért — bár azt nem kereste — újból köszönetet mondva, a jelenvolt közönség éljenei rekesztették be az ünnepélyes tisztelgést, melynek tapintatos rendezése körül bizonynyal a legtöbb érdem Kubinyi Konrád urat illeti meg. Az ügyvédi kamara köréből. A helybeli ügyvédi kamara 1875. decz. 30-án tartotta meg rendes évi közgyűlését. A kamara ez évi életére vonatkozólag az elnöki évi jelölésből kiemeljük, mikép az igtatóba 828 sz. lett bevezetve, melyből 45 választmányi és 16 fegyelmi ülésen elintéztetett 816 sz., e szerint a hátralék 12 szám. A múlt évben összesen 128 tag vétetett fel, kik közül 46 tag kiterültetvén, jelenleg a kamara 82 tagot számlál. A választmány kebelében is nagy változás történt, amennyiben Csilléry Benő elnök, Gáspár Lajos, id. Magyar Pál és Okolicsányi István választmányi tagok leköszöntek, Horánszky Nándor alelnök, Kerekes Sándor választmányi és Kiss Antal póttag a szolnoki törvényszék áthelyezése folytán a választmányból szintén kitöröltettek; a leköszönt tagok helyei a törvény értelmében a választmány által betöltettek. Az év folyamán a kamara előtt 57 panasz emeltetett és pedig ezek közül 51 ügyvéd, 6 pedig ügyvédjelölt ellen. —4 panasz mint alaptalan visszavétetett, 26 a választmány által végleg elintéztetett, 27 pedig a fegyelmi bírósághoz tétetett át; ezek közül 15 panasz összeférhetlenség indokából emeltetvén , sajátképi fegyelmi feljelentés csak 12 volt. — E 27 panaszból 8 végleg elintéztetvén, 19 még folyamatban van. Második tárgyul az elnökválasztás volt napirendre kitűzve, a jelen volt tagok P. M. kamarai tag indítványára egyhangúlag és közfelkiáltással Ujszászy József helybeli ügyvédet választották meg e díszes állásra. — A szintén e napra kitűzve volt elnökhelyettesi választás — a tagok kellő számmal meg nem jelenvén—1876. jan. 30-ra kitűzött közgyűlésre halasztatott. Az évi számadás főrészei a következők: Bevétel: 1845 frt. 50 kr., kiadás: 1547 frt. 39 kr., pénztári maradvány: 298 frt. 11 kr., tagdíjhátralék: 568 frt., beiratási díjhátralék: 75 frt., ezek szerint az évi fölösleg: 941 frt. 11 kr. lévén, lehetővé vált a jövő évi tagdíjt — leszállítva — 12 írtban állapítani meg. SZÍNHÁZ. Karácson napján előadatott: „Fokról fokra“, mely szép közönséget vonzott a színházba. Az előadással, habár némi kívánni valónk lett volna is még , meg lettünk volna elégedve, ha egynémely ferdeségek, mik az előadás alatt felmerültek, becsét olyan igen alá nem szállítják. Kár az egyes szereplőknek olyan nagy szabadalmat venni maguknak, a rögtönzések néha pálmához juttathatják a színészt, de legkevesebb háromnegyed részben saját rovásukra történnek. A karácsoni alkalmi szavalat paródiává alacsonyult az „egy pohár sör“ miatt. Jobb lett volna külön jelenésben előadni. Vasárnap decz. 26-án adatott: a „Peleskei nótárius“ ismert bohózat, mit közönségünk még mindig szivesen megnéz. Ez alkalommal is jól fogadtatott s különösen a vasasnémetek jelenése tetszett. Mezey és Rajz kitűnő alakításukért dicséretet érdemelnek. Mihálovicsnak sem ezen sem az előbbi darabban nem volt szerepe s igy hát annál kevésbé volt szükség a borzasztó hadonázásra és kedves krimaszokra. Hétfőn decz. 27-én adatott, a „Háromcsőrű kacsa“ Operette 3 felvonásban, jól betanult és előadott összhangú énekrészekkel. Ez alkalommal kitűntek : Liptai Laura, Hegedüsné, Gerőné, Haray , Mezey, Rajz, Simándy és Mátyási. Szerdán decz. 29-én adatott: „Zarándokok vagy szerelmi kaland egy apácza kolostorban.“ A jó darab víg jelenetei folytonos derültségben zárták a közönséget, mely az előadás fölötti tetszését tapsokkal fejezte ki. Csütörtökön decz. 30-ikán adattát: „Clarisse“ 1 felvonásban Aradiné jutalmául. A jövő heti játékrend a következő: Vasárnap bérletben: „Szerelem és örökség“, „Házassági gyakorlatok“, Eljegyzés lámpafénynél.“ Hétfőn bérletben: „Claude felesége“, dráma 3 felv. Szerdán: Liptai Laura jutalmául „Kék szakál“ , víg operette 3 felvonásban. Csütörtökön bérletben: Huszár csíny“, népszínmű 3 felv. Szombaton: „Rablók", operette 3 felv. Felelős szerkesztő: SZELESS JÓZSEF. HELYBELI ÚJDONSÁGOK. — B. e. Tatai András emlékére Kecskeméten gyűlt s alálirthoz mai napig befolyt adományok (harmadik közlés): Christopheriné J. Ilona 2 frt., Juhász Pál 1 frt. — Pap Szappanos Sándor úr gyűjtőivén: Pap Szappanos Sándor I 5 frt., Pázsit Mihály 1 frt., Szappanos Susána özv. Boldizsár Lajosné 1 frt., Bereczky Károlyné sz. Dinnyés Klára asszony 1 frt., özv. Dinnyés Zsigmondné asszony 1 frt., Dúgár János 1 frt., Györffy Balázs 1 frt., ifj. Nagy Lajos 1 frt., Tormássy Mihály 2 frt., Bélák Albert 1 frt. — A Kecskeméten gyűlt eddigi adományok összege 47 frt. 80 kr. kelt Kecskeméten, 1875. deczember 29. För Idös Lajos reform, lelkész. — Megbotránkozással olvastuk a „Pesti Napló“ 297. számában Kecskemét város feliratát az országgyűléshez, a közigazgatási bizottság felállítását célzó törvényjavaslat ellen. Köztudomás szerint törvényhatósági bizottságunk még a novemberi közgyűlésen megbízta a jogügyi bizottságot, hogy e kérdést tüzetes tanulmány tárgyává tévén a legközelebbi közgyűlés elé kimerítő javaslatot terjesszen. E jelentés a deczember 29-én tartott közgyűlésen fel is olvastatott s heves vita tárgyát képező, végeredményben azonban a többség részéről elvettetett. S horrendum dictu! — a felirati javaslatot ugyanazon napon olvastuk a „P. N.“ esti lapjában, melyen az a közgyűlés részéről elvettetett; tehát még előbbi keletről kiadva, mint a bizottsági közgyűlés abban határozatot hozott volna. Ez eljárást a legkiméletesebb kifejezéssel sem tudjuk másnak nevezni, mint a hivatalos titoktartás megszegésének , mely azt eredményezte, hogy egy közgyűlésen még nem is tárgyalt s később elvetett javaslat úgy állíttatik ország-világ elé, mint törvényhatóságunknak az országgyűléshez intézett felirati javaslata. Biz ez meglehetős vastag tréfa s a mellett nagy compromissio, mely főispán úrnak, mint a végrehajtó hatalom képviselőjének figyelmét is méltán megérdemli. — Földváry Gábor úr ő nagysága 100 frtot küldött a helybeli evangy. egyház tanácsához a szükséggel küzdő evang. szegények segélyezésére. Nemes cselekedet. Áldja meg az Isten érte! Ott szép a Karácsony ünnepe, hol a gazdag megemlékezik a szegényről. Bizony-bizony Ha a sok gazdag csak kevéskét is adna, Mily tömérdek szegény örömmel sohajtna: Áldott Jézus, ki kenyeret hoztál az éhezőknek! — A kecskeméti izr. nőegylet 1876-ik évi január hó 9-ik napján d. u. 2 órakor a hitközségi tanácsteremben tartandó rendes évi közgyűlésére a t. ez. egyleti tagok tisztelettel meghivatnak az elnökség által. — Felolvasási estély. Nálunk új intézmény és a Társasköré az érdem, hogy általa közönségünknek nemes és kellemes szórakozás nyujtatik. — Méltányolni tudjuk azon nehézségeket, melyekkel felolvasások küzdenek a tárgy választásánál, tekintve a hölgyközönséget, és teljes elismeréssel vagyunk Brachfeld és Kada urak munkálataik iránt. Az első az „előítéletekről“ szólt, bemutatva ezt politikai, társadalmi és vallási téren, nemkülönben ott, hol mi férfiak a nők szellemi képességéről ítélünk elfogultan. Kada úr humoros felolvasása a szerelemről, mint ilyen, egészséges, helyenként geniális volt. Vitéz úr jól szavalt. Ezután táncz következett, mely a szép hölgyek lelkes közreműködésével por és melegség daczára reggeli 4-ig tartott.