Kecskeméti Lapok, 1876. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)
1876-11-19 / 47. szám
Kilenczedik évfolyam. 47. szám. November 19. 1876. KECSKEMÉTI LAPOK Előfizetési dij: Megjelen hetenként egyszer, Szerkesztő- és kiadó-hivatal. Hirdetési dij: Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., VASÁRNAP, BUDAI-NAGY- (I TCZA 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., negyedévre t frt. 50 kr. többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek. E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadómegkezdhető. dójának“ czimzendők. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. VEGÍTESTARTALMÚ HETILAP. Rt ~T “--------------ff « - - - - ____________13 Elmefuttatás az 1876. évi 6-ik törvényczikk 14-ik szakaszáról. Az 1876. évi 6-ik törvénycikk 14-ik §-a az új közigazgatási törvény egyik leglényegesb alapját képezi, úgy hogy az abban foglaltak kidolgozására valamennyi alakult közigazgatási bizottság albizottságokat küldött ki, így nálunk is egy ily albizottság működik jelenben, de e törvényczikk egyike egyúttal a leghomályosabban fogalmazott törvényszakaszoknak, úgy hogy helyes magyarázatára is bátran külön bizottságot lehetett volna kiküldeni s még annak is jutott volna elegendő munka és vitatkozás , miért is remélem a bizottság jelenben működő tagjai nem fogják rész néven venni e pár szóból álló elmefuttatást. Nevezetesen a 14-ik §. második bekezdésében ezeket rendeli: „a törvények, a kormányrendeletek és a törvényhatósági szabályrendeletek és határozatok alapján beosztja azon közigazgatási teendőket, amelyek teljesítéséhez több közigazgatási ág közegeinek közreműködése szükséges.“ Itt tehát, mindenekelőtt a következő kérdések merülnek fel : 1. Melyek azon közigazgatási teendők, melyek teljesítéséhez több közigazgatási ág közegeinek közreműködése szükséges? a törvények, a kormányrendeletek és a törvényhatósági szabályrendeletek és határozatok jelölnek-e ki ily teendőket? 2. Miket ért a törvény külön közigazgatási ágaknak? és melyek azok, melyek külön közegekkel működnek? Az első helyen felvetett kérdésre a 2 ik kérdés helyes megoldása előtt még csak feleletet sem lehet adni, azért ám kisértsük meg a második kérdés megvilágitását s a mennyiben sikerült megoldását. Az 1876. évi 6-ik törvényczikk 15-ik §-a, igy tehát közvetlen a 14-ik §. után következő szakasz e szavakkal kezdődik: „a közigazgatási ágak jelenlevő főnökeit stb.“ Megmagyarázza tehát maga a törvény, hogy mit ért közigazgatási ágaknak, mert a főnököket az 1-ső §-ból ismerjük, mégpedig ekként: polgármeser és főjegyző, a tisztiügyész , az árvaszék elnöke, a főorvos , a királyi adófelügyelő, a tanfelügyelő, a királyi ügyész, a posta és távirdai kerület igazgatója. A közigazgaási ágakat tehát ekként nevezhetjük meg : végrehajtási ág a polgármester és főjegyző felügyelete mellett , a rendészet és fegyelmi ág, az árvaügy , a közegészségügy , az adóügy, a tanügy és a közlekedésügy Egymástól külön közegek működnek pedig a városi közigazgatás, mint végrehajtási ágnál és mint, meg a rendészet, közegészség és árvaügyet , fegyelmi hatalom gyakorlásával együtt magában egyesíti, továbbá az adóügy, a tanügy és közlekedési ügynél. E négy közigazgatási ágnál fordulhatnak tehát elő azon esetek, midőn közegeiknek közreműködése válik szükségessé és melyeket a 14-ik törvényszakasz valóban ért. Most már a fent felvetett első kérdés megoldása nem nagy feladatba kerül, mert eddig törvényeink, törvényhatósági szabályrendeleteink és határozataink ugyan nem, de kormányrendeleteink csakugyan jelölnek ki oly teendőket, melyek teljesítéséhez több közigazgatási ág közegeinek közreműködése szükséges, azokat pedig midőn ezennel elsorolom, egyúttal beosztásuk iránt is javaslatot teszek. A vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak a közigazgatási bizottságok életbe léptetéséhez f. évi szept. 2-án kibocsátott rendelete I. fejezetében foglaltakat, u. m. az iskolákról a törzskönyv vezetését, az iskolák rendbentartásával felügyeletet, azok hiányainak rendbehozását; az új iskolák állítása iránti javaslattétel- és gondoskodást , az ártalmas vagy törvényellenes tanintézetek bezáratását, az árvagyermekek neveltetésérőli gondoskodást a tanfelügyelő teendői közé vélem osztatni; a II. fejezetben foglaltakat nem, a tankötelesek iskolába járását, az iskolaszékek megválasztását, az iskolák állítása, felszerelése és fenntartása s a tanítók ügyei iránti anyagi gondoskodást a polgármesterre bíznám; a III. és IV. fejezet, ugyanis a népiskolák ügyében a felekezetekre szabott kötelességek végrehajtása feletti felügyeletre nézve, valamint a magánintézetek feletti felügyeletet illetőleg a teendők a tanfelügyelőre bizandók; az V. fejezet, mely a népoktatási intézetek ügyeiben való bíráskodási és fegyelmi eljárásról szól, ugyan a törvényhatósági köz- TÁRCZA. A házasság candidatusai. Mindenesetre a legérdekesebb személyei a társadalomnak akár a fi-, akár a nőnemhez tartozzanak. A nő, mihelyest ruháját a mama parancsára oly hosszúra szabta a szabó, hogy elfedi azokat a piczi lábakat, melyeken a csatos csokorral ékített czipő elvesztette jelentőségét, mihelyest a fodrásznő állandó foglalkozást nyert a hölgyecske fürtjei rendbehozásával , mihelyest Karperecz vendégszerepelni jár a hófehér kézcsukló fölé, a „nő kilépett a nagy világba“, ami annyit jelent, hogy férjhez mehet, hogy ,egyike a házasságjelöltjeinek. És ő teljesen átérzi helyzetének érdekes voltát. Szive sebesebben dobog, midőn a hosszú ruha oda simulva testéhez, uszályával követi lépteit s susog halkan, mintha csak azt mondaná, hogy úrnője már nagy leány. Olykor betekint azzal az ábrándos szép két szemével a csalfa tükörbe s mosolyog — tetszik magának. De hogy is ne tetszenék, midőn a tükör is azt mondja, hogy ő szép, kellemes, csinos. Mamájával elmegy a színházba s pirul. Miért? Hogy ne pirulna, midőn a férfivilág észrevehetőleg ráfüggeszti tekintetét ő rá a nagy leányra, aki már férjhez mehet. A függöny felgördül. Figyel. A színpadon az a szerelmes színész oly szépen, oly bensőséggel vallja meg szerepszerinti imádottjának azt a lángoló, örökkétartó szerelmet. S ő rá gondol a boldog órára, a midőn majd neki is fülébe susogja ábrándjaiban megjelent imádottja azt a szót, mely a szótár legszebb szava, amely ott a színpadon is oly kellemesen hangzik. Gondolataival elkalandozik messze, és a képzelete által alkotott Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva. menyországba, hol szeelmes dalokat zengenek, hol csóközön hull piros ajkaira, hol egy szót, egy érzelmet ismernek csupán szerelmesek. Keble emelkedik, arcza lángol, a mama pedig megszólál: „Bizonyczudarság, hogy az a színész nem tanulta meg serepét.“ A leány kiesik ábrádvilágából s neheztel anyjára, hogy a képzelete által alkotott ködfátyolképeken tovább nem erenghetett, hisz oly jól esett neki az. Ez a vilába kilépett nagy leány házassági jelöltségének fő időszaka. A másodikban mi ismeri Czuczor minden szerelmes dalát, „Romé és Julia“ eszményképe a szerelemben s férfi élet csupán az, kire azt a megjegyzést teszi, hogy szép. Ekkor már beszél leendő férjhez menetelést s bizalmas társaságban egész határozottsággal mndja el, hogy ő csak szép emberhez megy kl. Van egy valóban élő imádottja, ki azonban a hölgyecske szerelméről elég ügyetlen volt tudást nem venni. Hanem az a nő, ki őt imádja, ez nem rója fel bűnéül, hanem szerénynek nevezi s erényéül rója fel s csak is akkor, midőn az imlottja másnak mondja el azon igéket, melyeket szeretett volna, ha neki mondja el — nevezi kiállítatlannak, így lesz a szép gyűlöltté anélkül, hog tudja miért? S ez új fordulópontra juttatja a nöi házasságjelölt gondolkodásmódját. Jelszava lesz: a sépségre nem sokat lehet adni, az múlandó s jelszvvul választja nem azért, mintha annak igazsági önmagán tapasztalná, (erre a tapasztalásra sohasmúlnak a nők), hanem azért, mert más tulajdonba elébe kezd helyezni a szépségnek. Ez a nő láziságjelöltségének harmadik időszaka, mely a jelit mottóval kezdődik s folytatását a hölgyecske att elhatározása képezi, hogy nem megy férjhez sűzödik azzal a ténynyel, mit házasságnak nézünk, melynek bekövetkezését eredve várta azon időponttól kezdve, midőn a hosszú ruha először födte tagjait. Ezen tény bekövetkezése sokszor késik ugyan, de csak ritkán marad el s ha elmarad, annak sem a nő az oka, hanem talán azon körülmény, hogy a házassági jelöltség még nálunk nem ad jogot arra, hogy a házasságra jelölt szive érzelmeit forgalomba hozza s vásárt csináljon vele, mint azon angol vagy amerikai nő , ki egy házasságközvetítőintézet által ilyen hirdetményt bocsájt közzé: „Egy eléggé jó külsejű 42 éves árva leányzó tisztes állással biró férjet óhajtana, miután tetszetős arczcal, jó alakkal s a házaséletnek kedvező vérmérséklettel bír s meg van győződve arról, hogy egy némileg vagyonos, szelíd és művelt modorú öreg úrral boldog tudna lenni.“ Ez utóbbit aligha vonja valaki kétségbe, azonban azt, hogy az öreg úr vele boldog legyen, ezt már igen is. A házasságra jelölt nő jelöltségének harmadik időszakában nálunk egészben véve csak annyiban változtatja gondolkodásmodorát, hogy a szép csinos férj eszményképét eldobja magától, a sugár alakkal, délczeg járással biró egyént kevésre becsüli s eszményévé oly férj lesz, ki szelíd anélkül , hogy nagyon ostoba lenne s kiről ő maga sem meri ugyan azt állítani, hogy vonzó külsejű, de elhitetni iparkodik azokkal, kik választottját nem ismerik, hogy annak ismerősei öt szerfelett jónak, nemes érzületűnek tartják. Midőn a nő házasságra jelöltségének ezen harmadik időszakát éri el, a ködfátyolképek, melyeket magának azelőtt képzeletével alkotott, mind eltűnnek s látja az életet úgy a mint van. A szerelemről , melyet örökké lángolónak képzelt, megváltozik nézete s elmondja, hogy e szót az idealisták kovácsolták a fiatal kor bolondságainak megjelölésére s a regényíró a szerelmi dalokat zen-