Kecskeméti Lapok, 1876. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)

1876-07-09 / 28. szám

Kilenczedik évfolyam, 28. szám. KECSKEMÉTI LAPOK. VEGYESTARTALMÚ HETILAP. Előfizetési dij: Megjelen hetenként egyszer, Szerkesztő- és kiadóhivatal. Hirdetési dij: Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 krt., VASÁRNAP. BUDAI-NAGY- UTCZA 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., negyedévre 1 frt. 50 kr. ! ! többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek. E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban s úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- ' minden küldemény a szerkesztő- és kiadó- -----megkezdhető.dójának“ czimzendők. ” hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. 98 -- -----------------------------------------------------------------98------------------------------------------------------------------------------------------------------------|—---------------------------------------------------|—.__________________________________8 Hadat üzenjünk-e? Nem épen régen volt, midőn nálunk megpendittetett ama kérdés : váljon az eddig Csongrádon létezett tanító képezze hozzánk, illetve városunkba való áttétele kívánatos-e ? Kevés kivétellel oda hajolt a közvélemény, hogy Kecskemét — mely kétségbe vonhatlanul túlsúlyban van a culturális intézetek tekintetében a szomszéd városok felett — hivatva van magába foglalni azon intézetet is, melynek elhelyezésére alkalmas helyül Csongrád nem bizonyult. Készek lettünk volna talán áldozatok hozatalára is, hogy városunknak nyerjük meg az intézetet, mert úgy voltunk meggyőződve, hogy városunknak habár nem is igen nagy, de mindenesetre számba vehető kiterjedéssel biró vidéke van, melynek minden tekintetben központja vagyunk s igy, midőn a csongrádi tanitóképezde hova helyezése iránti kérdés felmerült, nem jogtalanul vindháltuk magunknak az intézetnek hozzánk való áttételét s kívánatosnak tartottuk azt nemcsak a magunk, de egyszersmind az intézet és növendékeinek érdekében is. Nem akarunk öndicséretet kiáltozni, de annyit el merünk mondani, hogy nálunk a társadalmi élet sokkal elevenebb, számos kulturális intézetünk folytán a szellemi műveltség nagyobb, a gazdasági és ipari élet rendelkezésre álló nagyobb erőeszközeinknél fogva élénkebb mozgalmi, mint a szomszéd városok bármelyikében. Márpedig, hol eleven a társadalmi élet, hol nagyobb a szellemi műveltség, hol elevenebb mozgalom a gazdasági és ipari élet, ott a néptanítóvá lenni hivatott növendék szellemi műveltsége és értelmi fejlettségének előmozdítása és képzésére megvannak a természetes emeltyűk s ily helyeken a növendék szellemi látköre már az által is, hogy az időnkint egyik vagy másik téren felmerülő mozgalom megragadja figyelmét— tágulván, pályáján való haladása meg van könnyítve, előre van segítve. Ezért tartottuk kívánatosnak az intézet hozzánk való áthelyezését növendékei érdekének szempontjából, de kívánatosnak tartottuk a magunk szempontjából azért is, hogy városunk — mely szervezett jogakadémiával, két főgymnasium-, reáltanoda-, gazdasági iskola- és számos népiskolákkal rendelkezvén , culturális téren domináló , határozottan domináló szerepet játszik, az intézet megnyerésével szellemi hatalom erejét vélte növelni, amelynek befolyása alatt a nép szellemi haladása és fejlődése minden esetre előmozdíttatik. Ez a magyarázata annak , hogy városunk, habár erőinek teljes megfeszítése mellett tarthatja fenn a létező intézeteket, mégis hajlandó lett volna anyagi áldozatok tételére az intézet megnyerése esetében. De bármennyire legyen jogosult ebbeli kívánalmunk, óhajunk, bármennyire érdekünkbe vág az intézet hova helyezése — az esetre, ha kívánalmunk nem teljesül, ha valamely kérdés nem a mi érdekeinknek megfelelőleg oldatik meg, bírunk-e erkölcsi jogosultsággal megtámadni azokat, kiknek hasonló, bár nem is teljesen jogosult kívánalmai teljesültek? Hadat üzenjünk a vetélytársnak azért, mert egy nagybecsű csatornát, melyen át a műveltség, értelmiség erőforrását népének rétegeibe bevezetni óhajtja — megnyert ? Véleményünk szerint nem. Mert elsősorban el kell ismernünk minden közületnek ama szent jogát, hogy művelődésének eszközöket létesíthet s törekednie is kell ilyeneket létesíteni, szerezni, másrészről pedig féltékenységre nincs okunk. És mégis hadat üzentünk, mert a laptárs , mint szintén egyik orgánuma a közvéleménynek , egy igen is éles támadást intéz Félegyháza ellen, melynek sikerült az intézetet megnyerni. Legutóbbi számában igenis erős s semmikép sem igazolható Ítéletet mondva megtagadja a társadalmi élet létezését Félegyházától s a társadalmi műveltséget hogy a tanitóképezde növendékei ott elsajátíthatnák, egyenesen negatívba veszi. Ennyit már nem mernénk mondani, mert igazolható alig volna is az igaztalan ítélet visszahull, visszaesik arra, ki mondotta. Elmondhatjuk ily kérdések megoldásánál panaszainkat, feltüntethetjük az előnyöket, melyekkel bírunk, felsorolhatjuk a hangokat, melyet az ellenfélnél látunk, ennyire teljesen jogosultak vagyunk, de merev negatívkba bocsátkozni és ezzel sértegetni egy haladást tanúsító közületet, ez megfogamzásra segítheti azon eszmét, hogy féltékeny szemekkel nézzük mások haladását s roszszaljuk ha más közület erélyesen felhasznál mindent arra, hogy szellemi miveltségének emelésére mozgásba hozza erőeszközeit. Ezt nem helyeselhetjük s nehogy az említett gyanúsítás, illetve vélekedésre okot szolgáltassunk, foglalkoztunk e kérdéssel, melyet talán mellőztünk volna, ha a laptárs a legutóbbi számában egy másik szomszédváros Kőrös ellen is nem intézett volna támadást. Ez utóbbira vonatkozó megjegyzéseit sem hallgathatjuk el észrevételezés nélkül, mert csípős gúnyt s bizonyos egyén ellen fenyegetődzést tartalmaz. Nem akarjuk taglalni, mert nem is e lap keretébe való, váljon e fenyegetődzés bíre azon jelleggel, hogy félemlítést okozhatna a fenyegetett személyére? de annyit kötelességünknek tartunk kijelenteni, hogy a támadást nem helyeselhetjük s a fenyegetődzést ily esetben, midőn azon kérdés, váljon az nem tehetetlen-e? megoldatlanul marad, nem tartjuk komoly gondolkozás kifolyásának. Ne üzenjünk mi hadat a szomszéd városoknak s ne iparkodjunk az eddig is tapasztalt idegenkedésük növelésére. Sokkal jobb, ránk nézve hasznosabb, ha vonzalmukat nyerjük meg s nem iparkodunk azon, hogy azok, kik különben is nem épen nagy rokonszenvet tanúsítanak irántunk ellentétes érdekeink miatt , meggyűlöljenek, sőt iparkodnunk kell saját jól felfogott érdekünkből , hogy az egyetértés, jó barátság, jó szomszédi viszony fejlődjék ki közöttünk. Tiszteljük érdekeiket s ha az ellentétben áll a miénkkel, akkor óvjuk, segitsük elő a magunkét, de ne perhorescaljunk, ne nézzük le törekvéseiket, mert ezzel csak hadat üzenünk s az ellenséges indulatok szitására gyújtunk kanóczot. Július 9. 1876. Iskolásgyermek-betegségek vagy iskolabetegségek. (Németből Bock után közli Pásthy Károly.) (Folytatás). A szülői házból, hol a gyermeknek helytelen neveltetése az első életévekben valósággal con amore történik, beadják a gyermeket az iskolába s ennek kell azután nemcsak a gyermek szellemét képeznie, hanem erkölcsi tekintetben azt is helyre hoznia, mit otthon a szülők elrontottak. Ezt azonban az iskola, amint jelenleg van, egyátalán nem teheti, mivel a szegény tanítók kényszerülnek túlságos nagy számú gyermekeket, kik a legkülönbözőbb testi és szellemi alkotással és műveltséggel bírnak, ugyanazon bialolon szerint egyszerre tanítani. Természetesen ez máskép és jobban lehetne, ha mindazok, kiknek az iskolára befolyásuk van, helyesebb belátással bírnának az iskola és a tanítók fontosságáról az emberi nemnek az értelmetlenségtől, babonától, uralomvágy- és szolgaiságtól, nevetséges hiúságtól és aljas önzéstől való megszabadítását illetőleg, ha továbbá a községek az iskolák berendezéséért és jó tanítókért nagyobb áldozatot hoznának, mint jelenleg s ha az iskolásgyermekek jóléte orvosi felügyelet alá helyeztetnék. A gyermekeket különböző testi alkotásuk szerint mindenek előtt különböző bánásmódban is kell részesíteni szellemi tehetségeik kifejlesztése közben és egészségek megőrzése czéljából. Különösen az agy kívánja meg minden iskolásgyermeknél a gondos megvizsgálást. Gondoljuk meg, hogy az agy szellemi tevékenységét (mely a gondolkozás-, érzés- és akaratban áll) csak úgy fejtheti ki, ha a rendes alkattal és helyes vegyi összetétellel (melyből a phosphori tartalmú zsiradék nem hiányozhatik) bír, ha továbbá az idegek által a szervekkel és érzékekkel szakadatlan összeköttetésben áll s ha tevékenységét a mozgató idegek által a mozgási készülékekre (izmok, kivált pedig a beszéd szerve) átvinni képes. Természetes , hogy az agyat növése és táplálkozásában sem szabad zavarni. Az iskolaköteles gyermekek agyára vonatkozólag következőkre kell ügyelni: Hét évesnél fiatalabb gyermekeknél az agy, ha a gyermekek erőteljesek és egészen egészségesek is, még oly lágy és vizes, hogy erősebb benyomásokat nem képes baj nélkül eltűrni. A komoly iskolai tanításnak tehát csak a hetedik év után kellene kezdődni s akkor is csak óvatosan. Egyébiránt az igazgatók és tanítóknak (míg orvosi iskolafelügyelők nincsenek) nagyobb gondot kell fordítaniok a felvételnél a gyermek egészségi állapotára , mint eddig szokásban volt. Igen sok gyermek, kiket igen korán küldenek iskolába s kik eleinte testileg egészségesek és szellemileg tehetségesek, az iskola által lassan-lassan egészségtelen lesz s szellemi tekintetben semmi előmenetelt nem tesz. Miként a torna helyén az önkényesen használandó izomrendszer erősittetik és a használatra mindig alkalmasabbá és ügyesebbé tétetik, úgy az iskola azon hely, hol az úgynevezett szellemi vagy agy tevékenység kifejlesztése, erősítése és fokozatos tökélyetesitése történik. —A tanító valóságos tornatanító az agyra nézve. Mindkét tanítónak általánosságban meglehetősen egyenlő tör- I vények szerint kell eljárnia és meggondolni, hogy az izmok épen úgy mint az agy, tevékenységöket csak a gyakorlás (szoktatás, a munka többszöri