Kecskeméti Lapok, 1876. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)

1876-11-19 / 47. szám

Kilenczedik évfolyam. 47. szám. November 19. 1876. KECSKEMÉTI LAPOK Előfizetési dij: Megjelen hetenként egyszer, Szerkesztő- és kiadó-hivatal. Hirdetési dij: Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., VASÁRNAP, BUD­AI-NAG­Y- (I TCZA 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., negyedévre t frt. 50 kr. többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek. E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadó­megkezdhető. dójának“ czimzendők. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. VEGÍTESTARTALMÚ HETILAP. Rt ~T “--------------ff « - - - - ____________13 Elmefuttatás az 1876. évi 6-ik tör­­vényczikk 14-ik szakaszáról. Az 1876. évi 6-ik törvényc­ikk 14-ik §-a az új közigazgatási törvény egyik leg­­lényegesb alapját képezi, úgy hogy az abban foglaltak kidolgozására valamennyi alakult közigazgatási bizottság albizottságo­kat küldött ki, így nálunk is egy ily albi­zottság működik jelenben, de e törvényczikk egyike egyúttal a leghomályosabban fogal­mazott törvényszakaszoknak, úgy hogy helyes magyarázatára is bátran külön bizott­ságot lehetett volna kiküldeni s még annak is jutott volna elegendő munka és vitatko­zás , miért is remélem a bizottság jelenben működő tagjai nem fogják rész néven venni e pár szóból álló elmefuttatást. Nevezetesen a 14-ik §. második bekezdésében ezeket rendeli: „a törvények, a kormányrendeletek és a törvényhatósági szabályrendeletek és határozatok alapján beosztja azon közigaz­gatási teendőket, a­melyek teljesítéséhez több közigazgatási ág közegeinek közremű­ködése szükséges.“ Itt tehát, mindenekelőtt a következő kér­dések merülnek fel : 1. Melyek azon közigazgatási teendők, melyek teljesítéséhez több közigazgatási ág közegeinek közreműködése szükséges? a törvények, a kormányrendeletek és a tör­vényhatósági szabályrendeletek és határo­zatok jelölnek-e ki ily teendőket? 2. Miket ért a törvény külön közigazga­tási ágaknak? és melyek azok, melyek külön közegekkel működnek? Az első helyen felvetett kérdésre a 2 ik kérdés helyes megoldása előtt még csak feleletet sem lehet adni, azért ám kisértsük meg a második kérdés megvilágitását s a mennyiben sikerül­t megoldását. Az 1876. évi 6-ik törvényczikk 15-ik §-a, igy tehát közvetlen a 14-ik §. után következő szakasz e szavakkal kezdődik: „a közigazgatási ágak jelenlevő főnökeit stb.“ Megmagyarázza tehát maga a törvény, hogy mit ért közigazgatási ágaknak, mert a főnököket az 1-ső §-ból ismerjük, még­pedig ekként: polgármeser és főjegyző, a tisztiügyész , az árvaszék elnöke, a főorvos , a királyi adófelügyelő, a tanfelügyelő, a királyi ügyész, a posta és távirdai kerület igazgatója. A közigazgaási ágakat tehát ekként nevezhetjük meg : végrehajtási ág a polgármester és főjegyző felügyelete mel­lett , a rendészet és fegyelmi ág, az árva­ügy , a közegészségügy , az adóügy, a tan­­­­ügy és a közlekedésügy Egymástól külön közegek működnek pedig a városi közigazgatás, mint végrehaj­tási ágnál és mint, meg a rendészet, köz­egészség és árvaügyet , fegyelmi hatalom gyakorlásával együtt magában egyesíti, to­vábbá az adóügy, a tanügy és közlekedés­­i ügynél. E négy közigazgatási ágnál fordul­hatnak tehát elő azon esetek, midőn köze­geiknek közreműködése válik szükségessé és melyeket a 14-ik törvényszakasz való­ban ért. Most már a fent felvetett első kérdés megoldása nem nagy feladatba kerül, mert eddig törvényeink, törvényhatósági szabály­rendeleteink és határozataink ugyan nem, de kormányrendeleteink csakugyan jelölnek ki oly teendőket, melyek teljesítéséhez több közigazgatási ág közegeinek közreműködése szüks­éges, azokat pedig midőn ezennel elsorolom, egyúttal beosztásuk iránt is javas­latot teszek. A vallás- és közoktatásügyi minisztéri­umnak a közigazgatási bizottságok életbe léptetéséhez f. évi szept. 2-án kibocsátott rendelete I. fejezetében foglaltakat, u. m. az iskolákról a törzskönyv vezetését, az iskolák rendbentartásával felügyeletet, azok hiányainak rendbehozását; az új iskolák állítása iránti javaslattétel- és gondosko­dást , az ártalmas vagy törvényellenes tan­intézetek bezáratását, az árvagyermekek neveltetésérőli gondoskodást a tanfelügyelő teendői közé vélem osztatni; a II. fejezetben foglaltakat ne­m, a tankötelesek iskolába járását, az iskolaszékek megválasztását, az iskolák állítása, felszerelése és fenntartása s a tanítók ügyei iránti anyagi gondosko­dást a polgármesterre bíznám; a III. és IV. fejezet, ugyanis a népiskolák ügyében a felekezetekre szabott kötelességek végre­hajtása feletti felügyeletre nézve, valamint a magánintézetek feletti felügyeletet illető­leg a teendők a tanfelügyelőre bizandók; az V. fejezet, mely a népoktatási intézetek ügyeiben való bíráskodási és fegyelmi eljá­rásról szól, ugyan a törvényhatósági köz- TÁRCZA. A házasság candidatusai. Mindenesetre a legérdekesebb személyei a tár­sadalomnak akár a fi-, akár a nőnemhez tartoz­zanak. A nő, mihelyest ruháját a mama parancsára oly hosszúra szabta a szabó, hogy elfedi azokat a piczi lábakat, melyeken a csatos csokorral ékített czipő elvesztette jelentőségét, mihelyest a fodrásznő állandó foglalkozást nyert a hölgyecske fürtjei rendbe­hozásával , mihelyest Karperecz vendégszerepelni jár a hófehér kézcsukló fölé, a „nő kilépett a nagy világba“, a­mi annyit jelent, hogy férjhez mehet, hogy ,egyike a házasságjelöltjeinek. És ő teljesen átérzi helyzetének érdekes voltát. Szive sebesebben dobog, midőn a hosszú ruha oda simulva testéhez, uszályával követi lépteit s susog halkan, mintha csak azt mondaná, hogy úrnője már nagy leány. Olykor betekint azzal az ábrándos szép két szemével a csalfa tükörbe s mosolyog — tetszik magának. De hogy is ne tetszenék, midőn a tükör is azt mondja, hogy ő szép, kellemes, csinos. Mamájával elmegy a színházba s pirul. Miért? Hogy ne pirulna, midőn a férfivilág észre­vehe­­tőleg ráfüggeszti tekintetét ő rá a nagy leányra, a­ki már férjhez mehet. A függöny felgördül. Figyel. A színpadon az a szerelmes színész oly szépen, oly bensőséggel vallja meg szerepszerinti imádottjának azt a lángoló, örökkétartó szerelmet. S ő rá gon­dol a boldog órára, a midőn majd neki is fülébe susogja ábrándjaiban megjelent imádottja azt a szót, mely a szótár legszebb szava, a­mely ott a szín­padon is oly kellemesen hangzik. Gondolataival el­kalandozik messze, és a képzelete által alkotott Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva. menyországba, hol szeelmes dalokat zengenek, hol csóközön hull piros ajkaira, hol egy szót, egy érzelmet ismernek csupá­n szerelmesek. Keble emelkedik, arcza lángol, a mama pe­dig megszól­ál: „Bizonyczudarság, hogy az a szí­nész nem tanulta meg serepét.“ A leány kiesik ábrádvilágából s neheztel any­jára, hogy a képzelete által alkotott ködfátyol­­képeken tovább nem erenghetett, hisz oly jól esett neki az. Ez a vilába kilépett nagy leány házassági jelöltségének fő időszaka. A másodikban mi ismeri Czuczor minden szerelmes dalát, „Romé­ és Julia“ eszményképe a szerelemben s férfi élet csupán az, kire azt a megjegyzést teszi, hogy szép. Ekkor már beszél leendő férjhez menetelést s bizalmas társaságban egész határozottsággal mndja el, hogy ő csak szép emberhez megy k­l. Van egy valóban élő imádottja, ki azonban a hölgyecske szerelméről elég ügyetlen volt tud­ást nem venni. Hanem az a nő, ki őt imádja, ez nem rója fel bűnéül, ha­nem szerénynek nevezi s erényéül rója fel s csak is akkor, midőn az imlottja másnak mondja el azon igéket, melyeket szeretett volna, ha neki mondja el — nevezi kiállítatlannak, így lesz a szép gyűlöltté anélkül, hog tudja miért? S ez új forduló­pontra juttatja a nöi házasságjelölt gondol­kodásmódját. Jelszava lesz: a sépségre nem sokat lehet adni, az múlandó s jelszvvul választja nem azért, mintha annak igazsági önmagán tapasztalná, (erre a tapasztalásra sohasm­úlnak a nők), hanem azért, mert más tulajdonba­ elébe kezd helyezni a szépségnek. Ez a nő láziságjelöltségének har­madik időszaka, mely a jelit mottóval kezdődik s folytatását a hölgyecske att elhatározása képezi, hogy nem megy férjhez s­űzödik azzal a tény­nyel, mit házasságnak nézünk, melynek bekö­vetkezését eredve várta azon időponttól kezdve, midőn a hosszú ruha először födte tagjait. Ezen tény bekövetkezése sokszor késik ugyan,­­ de csak ritkán marad el s ha elmarad, annak sem a nő az oka, hanem talán azon körülmény, hogy a házassági jelöltség még nálunk nem ad jogot arra, hogy a házasságra jelölt szive érzelmeit for­galomba hozza s vásárt csináljon vele, mint azon angol vagy amerikai nő , ki egy házasságközvetítő­­intézet által ilyen hirdetményt bocsájt közzé: „Egy eléggé jó külsejű 42 éves árva leányzó tisztes állással biró férjet óhajtana, miután tetsze­tős arczc­al, jó alakkal s a házaséletnek kedvező vérmérséklettel bír s meg van győződve arról, hogy egy némileg vagyonos, szelíd és művelt modorú öreg úrral boldog tudna lenni.“ Ez utóbbit aligha vonja valaki kétségbe, azon­ban azt, hogy az öreg úr vele boldog legyen, ezt már igen is. A házasságra jelölt nő jelöltségének harmadik időszakában nálunk egészben véve csak annyiban változtatja gondolkodásmodorát, hogy a szép csi­nos férj eszményképét eldobja magától, a sugár alakkal, délczeg járással biró egyént kevésre be­csüli s eszményévé oly férj lesz, ki szelíd anél­kül , hogy nagyon ostoba lenne s kiről ő maga sem meri ugyan azt állítani, hogy vonzó külsejű, de elhitetni iparkodik azokkal, kik választottját­­ nem ismerik, hogy annak ismerősei öt szerfelett jónak, nemes érzületűnek tartják. Midőn a nő házasságra jelöltségének ezen harmadik időszakát éri el, a ködfátyolképek, me­lyeket magának azelőtt képzeletével alkotott, mind eltűnnek s látja az életet úgy a mint van. A sze­relemről , melyet örökké lángolónak képzelt, meg­változik nézete s elmondja, hogy e szót az idealis­ták kovácsolták a fiatal kor bolondságainak meg­­­­jelölésére s a regényíró a szerelmi dalokat zen-

Next