Kecskeméti Lapok, 1876. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1876-01-02 / 1. szám

Segélyezés és ajándékok: A szinügyi­­ beruházások törlesztésére első segédkezet nyújtott a Szinpártolókör, mely műkedvelő előadásai jöve­delméből a tartozások törlesztésére 152 frt. 37 krt, beruházásokra 61 frt. 89 krt, összesen 214 frt. 26 krt szíveskedett adományozni.­­ Úgy szinte a városi dalárda auguszt. 21-ikén rendezett zenees­télyének 76 frt. 80 kr. összeget tevő felejövedelmét a szinügyi tartozások törlesztéséhez felajánlotta és ajándékozta. Különösen kedves kötelességének tartja a szinügyi bizottság hálás elismeréssel megemlékezni a „Kecskeméti központi takarékpénztárb­ól, mely a helybeli közhasznú intézmények lelkes pártfogolását szemelőtt tartva, a szinügyről ez évben is nagylel­kűen megemlékezve, a beruházások törlesztésére 100 forint adománynyal járulni kegyeskedett, végre N. N. 1874. szept. 18-ikán ajándékozott 5 forintot. A „Takarékpénztár“ kamat nélküli 500 frt. kölcsö­nét a bizottság még két évig élvezi. Fogadják fentebbiek, valamint a műkedvelő tagok egyenként is a színügy és ez által a közmű­velődés érdekében oly fényesen tanúsított ügybuz­galmuk­ és áldozatkészségekért a szinügyi bizottság­nak nyilvánosan is kifejezett hálás köszönetét. Jelen kimutatásra vonatkozó számadások a városi tekintetes közhatóságnak megvizsgálás és helybenhagyó tudomás végett benyujtattak. Kecskemét, 1875. november 6-ikán. A városi szinügyi bizottság.­­ Aladarassy László szinügybizottság elnöke. Tisztelgés dr. Horváth Jánosnál. A helybeli önkéntes tűzoltó-egyesület működő tagjai, alkalmul használva fel tevékeny s ügybuzgó elnökének névünnepét arra, hogy meleg ragaszko­dásuk­ s tiszteletüknek kifejezést adjanak: e hó 25-én esti fél hét órakor, az ünnepelt névestéjén, zeneszóval s fáklyákkal tisztelegtek dr. Horváth János lakásán. A menet égő fáklyákkal indult meg a tüzérségi tanya elöl s a templomtéren s a Ca­­sinó-épület előtt elhaladva, élénk s nagyszámú cso­portok által kisérve, kik között a társadalom kü­lönböző osztályú egyéneit láttuk, ért dr. Horváth lakása elé, hol az egyesület tevékeny s fáradhatlan tűzparancsnoka Kubinyi Konrád a következő be­szédet mondotta: „Tisztelt Elnök úr! Midőn ma, nevednapod estéjén, a kecskeméti önkéntes tűzoltó-egylet mű­ködő tagjai szívből fakadó üdvözletüket nyilváníta­­nák, nem mulasztom el, hogy ezen intézmény múlt­jára némi visszapillantást ne tegyek. Közel három éve, hogy a kecskeméti önkéntes tűzoltó-egylet — egyesek buzgolkodása, a polgárság jobbérzésű része s a városi hatóság jóakaratú párt­fogása következtében — ezen szükséget pótló intéz­mény városunkban létrejött, mely már hazánkban, mondhatni kevés kivétellel, minden városban, sőt nagyobb helységekben is életbe léptetett, minek hasznosságát, megbecsülhetetlen szükségét élet- és vagyonmentés érdekében a mi­veit külföld rég be­látta s azt átalános elismerésben, s közös részvéte mellett a legnagyobb virágzásban tartja fenn. Mert komoly vizsgálat után belátták, hogy ezen intézmény növeli, edzi a fiatal erőt, képesíti a nehéz fáradalmak és nélkülözések elviselésére; erőt ad a váratlan csapásokkal bátran, férfiasan szembeszálló élekjelenlét megtartására, biztosítja a hazának nem elsatnyult, elkorcsosult, hanem edzett, bátor, jól fegyelmezett nemzeti véderejét, mely egyik alapköve a nemzeti hadsereg jövőjének. S íme mit vagyunk mi kényszerülve tapasz­talni három éves létezésünk után? H hogy ezen ne­mes irányú intézmény ép a miveltebb osztályú fiatalság részéről rendkívül kicsinylésben részesül, sőt sajnos kimondani, inkább más erkölcsbénító, testet elpuhító mulatságra adják magukat, nem em­lékezvén vissza az 1870-ik évre, midőn a nagy német nemzet a hatalmas franczia nemzettel élet­halál tusát vívott nemzeti egységéért. És kik voltak ott a legedzettebb, elszántabb vitézek ? mint az úgynevezett landwehrek. S kikből állt ezek nagy része? mint a már előbb létezett s jól begyakorolt Feuerwehr vagyis tűzoltókból. Fájdalom — mély fájdalommal tapasztalni fia­talságunk részéről azon közönyt, mit a harczias intézmények felkarolásánál tanúsít. Ez annak az oka, hogy mindeddig küzdeni kellett ezen intézmény fenntartása érdekében s ha körültekintünk azon kevesek buzgolkodása között, ki volt az, a ki e téren ezen intézmény fentartásában legtöbbet tett? rájövünk, hogy ime ezen férfiú az, ki előttünk áll, a mi kedves szeretett elnökünk, kinek mi ezen órában nevenapja estéjét ünnepeljük. — Engedje a magyarok Istene, hogy előttünk oly drága becses élete még sok éven keresztül tündökölhessék a közügy rögös pályáján, hogy a nehéz napokban, melyek a megpróbáltatások napjai leendőnek, erő­ben, egészségben, vidor kedélyben szemlélhessük a mi szeretett elnökünket. Tudjuk, hogy nehéz csalódásokon mentél ke­resztül, de az ne csüggessze el hazafiúi jótettekre a mindig fogékony lelkedet, mert az élet tövisek nél­kül mi volna egyéb mint fárasztó egyhangúság. Légy férfias, haladj polgártársaid által kijelölt útai­­don, hogy a tehetetlenség vádja ellenségeid részéről ne tépje meg eddig kiérdemelt polgári babérkoszo­rúdat. — Éljen a mi szeretett Elnökünk!“ Az élénk tetszéssel és éljenekkel kisért be­széd után dr. Horváth válaszolt. Ha hatalmában állott volna — úgymond — szerette volna eme tüntető s meg nem érdemelt tisztelgést elhárítani; de meg lévén győződve a tűzoltó-egylet őszinte s minden külbefolyástól ment rokonszenvéről,­­ a szónok által kifejezett jókivánatokat mélyen meghatva megköszöni. Mert nem övé az érdem, hogy az egylet ennyi viszontagság után is, örvendetes haladásnak indult, hanem az egylet derék tűzparancsnoka s a működő tagok lankadatlan buzgalmának kifolyása. Sajnosan esik azonban egy körülményt neki is constatálni: hogy a nagy­közönség túlzott köve­telései mellett, ez intézmény pártfogása s legfőkép pedig tűzvészek idején tanúsítani kellendett köz­reműködés tekintetében sok a kívánni való. A közönség, mely az újítások iránt rendszerint, magas igényekkel lép föl, itt is azt akarja, hogy a tűzoltók, történjék a szerencsétlenség éjjel, nappal, közel, távol — azonnal megjelenjenek a színhe­lyén; nemcsak ezt akarja, hanem azt is, hogy a tüzet, —létezzék bár­mennyi akadály — rögtön el is oltsák. A feladat tehát, mely — úgymond — önökre várakozik, felette terhes és fárasztó; s tekintve az áldozatot, melyre az önkéntes tűzoltók már eddig is vállalkoztak, oly mérvű, hogy va­lóban elérkezettnek látja az időt arra, hogy a vá­ros közönsége, átlátva ez intézmény hasznosságát, azon legyen, mikép a teher egy része azok vál­­laira essék, a­kik kifejtett munkásságukért megfe­lelő díjjal lesznek jutalmazva. A személye iránt tanúsított eme kitüntetésért — bár azt nem ke­reste — újból köszönetet mondva, a jelenvolt kö­zönség éljenei rekesztették be az ünnepélyes tisz­telgést, melynek tapintatos rendezése körül bizony­nyal a legtöbb érdem Kubinyi Konrád urat illeti meg. Az ügyvédi kamara köréből. A helybeli ügyvédi kamara 1875. decz. 30-án tartotta meg rendes évi közgyűlését. A kamara ez évi életére vonatkozólag az elnöki évi jelölésből kiemeljük, mikép az igtatóba 828 sz. lett bevezetve, melyből 45 választmányi és 16 fegyelmi ülésen elintéztetett 816 sz., e szerint a hátralék 12 szám. A múlt évben összesen 128 tag vétetett fel, kik közül 46 tag kiterültetvén, jelenleg a kamara 82 tagot számlál. A választmány kebelében is nagy változás történt, a­mennyiben Csilléry Benő elnök, Gáspár Lajos, id. Magyar Pál és Okolicsányi István választmányi tagok leköszöntek, Horánszky Nándor alelnök, Kerekes Sándor választmányi és Kiss Antal póttag a szolnoki törvényszék áthelyezése folytán a választmányból szintén kitöröltettek; a leköszönt tagok helyei a törvény értelmében a választmány által betöltettek. Az év folyamán a kamara előtt 57 panasz emeltetett és pedig ezek közül 51 ügy­véd, 6 pedig ügyvédjelölt ellen. —­4 panasz mint alaptalan visszavétetett, 26 a választmány által végleg elintéztetett, 27 pedig a fegyelmi bírósághoz tétetett át; ezek közül 15 panasz összeférhetlenség indokából emeltetvén , sajátképi fegyelmi feljelentés csak 12 volt. — E 27 panaszból 8 végleg elintéz­­tetvén, 19 még folyamatban van. Második tárgyul az elnökválasztás volt napi­rendre kitűzve, a jelen volt tagok P. M. kamarai tag indítványára egyhangúlag és közfelkiáltással Ujszászy József helybeli ügyvédet választották meg e díszes állásra. — A szintén e napra kitűzve volt elnökhelyettesi választás — a tagok kellő számmal meg nem jelenvén—1876. jan. 30-ra kitűzött köz­gyűlésre halasztatott. Az évi számadás főrészei a következők: Be­vétel: 1845 frt. 50 kr., kiadás: 1547 frt. 39 kr., pénztári maradvány: 298 frt. 11 kr., tagdíj­hátralék: 568 frt., beiratási díjhátralék: 75 frt., ezek szerint az évi fölösleg: 941 frt. 11 kr. lévén, lehetővé vált a jövő évi tagdíjt — leszállítva — 12 írtban állapí­tani meg. SZÍNHÁZ. Karácson napján előadatott: „Fokról fokra“, mely szép közönséget vonzott a színházba. Az előadással, habár némi kívánni valónk lett volna is még , meg lettünk volna elégedve, ha egy­némely ferdeségek, mik az előadás alatt felme­­­­rültek, becsét olyan igen alá nem szállítják. Kár az egyes szereplőknek olyan nagy sza­badalmat venni maguknak, a rögtönzések néha pálmához juttathatják a színészt, de legkevesebb háromnegyed részben saját rovásukra történnek. A karácsoni alkalmi szavalat paródiává ala­csonyult az „egy pohár sör“ miatt. Jobb lett volna­­ külön jelenésben előadni. Vasárnap decz. 26-án adatott: a „Peleskei nótárius“ ismert bohózat, mit közönségünk még mindig szivesen megnéz. Ez alkalommal is jól fo­gadtatott s különösen a vasasnémetek jelenése tetszett. Mezey és Rajz kitűnő alakításukért dicsé­retet érdemelnek. Mihálovicsnak sem ezen sem az előbbi darabban nem volt szerepe s igy hát annál kevésbé volt szükség a borzasztó hadonázásra és kedves krimaszokra. Hétfőn decz. 27-én adatott, a „Háromcsőrű kacsa“ Operette 3 felvonásban, jól betanult és elő­adott összhangú énekrészekkel. Ez alkalommal ki­tűntek : Liptai Laura, Hegedüsné, Gerőné, Haray , Mezey, Rajz, Simándy és Mátyási. Szerdán decz. 29-én adatott: „Zarándokok vagy szerelmi kaland egy apácza kolostorban.“ A jó darab víg jelenetei folytonos derültségben zár­ták a közönséget, mely az előadás fölötti tetszését tapsokkal fejezte ki. Csütörtökön decz. 30-ikán adattát: „Clarisse“ 1 felvonásban Aradiné jutalmául. A jövő heti játékrend a következő: Vasárnap bérletben: „Szerelem és örökség“, „Házassági gya­korlatok“, Eljegyzés lámpafénynél.“ Hétfőn bér­letben: „Claude felesége“, dráma 3 felv. Szerdán: Liptai Laura jutalmául „Kék szakál“ , víg operette 3 felvonásban. Csütörtökön bérletben: Huszár csíny“, népszínmű 3 felv. Szombaton: „Rablók", operette 3 felv. Felelős szerkesztő: SZELESS JÓZSEF. HELYBELI ÚJDONSÁGOK. — B. e. Tatai András emlékére Kecs­keméten gyűlt s alálirthoz mai napig befolyt ado­mányok (harmadik közlés): Christopheriné J. Ilona 2 frt., Juhász Pál 1 frt. — Pap Szappanos Sándor úr gyűj­tőivén: Pap Szappanos Sándor I 5 frt., Pázsit Mihály 1 frt., Szappanos Susána özv. Boldizsár Lajosné 1 frt., Bereczky Károlyné sz. Dinnyés Klára asszony 1 frt., özv. Dinnyés Zsig­­mondné asszony 1 frt., Dúgár János 1 frt., Györffy Balázs 1 frt., ifj. Nagy Lajos 1 frt., Tormássy Mihály 2 frt., Bélák Albert 1 frt. — A Kecske­méten gyűlt eddigi adományok összege 47 frt. 80 kr. kelt Kecskeméten, 1875. deczember 29. För­ I­dös Lajos reform, lelkész. — Megbotránkozással olvastuk a „Pesti Napló“ 297. számában Kecskemét város fel­iratát az országgyűléshez, a közigazgatási bizottság felállítását c­élzó törvényjavaslat ellen. Köztudomás szerint törvényhatósági bizottságunk még a novem­beri közgyűlésen megbízta a jogügyi bizottságot, hogy e kérdést tüzetes tanulmány tárgyává tévén a legközelebbi közgyűlés elé kimerítő javaslatot terjesszen. E jelentés a deczember 29-én tartott közgyűlésen fel is olvastatott s heves vita tárgyát képező, végeredményben azonban a többség részé­ről el­vettetett. S horrendum dictu! — a felirati javaslatot ugyanazon napon olvastuk a „P. N.“ esti lapjában, melyen az a közgyűlés részéről elvettetett; tehát még előbbi keletről kiadva, mint a bizottsági közgyűlés abban határozatot hozott volna. Ez eljá­rást a legkiméletesebb kifejezéssel sem tudjuk más­nak nevezni, mint a hivatalos titoktartás megsze­gésének , mely azt eredményezte, hogy egy közgyű­lésen még nem is tárgyalt s később elvetett javaslat úgy állíttatik ország-világ elé, mint törvény­hatóságunknak az országgyűléshez intézett felirati javaslata. Biz ez meglehetős vastag tréfa s a mellett nagy compromissio, mely főispán úrnak, mint a végrehajtó hatalom képviselőjének figyelmét is méltán megérdemli. — Földváry Gábor úr ő nagysága 100 frtot küldött a helybeli evangy. egyház tanácsához a szükséggel küzdő evang. szegények segélyezésére. Nemes cselekedet. Áldja meg az Isten érte! Ott szép a Karácsony ünnepe, hol a gazdag megemlékezik a szegényről. Bizony-bizony Ha a sok gazdag csak kevéskét is adna, Mily tömérdek szegény örömmel sohajtna: Áldott Jézus, ki kenyeret hoztál az éhezőknek! — A kecskeméti izr. nőegylet 1876-ik évi január hó 9-ik napján d. u. 2 órakor a hitköz­ségi tanácsteremben tartandó rendes évi közgyűlé­sére a t. ez. egyleti tagok tisztelettel meghivatnak az elnökség által. — Felolvasási estély. Nálunk új intézmény és a Társasköré az érdem, hogy általa közönségünk­nek nemes és kellemes szórakozás nyujtatik. — Méltányolni tudjuk azon nehézségeket, melyekkel felolvasások küzdenek a tárgy választásánál, tekintve a hölgyközönséget, és teljes elismeréssel vagyunk Brachfeld és Kada urak munkálataik iránt. Az első az „előítéletekről“ szólt, bemutatva ezt politikai,­­ társadalmi és vallási téren, nemkülönben ott, hol mi férfiak a nők szellemi képességéről ítélünk el­fogultan. Kada úr humoros felolvasása a szerelemről, mint ilyen, egészséges, helyenként geniális volt. Vitéz úr jól szavalt. Ezután táncz következett, mely a szép hölgyek lelkes közreműködésével por és melegség daczára reggeli 4-ig tartott.

Next