Kecskeméti Lapok, 1876. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1876-03-26 / 13. szám

sőt megtörténik az is, hogy van oly nap, melyen semmi bevétel sincs; így állván a bevételek, nem csuda sőt nagyon természetes dolog, hogy a fizetési képtelenség beáll. Továbbá az mondatik, hogy a tanügynek kü­lönös kijelölt alapja van, ez is igaz, de nemcsak a tanügynek, hanem minden ügynek van alapja, csakhogy se egyik se másik alap nem folyik be pontosan — sőt nagyon is pontatlanul, úgy annyira, hogy bátran ki merem mondani, hogy nemcsak múlt évi, hanem 10—15 éves tartozások is vannak, melyek összege igen tekintélyes összeget mutat fel; ha valaki kétkednék ez állításomon, kérem legyen szíves a könyvelő osztályba menni, hol csalhatatla­nul meg fog győződni a mondottak teljes valódi­ságáról. Végre, hogy egyik alapot a másikra fordítani nem volna szabad, erről a pénztári hivatalnak leg­kisebb tudomása sincs; ez volna csak jó a pénztári hivatalnak, ha e tárgyban szabatos utasítást nyer­hetne, mert ekkor tudná magát mihez tartani és nem volna a sok kellemetlen zaklatásnak kitéve; nem ott van a hiba, hogy egyik alap a másikra fordít­­tatik, hanem a­mint fentebb is mondom, sem egyik sem másik alap rendesen be nem foly. Hogy pedig a városi pénztár fizető­képessége rögtön helyre álljon, ahhoz nem kell egyéb , mint az, hogy a múlt 1875-ik évi tartozások behajtassa­nak , a­mint ez megtörténik, el fog enyészni minden baj , nem lesz oka senkinek panaszkodni; a város tekintélye, a­mi legfőbb, fenn lesz tartva, a pénztári hivatal pedig meg leend kimérve a kel­lemetlen zaklatásoktól. Kudar Antal, főpénztárnok, SZÍNHÁZ. Egy heti szünetelés után színházunkban az előadások ismét megkezdettek, még pedig igen ví­gan , mennyiben egymásután két vígjáték adatott elő. A szerdán előadott „Neuralein“ kevés jövedel­met adott a jótékony nőegyletnek s ekép az előadás nem is annyira ennek javára, mint a mienkre adatott, mert — leszámítva, hogy egyesek arkádiai hangján az egy heti megviseltetés fejezte ki magát — az egész összevágó előadás kedélyes jeleneteivel bennünket mindazon élvezetekhez eljuttatott, melyekre igénye­ink kiterjedhetnek. Fő része volt a siker biztosításá­ban Aradinénak, ki igen helyesen fogta fel szerepe szellemét, kellőleg előkészült s — elmond­hatjuk — m­űv­é­s­zi­l­eg vitte keresztül. Sokszor gyönyörködünk Aradiné asszony szabatosan szép játékában, színpadi ritka szép alkalmazkodásában, — de nem vélünk túlozni ha azt állítjuk, hogy minden eddigi fellépései közöl — melyeknek kellő elismerést juttattunk — ez volt itteni működésének koronája ! Kiemeljük még Harayt, kinek a szabatos és mér­sékelt előadás előnyére válik. Másnap újra vígjáték következett: Bokodi An­tal úr fellépteül Moliere: „Fösvény“-e, mely igazi becscsel biró vígjáték nagyobb érdeklődést is meg­­érdemlett volna, mert nemcsak a szemnek és fül­nek van irva, hanem főleg az értelemnek. Bokodi úr hatással lépett fel, játéka teljesen correct, talán alakításán lett volna némi módosítani való, de kü­lönösen arczjátékában sok művészetet fejtett ki, ez is. A tegnap ünnepelt színészt ma este egy kis csárdában találjuk, környezve kan­csók és egy eléggé tisztes társaságtól. Sirfyt — úgy látszik — még a koszorúk özöne sem vidította fel, mert halvány arcza még csak oly bánatos, mint tegnap volt s bús lelke a telt kancsók mellett is csak oly merengő, mintha egye­dül , elzárva a magányban volna. — Még a kancsók hevítő nedvei sem bírtak egy parányi pírt erősza­kolni halvány arczára, sőt merengésében sem tudták háborítani.... ő — mint látszik — annál halványabb s merengőbb, minél többet iszik. Mellette egy collegája ül, Megyesi, igen vidor kedélyű és vonzó külsejű fiatal ember s szüntelenül cseveg a társaságban, melyben — viseletéből és szavaiból ítélve — nem most van először. Az asztal mellett még két férfi ült a boldog korcsmáros-páron kívül: Nyerges a kántor és komája Miklós tanító, mind a kettő a színház rendes látogatója. Az asztaltól nem messze a kemencze mellett a csaplárnénak fogadott leánya, Terka volt, kinek mély bánatát hallgatagsága s olykori fájó sóhaja bizonyitá. Termete gyönyörű volt, de arczának csak kis részét lehetett néha látni, mert a fején levő kendő azt nagyobbrészt mindig eltakarta. — Szegény, ő beteges volt! Kötéssel foglalkozott s merengéseiben volt elmerülve, miként az asztalnál ülő Sirfy . . . úgy látszik, eme két kedély nagyon hasonló v­ak, de miért is nem néz már egyszer reá az a Sirfy ? ! (Folytatása következik.) [ a tetszést folyton fokozta s teljes megelégedéssel tért haza a közönség, melynek további figyelmébe­­ ajánljuk őt. Titok.­­ ----------------------­ HELYBELI ÚJDONSÁGOK. — Keményre fordult időjárásunk végre ismét megenyhült s a rég terveit kirándulásokra kedvezőbb. Már a kedvencz ibolya is minden hölgyszobában feltalálható s a piaczon a legnagyobb kelendőségnek örvend. — Hymen. Keresztes János úr, a helybeli jogakadémia egyik derék fiatal tanára a napokban váltott jegyet a bájos Szél Mari kisasszonynyal. A legjobbakat kívánjuk az eljegyzett párnak. — Az árvíz károsultak javára városunk­­ több előkelő hölgye műkedvelői előadást s azzal egybekapcsolt concertet rendez. A programm sze­rint az ápril 9 én (Virágvasárnapon) rendezendő estély első része hangverseny lesz, melyb­en közre­­működésre eddig Dömötör Ida, John Ágnes, Kecs­keméti Berta és Szilády Janka kisasszonyok nyeret­­tek meg, második részét pedig egy rövid vígjáték­­ előadása képezendő, melyben szinte legjobb műked­velőink vesznek részt. — Örömmel jegyezzük fel a nemes czélú terv megindítását s a legjobb sikert jósoljuk neki. — A folyvást fokozott mérvben pusz- t­­itó vizár az egész ország részvétét igényli a súj­tottak segélyezésénél, annyival inkább remélhetjük itt a közönség tömeges pártfogását, hol a rendezők (élükön Kiss Flóra és Kovács Teréz úrhölgyekkel)­­ a legnemesebb élvezetek egyikét kapcsolják a jóté­konysági czéllal össze. — Jövő számunkban részle­ t­­esen közöljük a programmat. — F. hó 27-ikén este a „Társas-kör“ rendes gyűlésén Hanusz István tanár úr fog szívességből felolvasni. A felolvasás czime: Kecskeméttől Phi­ladelphiáig. Ez alkalomból a nagyérdemű közönséget­­ tisztelettel meghívja az elnökség. — Lapunk múlt számában közlött azon hirt,­­ miszerint Sághi Sándor a nyakán ejtett szúrások következtében meghalt volna: kénytelenek vagyunk­­ helyreigazítani, — mert a nevezett a gyors orvosi­­ segély alkalmazása folytán életben maradt. — A napokban kisérték át Jászkunkerekegy­­házáról a helybeli kir. tervszék börtönébe — ottani lakos id. Mudri Jánost, ki is fiú-gyilkossági kísér­lettel van vádolva. Nevezett ugyanis f. hó 21-én hajnalban ágyban fekvő fiának a nyakát egy éles késsel el akarta vágni, azonban az a párnákban felakadva csak könnyű testi sértést okozott nevezett­­ fiának a nyakán, a­ki is álmából felriadva az ágyból kiugrott és az udvarra szaladt, követve gyilkos szándékú apjától; itt azonban a lármára oda sietett szomszédok segitségével sikerült id. Mudri Jánost összekötözni s fiát körmei közül megszabadítani. Ekkor azután a feldühödt apa kezeit a kötelékből kiszabadítva önmagát akarta meggyilkolni s a még keze ügyében levő kést torka­ és hasába döfte, azonban sikertelenül, mert életben maradt és most a börtönben várja bünteté­sét. Az ok, mely a szerencsétlen vádlottat a vérengzés elkövetésére indította, még nem tudatik. — A Muszáj külváros lakói panaszkod­nak, hogy­­ reájuk a városi hatóságnak semmi gondja nincs s ennek folytán utczáik oly rosz állapotban vannak, hogy sáros időben ki sem lehet a házakból lépni. A tanuló gyermekek csak akkor mehettek iskolába, ha fagyott. — Reméljük , hogy az útcsinálás idényében a mérnöki hivatal ő reájuk is kiterjeszti gondoskodását s a panaszolt hiányokat mielőbb orvosolni fogja. — Szerdán vagyis f. hó 29-én Gera Lina k. a. jutalmául adatik a „Rózsa-Királyné“ 4 felv. népies dráma. — Reméljük, hogy közönségünk — a kedvencz színésznő iránti jóindulatból — tömege­sen részt fog venni ezen előadáson. — Jelentés a Nőegyesület javára rendezett szini előadás jövedelméről. A Nőegyesület javára rendezett szini előadás — „Nőuralom“ — fele jövedelme 53 forint 7 krajczárt tett. E fentebbi összegen kivül ajándékozni szíveskedtek Juhász Cristophori Ilona úrnő 1 forintot, özvegy Kovács Lászlóné úrnő 6 forintot. Összesen 60 frt. 7 kr. — Midőn ez alkalommal a nagyérdemű közönség szives pártolásáért a Nőegyesület köszönetét nyilvá­nítja, egyszersmind tisztelettel jelenti, hogy első választmányi üléséből ez összeg a legégetőbb segé­lyezésekre fog azonnal kiszolgáltatni. — Kecskemét, 1876. márczius 23. Horváth Döméné, a Nőegylet elnöke. — Ismételve figyelmeztetjük t. olvasóin­kat a ref. főiskolai ifjúság részéről rendezendő Deákünnepélyre, mely vasárnap d. e. 10 órakor fog végbemenni. — A természettudományi társulat f.­­ hó 22-én tartott ülésében Dr. Kecskeméti Lajos úr értekezett a gyermek­ápolásról. Ez érdekes mun­káját lapunk számára szives volt átengedni, melyet térhiány miatt csak jövő számunkban közölhetünk. — Gyilkosság. Balla István puszta-monos­tori haszonbérlő számadó juhászát, Máté Istvánt­­ f. hó 23-án — állítólag tilos legeltetés közben — agyonlőtték. A gyilkos kinyomozása iránt a lépések már megtétettek. KÜLÖNFÉLÉK.­ ­— Páratlan adakozás. Szabadszállás város kocsisa, mint biztos forrásból hallottuk, száz frtnyi összeget adott át a vizkárosultak javára. Ugyanis ötven forintot Kunszent­ Miklós s ötvenet Fülöpszál­­lás vizkárosultjai részére. A páratlan adakozó évekig megtakarított filléreit adta át a szent czélra. Éljen sokáig! — A Fertő tavának medre, mely már egészen kiszáradt volt, ismét megtelt vízzel és a­­ környékbeli lakosok most csónakok után látnak , melyen a viz tükrére bocsátkozhatnak, mely most szántóföldjeik felett elterül. — A kutya csókja veszedelmes. Sok leánykának (és sok mamának is) megvan az az inaestetikus szokása, hogy a házi kutyákat s­ebecs­­kéket csókolgatják. Egy ily csók közelebb gyászosan végződött. M. kisasszony sokáig gyengélkedvén, s fölötte orvosi tanácskozás tartatott. A tanácskozás­­­­ban részt vevő Wilms titkostanácsos egy ideig­­ figyelemmel megnézte a beteget s pár, rövid kérdés után így szólt hozzá: „van a kisasszonynak talán kutyája?“ — A patiens nemmel felel. „Hanem talán­­ volt egy?“ — szólt ismét az orvos. „Nos igen, egy kis kutya valami három év előtt“,­­— válaszolt a hölgy, csudálkozva a kérdéseken. — „És —ugye — ön meg is csókolta azt a kis kedvest?“ A betegnő töredelmesen vallott s az orvosok konstatálták, hogy a pátiens mája a kutyákon észlelt szalag­férgektől van megtámadva. Egy rögtön teljesített operátió e diagnosist csak megerősíté. Négyszer vetette magát a beteg ily operátiónak alá, az ötödiknél meghalt. — Egy jezsuita fontos találmánya. Egger, jezsuita atya a mannsh­eimi rendházban villany­mozdonyt (electromotor) talált fel, melyben a hajtó­erőt gőz helyett villanydelejesség képezi. A mozdony gépezetét egy prágai gépész már elkészíti. A próbát kitünően kiállotta. Egger atya találmányát a philadelphiai világtárlaton ki fogja állítani. — IV. Napoleon, másnéven „Lulu“ h­erczeg, ki az első tüzpróbát 1870-ben Saarbrükennél állta ki s­­azóta wolwichi intézetben a tüzér tiszti pró­batéren két ízben megbukott, kapott valahára az angol hadseregnél egy kis katonai rangot, kinevez­tetett a gibraltáron székelő 14-ik huszárezredhez hadnagygyá. — Aranyhegy. A philadelphiai világtárlat egyik legnevezetesebb tárgya kétségkívül azon arany- és ezüsthegy lesz, melyet a híres Flood, O’Brien, Makay és Faur pénzemberek ígérnek a kiállítási bizottságnak. Ez a hegy pedig nem közmondásbeli, hanem valóságos aranyhegy lesz, mely­­tíz millió dollár értékű nyers aranyból és ezüstből lesz felhalmozva. E mesés fémtömeg 150 tonna súlyt fog képviselni. Ennyit termelnek öt hónapon át az összes virginiai bányákban. San Franciscóban állítólag már öt millió értékű nyers arany van felhalmozva, hogy Philadelphiába szál­lítsák s igy valószinü, hogy a nevezett pénzfeje­delmek nemcsak ígérnek, hanem adnak is arany­hegyet.­­ Borzasztó párbaj történt közelebb a belga-franczia határon. Egyik párizsi teremben két előkelő úr, egy gróf és egy herczeg a franczia vá­lasztások miatt oly nagy vitába keveredett, hogy a gróf a herczeget arczul ütötte. E miatt másnap reggel párbajra került a dolog. Az elkeseredett küz­delemben már két sebet kapott a herczeg, de a vérvesztés daczára és bár alig állhatott lábán, nem hagyott föl a vívással és végerejét összeszedve, egyszerre oly csapást mért ellenére, hogy ez mint villám által sújtva összerogyott. Ekkor a herczeg halálsápadtan, véresen, ingadozva elővette zsebken­dőjét, majd elhatár­ozottan a hullához közeledett, a vérbe, mely a gróf mély sebéből folyt, bemár­totta zsebkendőjét, ezt az elrémült tanúk szeme láttára arczához dörzsölte és igy szólt: „Önök el fogják beszélni, mint boszultam meg az arczulütést. A sértő vérével mostam meg arczomat!“ E szavak után saját két tanújához fordult a herczeg és igy folytatta: „Önökre bízom e zsebkendőt, adják át nőmnek szent kötelesség gyanánt, hogy nászajándé­­kul adja azt leányunknak. E hozományt hagyja neki az atya mint nevének tisztaságát.“ Alighogy ezt kimondta, halva rogyott össze s arczán a ki­elégített becsület nyugalma mosolygott. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. Nyílt kérdés a helybeli t. Postahivatalhoz. Alulírott bátor vagyok kérdezni a helybeli t. Postahivatalt, mi az oka, hogy a „Természettudo­mányi Közlönyének, mely nevemre jár, már 3 száma elveszett múlt évi október, tehát 6 hó óta.

Next